Világgazdaság, 1990. november (22. évfolyam, 209/5467-230/5488. szám)

1990-11-16 / 220. (5478.) szám

­ A SZÁMÍTÓGÉP KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE Ígéretes érdekvédelmi képviselet az USA-ban A számítógépek használata miatt keletkező egészségügyi ártalmak egyre szélesedő köre nehéz feladatok elé állítja az amerikai kormányszerveket és hatóságokat, mert a dolgozók képviselői egyre hatékonyabb védelmet követelnek. A mun­kavállalók egyik érdekvédelmi szervezete szerint túl gyors a műszaki fejlődés ahhoz, hogy valamennyi következményét előre fel lehetne mérni. A munkáltatók és általában az üzleti világ viszont tiltakozik az ellen, hogy hatósági szinten valamilyen szabályozás beve­zetésével próbálkozzanak. A szaporodó panaszok láttán azon­ban a politikusok végül is arra kényszerülnek, hogy komolyan foglalkozzanak a problémával. A panaszok mögött álló je­lenségekre már korábban felfi­gyeltek, így az azonosításukra már egy ideje elterjedt a „gya­kori igénybevétel miatti káro­sodás” (Repetitive Strain Inju­ries - RSI) megnevezés. A probléma súlyosságát jól mu­tatja, hogy az amerikai mun­kaügyi statisztikák szerint 1988- ban az összes munkahelyi egész­ségkárosodásnak közel felét képviselték az ilyen esetek, szemben az 1981-ben kimuta­tott 18 százalékos aránnyal. A többnyire alkar- és kézfáj­dalmak formájában jelentkező betegség ugyan számos más foglalkozási ágnál - így az áruházi pénztárosoknál, a tele­fonközpontok kezelőinél és a henteseknél - is jelentkezik, az utóbbi időben azonban mégis tipikusan számítógépes ártalom formájában bukkan fel. Ennek megfelelően titkárnők, adatbe­vitellel foglalkozó szakemberek és elektronikus rendszerrel dolgozó újságírók panaszkodnak egyre többet a monoton igény­bevétel nyomán jelentkező ár­talmakra. Ezeket általában a gyors gépelésre, a nem megfe­lelő irodabútorokra és egyes esetekben az alkalmatlan billen­tyűzetekre vezetik vissza. Az USA-ban máris több millió dolláros kártérítési perekről beszélnek, amelyeket billen­tyűzetgyártó cégek ellen indí­tottak. A betegségek többnyire ín­hüvelygyulladás és kézidegbán­­talmak formájában jelentkeznek. (Krónikus esetekben a dolog odáig fajulhat, hogy az érintett személy kénytelen elhagyni a pályát.) Az egyre nyilvánvalóbbá váló gondok megelőzésére az USA keleti partvidékének egyik hely­hatósága még 1988-ban kísér­letet tett arra, hogy törvényi úton szabályozza az ilyen tevékeny­ség végzésének feltételeit. Ez a kezdeményezés azonban meghiúsult, mert az egyik bí­róság illetéktelennek minősítet­te a helyi irányító testületet a probléma felvetésére. Mivel azonban a panaszok ismét so­kasodnak, a San Franciscót és környékét igazgató helyhatóság a maga részéről ismét napiren­dre tűzte a kérdést. A közvé­lemény érintett része arra szá­mít, hogy ez a szabályozás előbb-utóbb precedens értékű­vé és általános hatályúvá válik. Az előzetes értesülések szerint a San Franciscó-i helyi kormány­zati szervek előírják majd, hogy a billentyűzeten dolgozók ré­szére szabályos időközönként szüneteket kell engedélyezni, és mindenütt be kell szerezni a kívánalmak szerint változtatha­tó bútorokat. A munkáltatók és az ilyen pótlólagos ergonómiai beruhá­zásokra kényszerülő cégek ter­mészetesen tiltakoznak az új előírások ellen. (Reuter) / 1990. november 16. ELEKTRONIKA 9 A lemeztársaságok támogatását élvezve Hagyományos kazetta a Philips új digitális magnetofonjában A Philips a nyáron szűk körben már bemutatta analóg kazettával működő digitális magnetofonját (VILÁGGAZ­DASÁG, 1990. júnus 22., 7. oldal), és jó előre igyekezett a nagyobb lemeztársaságok kép­viselőinek támogatását elnyer­ni, miután ezek a cégek meg­lehetősen sikeresen tudták megakadályozni a „tisztán” digitális kazettás magnó (DAT) piacra jutását. A digitális tech­nika elterjesztése a saját hang­­felvételek készítésében ugyan­is ma már nem is annyira műszaki és piaci, mint inkább jogi kérdés. Emlékeztetőül: a mintegy három évvel ezelőtt bemutatott DAT-prototípusok azonnal ki­váltották a lemeztársaságok heves ellenkezését. Közismert, hogy a digitális technikával készült felvétel minőségromlás nélkül tovább másolható, és minden egyes kópia további másolási sorozat forrása lehet. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a kompaktlemezek (CD) anyaga változatlan hang­záshűséggel „eltulajdonítható” - ráadásul jogdíjfizetés nélkül. Az alig megindult CD-eladá­­sok jövedelmét féltő­­ és nem csekély gazdasági befolyással bíró - lemeztársaságok hosszas vita után rá tudták szorítani az elektronikai gyártókat egy másolásgátló áramkör kötelező beépítésére. Az SCMS rövidí­téssel jelölt eszköz digitális hangforrásokból - így CD-ről is - egy felvételt még lehetővé tesz, ám a másolat további sokszorosítását meghiúsítja. Egyelőre aligha mérhető fel, hogy a kompaktlemezekről egyenként készíthető, minőség­­romlás nélküli otthoni felvéte­lek milyen mértékben fogják befolyásolni az előbbiek forgal­mát, a lemezipar mindenesetre beéri ezzel a korlátozással. A vita azonban jó három évig gyakorlatilag lehetetlenné tette az egyébként már sorozatgyár­tásra érett DAT-magnók piacra jutását. A forgalmazás tavaly indult meg, de a 2000 dollár körüli átlagárú készülékek csak az elkötelezett - és jómódú - zenerajongók érdeklődését vál­tották ki. Az elhúzódó egyez­tetés érlelhette meg a gondola­tot a Philipsben: a japánokhoz való felzárkózás helyett egyéni utat választ. Ebben két dolog is motivál­ta. Egyrészt az ő nevéhez fű­ződik a jelenleg is használatos magnókazetta kifejlesztése a 60- as években, és érthető, hogy e termék piaci jelenlétét mind tovább fenn akarja tartani. Másrészt a fogyasztói elektro­nikának szinte klasszikussá vált alaptörvénye az, hogy a minő­ségi többletet nyújtó új szol­gáltatás illeszthető legyen a már meglévő rendszerekhez, még akkor is, ha az új megoldás egyébként jóval egyszerűbben lenne kivitelezhető. Szakmai körökben közismert, hogy pél­dául a színes televíziózás műszakilag a jelenleginél ke­vésbé bonyolult eszközökkel is megoldható lett volna, ám ügyelni kellett a vételre a már meglévő fekete-fehér készülé­keken is. A Philips szerint az új digi­tális magnetofonoknál nem szabad lemondani a fogyasztók tulajdonában lévő hatalmas kazettatömeg felhasználhatósá­gáról. A meglévő analóg fel­vételek természetesen ettől semmivel sem fognak jobban szólni, de a kazettákra új mű­sor is fölvehető, immár sokkal jobb minőségben. A holland cég 1992-re ígéri DCC (Digital Compact Casette) jelű rend­szerének piacra jutását. Az ötlet máris elnyerte számos jelentős lemeztársaság támoga­tását - köztük magától értetődően a 80 százalékban a Philips tulajdonában lévő Poly-.­Gram cégét is­­, ezek állítólag kompakt kazettára digitális úton fölvett hanganyagokkal segítik majd az új készülék népszerű­sítését. A nyár elején tartott bemutatón a Warner Brothers lemezcég képviselője még óvatosan nyilatkozott a fejlesz­tésről, amelynek eredményeként szerinte az analóg kazettákéhoz képest sokkal jobb hangzás nyerhető majd, a CD-t viszont ebben nem sikerült utolérni. Kérdés, hogy a DCC-mag­nóknak Philips által jelzett 500 dolláros ára elég vonzó lesz-e a pillanatnyilag drágább DAT- készülékekkel szemben. A ja­pánok szerint az utóbbiak nyil­vánvalóan mind olcsóbak lesz­nek; egyesek tudni vélik, hogy a szemfüles vásárlók Tokióban már 625 dollárnak megfelelő árért is szert tudnak tenni DAT- magnetofonra. „Mire a DCC megjelenik - mondják -, talán már ennek is csak a felébe fog kerülni.” A DCC másik hátránya, hogy a hagyományos kazetta felhasz­nálása miatt korlátozott a mi­niatürizálás lehetősége. A DAT- kazetta mérete 8 egymásra helyezett hitelkártyáéval egye­zik meg, és 4 órányi műsor vehető rá föl. Kapható már a Walkman méretű DAT-magnó is (egyelőre méregdrágán), és a japánok állítólag dolgoznak az ennél is kisebb változaton. A kétkedő elemzők szerint nincs másról szó, mint hogy a pénzügyileg nem túl kiegyen­súlyozott helyzetű Philips egy­szerűen nem tudna eleget köl­teni saját DAT-változatára, ezért döntött a konvencionális kazet­tával épülő digitális rendszer mellett. Újdonságához a jelek szerint meg tudta nyerni a lemeztársaságok jóindulatát, mely utóbbiak a múlt századi géprombolókhoz hasonlóan mély ellenszenvvel néznek a fogyasz­tóknak komoly minőségi több­letet nyújtó DAT-technikára. K. L. Európa legnagyobb szórakoztatóelektronikai cége, a hollan­diai központú Philips továbbra is kitart az analóg magnóka­zetta mellett, és ezt az olcsó hanghordozó eszközt kívánja a digitalizálás szolgálatába állítani. Ezzel a multinacionális vállalat kitart a japánokétól alapvetően eltérő fejlesztési út mellett a mágneses hangrögzítésben, az iparág hagyományai szerint ugyanis az új megoldásnak illeszthetőnek kell lennie a meg­lévő eszközökhöz. Kisméretű zsebtelefon a Fujitsutól A japán Fujitsu egyik részlege ingzsebben is elférő, minden eddiginél kisebb celluláris telefont mutatott be a kö­zelmúltban. A cég által a világ legkisebb és legkönnyebb hordozható telefonjának minősített készülék súlya mindössze 290 gramm. A Pocket Commander típusnévvel ellátott eszközzel az volt a konstruktőrök célja, hogy a celluláris telefont megszabadítsák azoktól az eddigi korlátoktól, amelyek óhatatlanul együtt járnak az autóba szerelt, illetve az aktatáskás változatokkal. A készüléket egy időben mutatták be az Egyesült Államokban, Japánban és Kanadában. Los Angelesben már egy héten belül kapható lesz, Amerika-szerte való értékesítését pedig jövő év első három hónapjában kezdik el az USA-ban. A gyártó által ajánlott kiskereskedelmi ár 1195 dollár lesz. (Reuter) AMERICAN ]EXPRESS BANK Kínálja Önnek Szolgáltatásait, - a vagyonkezelés sokféle módozatát, - az export-import műveletek zökkenőmentes bonyolítását. 1010 BÉCS, KÄRNTNERSTRAßE 21-23. Itt található az Ön American Express Bankja. Itt bonyolítják a magánszemélyek vagyonával és befektetéseivel kapcsolatos összes kereskedelmi és pénzügyi műveletet is. A Bank a lekötött betétek széles skáláját ajánlja ATS-ben, USD-ben és DEM-ben. Nyitva tartás: Hétfő-Péntek 8-12 ÓRÁIG. ♦ Világméret • Világszínvonal: 1' 3°

Next