Világgazdaság, 1995. november (27. évfolyam, 211/6720-232/6741. szám)
1995-11-08 / 216. (6725.) szám
Fekália díszcsomagolásban A borászok tiltakoznak a garéi égető ellen Forrnak az indulatok Garé körül. A Baranya megyei település határában ugyanis 15 500 tonna veszélyes hulladék halmozódott fel, amelynek sorsa kétséges. Az egyik lehetőség, hogy helyben égetőművet építenek. Ez azonban Villány Siklós borászai szerint — erősítve néhány környékbeli falu lakosainak tiltakozását — tönkreteheti a borvidék jövőjét. A Peti-forrást még a helybeli papok építtették ki Garéban, a feltörő jéghideg víz nagy becsben állt a helyiek előtt. Ma már viszont nem lehet használni a forrást, miként a falu kútjait sem mérik. A víz minősége a nitrátosodás miatt romlott jelentősen, a helybeliek közül ellenben sokan arra 15 és félezer tonna poliklór-benzolra, halogén tartalmú veszélyes hulladékra tekintenek gyanakodva, amelyet Garé és Szalánta határában halmozott fel a Budapesti Vegyiművek az 1980-as évektől. A rákkeltő anyagot hordókban tartják egy szabadtéri tárolóban, kétharmad részét földdel letakarták, a többit szabadon hagyták. A hordókat viszont emészti az idő és az időjárás, ezért a szivárgó, rozsdás edényeket nagyobbakba tették át. A versenyfutás az idővel persze reménytelen, hiszen minden hordó átlyukad egyszer. Ma már szép számmal csepegnek és bűzölögnek a málladozó újracsomagolt acélhordók, amelyeknek szagát — mesélik Szalántán — a fülledt nyári napokon a földekre teríti a meleg. A legnagyobb gondot mégis az eltakart kétharmadnyi rész okozza. Ezek a hordók ugyanis szintén rohadnak, de teljesen láthatatlanul. Nehezíti a környezet szennyezettségének pontos felmérését, hogy a talaj szondázása is (ami az esetleg még sértetlen hordók átlyukasztásával járhat) súlyosbítja a szennyezést. Egy felmérésben már 30 méter mélyen is megtalálták a szennyező anyag nyomát. Azt viszont nem lehet biztosan tudni, hogy az leszivárgással vagy a mintát vételező fúrófejjel került-e le. A vegyi anyag ártalmatlanítására 1997 végéig adott haladékot a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. A végrehajtás formájaként egy 17,5 ezer tonna éves kapacitású égetőmű megépítését határozták el. A beruházás előkészítésére és elvégzésére a Budapesti Vegyiművek egy francia befektetővel létrehozta a Hungaropec Rt.-t. A hatmilliárdos beruházás ellen azonban — a telephelyül szolgáló Garét leszámítva — élesen tiltakoznak a környékbeli települések. Nem akarják a határban a veszélyes hordókat, de azt az égetőművet sem, ami körülbelül kétéves működés után már nem a garéi hordók, hanem a megye, sőt, az ország veszélyes hulladékának egy részét semlegesítené. A helyiek többsége az egyetlen elfogadható útnak a veszélyes hulladék Dorogra szállítását fogadja el. A dorogi égető ugyanis újabb beruházások elvégzését is vállalta, hogy elégethesse a hulladékot. Mi sem példázza jobban az igazságosztás nehézségét a környezetszennyezés, a gazdaság, a gazdaságosság és a veszélyeshulladék-képződés számai közepette, hogy az égetőműre kért környezetvédelmi engedély kiadásának határidejét (eredetileg október 20. volt) egy hónappal meghosszabbította a felügyelőség. Hogy miért kerül mindez a boroldalra? Azért, mert a tervezett égetőmű alig néhány kilométerre van a Villány-Siklós borvidéktől. Attól a területtől, amelyik a legígéretesebben fejlődő borvidékeink közé tartozik, s amely jó néhány, az országhatárokon túl is ismert magángazdasággal rendelkezik. A környék borászainak véleménye egyértelmű. A bor ugyanis bizalmi termék, amelynek bértartalmáért a vidék adottságai, tisztasága és a borász együtt felel. A borászok úgy vélik: a borvidék szempontjából nem ott kezdődik a probléma, hogy a tervezett égetőmű mennyi veszélyes anyagot bocsát ki, s hogy az hányadrésze a különböző határértékeknek. Magának az égetőnek a megépítése is elég lehet ugyanis ahhoz (akár nulla szennyezőanyag-kibocsátással) — hangsúlyozzák —, hogy a szomszédságot jelentő borvidék termékeit fenntartással fogadják a fogyasztók. Bóna István, a Hungaropec ügyvezetője szerint az aggály alaptalan. Ilyen égetőművek ugyanis egyes nyugati borvidékeken is működnek, mint például a rajnai borvidéken. Villány környékén mégis úgy gondolják, mindegy, hogy nyitott palackban vagy egy légmentesen lezárt üvegben tesznek a vendégasztalukra egy liter fekáliát. Arról az abroszról senki nem emel szájához bort már jóízűen. Hegyközségek félúton Szekszárdon többen, Villányban többel Bár az ígéretes borvidékeken sem mindent úgy lehet megszervezni, mint a karikacsapást, megalakult a hegyközség Szekszárdon és Villányban is. Abból a szempontból persze ezek a helyi “borkamarák” sem kivételek, hogy elképzelésük előtt a szűk keresztmetszetet a pénzügyi korlátok jelentik majd. A szekszárdi hegyközség (ami természetesen nem az egész borvidék, hanem a város borászait, szőlőtermelőit és nagyobb kereskedőit jelenti) szeptember 27-én alakult. A belépő 625 tag körülbelül 360 hektáron gazdálkodik, amely mindössze 36 százaléka a hegyközséghez tartozó 1000 hektárnak. Körülbelül ugyanekkora területtel rendelkeznek azok a termelők, akiknek be kellene lépniük, de még ezt nem tették meg. A fennmaradó területet pedig olyan gazdálkodók szőlőföldjei adják, akik egyenként nem rendelkeznek 1500 négyzetméternél nagyobb területtel, és így nem kell hegyközségi taggá válniuk. Azt persze nehéz felmérni, hogy hány olyan család van, ahol egyben művelik a szőlőt, de 4-6, vagy még több családtag nevén tartják nyilván — idegenkedvén az új szervezettől, amelyből sokan egyelőre csak az ellenőrző szerepet és a tagdíjfizetési kötelezettséget látják. A tagdíj egyébként előreláthatóan — már ha a tagok is megszavazzák — négyzetméterenként 10 fillér körül várható. Ez optimális esetben egymillió forintos évi költségkeretet jelent, amit a megalakulás évében a tagonkénti 2000 forintos támogatás növel. Figyelembe véve, hogy üdvös volna előbb vagy utóbb főállású és jól fizetett hegybírót alkalmaznia a hegyközségnek, esetleg csőszt is felvenni a jó néhány egyéb költség mellett, még az első évre járó kötségvetési támogatással is rendkívül szűkösnek nevezhetjük a majdan rendelkezésre álló összeget. Jóval kisebb a villányi hegyközség, amely két település, Villány és Villánykövesd közigazgatási területén működik. Az előbbihez 287 hektár szőlőterület tartozik (ebből hat hektár a szántó), míg az utóbbihoz 23 hektár, így összesen 310 hektáron működik a hegyközség. Ugyanakkor tagként eddig 317 fő jelentkezett, míg az előkészítő bizottság által összeállított és az alakuló közgyűlésen elfogadott összlétszám 473 fő plusz 10 felvásárló. Területre és a tagok számát tekintve kisebbek tehát a Villányiak, de a tagdíjakból nagyobb bevételre számíthatnak. A tagdíj ugyanis a szőlőterületek négyzetmétere után 50 fillér lesz. Érdekes és ésszerű fizetési rendszert alakítottak ki a felvásárlóknál: a villányi és villánykövesdi telephellyel rendelkező felvásárló esetében ugyanis 0,6 Ft/kg, illetve 0,8 Ft/liter lesz a tagdíj. Drágább lesz viszont annak a tagsága, aki — villányi szemmel nézve — vidéki telephellyel rendelkezik. Ők a felvásárolt szőlő után 0,8 Ft/kg, a felvásárolt bor után pedig 1,1 Ft/liter tagdíjat fognak fizetni. Tanulságos szemrevételezni a hegyközség birtokszerkezetét is, ami igencsak tanulságos. Arra hívja fel a figyelmet ugyanis, hogy a fejlődés élén járó borvidékeken is igencsak korai fázisában van még a birtokkoncentráció. A 473 termelő tagból ugyanis mindössze három rendelkezik 10 hektárnál nagyobb szőlővel, és az egy-tíz hektáros nagyságrendhez is csak kilencen tartoznak. Nem így a fél- és egyhektáros kategóriába tartozók, akik 54- en vannak. A legnépesebb sereghez természetesen a fél hektárnál kisebb gazdálkodók tartoznak, akik 407-en alkotják majd a hegyközség derékhadát. BOROK ÉS VIDÉKEK: SZEKSZÁRD, VILLÁNY VENDÉGLŐI BORMUSTRA Rovatunk vidéken és a fővárosban egy-egy ismertebb vendéglő borüzletágát veszi górcső alá, hol a kínálatra, hol a szervírozásra helyezzük a hangsúlyt. A vendéglátásban ugyanis a bor szempontjából — bár örömteli jelenségek is megfigyelhetők — óriási még a lemaradás. Mohácsi Halászcsárda A Mohácsi Halászcsárdát elsősorban az tette híressé, hogy folyamatosan azonos minőségben kínálja a vidék halételeinek eredeti ízeit. Aki járatos a szakmában, tudja, milyen konyhát akar megismerni, ha ebbe a közismert vendéglőbe betér. A karakteres és jó hírű konyhának azonban nehéz megfelelni a borüzletág szempontjából, amit a továbbiakban a kínálatra figyelve ismertetünk. Azért sem könnyű a megfelelés, mert Mohács környéke nem kifejezetten jómódú része az országnak, ahol megengedhetnék az emberek maguknak, hogy ebédjükhöz a csúcsborokból válasszanak. Ennek a helyzetnek azonban előnyei és hátrányai egyaránt vannak a vendéglő kínálata szempontjából. Ma még kevés vidéki vendéglátó egység engedheti meg magának — ahogy az esetünkben is igaz —, hogy külön pohárnokot tartson, így a halászcsárda borkínálatáról szerezhető első benyomásunk nagymértékben függ attól, hogy melyik felszolgáló asztalánál kapunk helyet. A szerencsétől függ, hogy a pincér ismeri-e borkészletüket, és tudja-e, hogy egyáltalán van-e raktáron a feltüntetett borokból. Az ugyanis sajnálatos tapasztalat, hogy az itallapon szereplő borok némelyike csak a papíron szerepel, mivel a készlet kifogyott. Így jártunk például az 1994-es villányi kékoportóval (a cock-pincéből), aminek hiába örültünk meg, rendelni nem tudtunk. Ez azért is sajnálatos volt, mert talán éppen ez a bor, a száraz kékoportó, kívánkozik legjobban azokhoz a paprikás halételekhez, amelyek specialitásai a vendéglőnek. Helyette folyóbort ajánlottak, ez a kékoportó azonban félédes volt, így egy másik fajta mellett döntöttünk. A borkínálat foghíjassága mellett szintén hibaként említhetjük meg, hogy hiába van a két neves borvidék, Villány és Szekszárd között Mohács, az utóbbi tájról egyetlen bort sem kínálnak. Márpedig a könynyebb szekszárdi borok általában inkább illenének a paprikás halételekhez, mint a villányiak. Érdemes volna egy-két üveges készletet tartani ezekből az italokból is, a be-be térő, nagyobb vásárlóerővel rendelkező ínyenceknek. Javíthatná a színvonalat, és a kisebb tétel a cég likviditását sem ingatná meg. S ha már az áraknál tartunk! A vendéglő erénye — és ez is részben a környék gyengébb vásárlóerejének következménye —, hogy a magas árkategóriájú boroknál, számításaink szerint mérsékelt, legfeljebb 20 százalékos haszonkulccsal dolgozik. Némely bor olcsóbban fogyasztható itt, mint azokban a szaküzletekben, ahol megvásárolható. A borkínálat második kiemelendő pozitívuma az a minőségi javulás, amit egy esztendő alatt fel tudott mutatni az egység. Ez egyben arra is utal, hogy a halászcsárda vezetői tisztában vannak a bor gasztronómiai értékével és lehetőségeivel, ám a fokozatosság útját járják a fejlesztésben. Villányból négy és Tokajból például három pincészet borát kínálja. Meglepő viszont, hogy az aszúkat — pincészetre és puttonyszámra való tekintet nélkül — egységesen ezer forintért kínálják palackonként. Ez nem tűnik túl ésszerű választásnak. Végül szintén kiemelendő, hogy a Mohácsi Halászcsárda a helyi borokat is a borlapon tartja, ami a minőség megőrzésével fontos színfoltját jelentheti a kínálatnak. Az oldalt írta és szerkesztette: Alkonyi László CÍMKÉZÉS Magyarországon egyre több hívet szereznek maguknak a nagy minőségű, igényes munkával készített borok. Rovatunkban arra teszünk kísérletet, hogy útjelzőként bemutassuk („címkézzük”) a magyar élvonalhoz tartozó borászatokat. Vesztergombi-pince Vesztergombi Ferenc tulajdonos és a pincészet borásza 1970-től dolgozik a szakmában. Saját vállalkozását 1992- től indította, miután felállt az Aliscavin Rt. termelési igazgatói székéből az önállóságért cserében. Már 1993 meghozta a Vesztergombi-pincének az elismerést, mivel ebben az évben választották Vesztergombi Ferencet az év borászának. A tulajdonos 10 hektáron gazdálkodik. Ebből három hektáron cabernet sauvignon, egy hektáron chardonnay, cabernet franc és merlot terem, öt hektáron pedig kékfrankos. A szőlők Baranyavölgy, Hidaspetre Természetesen nem beszélhetünk dűlőszelektációról — a szó hagyományos értelmében — a bikavér esetében, aminekelkészítéséhez cabernet-t, kékfrankost, kadarkát és merlot-t használ a borász. A kadarka egyébként — miként ez Szekszárd környékére általánosan is igaz — a gyenge pont. Ez az egyetlen felhasznált szőlőfajta, amelyet Vesztergomba nem maga termeszt, hanem felvásárol (évi 80-100 mázsát). A Szekszárdon általánosnak nevezhető kadarkahiány ellenére azonban a pincészet — a tulajdonos szerint — stabil felvásárlói kapcsola ............r„_______________________________________________________ | Pajtow^owwr/tmce 1 , 600 mt ® Ak..tZV/V% ETK 883062484 ............................................................................................ és Porkolábvölgy dűlőkben vannak. (Szekszárd környéke rendkívül tagolt, és inkább völgyek, hegyek szerint különböztetik meg a különböző mikroklímájú területeket. Ezért a dűlő megjelölés részünkről kissé önkényes.) Szerencsére a pincészet kezelésében a szőlőfajták egységesen helyezkednek el egy-egy területhez kötötten, így gyakorlatilag a Vesztergombi-borok többsége (chardonnay, cabernet sauvignon) már most is dűlőszelektált — igaz az első, formailag is termőterülethez kötött bor csak a közeljövőben, talán az idén kerül piacra (valószínűleg a porkolábvölgyi kékfrankos lesz ez az ital), tokkal rendelkezik, így megengedheti magának, hogy csak a legkitűnőbb minőséget adó 70-100 éves tőkékről vegyen szőlőt. (Az őshonos kadarkából nagyon kevés van Szekszárdon. Kérdés ezért, hogy a telepítések kimaradása miatt lesz-e megfelelően öreg tőke — bármely vállalkozás számára —, amelyről szüretelni tudják a megszokott minőséget.) A Vesztergombi-pincéből a palackos borok közül évi 50- 60 ezer üveg kerül ki, ennek 20 százaléka exportra. A legjobb exportár, amit a pince eddig elért a cabernet sauvignonnal 4.5 német márka, a bikavérrel 3.5 márka — ami hároméves vállalkozástól jó eredmény. BOROK ÉS ÁRAK Mohácsi Halászcsárda, 1995. október FEHÉRBOROK — palackozott Évjárat Ft Siklósi olaszrizling-------------------------- 1994---------------- 300 Villányi hárslevelű................... 1994------------------ 300 Mohácsi chardonney................. 1993------------------ 400 Mohácsi cirfandli............. 1993------------------ 400 Mohácsi olaszrizling--------------------------------1994------------~- 400 Villányi chardonnay--------------------------------1992------------------ 500 DESSZERTBOROK - palackozott Tenkeshegyi muskotály.................... 1994...................... 500 Orvieto classico----------------------------—-—1991--------------—- 800 Tokaji aszú--------------------------------------------1983-----------------1000 Offley oportó------------------------------------— 1990-----------------1500 ROSÉK — palackozott Villányi kékfrankos rosé----------------------------1993----------------- 500 Rock kékfrankos rosé-----------------------------1994------------------ 600 VÖRÖSBOROK - palackozott Villányi cabernet franc------------------------------1992----------------- 500 Villányi cabernet savignon------------------------1993 ——-------------- 500 Csátaljai kadarka-----------------------------------1992------------------ 500 Egri merlot--------------------------------------------1993 ------------------ 500 (Tiffon-pince) Villányi cabernet savignon......1993--------------- 600 (Polgár-pince) Villányi merlot....................1991------ 600 (Polgár-pince) Villányi cabernet savignon — 1991----------------- 600 (Bock-pince) Villányi kékfrankos.................1993....... 600 (Bock pince) Villányi kékoportó--------------1994................... 600 (Bock-pince) Villányi merlot —...................1993....... 600 (Bock-pince) Barrique cuvée--------------------1991------------------1000 Chianti ruffino-------------------------------------1-1992----------------- 800