Világgazdaság, 1990. szeptember (22. évfolyam, 167/5425-187/5445. szám)
1990-09-14 / 176. (5434.) szám
1990. szeptember 14. VILAGGAZDASAG MAGYAR GAZDASAG 3 Érdekképviseleti szervezetek fóruma alakult Kívánságlista vagy valami más? Közös állásfoglalásként számos megállapodás született tegnap Budapesten a Korona Szállóban a gazdasági érdekképviseleti szervezetek vezetőinek első országos találkozóján, amelyen az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Kisiparosok Országos Szervezete, a Kiskereskedők Országos Szervezete, a Magyar Agrárkamara, a Magyar Gazdasági Kamara, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége és a Vállalkozók Országos Szövetsége vezetői vettek részt. Elhatározták, hogy a gazdasági érdekképviseleti szervezeteiket érintő valamennyi kérdésben együttesen lépnek fel: létrehozzák a gazdasági érdekképviseleti szervezetek országos koordinációs fórumát, amelyet közösen működtetnek. A fórum állásfoglalásait konszenzus alapján hozza, egyeztetik a gazdaságpolitikai programra vonatkozó elképzeléseiket. Egyetértettek abban, hogy a gazdasági érdekképviseleti szervezetekre vonatkozóan egyértelműen meghatározó, megfelelő szintű jogszabály(oka)t kell kidolgozni. Szükségesnek tartják, hogy az állam a gazdaság piaci szférájából rövid időn belül vonuljon ki, s a piaci mechanizmus működését zavaró recentralizációs törekvésekkel szemben a liberalizálás, a decentralizálás és dereguláció irányában történő lépéseket erősítse. Az érdekképviseleti szervezetek továbbá etikai kódex kidolgozását tartják indokoltnak az általános piaci rendtartás érvényesítésére. A tegnapi fórumon két további közös állásfoglalást fogadtak el a vállalkozásélénkítésről, valamint a tulajdonreform és a privatizáció ügyében. Az első szerint javítani kell a vállalkozások jövedelmezőségét; megfontolásra érdemesnek tartják olyan szabályozás érvényesítését, amelyben a kis- és közepes vállalkozásoknak nem teljesített kifizetéseket a számlavezető bank refinanszírozási kerete terhére téríti, az adóssal szemben pedig büntetőkamatot érvényesít. Sürgetik az infláció megfékezését piackonform lépésekkel, a vállalkozások érdekében működőképes amortizációs rendszer kialakítását. Hangsúlyozzák: a lakossági megtakarítási hajlam ösztönzésére a személyi jövedelemadó-rendszeren belül a kamatjövedelmek forrásadóját csak a reálkamatra célszerű megfizettetni. Szorgalmazzák a jelenleg széles körben jellemző monopolhelyzetek felszámolását, a dereguláció érdekében minden rendeletkiadásra jogosult államigazgatási szerv kötelezését arra, hogy a jövő évben is érvényes előírásokat még az idén egységes szerkezetben jelentessék meg. Sürgetik továbbá az államadósság-csere módszereinek kidolgozását, a bérnövekmény adóztatásának megszüntetését, a devizajogszabályok módosítását avégett, hogy a magán-devizamegtakarításokat közvetlenül be lehessen fektetni. A tulajdonreform és a privatizáció egyes kérdéseire vonatkozó közös állásfoglalás szerint a privatizációra kerülő tulajdonelemeket (beleértve a termőföldet) egységesen, azonos alapelvek szerint kell kezelni. Dr.Fodor László, az MGK főtitkára a sajtóértekezleten kérdésekre válaszolva elmondta, a fórum nem jogi személy, de nem is az Országos Érdekegyeztető Tanács - úgymond - leágazása. Semmiféle politikai orientációt nem vállal fel, viszont minden javaslatra nyitott, amely a gazdaság javítását szolgálja. B. Gy. Magyarországon a Samsonite A Samsonite céget, amely ma évi 480 millió dollár forgalmával világelső a poggyászcikkek piacán, 1910-ben alapították, családi vállalkozásként. Most e világméretű hálózattal rendelkező csoport megalapította magyarországi vegyes vállalatát, Samsonite Hungária Kft. néven. A vegyes vállalatot előbb indították útjára, mint ahogy a cégalapítást nyilvánosságra hozták. 1990 nyarától már termel a kft. szekszárdi üzeme, ahol naponta 1900 táskát és bőröndöt gyártanak. A Samsonite magyarországi vállalkozásában a partner a Palota Bőrdíszműgyár, a társaság 68,7 millió forintos alaptőkéjének 60 százalékát a Samsonite, 40 százalékát pedig a magyar vállalat jegyezte. A Palota Bőrdíszműgyár szekszárdi üzemcsarnokát, gépeit vitte a vállalkozásba, az amerikai fél a know-how-t és a készpénzt adta. A vegyes vállalat valamennyi termékét exportálják, ugyanis a vállalatcsoport üzletpolitikája az, hogy valamennyi európai termelőgyár a belgiumi központ részére küldi meg termékeit, s innen történik az értékesítés. Magyarországon egyelőre 6 termékcsalád 28 típusa készül (a Samsonite egész világra kiterjedő hálózatában ennél jóval több termékcsalád mintegy 500-féle variációját állítják elő), egyelőre az úgynevezett puha termékeket - sport- és utazótáskákat - gyártják. A szekszárdi üzem mellett a cég létrehozta budapesti képviseleti irodáját is. A világhírű cég képviselői nem titkolták, hogy rövidesen tovább kívánják fejleszteni mind a gyártó, mind a kereskedelmi tevékenységet a hazai piacon. B. Zs. Angyal Ádám megválik a Ganz Danubiustól A dán labda a Vagyonügynökségnél A dolgozók végkielégítésére 100 millió forint jut Valójában nem okozott túlságosan nagy meglepetést, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa a Lehel Hűtőgépgyár után a Ganz Danubiust is állami irányítás alá vonta szerdai ülésén. A nagy vihart kavart szigethasznosítási programot már maga a vezérigazgató is az ügynökség elé terjesztette, hogy a kormány képviseletében a döntő szót kimondják. Hogyan fogadta az állami irányítás hírét Angyal Ádám, aki a két éve 20 részvénytársasággá és kft.-vé alakult Ganz Danubius gyáraiban eddig az állami tulajdon kezelőjének első embereként főrészvényese volt a társaságoknak? - Tudtam az ipari és kereskedelmi tárca kezdeményezéséről, a hír nem ért váratlanul. Bizonyos, hogy összefüggés volt az óbudai szigethasznosítási koncepció, a Hajóépítő Rt. óvása és a tárca törekvése között. A programot mindenképpen a Vagyonügynökségnek kell jóváhagynia, én csak az előkészítésére vállalkoztam. Egyébként magam sem ragaszkodom mai pozíciómhoz, lemondásom már a miniszter előtt van. Október 31-én lejár a megbízatásom, s levélben jeleztem Bod Péter Ákosnak, hogy nem kívánom megújítani a szerződést. Egy gyárat be kell zárni Nagyon sok szó esett az Óbudai Hajóépítő Rt. sorsáról, viszont nagyon kevés hírt hallani a többi Ganz-gyár sorsáról. Pedig a Ganz Danubius főrészvényes ezekben a gyárakban is, így közvetlenül befolyásolja a társaságok lépéseit. Ez tévedés, a 20 társaságban ma már alig van érdekeltségünk, elsősorban hazai bankok és pénzintézetek a tulajdonosok. Valóban jelentős érdekeltsége a Ganz Danubiusnak ma már csak az óbudai gyárban van. A társaságok élén álló menedzsment önállóságra törekedett, s a vagyonkezelő központ még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy fenn kívánja tartani a korábbi nagyvállalati kereteket. Úgy viselkedtünk, mint a bankárok, kivontuk a tőkénket, mert nem láttunk perspektívát a vállalatokban, s más, jövedelmezőbb vállalkozásokba fektettük az állami vagyont. A társaságok pedig úgy boldogulnak, ahogy vezetőik a legjobbnak ítélik. Az állami vagyonkezelő szervezet, a korábbi vezérigazgatóság ma mindössze 17 emberből áll. De mint korábbi nagyvállalati vezérigazgatónak, illetve főrészvényesnek bizonyosan van tudomása arról, hogyan állnak az ügyek az átalakult gyárakban. - Nagyon nehezen boldogulnak. A négy budapesti gyárban annyian dolgoznak, ahányan egy cég teljes kapacitású üzemeltetéséhez kellenének. Annyi pénzeszköz áll rendelkezésükre, amennyivel két gyár valamennyire is megbízható működését lehetne biztosítani. Tudomásom szerint 1991-re minimális a szovjet rendelés. A 2 milliárd forintos termelési kapacitású kazángyárnak mindössze 300 millió forintos rendelésállománya van. Véleményem szerint legalább egy gyárat be kellene zárni. A visszaesés drámai. Új termékekre van szükség, ehhez viszont külföldi tőke kell, mert csak ez hozhatja meg az új technológiát és az új piaci kapcsolatokat. Ezzel szemben a gyárak vagyonértékelése még mindig irreálisan magas. Szükségszerűen le kellene értékelni a vagyont, mert csak így találnak megfelelő külföldi partnert. Az ajánlatok pedig egyre rosszabbak. Az egyik cég elutasított már egy angol ajánlatot, azóta keservesen bánja, mert a következő partner már jóval előnytelenebb konstrukciót kínált. A svéd koncepció elnagyolt A gyárak menedzserei nehezen fogadják el a tényt, hogy jobb egy működő vállalat külföldi érdekeltség alatt, mint egy rendelés nélkül maradt, éppen csak vegetáló cég. Ez az iparág külföldi tőke nélkül nem tud megújulni, ez nyilvánvaló. Viszont az is tény, hogy a szovjet igényre felfejlesztett hajó- és kazángyártó kapacitás túlméretezett a nemzetközi piac ismeretében. Ezek szerint ön azt tartja reálisnak, hogy a hajógyártást Angyalföldre koncentrálják, s az óbudai területet más célra hasznosítsák? - Én kezdettől fogva ezt mondom, s minden józan, reális elemzés ezt a tendenciát erősíti. Az angyalföldi gyárat nem lehet másképpen hasznosítani, előreláthatólag ez a városrész még sokáig gyáregyed marad. Óbudán viszont lehetőség van a terület másfajta hasznosítására. - Ön szerint a JIMM Shipping cég új ajánlata, amelyet az Óbudai Hajóépítő Rt. megmentésére és a sziget egyidejű idegenforgalmi hasznosítására kidolgozott, összemérhető-e a dán IPC Enterprise AAS szándéknyilatkozatával? - Úgy látom, hogy a svéd cég, amelyik eredetileg valóban csak a hajógyártásba kívánt invesztálni, jó üzleti érzékekkel meglátta a szigethasznosításban rejlő lehetőségeket, s a későbbiekben elsősorban erre koncentrált. Számomra ugyan irreálisnak tűnik az az 500 millió dolláros értékesítési lehetőség, amelyet jeleznek, de az elbírálás nem az én feladatom. A svéd koncepciót kezdettől elnagyoltnak éreztem, s nem láttam mögötte a megalapozott pénzügyi hátteret. Attól tartok, hogy az óbudaiaknak előbbutóbb mégis szembe kellett volna nézniük a felszámolással. A svéd cég egyébként hajlott arra, hogy a hajógyártás invesztícióját ne Óbudán, hanem Angyalföldön valósítsa meg, s ez inkább megfelel a magyar gazdasági érdekeknek. Mi a dán koncepciót részletesen elemeztük, a financiális biztonságról meggyőződtünk, a közel 900 millió dolláros beruházás óriási lehetőséget jelent az országnak. A hajógyártás Angyalföldön folytatódhat - Az óbudaiak szerint ön két éve szisztematikusan törekszik a gyár felszámolására, a szigethasznosítás egy 150 éves hajógyártási tradíció elleni hadüzenet volt. - Én soha nem állítottam, hogy Óbudán nem lehet hajóépítést végezni. Csupán azt mondtam - s mondom ma is -, hogy olyan területen kell koncentrálni a hajógyártást, amely másképpen nem hasznosítható. Az óbudaiaknak nem kell az állásukat félteni, hiszen ha a svéd cég fejleszti az angyalföldi gyárat, megélhetést biztosítanak itt is számukra. Csak éppen nem a Duna budai, hanem pesti partján kell ezt a munkát folytatni, ami azért nem tragikus különbség. Egyébként 1988- ban határozott akciókat kezdeményeztünk a kihasználatlan állóeszközök hasznosítására vagy vállalaton belüli átcsoportosítására. Ez nem csak Óbudára vonatkozott, hanem az egész cégre. A Ganz Danubiusnak több volt az épülete, eszköze, mint amennyit a vállalat el tudott volna tartani. Az elmúlt két évben eladtuk az angyalföldi öntödét 180 millió forintért, a klubot 80 millióért, a munkásszállást 200 millió forintért. Ez mind azt célozta, hogy a működés rentábilisabb legyen. Az óbudai eszközök értékesítése vagy áthelyezése szintén ennek a programnak keretében történt. Mire (nem) vállalkoznak a dánok? Az IFC Enterprise AAS, a legnagyobb dán bankkal, a Baltica Finans AS-szel maga mögött 900 millió dolláros ajánlatot tett le. Mennyi az üzletből az állam közvetlen haszna, s mennyi a beruházás közvetett nyeresége? - A beruházás értéke 786 millió dollár. Ennek 10 százalékát fizetik a földért, 100 millió forintot fordítanak a dolgozók végkielégítésére, a föld értékének 8 százalékát fizetik ki illetékként a Földhivatalnak. Elvégzik a telek szanálását, megépítik a szükséges infrastruktúrát, ami annyit jelent, hogy az átlagosnál nagyobb járulékos befektetésekkel kalkulálnak. Miután szigetről van szó, például az árvízvédelemre is fokozott gondot kell fordítani. Nem vállalják viszont a szigetre vezető utak megépítését, az óbudai telefonközpont rekonstrukcióját és a Zsigmond téri szennyvízátemelő állomás bővítését. Az előszerződés szerint, ha a dán cég 1992. április 1- jéig megkapja az építési engedélyeket, a világkiállítás idejére befejezi a centrum kiépítését. Ez a centrum mintegy 4-5 ezer embernek biztosít munkát, a beruházás kivitelezésében pedig részesedést szerezhetnek a magyar vállalkozók. A proggramért a Baltica Finans dán bank vállalja a garanciát. - Személy szerint ön milyen területen kívánja folytatni pályafutását? - Nem számítok semmiféle kormányfelkérésre s állami megbízatásra. Még nem döntöttem el, hogy az ajánlatok közül melyiket fogadom el. De bizonyos, hogy az üzleti életben maradok, s remélem, hogy a magyar gazdaság számára előnyös befektetésekben működhetek közre. Bán Zsuzsa Nem adnak ki új exportengedélyeket a gabonára Munkatársunktól Leállították az államközi szerződéseken felüli gabonakivitelt - közölte Sárossy László földművelésügyi államtitkár az MTV-vel. A magánjogi szerződéseket sem kívánják felülvizsgálni, de az új exportkérelmeket külön-külön fogják megvizsgálni. Az intézkedést az aszály miatt megbomlott gabonamérleggel magyarázzák. Az FM értesülései szerint - főként külföldiek - az elmúlt hetekben magánforgalomban rendszeresen nagyobb mennyiségű gabonát vittek ki az országból. A minisztérium kérte a vámszerveket, szigorítsák meg a vámvizsgálatokat, és akadályozzák meg az illegális kivitelt. Mindez a keveréktakarmányokra is vonatkozik, mivel azok is viszonylag nagy arányban tartalmaznak gabonát. A pénzügyminiszter régebbi rendelete alapján ezek a termények, egyes élelmiszerekhez hasonlóan, egyébként is tilalmi listán vannak. Az MTI értesülése szerint főként Röszkénél volt tapasztalható a magán-gabonakülkereskedelem. A múlt év első félévében egyébként rubelért 69,2 ezer tonna gabonát, konvertibilis valutáért 226,5 ezer tonnát vittünk ki az országból, 226,6 millió, illetve 2,1 milliárd forint értékben. Idén az első félévben rubelért 35 ezer tonnát, keményvalutáért 564,5 ezer tonnát szállítottunk ki 110,6 millió, illetve 5,4 milliárd forint értékben. Ezzel szinte teljes egészében teljesültek a konvertibilis elszámolású szerződések, a rubel elszámolású teljesítés azonban a kötésekhez képest a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma által kiadott statisztikai adatok szerint a 10 százalékot sem érte el az első félévben. Tavaly összesen 1,43 millió tonna búzát és 2,2 millió tonna kukoricát exportáltunk a KSH adatai szerint, 9,3 illetve 3,3 milliárd forint értékben. Szeretne még többet tudni rólunk? küldje be ezt a szelvényt a címünkre: DHL HUNGARY KFT. 1095 Budapest, Soroksári út 38-40. Név-------------------------------------------------------------------------------------------------------------Cm_____________________________________________________________ 134-1190. A FUTÁRSZOLGÁLAT Nem szűnik meg a hajógyártás Óbudán „Ezer munkatársammal együtt mélységesen meglepve olvastuk lapjuk szeptember 13-i számában az A/77 közlemény önök által választott címét: Megszűnik a hajógyártás Óbudán. Az MTI közleményében ugyanis nem szerepel az óbudai hajógyártás megszűnésére vonatkozó kitétel” - írja lapunkhoz eljuttatott levelében Fáy András,a Ganz Danubius Óbudai Hajóépítő Rt. ügyvezető igazgatója. Mint írja, az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsáról kiadott MTI-közleményből - amelyet változtatás nélkül tettünk közzé - tévesen vonta le a VILÁGGAZDASÁG azt a következtetést, hogy megszűnik a hajógyártás Óbudán. Emlékeztetőül: az MTI tudósítása szerint az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa „tudomásul vette, hogy a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár közel 1 milliárd dollár értékű előszerződést kötött a Hajógyári-sziget idegenforgalmi célú hasznosítására a dán Baltica Finans AS és az ugyancsak dán JPC Enterprise AS céggel. A továbbiakban Csépi Lajos ügyvezető igazgató független jogi szakértők bevonásával folytat tárgyalásokat az előszerződés feltételeinek véglegesítéséről.” Felhívás 200 ezer tonna takarmánykukorica importjára A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma soron kívül ad ki engedélyt takarmánykukorica importjára azoknak, akik a felhívásában szereplő követelményeknek eleget tesznek. A részletes előírásokat lapunk szeptember 12-i számának 3. oldalán megjelent közleményben már ismertettük, ebből azonban sajnálatos módon nem derült ki: összesen 200 ezer tonnáról van szó. Az engedélykérelmeket egyébként szeptember 17-én 10 óráig lehet benyújtani, és az engedélyezési főosztály rendkívül gyorsan, már aznap 16 óráig értesíti a döntésről a vállalkozót.