Világgazdaság, 1991. január (23. évfolyam, 1/5507-21/5527. szám)

1991-01-10 / 6. (5512.) szám

2 KÜLGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG ALKU A KÖZPONTBAN, KONFRONTÁCIÓ A VÉGEKEN (Folytatás az 1. oldalról) Amint azt Jelcin a közelmúlt­ban az Izvesztyija hasábjain kifejtette, a legnagyobb tagköz­társaság befizetései a központi kasszába következőképpen ala­kulnak: 23,4 milliárd rubellel járulnak hozzá az össz-szövet­­ségi kiadásokhoz, ezen felül az olaj- és gázipartól befolyó adók fele, azaz 15 milliárd, és a külkereskedelmi adók fele, azaz 38 milliárd is a központot il­leti. Az egyéb kisebb tételek­kel együtt így az orosz befize­tések 78 milliárd rubelt tesznek ki az idén, vagyis Jelcinéknek 40 milliárdot sikerült lefarag­niuk a tavalyi hozzájáruláshoz képest. (Az össz-szövetségi költségvetés a tavalyi 508 mil­liárdnyi kiadás és 452 milliár­dos bevétel (VILLÁGGAZDA­­SÁG november 27., I. oldal) után az idén csupán 275 milli­árdnyi kiadást és 250 milliárd­nyi bevételt irányoz elő, tekin­tettel a köztársaságoknak leadott hatáskörökre.) Konvertibilis valutából a várhatóan 22 milliárd rubelnyi lesz az idén a Szovjetunió bevétele - mondotta Sztyepan Szitarjan, a külgazdasági álla­mi bizottság elnöke szerdán a parlamenti bizottsági vitában. Ennek egy része a köztársasá­gok és a vállalatok pénztárába vándorol, és a központnak így csak 7,6 milliárd marad, szem­ben a tavalyi 17 millárddal. Szitarjan szerint a külföldi országoknak nyújtott segélyek 400 millió rubelt tesznek ki, ebből 280 millió jut Afganisz­tánra. Ami a balti „frontot” illeti, Edgar Savisaar észt miniszter­­elnök, aki tegnap Moszkvában beszélt Jazov hadügyminiszter­rel, még kedden kijelentette: a balti köztársaságokban nem tudják és nem is akarják meg­oldani január 13-áig a vonako­­dók besorozását. (Hasonlóan foglalt állást a lett vezetés.) Észtországban a függetlenség kikiáltása óta 8 ezer fiatal je­lentkezett alternatív szolgálat­ra, és ők jelenleg építkezése­ken kórházakban dolgoznak, s a tallini kormány nem adja át őket a megszálló csapatoknak tekintett szovjet fegyveres erők­nek. A litván helyzetet bonyo­lítja, hogy nincs kormány, miután a parlament visszavonatta Landsbergis elnökkel az élel­miszerárak 3-5-szörös emelését, ezzel megbuktatta a politikai­lag mérsékeltnek tekintett Prunskiene eddigi miniszterel­nököt sokat bírált sokkterápiá­ját. Lapzártakor a vilniusi rá­dió adását megszakítva közöl­te, hogy egy ejtőernyősökkel megrakott szállítógép landolt a repülőtéren és felszólította a lakosságot, aki csak tud, men­jen a Parlamenthez. A TASZSZ híradása szerint a szovjet honvédelmi minisztéri­um szóvivője cáfolta, hogy a csapatok küldésének bármi más célja lenne, mint a sorozás végrehajtása. Osztrák áram Bohunice bezárásáért Ausztria meghatározott ideig hajlandó áramot szállítani Cseh­szlovákiának, ha Prága haladék­talanul bezárja az osztrák szak­értők által biztonságtalannak ítélt, 880 megawatt kapacitású atomerőművét, egyszersmind vállalja, hogy nem épít újabb nukleáris erőművet. Hogy pon­tosan mennyi ideig tartana az áramszállítás, arról az osztrák kormány nem döntött, de azt kiszámolta, hogy az idei költsé­gek 3,5 milliárd schillinget tesznek majd ki. A kabinet ülését követően Vranitzky kancellár a megálla­podás további feltételeként említette, hogy a két ország közösen nekikezd környezetba­rát erőművek építéséhez, és olyan új technológiák kimun­kálásához, amelyek „föllendítik” az energiatakarékosságot. Je­lezte, hogy a Bohunicénél ki­eső energiát nem csupán áram­­szállításokkal lehet kompenzál­ni, földgázexportról is lehet szó. Végezetül reményének adott hangot, hogy Bohunicét bezár­ják, ami az első lépést jelenti majd az általa elképzelt „közép­európai atomcsend” megterem­tésében. (Az APA értesülése szerint legkésőbb január 25-ig átnyújtják Marián Calfa cseh­szlovák miniszterelnöknek az erőmű bezárására, illetve az áramszállításokra vonatkozó ötpontos osztrák kormányprog­ramot.) De hogy Bohunicét hamaro­san rozsda marja-e (mármint attól, hogy nem használják), az egyelőre több, mint kétséges. Bécsben úgy hírlik, hogy a csehszlovák ökológiai intézet titkos jelentést készített a prá­gai kormányfőnek, s a kérdé­ses létesítményt legalább 1995- ig üzemképesnek minősítette. Méghozzá nem csupán cseh­szlovák szakértőkre, hanem a Siemens és a Westinghouse embereinek a véleményére is alapozva. Szerintük kisebb, 1992-ig megteendő biztonság­javító intézkedések után 1995-ig működtethető az erőmű. De ha a Westinghouse 580 millió dolláros, ötéves „feljavító” programját valósítják meg, akkor a bohunicei reaktorok addig élnek, amíg - természetes úton - meg nem halnak. Folyik a kötélhúzás. Az oszt­rák energiafőnökök jó alkalmat látnak Bohunicében az egyéb­ként is elengedhetetlennek ítélt beruházások, amúgy elnapolás­ra szánt fejlesztések keresztül-­ hajtásához. A politikusok egy­mással civakodnak, melyikük az egyedüli hiteles környezetvédő. Az osztrák patikusoknak pedig, mintha nem lennének elegek a téli megfázások, a gyógyszer­­tárakban tülekedő érdeklődők­kel kell megvívniuk, hogy mikor kezdik meg a jódtabletták ki­osztását. Ezekből ugyanis min­den osztrák gyógyszertárnak december közepétől komoly készletet kell kiépítenie. F. Zs. ROMLOTT AZ OSZTRÁK CÉGEK FIZETÉSI MORÁLJA Földvári Zsuzsa jelenti Bécs­­ből: Romlott, persze nem magyar mértékkel mérve, az osztrákok fizetési morálja 1990 második felében. A fizetési késedelmek terjedéséből a KSV (Kredit­­schutzverband von 1870) az első felét véli kiolvasni a konjunk­túra lanyhulásának. A legpon­tosabb fizetők továbbra is a cipő­­, a bőr-, a szőrmeipar, a szál­lítás, a játék- és sportszergyár­tás vállalatai, a leglustábbak pedig a nyomda- és papíripari cégek. Ez utóbbiak „rossz magaviseletét” a KSV a nagyon kemény ágazaton belüli ver­sennyel magyarázza, s azzal, hogy aránytalanul sok cég te­lepült le Kelet-Ausztriában. A szégyentábla második helyére a gépipar és a kohászat került, s romlott a gépkocsi- és kerék­páralkatrészeket gyártó szektor helyezése is. Átlagosan jól fizető ellenben az építőipar. Ami a magánszemélyek fi­zetési készségét illeti, pozíció­juk javult az előző félévhez képest, s ez főleg a kedvező foglalkoztatási, jövedelemszer­zési helyzetnek tulajdonítható. Ezzel összefüggésben azonban nőtt a lakosság kockázatvállaló kedve is a korábbinál nagyobb hitelek fölvételére. Regionálisan tekintve az inkasszóstatisztikákat, Felső- Ausztria és Stájerország kivé­telével valamennyi tartomány­ban romlott a fizetési fegyelem. A banlistát Bécs vezeti 9500 esettel, 222 milliós követelés­sel, a második helyen Alsó- Ausztria áll 114 millió schil­linget jelentő 5600 üggyel. A leginkább megbízható adós Burgenland és Vorarlberg. Brüsszel költségvetési fegyelmet kér Görögországtól a hitelekért cserébe Az Európai Közösség brüsz­­szeli végrehajtó bizottsága még mindig nyomást gyakorol Görö­gországra annak érdekében, hogy az athéni kormány csökkentse kiadásait és tökéletesítse az adók behajtását, ha meg akarja kap­ni a kétmilliárd ECU-s (2,7 milliárd dolláros) gazdaságsta­bilizációs hitelcsomagot a kö­zös kasszából - közölték a Reuterrel a tárgyalásokhoz közel álló források. Henning Christophersennek, a brüsszeli bizottság pénzügyekért felelős tagjának szóvivője nem volt hajlandó kommentálni azokat a sajtóértesüléseket, mely szerint főnöke pontos információkat kért a görög kormánytól, hogy az miként akarja visszafogni az államháztartás hitelfelvételeit. Görögország a gazdaságsta­bilizációs hitelért tavaly no­vemberben folyamodott Brüsz­­szelhez. A bizottság a görög gazdasági stratégia hiányossá­gait december elején kezdte el feszegetni, amikor Christopher­sen az EK 1990/91-es gazda­sági előrejelzését ismertetve felhívta a figyelmet arra, hogy a tagországok közül Görögor­szág néz a legnagyobb költség­­vetési hiány és a leggyorsabb infláció együttes veszélye elé. Az athéni kormány nemrég hozta nyilvánosságra költségvetés­tervezetét, amelyben 1,2 szá­zalékos gazdasági növekedés mellett 17 százalékos inflációt és a bruttó hazai termék (GDP) 16,6 százalékára rúgó költség­­vetési hiányt valószínűsít. (Reu­ter) 1991. január 10. Amerikai hitelgarancia Moszkvának - és feddés a balti lépésekért A Fehér Ház szóvivője ugyanaznap figyelmeztette Moszk­vát - rég hallott éles hangon - a balti államok és több más tagköztársaság katonai megfélemlítése miatt, amikor garan­tálta számára a decemberben megajánlott élelmiszer-vásár­lási hitelt. Elemzők ezt a kettősséget úgy értelmezik, hogy Washington a politikai retorikán kívül egyebet nem kíván tenni az önállósodó köztársaságokért, talán nem is kedve ellen való a központ kísérlete a birodalom szétesésének megakadályozása. Négy napig tartó tárgyalás­­sorozat után az USA és a Szov­jetunió képviselői kedden álla­podtak meg az amerikai agrár­cikkek vásárlását szolgáló hi­telgaranciáról. Az egymilliárd dolláros hitelt még december elején­­ajánlotta föl Washington Moszkvának, ez azonban - tekintve a Szovjetunió jelenle­gi pénzügyi helyzetét­­ csak az amerikai fél hitelgaranciájával megtámogatva váltható tényle­ges áruvásárlásra. A megbeszélés technikai okokból húzódott el az ameri­kai küldöttség vezetője szerint. A szovjet fél először kap hitelt a Commodity Credit Corporation által kezelt, úgynevezett GSM-102-es program keretében. (Az eddigi kedvezményes, de készpénzes amerikai gabonael­adások az amerikai mezőgaz­dasági minisztérium közvetlen illetékességébe tartozó export­­ösztönzési - EEP - program keretében zajlottak.) A másik időrabló tényező az volt, hogy a szovjetek a fel­ajánlott összeg egy részéből a szállítási költségeket akarták fedezni - erre a GSM-hitelek elvben nem használhatók fel. A „különleges körülményekre való tekintettel azonban az ameri­kaiak elfogadták, hogy egy viszonylag szerény hányadot - 50 millió dollárt - az elszállí­tásra lehet költeni. A megajánlott 1 milliárd dollárból Moszkva 900 millió­ra kapott hitelgaranciát, a fenn­maradó 100 millióról később állapodnak meg. Az összeg egyes agrárcikkek szerinti fel­osztása „lényegében a várako­zásokat tükrözte” - ez az USA gabonaexportőreit tömörítő szövetség vezetőjének vélemé­nye -, de sok szállító csalódá­sának adott hangot. Mindenek­előtt a csirkeexportőrök, akik mindössze 25 millió dolláros szállítást tudnak majd hitelre lebonyolítani. Takarmánygabo­na vásárlására 530 millió, bú­zára és búzalisztre 165 millió, szójadarára és egyéb fehérjedús takarmányra pedig 130 millió dollár fordítható. Ez utóbbi keltette a legnagyobb megle­petést, miután ebből a pénzből legfeljebb 650 ezer tonnát tud­nak majd a szovjetek vásárol­ni, szemben a szakma által remélt egymillió tonnával. A hitelgarancia segítségével importálandó gabonát Moszkva - hasonlóan a korábbi kedvez­ményekhez - betudhatja majd a felek közti gabonaegyezmény teljesítésének részeként. Álta­lános kereskedői várakozás szerint a szovjet partner sietve él majd a felkínált lehetőség­gel, tartva annak esetleges visszavonásától. Már a hét elején igen aktív volt a chicagói ga­bonatőzsdén, és becslések sze­rint legalább másfél millió tonna amerikai kukoricát és 500 ezer tonna szójadarát kötött le. Jóllehet a most kapott hitel­­garancia csak a január 8-a utá­ni ügyleteknél érvényesíthető, vannak olyan feltételezések, hogy az említett vásárlások hivatalos bejelentését addig húzzák majd az eladók, hogy ezekre a tételekre is ki lehes­sen terjeszteni a biztosítékot. Moszkva egyébként ezekkel a vásárlásokkal a gabonegyezmény 1990-re vonatkozó vásárlási kötelezettségéből még fennma­radó részt teljesítette. K. L. Német vállalatok fegyverszállítása Irakba? Németországban vizsgálat indult hét vállalat ellen, mert állítólag megsértették az Irakkal szemben elrendelt kereskedelmi embargót. A magát és a cégeket megnevezni nem kívánó bonni kormányhivatalnok nem erősítette meg azt a feltételezést, miszerint a szóban forgó cégek szerepelnek-e azon az újabb listán, melyet a washingtoni kormányzat adott át Bonnak az embargót kijátszó német vállalatokról. A Die Welt című napilap beszámolt arról, hogy a washingtoni külügyminisztérium szerint további 19 német cég szegte meg a kereskedelmi tilalmat, s szállított egyebek mellett hadászati cikkeket Iraknak. Washington egyszer már adott ilyen listát Bonnak, tavaly decemberben, mintegy 50 német cég nevével. (AP-DJ) VARSÓ HÁROMÉVES IMF-MEGÁLLAPODÁSRA TÖREKSZIK Lengyelország gazdasági re­formjának hatékony támogatá­sa, valamint adósságállomá­nyának mérséklése végett há­roméves hitelkeret-megállapo­dást szeretne kötni a Nemzet­közi Valutaalappal (IMF) - jelentette ki a Bielecki-kormány tagjelöltjeinek parlamenti meg­hallgatásai során Leszek Balcero­wicz. A lengyel gazdasági prog­ram kidolgozója és irányítója várhatóan megtartja mind pénz­ügyminiszteri, mind miniszter­elnök-helyettesi posztját. A parlament alsóháza, a szejm a tervek szerint holnap szavaz a kormány tagjainak kinevezé­séről, Balcerowicz azonban kijelentette: más posztot a kormányban nem vállal, és lemond, ha nem folytathatja a sikeres, jóllehet fölöttébb fáj­dalmas gazdasági sokkterápiát. A gazdaságátalakító programot tavaly a fejlett tőkésországok és a Valutaalap együtt 1 milliárd dolláros valutastabilizáló alap­pal támogatták, ezenkívül az IMF további 715 millió dollá­ros kölcsönt nyújtott. Balcerowicz hangsúlyozta, hogy az IMF-fel kötendő új megállapodásnak a tavalyinál szélesebb területet kell felölel­nie, ám ez irányú elképzelései­ről egyelőre nem közölt rész­leteket a lengyel parlament il­letékes bizottságával. Hangsú­lyozta, hogy az IMF segítsége „elengedhetetlen” lépés a nyu­gati kormányok meggyőzéséhez: engedjenek el Lengyelországnak a kamatokkal és hátralékokkal már 45,2 milliárd dollárra duzzadt adósságállományából. (A tartozások négyötöde a Párizsi Klubba tömörült hitele­ző kormányokkal szemben áll fenn.) A Gazet­a Wyborcza, a Szo­lidaritás napilapja Janusz Sawic­­kit, az adósságtárgyalásokat lengyel részről irányító kor­mánytisztviselőt idézve azt közölte, hogy Varsó nyugati hitelezői már késznek mutat­koznak némi adósságenyhítés­re. Sawicki szerint „nem jelen­tene nagy problémát, ha példá­ul 10 százalékkal csökkentenék a lengyel adósságállományt”, ám hozzáfűzte: Varsó 80 százalé­kos adósságcsökkentésre szeret­né rábírni hitelezőit. (Reuter) NYOLCVANNÉGY ÉPÍTÉSZETI PÁLYAMŰ AZ EXPÓBA Munkatársunktól: Szerdától öt napon keresztül ülésezik az osztrák fővárosban az 1995-ös világkiállítás építészeti versenyének zsűrije. Az Expo-Vienna AG által kiírt pályázatra 84 pályamű érkezett. A versenyre elsősorban osztrák és magyar építészeket hívtak meg, kezdőket is, nemzetközi hírű szakembereket is. A döntnökök munkáját az osztrák tudományügyi miniszter és Bécs illetékes városi tanácsosa irányítja. A mai lapszám szerkesztője: Salamon Gabriella . VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Boronkay Tamás, Elek János, Em­őd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) A kiadványszerkesztőség vezetője: Gyulai István főszerkesztő Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: Oláh László igazgató Műszaki vezető: Varga Borbála A hirdetések felvétele: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Hudák Éva, Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR). Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIA 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra való hivatkozással lehet.

Next