Világgazdaság, 1990. június (22. évfolyam, 102/5360-123/5381. szám)

1990-06-01 / 102. (5360.) szám

2 KÜLGAZDASÁG­I VILÁGGAZDASÁG A NYUGAT ELSZÁNTA MAGÁT A SZOVJETUNIÓ MEGSEGÍTÉSÉRE? (Folytatás az 1. oldalról) Az viszont új helyzetet teremt­het a csúcstalálkozót megterhelő litván kérdésben, ha az új orosz elnök beváltja ígéretét, és Orosz­ország „gazdasági különbékét” köt Litvániával. Ha Oroszország akár ebben, akár más fontos kérdés­ben külön utat választ, márpedig Jelcin szavai szerint rövidesen deklarálja saját törvényeinek el­sőbbségét a szövetségiekkel szem­ben, akkor a központ aligha szorí­thatja „rendre” a Baltikum­ban alkalmazott kétes eszközök­kel. Ezeknek a lehetőségeknek a megpendítésével a Szovjetunió felbomlása gyorsul fel, vagy éppen az új erőhelyzet révén a szövet­ség konföderáció formájában való újjáélesztésére támadt halvány esély? Ha Oroszország az utóbbi mellett áll ki, tartalommal telítőd­hetnek Gorbacsov eddigi homá­lyos ígéretei. Hová állnak az új helyzetben a katonák, akiknek - minden hű­ségnyilatkozatuk ellenére is - komoly szerepet tulajdonítanak abban, hogy Gorbacsov ottawai nyilatkozataiból ítélve megma­kacsolta magát Németország NATO-tagsága, a leszerelés és Litvánia ügyében? Kell-e, érdemes-e, lehet-e Gorbacsov segítségére sietni je­lentős nyugati gazdasági segé­lyekkel? Ez a téma már csak azért sem kerülhető meg a csúcson, mert a szovjetek minden bizonnyal fel akarják vetni - nem véletlenül vannak ott Gorbacsov kíséretében legfontosabb gazdasági tanácsadói. A már elkészült kétoldalú gazdasági megállapodást, benne a legnagyobb kedvezménnyel, Bush és környezetének a csúcs­­találkozó előtti nyilatkozatai szerint főleg a szovjet kivándor­lási törvény elhúzódása miatt nem lehet - mint tervezték - aláírni. (A Legfelső Tanács az eredetileg kitűzött tegnapi időpontról a ter­vezetek torlódására hivatkozva a vitáját a jövő hétre, Gorbacsov visszatérése utánra tette át.) De nyilvánvaló, hogy Bush kezében ez, még inkább a Szovjetunió érdemi gazdasági megsegítése a fő ütőkártya a vitás kérdésekben, mindenekelőtt a német kérdésben és a litván ügyben. A gazdaság terén minden ko­rábbi, ellenkező értelmű wa­shingtoni nyilatkozat ellenére születhet meglepetés. Még az sem kizárt, hogy egy ilyen gesztusért Gorbacsovnak - legalábbis nyíl­tan és most - a vártnál kevesebbet kell cserébe adnia. A szovjet elnök tárgyalási pozícióit paradox módon akár erősítheti is otthoni megrendült helyzete. Érzékeltetheti, méghozzá joggal, hogy ha túl nagy komp­romisszumokra szorítják, még inkább azok markába kerül ott­hon, akik megkeményedésre szorították. Amellett pedig már nem is kell neki érvelnie, hogy a Szovjetunió önerejéből nem képes úrrá lenni a fenyegető gazdasági káoszon, megteszik helyette a nyugatiak. Igaz, a szovjet elnök nem vitt magával Washingtonba épkézláb reformelképzelést (szemlátomást maga is igyekszik elhatárolódni a balul sikerült újabb reform­­programtól). A Nyugat azonban - nem jó szívvel, de jobb meg­oldás híján - már kész meg­szavazni a korábban kategoriku­san kizárt nagy segélytervet. A 24 legfejlettebb gazdaságú országot tömörítő OECD kétna­pos párizsi értekezletén a beszá­molók szerint az volt a közhan­gulat, hogy közre kell működni a szovjet gazdaság életképessé té­telében, különben Gorbacsov pozíciója tovább gyengül, s mindennek beláthatatlan követ­kezményei lehetnek a leszerelési folyamatra, Kelet-Európára, de­­a fizetési zavarok elszaporodásá­val — az egész világgazdaságra, is. A segélynyújtás legfőbb támo­gatója érthető módon az NSZK. Haussmann gazdasági miniszter Párizsban azt mondta, életbe vágó, hogy a mostani csúcson és a hét vezető tőkésország júliusi, Hous­tonban tartandó csúcsértekezletén Gorbacsov egyértelmű jelzést kapjon: a gazdaság talpraállítá­­sában számíthat a Nyugatra. A támogatásnak azonban feltételei lesznek. Brady amerikai pénzügy­­miniszter szerint „Bush elnök világossá tette, hogy szándékában áll minden olyan területen segít­séget adni a Szovjetuniónak, amely a piagángazdaság irányá­ba mutató reformhoz vezet”. Brady részletezte is: nem látja értelmét pénzt adni bármely ke­let-európai országnak, amíg a piacgazdaság alapvető elemei - magántulajdon, értékpiacok és nyugati típusú bankrendszer - nincs intézményesítve. Erre per­sze azt is lehet mondani, hogy visszadobták a labdát Gorba­csovnak. Salamon Gabriella MOSZKVA ARANYAT IS ELAD A FIZETÉSI HÁTRALÉKOK RENDEZÉSÉRE A reformokhoz hosszú lejáratú hitelek szükségesek Viktor Gerasenko, a Goszbank - a szovjet jegybank - elnöke nem részletezte, hogy a Szovjetunió pontosan milyen nyersanyagokkal kíván pénzt szerezni fizetési nehézségeinek enyhítéséhez, azt azonban hangsúlyozta, hogy nem az aranyeladások játsszák majd a vezető szerepet, és nem lehet szó további kőolaj- és földgázeladá­sokról sem. A szovjet külgazda­sági kapcsolatok bankja, a Vnye­­sekonombank az elképzelések szerint elsősorban swapügyleteket fog kötni az arannyal: úgy ad el készpénzért aranyat, hogy egy­idejűleg megállapodást köt a nemesfém későbbi visszavásárlá­sáról. Moszkva azért választja ezt a fajta swapügyletet - hogy tud­niillik voltaképpen egyfajta áthi­daló hitelért „zálogba teszi” az aranyat -, hogy az arany tényle­ges eladása nélkül juthasson készpénzhez, mivel nagyobb aranyeladásokkal csökkentené a nemesfém piaci árát. Hasonló fellépésben bíznak a nagy japán kereskedőházak is, amelyek ugyan visszautasították szovjet partnereik azon kérését, hogy a fizetési nehézségek miatt egy évvel halasszák el a japán textilszállítások árának kiegyen­lítését, ám nem akarják föladni hosszú távú lehetőségeiket a hatalmas szovjet piacon. A dön­tést nyilvánosságra hozó keres­kedőházi szóvivő nem szolgált, adatokkal az elmaradásokkal kapcsolatban, ám a japán sajtó értesülései szerint a szovjetek 55 millió dollárral tartoznak textil­szállításokért. A Szovjetunióval és Kelet- Európával kereskedő japán ma­gánvállalatok szervezetének ada­tai szerint a szovjet külkereske­delmi vállalatok április végéig már 255 millió dolláros fizetési el­maradást halmoztak föl japán szállítóikkal szemben. A legna­gyobb tételt a vegyipari cikkek elmaradt ellenértékei képezik, 110 millió dollárral. Ugyancsak sú­lyosan érintette a szovjet fizeté­sek elmaradása a japán acélgyár­tókat, akiknek február végéig 90 millió dollárnyi kifizetetlen szám­lájuk halmozódott föl. Több ja­pán acélgyártó erre úgy reagált, hogy leállította a már beérkezett, április és október között leszállí­tandó megrendelések teljesítését. A szovjet fizetési elmaradások miatt a 18 legnagyobb japán kereskedőház szovjet exportja áprilisban már 25 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel azelőtt. Márciusban a visszaesés még csak 4 százalékos volt, míg február­ban az export 14 százalékkal nőtt. A Szovjetunió fizetési nehéz­ségei enyhültek ugyan, ám a szovjet gazdaság nem kielégítő teljesítménye miatt lehetnek még problémák a számlák kiegyenlí­tésében - jelentette ki Yeutter amerikai mezőgazdasági minisz­ter, aki a Gazdasági Együttmű­ködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) miniszteri megbeszélé­sére érkezett Párizsba. (Yeutter, illetve az amerikai mezőgazdasági tárca érezhette is a nehézségek enyhülését, hiszen a Szovjetunió a hírek szerint rendezte elmaradt amerikai gabonaimport-számláit - VILÁGGAZDASÁG, 1990. május 28., 8. oldal.) Yeutter úgy vélte, nehéz megállapítani, hogy a szovjet fizetési problémákat az okozza-e, hogy a szovjet impor­tőr vállalatoknak nincs elég de­vizájuk a kötelezettségeikhez képest, vagy pedig az, hogy az egész ország túlköltekezik kül­földön. Negatív növekedési ráta esetén nehéz sok valutához jutni - tette hozzá az amerikai minisz­ter. Gazdaságának növekedése nélkül - vélte még a Goszbank elnökének bejelentése előtt Veut­ter - a Szovjetuniónak aranyat, illetve más kemény cikket kell eladnia, vagy pedig hitelt kell fölvennie. Hitelre Moszkva az Egyesült Államoktól nemigen, inkább Japántól számíthat - vél­te a miniszter, aki arra a kérdés­re válaszolva, hogy a legnagyobb kedvezmény megadása mellett a Szovjetunió kaphat-e kölcsönöket is Washingtontól, azt mondta, hogy ez a lehetőség a szovjet gazdaság állapotától függ. Ez pedig könnyen a 22-es csapdája lehet: a Szovjetunió gazdaságának egészségétől füg­gően kaphat hiteleket, ám ahhoz, hogy gazdaságát egészségesebbé tegye, növekedést érjen el, hite­­lekre van szüksége. A hosszú lejáratú kölcsönöknek a szovjet gazdasági problémák megoldásá­ban betöltött fontos szerepét hangsúlyozta a Reuternek Vladen Martinov, a szovjet világgazda­sági és nemzetközi kapcsolatok kutatóintézetének igazgatója is. Martinov kiemelte: a hosszú távú kölcsönökre azért van égető szüksége a Szovjetuniónak, hogy a következő" három évben átvé­szelhesse a kritikus változtatáso­kat, és integrálódhasson a világ­­gazdaságba. A közgazdász kije­lentette: nem tudja felbecsülni, mennyi hitelre lenne szüksége a Szovjetuniónak az átmeneti idő­szakban. Elmondta viszont, hogy a pénzt fogyasztási cikkek beho­zatalára kellene fordítani, hogy lecsapolják a kielégítetlen keres­let miatt felgyülemlett kényszer­megtakarításokat, s ezáltal segít­senek mérsékelni az inflációs nyomást. Martinov szerint a rubel öt-hét év alatt konvertibilissé tehető, a folyamat gyorsasága azonban egyrészt a szovjet gazdaságtól függ, másrészt attól, hogy sike­rül-e megőrizni a valuta stabili­tását. Szovjet közgazdászok egy­re többet beszélnek a rubel kon­vertibilissé tételéről, a legnagyobb fejfájást az okozza nekik, hogyan kerülhető el, hogy annak meg­valósítása után ne áramoljon ki hatalmas tőkemennyiség az or­szágból. A Reuter úgy véli, ez elkerülhető azzal a gyakorlattal, amellyel több fejlődő, ország próbálkozik, ha a valutakiáram­lást csakis kereskedelmi tranzak­ciókon keresztül teszik lehetővé, míg a szovjet állampolgároknak megtiltják, hogy külföldi bankbetéteket nyissanak. N. G. A Szovjetunió nyersanyagokat - köztük aranyat is, de kőolajat és földgázt nem - ad el, hogy több mint kétmil­liárd dolláros fizetési elmaradását rendezze - jelentette ki a Goszbank elnöke. A külkereskedelmi fizetési nehézségek ugyanis már a Szovjetunió hitelképességét, nyugati keres­kedelmi megítélését sodorták veszélybe. Márpedig a szov­jet gazdasági átalakuláshoz hosszú távú hitelekre van szükség - hangsúlyozta egy vezető szovjet szakember. A Nemzetközi Menedzser Központ ajánlata Privatizáció 1990. június 10-21. Érdeklődés, jelentkezés: 1775 Budafok 1. Pf. 113. Telefon: 226-0755, 226-5128 226-0253 . Éleződő EK-amerikai ellentétek az OECD-értekezleten (Folytatás az 1. oldalról) A Közös Piac és az USA közötti ellentétek mindenképpen árnyé­kot vetnek a megbeszélések hangulatára, de a háttérbe húzó­dott Japán valószínűleg megkönnyebbüléssel vette tudo­másul, hogy ezúttal nem a japán kereskedelmi többlet áll a viták kereszttüzében. Tokió szempont­jából kedvező, hogy az OECD, a kamatlábak további emelkedésé­től tartva, a nemzetközi megta­karítások növelésére szólította fel a tagokat. Nicholas Brady ame­rikai pénzügyminiszter azonban figyelmeztetett: Japán ne értse félre a megtakarításokkal kap­csolatos felhívást, ez nem jogo­sítja fel a japánokat arra, hogy elhanyagolják az USA-val szem­ben fennálló hatalmas kereske­delmi többlet csökkentésének problémáját. Clayton Yeutter mezőgazdasági miniszter sem hagyott sok kétséget afelől, hogy a japán rizsimport egyoldalú korlátozása is terítékre fog kerülni. Az OECD-találkozón az agrár­kereskedelemről folytatták a leg­több szócsatát, de más témák is napirendre kerültek. A munka­nélküliség leküzdésére hatéko­nyabb eszközöket kell alkalmaz­niuk a tagországoknak. A statisz­tikák tanúsága szerint a kilenc­venes éveket a mérsékelt gazda­sági növekedés jellemzi majd, de ez nem jelenti azt, hogy a mun­kanélküliek száma automatikusan csökkenni fog. Az OECD szerint a szociálpolitika súlypontját a munkanélküliek átképzésére, oktatására kell helyezni. Francois Mitterrand francia elnök felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugati államoknak adósságkönnyítést kellene nyújtaniuk a közepes jövedelmű országok számára is. A hét legfejlettebb tőkésország 1988-as torontói értekezletén a legszegényebbek közé tartozó szubszaharai országok számára dolgoztak ki különböző adósság­könnyítési eljárásokat. A mosta­ni javaslat elsősorban a kelet­európai országokat érinti, és a felszólalás időzítése azt sugallja, hogy a téma napirendre kerülhet a hetek július 9­-11 . közötti hous­toni konferenciáján. (Reuter) Indul az Expo építészeti versenye Földvári Zsuzsa jelenti Bécsből. Eddig 140 sztár építész jelezte, hogy indul az 1995-ös világkiállításra kiírt építészeti pályázaton. Az osztrák Expo Vienna AG szerdai hatállyal hirdette meg a versenyt, amelyre október végéig lehet benyújtani pályázatot. A bécsi vállalat összesen 30 nemzetközi építész tekintélyt hívott meg a pályázatra. Számukra extra honoráriumot kívánnak biztosítani. Rajtuk kívül - adja hírül a szerdai Die Pressében megjelent csaknem félkolumnás pályázati felhívás - csak magyar és osztrák építészek versenyezhetnek, éljenek akár szülőhazájukban, akár külföldön. A pályázat az Expo-terület beépítésére, építészeti elrendezésére vonatkozik, és kiterjed arra is, hogy miként lehet a létesítményeket 1995 után hasznosítani. A pályázat összköltsége 3,5 millió schilling, az első helyezett 1 millió schillinget kap, a zsűri 3­ 7 darab díjat kíván kiosztani, ezekre összesen 2,75 milliót szán. A részvételi díj 500 schilling. Külön pályázaton indulhatnak magyar és osztrák építészhallgatók. Mindkét „versenyszámban” jövő év januárban hirdetnek eredményt. 1990. június 1 Az EK nagy kölcsönt szán Jugoszláviának Az Európai Közösség növelni akarja a Jugoszláviának nyújtott hiteleit. Abel Matutes, a brüssze­li bizottság tagja szerdán Brüsszel­ben közölte, hogy a közösség Európai Beruházási Bankja (EIB) a következő öt esztendőben ter­vek szerint 900 millió ECU köl­csönt fog folyósítani a belgrádi kormánynak. Amennyiben a közösség illetékes szervei hozzá­járulnak a bizottság javaslatához, Jugoszlávia hozzávetőleg kétszer annyi közösségi hitelt fog kapni, mint az utóbbi években. Megjegyzendő, hogy az EIB az EK saját pénzintézete, amely elsősorban a tagországok elmara­dottabb körzeteinek nyújt segítsé­get, Magyarország, egészen a közelmúltig, nem részesülhetett az EIB kölcsöneiből. A héten alkolt Európai Újjáépítési és Fejleszté­si Bank (EBRD) nem közös pia­ci pénzintézet, ennyiben semmi köze sincs az EIB-hez.­­ A Közös Piac még 1980-ban kötött együttműködési szerződést a jugoszláv kormánnyal, amelyet a brüsszeli bizottság most társu­lási egyezménnyé szeretne bőví­teni. A cél a kereskedelmi akadá­lyok kölcsönös felszámolása és a politikai párbeszéd intézményesí­tése. Az EIB segélyeinek kéthar­mada a jugoszláv közlekedési infrstruktúrát javítaná. A bizottság azt is indítványoz­za, hogy Belgrádot is vegyék fel az EK által támogatott demokra­tizálódó kelet-európai országok listájára. Ennek feltétele minda­zonáltal a demokrácia és az emberi jogok kiteljesítése. Görögország nem támogatja Jugoszlávia foko­zott megsegítését a jugoszláv belpolitikai helyzetre hivatkozva, valamint azt sérelmezve, hogy a jugoszlávok korlátozzák a görög tranzitforgalmat. Mint ismeretes, a közelmúltban macedón tünte­tők eltorlaszolták a görög határ­állomáshoz vezető utakat Jugosz­láviában, tiltakozva az ellen, hogy Görögországban nem ismerik el a macedón nép jogait. (DPA) Opciós kötvényeket bocsát ki az osztrák állami ipar Földvári­ Zsuzsa jelenti Bécs­itől: , A gyakorlatilag az egész oszt­rák állami ipart felölelő Austrian Industries még ebben a hónapban elindul a tőzsdére vezető úton: június 25-e és július 2-a között­ „Biztonság, fantáziával” hirde­tésszöveg kíséretében mintegy 3 milliárd schilling értékű kötvényt bocsát ki. A kötvénykibocsátást irányító konzorcium vezetője a Creditanstalt, amelynek vezér­­igazgatója szerint az Al-opciós kötvények a műfaj összes előnyét, . kínálják a befektetőknek. A köt­vény tulajdonosai 1992 őszén dönthetnek majd arról, hogy megtartják-e a kötvényeket, vagy papírjaikat részvényekké váltják­­ át. A kötvénykibocsátásban az osztrák bankok mellett külföldi pénzintézetek is részt vesznek, a papírok egynegyedét külföldön akarják értékesíteni. A majdani tőzsdei bejegyzés-­­hez vezető kötvénykibocsátás az állami iparban végrehajtott sike­res szanálási program megkoro­názásának tekinthető. Az Austrian Industries elnöke sajtóértekezle­tén elmondta, hogy a 102 belföldi­­ és 26,külföldi vállalkozásból álló­­ birodalom forgalma tavaly 140,7 milliárd schilling volt, hat hol­­dingja j­eel nyereséggel zárta mér­legét a CA-Stahl, az ÖMV, az Árnak és a Chemieholding. Mindössze a gépipari és az elekt­ronikai terület maradt vesztesé­ges, de az összesített mérleg így is pozitív. A VILÁGGAZDASÁG . A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: ATKÁRI JÁNOS, BORONKAY TAMÁS­­ Szerkesztőség: Budapest VII., Wesselényi u. 57. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 122-8014, Telex: 22-7958, Telefax* 122-2927 Kiadja: Computerworld Informatika Kft. Felelős kiadó: FUTÁSZ DEZSŐ ügyvezető Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A - 1900­­, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj évi 5400 Ft. ISSN 0042-6148 *­­ A grafikai tördelés Apple* MacintoshTM gépen készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Bp. Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán JJ* Cégvezető: OLÁH LÁSZLÓ ~ Műszaki vezető: Varga Borbála Budapest VII., Rákóczi út 16. Telefon: 111-7917, Telex: 22-6307 cwh h, Telefax: 142-3965 Postacím: 1536 Budapest, Pf. 386. Hirdetések: CWI Kereskedelmi Iroda Poór Ernőné irodavezető Megrendelések felvétele a szerkesztőség címén. Képviselők: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó * A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni, írásokat újraközölni kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehet.

Next