Világgazdaság, 1995. április (27. évfolyam, 63/6572-81/6590. szám)
1995-04-04 / 63. (6572.) szám
2 7----------------------------------" A túl sok tőke sem jó A magyar olvasó talán hitetlenkedve fogadja, hogy Csehország után immár Lengyelországban is mind többet beszélnek a túlzott tőkebeáramlás veszélyeiről és a nemzeti valuta felértékelésének előnyeiről. Miközben nálunk arról zajlik a vita, hogyan lehetne visszaszerezni az ország megkopott tekintélyét a külföldi befektetők körében, a túlértékelt forint pedig kedvezőtlen a kereskedelmi mérlegre, az említett két ország mintha teljesen más problémákkal küszködne. Lengyelország példáját kiragadva a varsói kormány és jegybank első számú ellensége jelenleg az infláció. A GDP tavaly 5,5 százalékkal nőtt, és idén is hasonló ütemre számítanak. A költségvetés hiánya a GDP-hez viszonyítva a tervezett 3,6 százalék helyett mindössze 2,4 százalék volt, amiben a legfontosabb szerepet — a kiadások csökkentése mellett — az adófegyelem látványos javulása játszotta. Az infláció azonban tavaly makacsul 30 százalék fölött tartotta magát, és az idei évre tervezett 17 százalék realitása legalábbis megkérdőjelezhető. Abban a kormány és a jegybank is egyetért, hogy az inflációt gerjesztő pénzkínálat a rohamosan duzzadó devizakészletek miatt ugrott meg, más kérdés, hogy a tünetek kezelésére eltérő gyógymódot javasolnak. Tény, a lengyel gazdaság motorja tavaly az export volt, amely több mint 20 százalékkal bővült, szemben az import 13,5 százalékos növekedésével. A mérleg így is deficites maradt, de ha számításba vesszük a szakértők által 3-5 milliárd dollárra becsült határ menti kereskedelmet, a kivitel már felülmúlja a behozatalt.A magyar folyó fizetési mérleg közel 4 milliárd dolláros passzívummal zárt 1994-ben. Az idén ezt felelős gazdaságpolitikusok és szakemberek szerint csak úgy lehet 3 milliárd dollár alá szorítani, ha a forint árfolyama számottevően csökken, illetve az import a keresletkorlátozás vagy vámemelés nyomán mérséklődik. A további eladósodás megakadályozása végett ráadásul égető szükség van arra, hogy a hiányt, amennyire lehet, a külföldi tőke beromlásából finanszírozzuk. Az utóbbi években megnőtt devizakészletek persze nálunk is okoznak inflációs nyomást, de az MNB illetékesei szerint ezt eddig sikerült semlegesíteni a likviditásszűkítő lépésekkel. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a kereskedelmi mérleg passzívumának egy előnye mégis van: a pénzkivonás révén az infláció ellen hat. Anélkül, hogy további fontos tényezőket , így a külső adósságot, annak törlesztését, az eltérő devizatörvényeket vagy éppen Lengyelország sajátos földrajzi helyzetét — figyelembe vennénk, annyi leszűrhető az eddigiekből, hogy a gazdaságpoltikai döntéseknél nincs általános recept, még a sok hasonló problémával küszködő, átalakuló közép-keleteurópai gazdaságok esetében sem. A viszonylag szűk mozgásterekben a prioritások (infláció, növekedés, egyensúly) eltérők lehetnek, és az eszköztár is ennek megfelelően kap más hangsúlyokat. Baj akkor van, ha a döntéshozó megvárja a mozgástér szűkülését, mert akkor már csak egy út létezik. Adósságért részvényt Lengyelországban Még az idén elindul az az adósság—részvény csereprogram, melynek során külföldi hitelezők privatizált lengyel vállalatok részvényeit kaphatják meg az adósság elengedése fejében — jelentették be Varsóban. Lengyelország mintegy 14 milliárd dollárral tartozik közel 450 kereskedelmi banknak. (Reuter) Staribacher az új osztrák pénzügyminiszter Szombaton délelőtt az SPÖ elnöksége kijelölte a kormányból kivált négy miniszter utódját. A pénzügyi tárca élére a 38 éves Andreas Staribacher korábbi adótanácsadót nevezték ki. Az új belügyminiszter Caspar Einem (a kancellári hivatal államtitkára), a szociális-munkaügyi miniszter Franz Hums, a nőügyi miniszter pedig Helga Konrad lesz. (MTI) Az IMF jóváhagyta a mexikói csomagtervet A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetői jóváhagyták a mexikói kabinet által felvázolt gazdasági stabilizációs csomagtervet. Ugyanakkor az európai országok többsége nem ért egyet azzal, hogy Mexikó a pénzügyi segítséget a külföldi befektetők követeléseinek kielégítésére fordítja, ahelyett, hogy tartalékot képezne. A Valutaalap júniusig összesen 17,8 milliárd dollár folyósítását helyezte kilátásba. (Reuter) Piacnyitást vár az USA Japántól Nem tervezzük szigorúbb szankciók bevezetését Japánnal szemben, és arra számítunk, hogy meg tudjuk győzni tárgyalópartnereinket arról, hogy megnyissák piacukat —jelentette ki Mickey Kantor amerikai kereskedelmi főmegbízott. Kantor szerint a gépkocsigyártással kapcsolatos ellentétek 6 héten belül oldódni fognak. Rámutatott, hogy az amerikai autóipar létfontosságú a gazdaság szempontjából. (AP-DJ) Privatizálják a kanadai vasúttársaságot A költségvetési deficit csökkentése érdekében a kanadai kormány a nemzeti vasúttársaság privatizálását határozta el. Egyes becslések szerint a vételár 1,5-2,5 milliárd kanadai dollár között lesz. A tranzakciót októberig be kívánják fejezni, tíz napon belül sor kerül a garanciavállaló kiválasztására is. (Reuter) Főszerkesztő: Kocsi Ilona Felelős szerkesztő: Boronkay Tamás Főszerkesztő-helyettes: Varga András Vezető szerkesztők: Gaál Csaba, Golubeff Lóránt, Kamasz Melinda Művészeti szerkesztő: Horváth László Béla Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Lapigazgató: Blasits György Rovatvezetők: Kamasz Melinda (Belföld), Gaál Csaba (Külföld) ♦ Főmunkatársak: Alkonyi László, Bányai Gyula, Kozma Géza, Kvassinger Klára, Lingmár Ferenc, Magos Katalin, Papp Emília, Vadász Zsuzsa, Veres Ibolya ♦ Rovatszerkesztők: Golubeff Lóránt (Értékpapír-piacok), Sági Gyöngyi (Árupiac), Szirmai L. Péter (Mezőgazdaság), Vajda Zsuzsa, Welsz Györgyi (Belföld) ♦ Munkatársak: B. Horváth Lilla, Fabók Margit, Fehér István, Gárdonyi Imre, Kiss Tamás, Kecskeméti Judit, Kovács Péter, Krekó László, Lázár Ildikó, Mádl József, Mucsi Ferenc, Pekár Erzsébet, Tóth Levente ♦ Tudósítók: Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Inkovics Andrea (Zalaegerszeg), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), Török Tünde (Fonyód), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) ♦ Tördelőszerkesztők: Farkas Gabriella, Gazdag István, Tóth Brigitta ♦ Kéziratszerkesztők: Róna Judit, Tatai Miklós ♦ Számítástechnika: EFGÉ Kft. ♦ Szerkesztőség és Kiadó: Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1536 Bp., Pf. 331. Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax: 175-4191 ♦ Hirdetések felvétele: Budapest I, Naphegy tér 8. Tel./fax: 202-4199, tel.: 175-8722/1145. Képviselők: Csefkó György, Csefkó Zoltán, Kolozs Krisztina ♦ A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. Értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG ra hivatkozva lehet. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a HELIR-nél: Budapest XIII., Lehel utca 10/A.1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszemléra. Előfizetési díj egy évre 17 820, fél évre 8910 Ft. Terjeszti a Hirker Rt., NH Rt. és a regionális rt.-k. ISSN 0042-6148. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Budapest F.u., dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató. VILAGGAZDASAG -4-4- KÜLFÖLD ZLETI NAPILAP 1995. ÁPRILIS 3. Nem segített a német kamatcsökkentés Újabb mélyponton a dollár árfolyama A német leszámítolási és repokamatláb csütörtöki leszállítása után a japán jegybank is óvatosan enyhített kamatpolitikáján, de mindez nem győzte meg a valutapiaci kereskedőket: a dollár pénteken történelmi mélypontot ért el a japán jenhez képest, és a német márkával szemben is megközelítette azt. Eközben a New York-i Dow Jones ipari index nyitás után 60 ponttal zuhant, de zárásra sikerült 15 pontos veszteségre visszaküzdenie magát. VG-ÖSSZEÁLLÍTÁS A dollár árfolyama a német kamatok csütörtöki leszállítása után csak rövid ideig erősödött. Pénteken már újabb, háború utáni mélypontot ért el a japán valutával szemben, és már 86,30 jenért volt kapható. A márkához viszonyítva a legalacsonyabb árfolyam pénteken 1,3680 márka/ dollár volt, amely ugyan még nem jelent új rekordot, de mindenképpen tekintélyes zuhanás a csütörtöki 1,41-1,42 közötti jegyzéshez képest — adja hírül a Reuter. A dollár annak ellenére gyengült, hogy a japán jegybank pénteken közleményt adott ki monetáris politikájáról, amelyben megállapította: a japán gazdaság továbbra is fokozatosan javul, mind a nagykereskedelmi-, mind a fogyasztóiár-index csökken, a pénzmennyiség növekedése is változatlanul mérsékelt, noha az elmúlt hónapokban kissé gyorsult. Ilyen körülmények között a bank úgy határozott, a hivatalos leszámítolási kamatláb változtatása nélkül ösztönzi pénzpiaci műveleteivel a rövid távú pénzpiaci kamatláb csökkenését— jelenti az AP—DJ. A japán döntés hátterét megvilágítja egy magát megnevezni nem kívánó jegybanki tisztviselő nyilatkozata, amely szerint minden nagyobb országnak részt kell vennie a dollárárfolyam támogatásában, Japán egyedül erre nem képes. Ezzel szemben Hans Tietmeyer, a német jegybank elnöke előzőleg a frankfurti kamatcsökkentést kommentálva kijelentette, a német lépést nem hangolták össze más jegybankokkal, és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed sem jelezte, hogy túlzottan aggódna a dollár gyengesége miatt. A dollár árfolyamának hanyatlásában — csakúgy, mint az azt követő pánikszerű részvény- és kötvénypiaci eladási hullámban — döntő szerepet játszott, hogy a befektetők inflációs félelmei felerősödtek. Az amerikai kamatemelés esélyeit mindenesetre számottevően növeli a gazdaság utolsó negyedévi növekedéséről érkező pénteki adat, bár azóta lassult az ütem. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint végső soron az amerikai kereskedelmi mérleg hiányára vezeti vissza a dollár gyengeségét. Ez viszont összefügg a költségvetési hiánnyal és a megtakarítási ráta alacsony színvonalával. A lap rámutat, hogy amíg az alacsonyabb dollárárfolyam az export ösztönzésén és az import fékezésén keresztül befolyásolja a kereskedelmi mérleget, ez átlag két évig is eltart. Ezenkívül a külföldi exportőrök árfolyam-biztosítási ügyletekkel, a nyereségről való lemondással és költségeik csökkentésével is ellensúlyozzák a dollár olcsóbbodását. Ezek a tényezők azt a nézetet erősítik, hogy hosszabb távon a fizetési mérleg kiegyensúlyozatlansága ellen nem elég az árfolyam-politikával fellépni, általánosabb konjunktúrapolitikai, sőt strukturális változások is kellenek. A dollár zuhanása a márkával szemben a jennel szemben Elakadt a kiadáscsökkentés a szenátusban Váratlan növekedés az amerikai GDP-ben Az előzetesen számítottnál is gyorsabban, 5,1 százalékkal növekedett az amerikai bruttó hazai termék a tavalyi utolsó negyedévben. A tervezettnél fél ponttal erősebb — éves rátára átszámított — növekedés a második legjobb negyedéves adat az 1990—92-es pangás óta. Ennél gyorsabb, 6,3 százalékos expanziót csak az 1993. október—decemberi időszakban tudtak kimutatni. A tavalyi utolsó negyedéves eredménynek köszönhetően a tavalyi év egészére számított növekedés 4,1 százalék lesz, ami 12 hónapos időszakra a leggyorsabb az egy évtizeddel korábban, 1984-ben elért 6,2 százalék után. Amerikai elemzők szerint az idei év első hónapjaiban érezhetően mérséklődött a korábbi negyedévekben észlelt robusztus növekedés. Az ütem csökkenését azonban korántsem tekintik a fellendülés végét jelentő aggasztó jelnek, hanem a monetáris stabilitást meghozó, “puha földet érésnek”. A kedvező konjunkturális jelentésekkel egy időben fennakadásokról érkeznek hírek az amerikai törvényhozás tevékenységével kapcsolatban. A folyó költségvetésre a képviselőházban meggyőző fölénnyel elfogadott 17,2 milliárd dolláros kiadáscsökkentés terve a szenátusban elakadt. A felsőház republikánus köreiből származó indítvány szerint visszaállítanának néhány kiadási tételt, amelyekből a legszegényebbek lakbér-kiegészítését és fűtési hozzájárulását finanszíroznák. Ennek hatására a megtakarítások összege 13,3 milliárd dollárra zsugorodna. A szenátusi republikánus többségben megállapodás van a tekintetben, hogy a szóban forgó kiadáscsökkentés kizárólag a költségvetési deficit lefaragására használható fel. Ezzel ugyanis ki tudják védeni a demokraták azon kritikáját, hogy a legszegényebb rétegektől és gyermekélelmezésből elvont összegeket a gazdagok adójának csökkentésére használják fel. Clinton elnök egyébként vétót helyezett kilátásba, ha a republikánusok keresztülerőltetnék a kongresszuson az idei évre elfogadott kiadási tételek egy részének törlését. (Reuter, AP—DJ) Szembenáll a jegybank és a pénzügyminisztérium Zlotylebegtetés vagy kamatcsökkentés? Lengyelországban az egyik legsűrűbben emlegetett gazdasági problémává lépett elő az utóbbi napokban a devizakészletek megugrása, és a nyomában erősödő inflációs nyomás. A jegybank a zloty lebegtetését fontolgatja, a pénzügyminisztérium viszont a kamatokat csökkentené. A pénzügyi tárca elgondolása szerint a masszív tőkebeáramlásnak úgy lehetne véget vetni, ha csökkentenék a kamatokat. Krzysztof Kaliczid pénzügyminiszter-helyettes indoklása szerint a lépés azért apasztaná a túlzottan felduzzadt devizatartalékokat, mert ösztönözné a beruházási javak importját. Az elgondolás lényege, hogy a beáramló devizát úgy kell semlegesíteni, hogy eközben az export versenyképessége ne romoljon, és ne kelljen monetáris nyomással sújtani a gazdaságot. A zloty felértékelése vagy felértkelődése csak az exportot gátolná, de nem zárná el az olyan devizaforrásokat, mint a határmenti kereskedelem vagy a spekulációs tőke — véli Kaliczki. A politikus szerint a csúsztatott leértkelés 14 százalékos szintje és a kincstárjegyek 28 százalékos hozama közötti eltérés több száz millió dollár spekulációs tőkét vonzott Lengyelországba. A kamatcsökkentés csökkentené ezt a vonzerőt — áll az indoklásban. A jegybank álláspontja ettől lényegesen eltér, mivel szerinte a külföldiek elenyésző, mindössze 3 százalékos részt vettek az eladott kincstárjegyekből. A Lengyel Nemzeti Bank nem hajlandó a jelenleg 35 százalékos refinanszírozási kamatlábat leszállítására, mert ezzel csökkenne a megtakarítási hajlandóság, nőne a fogysztás és az inflációs nyomás. Witold Kozinski, a jegybank elnökhelyetese kijelentette, a devizatartalékok stabilizálására a jövőben lebegtetni fogják a zlotyt. Azt nem közölte, mikortól, de szerinte nem érdemes késlekedni a lépéssel. A jelenlegi rendszerben a jegybank minden nap az előző déli frankfurti elszámolási árfolyam alapján rögzíti a zloty központi árfolyamát, és a kereskedelmi bankok ehhez képest ±2 százalékos sávban adhatnak-vehetnek devizát. A zloty lebegtetése esetén a jegybank továbbra is beavatkozna a piacon annak függvényében, hogy a devizakészletek szintje erősebb vagy gyengébb zlotyt tesz kívánatossá.A bank tartalékai az év eleje óta 1,4 milliárd dollárral nőttek, jelenleg 7,5 milliárd dolláron állnak. (Reuter) Az EBRD orosz befektetési alapjai Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) arra számít, hogy egy év múlva 11, kockázati tőkével dolgozó befektetési alapja működik Oroszország-szerte — igaz csak akkor, ha a gazdaság stabilizálódik. A legnagyobb kockázatot ugyanis a gazdaság stabilitásának hiánya okozza — mondta sajtóértekezleten Sven Hegstad, a bank privatizálási és átszervezési részlegének igazgatója. Hozzátette: a befektetéseket a kockázatokhoz igazítják. Az alapokat összesen 510 millió dollár tőkével eredetileg a Hetek 1993 júliusában tartott csúcsértekezletén hagyták jóvá az orosz privatizálás támogatása céljából. Az alapok saját tőkéjének 60 százalékát az EBRD adja, a többit nyugati kormányok teszik hozzá műszaki segítség és forgótőke formájában. Az alapokat nyugati magántulajdonú tanácsadó vállalatok kezelik. Ha az EBRD igazgatótanácsa jóvá is hagyja az egyenként 50 millió dolláros alapok költségvetését, az első befektetésre csak körülbelül egy év múlva lehet számítani. A megfelelő tervek kiválasztásán kívül komoly akadályt jelentenek Oroszország gazdasági problémái. Peter Stredder, az EBRD vezető munkatársa szerint a bank olyan befektetési lehetőségeket keres, amelyeknek évi hozadéka a saját tőke 30 százaléka körül van. Ez az alsó szintje annak, amelyet a befektetők ma Oroszországban elvárnak. Mivel valószínű, hogy egyes beruházások nem érik el ezt a szintet, az alapok számára portfoliójuk 20 százalékos megtérülését írják elő. A bank azt tervezi, hogy háromnégy év alatt befekteti összes tőkéjét, és tíz éven belül eladja minden részesedését. Az alapok olyan vállalatokba fektetnek be, amelyek nem elég jók a magántőke számára. A segítség az, amely befektetésre érdemes szintre emeli őket. (AP—DJ)