Világgazdaság, 1991. július (23. évfolyam, 125/5631-146/5652. szám)
1991-07-02 / 125. (5631.) szám
XXIII. évfolyam, 125. (5631.) szám ÜZLETI NAPILAP 1991. július 2., kedd A JELENTI HÉTFŐN ALÁÍRTÁK A VARSÓI SZERZŐDÉS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL szóló jegyzőkönyvet, Prágában. Antall József miniszterelnök az ülésen kifejtette: az egykori tagállamok - lezárva a függőség évtizedeit - jövőbeni kapcsolataikat a teljes egyenjogúságra, a szuverenitás és függetlenség kölcsönös tiszteletére akarják alapozni. ŐSZ ELŐTT NEM LESZ MAGYAR TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS AZ EK-VAL. A tizenkettek luxemburgi csúcsértekezletéről kiadott záróközlemény októberre teszi a tárgyalások befejezését mind Magyarországgal, mind a két másik kelet-európai pályázóval, Csehszlovákiával és Lengyelországgal. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI KONFERENCIA A NEMZETI KISEBBSÉGEK HELYZETÉVEL foglalkozik hétfőn megnyílt genfi tanácskozásán. A szakértői szintű megbeszélésekre a jugoszláviai válság nyomja rá a bélyegét. GORBACSOV ÉS BUSH JÚLIUS 17-ÉN LONDONBAN TALÁLKOZIK, a hét legfejlettebb ipari ország csúcstalálkozója idején. A szovjet elnök a tervek szerint más vezető személyiségekkel is tanácskozik majd a brit fővárosban. A SZOVJETUNIÓ CSAK AKKOR SZÁMÍTHAT A NYUGAT SEGÍTSÉGÉRE, ha Gorbacsov július közepén Londonban bizonyítani tudja a hét legfejlettebb ország vezetőinek, hogy komolyan a piacgazdasági reform mellett van - állapította meg Sztanyiszlav Katalin, a tavaly elutasított liberalizálási terv szerzője. CSEHSZLOVÁKIA ÉS MAGYARORSZÁG AZT VÁRJA A LEGFEJLETTEBB IPARI ORSZÁGOKTÓL, hogy a Szovjetuniónak nyújtott támogatásuk módja ne sértse Közép- és Kelet-Európa országainak érdekét - állapította meg prágai találkozóján Antall József miniszterelnök és Václav Havel csehszlovák elnök, a közelgő G-7 csúcstalálkozó kapcsán. A VISEGRÁDI UTÓTALÁLKOZÓN A TŐKE ÉS A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA MELLETT foglalt állást a magyar, a lengyel és a csehszlovák munkacsoport. A Krakkóban vasárnap véget ért konferencia politikai munkabizottságában azt mérlegelték, miként csatlakozhat közösen a három ország az európai intézményekhez. CSÜTÖRTÖKÖN VRANITZKY, SZOMBATON COSSIGA ÉRKEZIK MAGYARORSZÁGRA. Az osztrák kancellár kétnapos, az olasz köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásra érkezik Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására. WASHINGTON FELÚJÍTHATJA IRAK ELLENI HADMŰVELETEIT - vélik a Pentagon egyes képviselői, válaszul arra, hogy Bagdad megsérti a tűzszüneti megállapodást. A Bagdad közelében lévő egyik támaszponton az iraki katonák ismét meghiúsították az ENSZ-szakértők vizsgálódását. MUNKANÉLKÜLI-HIVATALOK NYÍLTAK OROSZORSZÁGBAN. Az Orosz Föderáció 155 millió lakosa közül már több mint ötmillióan tekinthetők munkanélkülinek, jóllehet az alkotmány mindmáig deklarálja a munkához való jogot. A munkanélküli-segély 150-200 rubel között mozog. LIBANONI CSAPATOK VONULTAK BE SZIDÓNBA. A Bejrúttól 40 kilométerre délre található és eddig palesztin kézen lévő kikötőváros elfoglalásával a libanoni kormány folytatja az állami fennhatóság kiterjesztését az ország, egész területére. KUVAIT AZ ÉV VÉGÉRE NAPI 300 EZER HORDÓNYI OLAJAT EXPORTÁL. Az egyik iparági szakértő szerint azonban az emírség 1993 előtt nem lesz képes elérni az iraki inváziót megelőző napi 1,5 millió hordós termelést. BONN HISZ A SZOVJET CSAPATOK IDŐBENI KIVONÁSÁBAN. Gerhard Stoltenberg német hadügyminiszter meg van győződve arról, hogy a keletnémet tartományokban állomásozó szovjet egységek a kétoldalú megállapodásnak megfelelően 1994 végéig elhagyják Németországot. A MAGYAR FORGALMI RENDSZÁMÚ AUTÓKNAK JÚLIUS ELSEJÉTŐL A HATÁRT ÁTLÉPNI csak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás megkötését igazoló szelvény birtokában lehet - jelentették be a Vám- és Pénzügyőrségen. AZ IDÉN MÉG NEM INDUL EL A MALÉV PRIVATIZÁCIÓJA A stratégiai tőkebevonásra jövőre kerülhet sor. (3. oldal) LEHET, HOGY AZ IKARUSNAK NEM IS VOLT ADÓSSÁGA? A részvénytársaság talán szeptember 1-jével alakul meg. (3. oldal) Mesic a kormányfő és a vezérkar felelősségre vonását ígéri A szlovén elnök nemzetközi megfigyelők jelenlétét sürgeti A szlovéniai villámpolgárháború kikényszerítette a jugoszláv államelnökség május 15-e óta halogatott döntését. Szerbia és szövetségesei az Európai Közösség közvetítésével létrejött kompromisszumnak megfelelően feladták korábbi ellenkezésüket, és államfővé választották a horvát Stipe Mesicet. Az újonnan megválasztott államfő egyik első ténykedéseként bejelentette: megvizsgálják Markovic szövetségi kormányfőnek és a hadsereg vezérkarának felelősségét a Szlovénia elleni katonai akció elindításáért. Mesic felszólította a szövetségi hadsereget, hogy lépjen föl a horvátországi szerb zendülők ellen, akiket állítása szerint az a Szerbia fegyverzett föl, amely „nagyszerb államot akar létrehozni Jugoszlávia romjain”. A szlovén államfő nem látja garantáltnak, hogy a szövetségi hadsereg betartja a tűzszüneti megállapodást, ezért nemzetközi megfigyelőket kér. A hathetes huzavona után a hétfőre virradó éjjel megválasztott Stipe Mesic elnökletével tegnap délután már össze is ült az államelnökség. A tanácskozáson azonban nem jelent meg Janez Drnovsek, az elnökség szlovén tagja, sem Milan Kucan szlovén elnök, akit szintén meghívtak az ülésre. Drnovsek korábban azt nyilatkozta, hogy mindaddig nem vesz részt a testület munkájában, amíg Szlovéniában tart a háborús állapot. Mesic a tanácskozás előtt tartott sajtóértekezletén úgy vélte, a szlovén politikusnak már nincs oka a távolmaradásra. A megbeszélésekkel kapcsolatban kijelentette, hogy politikai megoldásra törekszik. Hozzáfűzte, Horvátország és Szlovénia már határozatot hozott a szétválásról, most a legfontosabb az, hogy megkezdődjön a tárgyalás a jövendő szövetség funkcióiról. Mesic az alkotmány szerint a hadsereg főparancsnoka, ami - lévén az államfő horvát - várhatóan sok kényes helyzetet fog teremteni. Mesic azonnal kiadott egy rendeletet, amelyben felszólítja a hadsereget a szlovéniai akciók azonnali beszüntetésére és a mozgósítás leállítására. Kucan szlovén elnök ugyanakkor a szlovén televíziónak tegnap adott interjújában kétségét fejezte ki, hogy az államelnökség kézben tudná tartani a szövetségi hadsereget, és hogy az tartaná magát a tűzszüneti megállapodáshoz. Hasonló nyilatkozatot adott Tudjman horvát elnök is. Ennek hiányában pedig - fűzte hozzá Kucan - értelmetlen a kompromisszumos javaslat többi részéről beszélni. (Zivko Pregl, a lemondott szlovén nemzetiségű szövetségi miniszterelnökhelyettes szerint le kellene váltani Veljko Kadijevics szövetségi védelmi minisztert, mert ő a felelős azért, hogy a hadsereg túllépte a szövetségi kormány által megszabott feladatkört.) Kucan a tűzszünet betartása és a hadsereg fékentartása érdekében ENSZ-csapatokat vagy külföldi megfigyelőket látna szívesen Szlovéniában. A Belgrádban, Ljubljanában és Zágrábban közvetítőként járt EK- trojka egyik tagja, Hans van den Broek holland külügyminiszter Hágába visszatérve tegnap megerősítette: Szlovénia arra kérte a közösséget, hogy megfigyelőként vegyen részt a tűzszünet biztosításában. Van den Broek elmondta, hogy a nemzetközi megfigyelők kérdését fölvetik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet válságmechanizmusának keretében tartott szerdai prágai megbeszélésen. (A megbeszélés megtartását a magyar kormány is hivatalosan támogatta.) Hozzáfűzte azonban, hogy megfigyelőket csak akkor küldenek Jugoszláviába, ha ebbe a szövetségi kormány is beleegyezik, amit a holland külügyminiszter valószínűnek tart. A jugoszláv szövetségi hadsereg beavatkozása - ami ljubljanai közlés szerint csütörtök óta 63 halálos áldozattal járt - megváltoztatni látszik a Nyugat hozzáállását a válsághoz (VILÁGGAZDASÁG, 1991. június 29., 1-2. oldal). (Folytatás a 2. oldalon) A kárpótlási jegyek árfolyamába az állam nem avatkozik bele Csak eszmei érték a százmilliárd forint Az elfogadott kárpótlási törvény, amely a tulajdoni sérelmeket 1949. június 8-áig visszamenőleg orvosolja, mintegy 100 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kibocsátását igényli. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a költségvetési kiadások 100 milliárd forinttal növekednek majd. A tényleges • költség – csak évi 9 milliárd forint, amely az elmaradó államadósság-csökkenés kamatköltsége, másrészt a kárpótlási törvény technikai lebonyolításának is lesznek költségei, amelyek az idén mintegy 0,5-1 milliárd forintot tesznek ki - tudtuk meg Thuma Józseftől, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárától. A szakembert arról kérdeztük, hogyan kívánják megőrizni a kárpótlási jegyek értékállóságát, és milyen költségekkel jár a törvény végrehajtása. - Milyen terheket jelent a kárpótlási törvény a magyar költségvetésnek, helytálló-e a sokak által említett, 100 milliárd forintról szóló számítás? - A most elfogadott törvény becslések szerint 85 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kibocsátását igényli, s ezek 3 évig kamatoznak a mindenkori jegybanki alapkamat 75 százalékával. A kárpótlási jegy értéke - a kamatösszeggel növelve - mintegy 100 milliárd forintot tesz majd ki. Ez azonban korántsem jelent ekkora költségvetési kiadást. (Folytatás a 3. oldalon) Luxemburg-Belgrád ingatárat Vajna János jelenti Luxemburgból: „Bizakodó vagyok, mert még Milosevicstől is azt hallhattam, hogy nem akarnak a XXI. század küszöbén visszacsúszni a XIX. századba.” Ez a mondat Jacques Poos szájából hangzott el a luxemburgi csúcskonferencia befejező aktusán: a vendéglátó ország kormányfőjének és külügyminiszterének, illetve Jacques Delors-nak, a brüsszeli bizottság elnökének közös sajtókonferenciáján. Poos - a sajtóértekezlet sztárja - kettős minőségben nyilatkozott, úgy is mint a hat hónapon át elnöklő (és most a stafétabotot Hollandiának átadó) ország külügyminisztere, és úgy is, mint a Belgrádból, Zágrábból dicsőséggel visszatérő külügyminiszteri hármas, a „trojka” vezetője. Hét órán át tárgyaltunk - mondotta. Beszéltünk. Markoviccsal, Loncarral, Milosevicscsel, Tudjmannal, Kucannal. Valamennyien elfogadták az Európa Tanács, azaz a csúcson részt vevő tizenkét állam és kormányfő 3 pontból álló követelését: 1. a Szlovéniát támadó katonák térjenek vissza a laktanyákba; 2. Horvátország és Szlovénia fogadja el a Markovic szövetségi miniszterelnök javasolta 3 hónapos moratóriumot, várjon a kinyilvánított függetlenség gyakorlati ré megvalósítását szolgáló lépésekkel. 3. Szerbia ne akadályozza tovább, hogy a horvát Mesic, a jugoszláv államelnökség soron következő elnöke elfoglalja helyét az őt megillető székben. A meggyőzés fontos eszköze volt a közlés: ha a feltételek nem teljesülnek, a közösség és külön-külön az EK-hoz tartozó államok befagyasztják az ígért 1,7 milliárd márkás segélyprogramot. Az EK vezetői úgy érezték, a helyzet magaslatára emelkedtek, s a közösség egész súlyának latba vetésével elérték azt, ami az előző héten Bakernek nem sikerült: megakadályozták a jugoszláv válság további mélyülését. Mi több, kezdő lökést adtak egy olyan folyamatnak, ami Jugoszláviát egyben tartja, és egyszersmind átalakítja; állami létét összehangolja a demokráciával és az egyes nemzetek, nemzetiségek önrendelkezési jogának biztosításával. Az Öböl-háborúban bemutatott gyászos színjáték - a közös cselekvésre való alkalmatlanság - demonstrációja után most tudtára adták a világnak, hogy tudnak és akarnak közös külpolitikát folytatni. Kivált akkor, ha őket is megperzselhetik a lángok. A csúcsértekezlet két napján sűrűn idézték Goethét, aki, elbeszélve Hermann és Dorothea idilljét, egy ellentéttel indítja a történetet, azzal, hogy „ott a távoli Törökországban” zajlik a háború. Az a távoli ország a mai Jugoszlávia, s a mai tanulság: ha „ott” háború van, akkor itt sem lehet idill. „A Jugoszláviával nem határos európai országok is Jugoszlávia szomszédai” - hangzott el a sajtóértekezleten, és a hozzászólásokbólkihallatszott az aggodalom, hogy a balkáni konfliktus lassíthatja, vagy talán visszájára is fordíthatja az EK elmélyítésének és kibővítésének immár egymással nem szembeállított, hanem összhangba hozott politikáját. Ám miközben az „Európai Intézmények” luxemburgi palotájában folyt a hosszúra nyúló sajtóértekezlet, Belgrádban már a mikrofon elé lépett egy vezérőrnagy, hogy a hadsereg nevében ultimátumot intézzen Szlovéniához. Ezzel átmenetileg elakadt a rendezés, de hamarosan ismét Belgrádban termett a trojka, és a jelek arra vallanak, hogy a nekik tett ígéret most már nem csak ígéret marad. Az igazság teljes mértékben a Vajdaságot és Koszovót annektáló szerb Milosevics ellenfeleinek oldalán áll. Ő kezdeményezte azokat a baljós folyamatokat, amelyeknek végállomása a délszláv állam felbomlása lehet, de Milosevics szlovén és főleg horvát ellenfelei valahogy nem egészen „méltók rá”, hogy ennyire igazuk legyen. „A regresszív és populista szerb nacionalizmusból fakadó veszélyek mindenki számára nyilvánvalóak, de kétségtelen, hogy a horvát nacionalizmusba ugyancsak soviniszta hangok vegyülnek. A szlovén nacionalizmus mérsékeltebbnek látszik, valamiféle XVIII. századi színezete van, de ők is identitástudatuk megszállottaivá váltak” - írja a Corriere della Sera. Hasonlóképpen vélekedik a The New York Times egyaránt autoritáriusnak minősítve a szerb, a horvát, a szlovén vezetőket és jót mulatva a horvát elnök operettbe kívánkozó díszegyenruhás gárdáján. (Folytatás a 2. oldalon) Szovjet privatizációs törvény már van Szalontay Mihály jelenti Moszkvából. Felemás privatizációs törvényt fogadott el hétfőn a szovjet parlament. A jogszabály jelentős szerepet biztosít az államnak a kulcsfontosságú iparágakban, s a vállalatok nagy részét a dolgozóknak kívánja átadni 1995 végéig. A konzervatív honatyák a jelek szerint igyekeznek addig halogatni a reformokat, ameddig csak lehet, miközben az ország gazdasága folytatja zuhanórepülését. A hétfőn elfogadott törvény alapján a privatizációnak két szakaszban kellene lezajlania. Az első időszakban a jövő év végéig az össz-szövetségi irányítás alatt álló vállalatok termelőeszközeinek 40-50 százaléka kerül át vállalkozók kezébe, míg a második ütemben ez az arány eléri a 70 százalékot. A tervek szerint 1995 végére az állami részesedés a létrehozandó részvénytársaságokban a gépgyártásban 10-15, a kohászatban 20-30, a közlekedésben, a fűtőanyag- és energetikai ágazatokban, valamint a hadiiparban 30-50, a távközlésben 50-70 százalékos lesz. A szovjet vagyonügynökség fogja majd eldönteni, hogy az állami vállalatokat bérbe adják-e, kollektív tulajdonúak lesznek vagy részvénytársaságok, illetve hogy versenytárgyaláson vagy árverésen adják-e el őket. A dolgozóknak elővásárlási joguk lesz, s az értékesítéskor javaslatuk döntő súllyal esik latba az új tulajdonforma vagy tulajdonos kiválasztásakor. Ha a munkások hajlandók megvenni az államtól üzemüket, akkor ingyen megkapják azon termelőeszközeiket, amelyek 70 százalékban vagy jobban elhasználódtak - ezek értékét 150 milliárd rubelre becsülik -, illetve a termelési infrastruktúrát, közel 120 milliárd rubel értékben. (Folytatás a 2. oldalon)