Világgazdaság, 1997. április (29. évfolyam, 63/7073-84/7094. szám)

1997-04-29 / 83. (7093.) szám

4 (Folytatás az 1. oldalról) Hibaként rója fel a dokumen­tum a Horn-kormány nyolc hó­napos késlekedését, a privati­zációval kapcsolatban pedig megemlíti, hogy a bevétel je­lentős része — tévesen — nem az államháztartás folyó hiányá­nak csökkentésére, hanem adósságtörlesztésre fordító­dott. A kormány nem tudta biz­tosítani a privatizáció átlátha­tóságát. A bankkonszolidáció az ígé­reteknek megfelelően befeje­ződött, a pénzintézeti rendszer­ben erősödött a verseny, a kor­mányprogram Magyar Nem­zeti Bankkal kapcsolatos része teljes egészében megvalósult. A tőkepiac fejlesztésére irányu­ló politika alapvetően sikeres volt, s sikerként említik a szo­cialista szakértők a forint kon­vertibilitásának megteremtését, a Budapesti Értéktőzsde dina­mikus fejlődését, az új érték­papírtörvény elfogadását is. Ám ezek mellett nem sikerült beterjeszteni a fogyasztóvédel­mi törvényt, lezárni 1995 vé­gére a kárpótlási folyamatot, s nem helyezték új alapokra a gazdasági információs rend­szert sem. Nem született meg a társa­dalmi-gazdasági megállapodás, s nem tökéletes az érdekegyez­tetési mechanizmus, de még nem kizárt, hogy az ár-bér meg­állapodás létrejön — mondta Burány Sándor frakcióvezető­­helyettes. Az államháztartási re­form keretében fontos lépések kezdődtek— tette hozzá. Nagy lépések történtek a köz- és fel­sőoktatásban, ahogy reformér­tékű változások kezdődtek az egészségügyben is, a nyugdíj­­reformról pedig tárgyal a kor­mány — mondta. Késésben van az agrárgazdaság talpra állítá­sa, de alapvető intézkedések hozhatók ’98-ig. Az infrastruk­túra fejlesztéséről azt állítja a frakcióvezető-helyettes: de­centralizált döntéseket tettek le­hetővé a területfejlesztésben, de a stabilizáció mellett kevés energia maradt a konkrét gaz­daságpolitikai stratégia kiala­kítására. Az inflációról szólva Burány úgy fogalmazott: ha nem lesz ár-bér megállapodás, ’98 vé­gére 15 százalék körül alakul­hat, ha megkötik a megállapo­dást és elkészül az inflációelle­nes csomag, akár 10 százalék­ra is mérséklődhet a pénz­romlás. Az elmúlt két évben a reál­bérek, a reálnyugdíjak csök­kentek, ez a fájdalmas ára volt a stabilizációnak. Fidesz: adócsökkentés A Fidesz az 1994-es válasz­tási kampányban a gazdaság versenyképessé tétele mellett foglalt állást. Egyértelművé tet­te, rövid távon nem élénkíthe­tő a belső kereslet, végre kell hajtani az államháztartási re­formot, és az infláció legalább 5 százalékos csökkentése ér­dekében társadalmi megálla­podást kell kötni az érdekkép­viseletekkel. Némiképp ellent­mondott ennek, hogy a fiatal demokraták az 1994 és 1998 közötti időszak legfontosabb feladatainak a munkahelyte­remtést, az oktatási reformot és az elmaradt térségek fejlesz­tését jelölték meg. A Fidesz választási hadjára­ta nem gazdasági kérdésekre, hanem az MDF vezette kor­mánytól és a chartás (MSZP— SZDSZ) ellenzéktől való tá­volságtartásra épült. Kampány­filmjeiben csökkent a párt al­ternatív image-ének megjele­nítése — összhangban a bekö­vetkezett irányváltással —,pla­kátjai viszont — melyek az ak­kori kormányétól eltérő politi­zálást ígértek: “Ha unod a ba­nánt, válaszd a narancsot!” — mást sugalltak, mint a jobbol­dalhoz közelítő politikusi nyi­latkozatok. A Fidesz 1993-ban, a debreceni kongresszuson meghirdetett “jobbra útja” épp a legutóbbi választások idejére tette zavarossá a pártról kiala­kult képet. Elemzők szerint mélyrepülésük — 1993-ban még 30 százalék fölötti támo­gatottságuk 1994-ben már csak 7 százalékot “ért” — részben a fenti zavarodottsággal magya­rázható. A Fidesz VIII. kongresszu­sán az alelnök hét pontban fog­lalta össze pártja gazdasági programját. Eszerint az adók és közterhek csökkentését, a feketegazdaság visszaszorítá­sát, a beruházások ösztönzé­sét, a területfejlesztést, a kül­földi működőtőke behozatalát, a kis- és közepes vállalkozáso­kat kívánják segíteni, miköz­ben nagyobb hangsúlyt helyez­nek majd esetleges kormányra kerülésük után a gazdaságdip­lomáciára. FKGP: semmi új? “Az FKGP a piacgazdaság elkötelezett híve” — állítja Sza­badi Béla közgazdász, a párt gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője. A miniszterelnök, aki a kisgazdák felkérésére átné­zette a párt alternatív gazda­ságpolitikáját, mint emlékeze­tes, azt mondta a parlament­ben: nincsen benne semmi új. A mindenben külön utat járó (még az alkotmányozásban is) párt 1995 novemberében tette közzé alternatív programját. A kisgazdák, 1994-es frázisaik helyett (végveszélyben az or­szág — mondták akkor) 100 oldalas anyagban foglalták össze elképzeléseiket. Hang­súlyozzák: az államnak nem finanszírozóként, hanem szer­vezőként, programalkotóként kell segítenie a gazdaságot. A valós államháztartási reform hí­vei — állítják —, melyet a köz­­igazgatás átszervezésével kez­denének el, ha kormányra ke­rülnének. Csökkenteni kell a közterhe­ket, rendezni kell a tulajdonvi­szonyokat, felül kell vizsgálni az adósságállományt, lakást kell adni a fiataloknak — hir­dették az előző választásokon. Ma az “alternatív politika” a gazdasági fejlődést menedzsel­né. Az FKGP javaslatának alapja: a kínálatépítés, a mono­polhelyzet felszámolása, a pia­ci intervenció, a vállalkozásse­gítés, az átlátható privatizáció, a feketegazdaság visszaszorí­tása. Felhagynának a fogyasz­tási adók növelésével, mérsé­kelnék­­­ munkáltatói tb­­járulékot, szigorúbbá tennék az ellenőrzést, egyszerűsített sza­bályokat vezetnének be. MDF: rend, biztonság Hogy az 1994-es kampány idején az MDF már nem tudta megszólítani a választókat, azt a programismertetésük is mu­tatja. A konkrétumok helyett a fórum általánosságokról be­szélt, és a politikai kompro­misszum szükségességét em­legette. Mondandójának lénye­gét “a mértékletes cselekvés” szlogenben foglalta össze. Is­mételt kormányzati pozícióba juttatása esetén a szociális biz­tonság megőrzését ígérte. Az MDF úgy vélte, 1993-ban va­lóban megindult a gazdasági felemelkedés, melyben az ál­lamnak továbbra is jelentős sze­repet kell vállalnia. A követke­ző évek feladatának a Nyugat- Európához való közeledést, a NATO- és az EU-tagságot ne­vezte meg. Az MDF nem érzett rá arra, hogy az egyre feszültebbé váló belpolitikai helyzetben az ar­chaikus stílusban megfogalma­zott plakátok, politikai hirde­tések még inkább politikája el­len hangolják a választókat. Az MDF és jó néhány ellen­zéki politikus még ma is az 1993-as év gazdasági teljesít­ményeiről vitatkozik a kormá­nyon lévőkkel. A múltban foly­tatott politikai harc beleillik “a mindent leleplezni, kibeszél­ni” forgatókönyvbe. Az ÁPV rt.-s botrány után magára talá­ló ellenzék és sajtó, illetve a védekezni kényszerülő koalí­ció is szívesen melegít fel már lezártnak vélt történeteket, így az 1993-as év teljesítményé­nek megítélését is. Az eldön­tendő kérdésre, mely szerint valós teljesítmények állnak-e az 1993-as gazdasági fellen­dülés mögött, az ellenzék igen­nel válaszol. Az MDF nemrégiben nyil­vánosságra került programté­zisei a szociális, a közrend és a vállalkozások biztonságának megteremtését célozták meg. Jelszavuk: rend, biztonság, gyarapodás. Az MDF némi­képp folytatva 1994-ben fél­beszakadt politizálását, tovább­ra is az állam a gazdaságban érvényesítendő fokozottabb szerepvállalását sürgeti. KDNP: két darabban Az infláció nem csökkent­hető 14-16 százalék alá — prognosztizálta három éve 1998-ra a KDNP. Realista jós­latai ellenére akkori program­jából kitűnt, a párt maga sem hitte, hogy 1994 után kormány­ra kerülhet. Elképzeléseit nem rendezte koherens rendszerré, és nem törekedett arra, hogy állandó szavazótáborán kívül más csoportokat is megszólít­son. (Nem volt tehát összhang a párt “Mi mindenkire számí­tunk” című plakátjai és a párt­­politikusi nyilatkozatok kö­zött.) Az 1994 és 1998 közötti ciklus legfontosabb feladata­ként a gyermeknevelés állami támogatását nevezte meg. Eh­hez az elvhez igazítva (a csalá­di adózás bevezetésével) kép­zelte el a pénzügyi rendszer átalakítását is. A keresztény­­demokraták növelni kívánták a lakossági jövedelmeket az infláció, a költségvetési és a fizetési mérleg hiányának emelkedése nélkül. Úgy vél­ték, az infláció egy százalék alá szorítása rövid távon nem vállalható. A KDNP két tábora között ma már a gazdaságpolitikát te­kintve is különbséget kell ten­ni. Míg a frakció a gazdasági reformok elkötelezettjének tű­nik, a párt szembefordult a mo­dernizációval. Nemrégiben közzétett programnyilatkoza­tuk a monetáris, fiskális és jö­vedelempolitikai restrikció fel­függesztését, a közművek és bankok állami tulajdonba adá­sát, gazdasági csúcsminiszté­rium felállítását, új adósság­­szolgálati és finanszírozási fel­tételek kialakítását, az MNB függetlenségének korlátozását, i­llet­ve a hazai termékek és mun­kahelyek védelmét szorgal­mazza. MDNP: exminiszterek Az esélyegyenlőség, a köz­teherviselés, a család tekinté­lyének helyreállítása — ezek a pillérei az MDNP 1996-ban ki­adott programtéziseinek. Az MDF-ből kiszakadt, volt mi­niszterekből, államtitkárokból álló frakció által reprezentált párt elutasítja a megvalósítha­tatlan ígéreteket. Határozott korrupcióellenes fellépést, in­dulatmentes, józan politizálást hirdet. A biztos anyagiakkal rendelkező középréteget szó­lítja meg, ám elemzők szerint nincs könnyű helyzetben, hisz ezért a csoportért versenyez az MDF, a Fidesz és a KDNP is. Téziseiben a rövid távú gaz­daságpolitikai intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, megszün­tetné a csúszó forintleértéke­lést, felszámolná a vámpótlé­kot, megakadályozná a továb­bi reálbércsökkenést. Olyan gazdaságpolitikára van szük­ség — véli az MDNP —, amely a reálszféra fejlődését mozdítja elő. Az inflációt az MDNP a ter­melés hatékonyságának folya­matos javításával, a gazdaság valódi versenyképességének megteremtésével mérsékelné. A családi jövedelemadózás be­vezetése mellett csökkentenék az szja-kulcsokat, a tb­­járulékot, a fogyasztási adó­kat, bevezetnének egy közmeg­egyezésen alapuló társadalmi ellátási minimumot. M. M.—T. E. A pártok a gazdasági növekedés mellett Pártpolitikusok és a kormány gazdasági prognózisa a választások évére (az 1997-es folyamatok alapján, a jelenlegi gazdaságpolitika változása nélkül) 1998 MSZP­ SZDSZ* Fidesz3 FKGP* MDF3 KDNP8 MDNP7 Kormány8 GDP-növekedés +3-5% +3% +2-3% +1-2% +2-3% +2% +3% 3-3,5% Infláció 13% 13-14% 15-18% 18% 13-15% 15% 15% 12-14% Munkanélküliség 10% 9-10% 10% 10% 10% 10% 10% 10% Folyó fizetési mérleg h. (Mrd dollárban) —2 —2,3—2,4 —1,5—2 —2 —2 —2,2 —3 —2% Költségvetési egyenleg (a GDP százalékéban) —3 —4,5 —3—4 —3 —4,5—5 —5 —5 —4,9% Adósságállomány (nettó) (Mrd dollárban) 15 14-15 14,5 15-15,5 8,5-9 15 12 15-15,5% 1 Burány Sándor, az MSZP-frakció helyettes vezetője—3 Gaál Gyula, az SZDSZ-frakció helyettes vezetője—1 Varga Mihály, a Fidesz alelnöke — * Szabadi Béla, az FKGP gazdasági kabinetjének vezetője —8 Kádár Béla, az MDF országgyűlési képviselője —8 Csépe Béla, a KDNP- frakció helyettes vezetője — 7 Raskó György, az MDNP-frakció helyettes vezetője — 8 A Pénzügyminisztérium az 1998 és 2000 közötti folyamatokat elemző anyaga PénzPiac ’97 IX. konferencia Az idén immár kilencedik alkalommal rendezzük meg ha­gyományossá vált szakmai konferenciánkat. Témája: A magyar élelmiszer-gazdaság pénzügyei időpontja: 1997. május 16. Helye: Budapest Kongresszusi Központ A konferencia fővédnöke: Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter Meghívott előadók: Medgyessy Péter pénzügyminiszter Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter Bihari Vilmos, a Pick Rt. vezérigazgatója Botos Károly, az Agrárrendtartási Hivatal elnökhelyettese Demján Sándor, a Gránit-Pólus Beruházási és Fejlesztési Rt. elnöke Gaál Béla, a Közösségi Agrármarketing Centrum ügyvezető igazgatója Markovszki György, a Csopak Rt. vezérigazgatója Matics Pál főosztályvezető, K&H Bank Rt. Piros László, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége titkára Tömpe István, a Jelzálog Hitelintézetet Előkészítő Rt. elnöke Törzsök Éva kereskedelmi tanácsos, Ausztria Wolf László, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese Részvételi díj: 10 000 Ft/fő + áfa Jelentkezés: Piac és Pénz Kft. 1241 Budapest, Pf. 260 Fax: 118-1350­ Telefon: 118-1135,118-1697 VILAGGAZDASAG­­1­E­ZLETI NAPILAP TÁRSADALOM A Nehézfémöntöde Rt igazgatósága az 1988. évi VI. tv. 279. paragrafus (2) bekezdése alapján a társaság évi rendes közgyűlését összehívja. A közgyűlés időpontja: 1997. május 29. (csütörtök) 15 óra A közgyűlés helye: Nehézfémöntöde Rt., ebédlő 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi u. 98. Napirendi pontok: 1. Az igazgatóság beszámolója a társaság 1996. évi tevékenységéről. (Üzleti jelentés.) 2. A felügyelőbizottság jelentése az 1996. évi tevékenységről. 3. A könyvvizsgáló jelentése a társaság 1996. évi üzleti évéről. 4. 1996. évi gazdasági mérleg megállapítása, elfogadása. 5. 1997. évi üzleti terv és üzletpolitika meghatározása. 6. Egyebek. Tájékoztató adatok a társaság 1996. évi gazdálkodásáról Eszközök (E Ft) Források (E Ft) Befektetett eszközök 330 885 Saját tőke 347 961 Forgóeszközök 144 363 Céltartalék 67 025 Aktív időbeli elhatárolás 2 297 Kötelezettségek 56 746 Passzív időb­­elhat. 5 813 Eszközök összesen: 477 545 Források összesen: 477 545 Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlést az eredeti napirendi pontokkal, a meghirdetett napon és helyszínen 15 óra 30 percre hívjuk össze. A Nehézfémöntöde Rt. igazgatósága 1997. ÁPRILIS 29. Rendkívüli tájékoztatás A CSEMEGE—Julius Meinl Rt. közgyűlési határozatai és éves jelentése A CSEMEGE-Julius Meinl Rt. az 1996. évi CXI. törvény 48-50. paragrafusaiban foglaltaknak megfelelően az alábbi tájékoztatást teszi közzé: A társaság 1997. IV. 17-én tartott közgyűlése az alábbi határozatokat hozta:­­ A közgyűlés elfogadta és jóváhagyta az rt. 1996. évi mérlegét és eredménykimutatását. Mérlegfőösszeg: 24 135 790 E Ft Adózott eredmény: 852 513 E Ft­­ A közgyűlés további két évre megerősítette pozíciójában az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjait és a könyvvizsgálót ismét megbízta.­­ 1996. évre járó osztalékot 14,0%-ban hagyta jóvá, melyet a részvényeseknek 1997. XI. 30-ig kell kifizetni. A fizetés pontos időpontját a Tőkepiacban, a Világgazdaságban és a Magyar Hírlap­ban tesszük közzé. - Az elsőbbségi szavazórészvények (volt dolgozói részvények) és a Nyugat rt.-s törzsrészvények kicserélésére ebben az évben kerül sor. Helyét és idejét a fent említett napilapokban fogjuk közzétenni.­­ A társaság fel­jelentése 1997- V.­5-től munkanapokon 8—14 óráig tekinthető meg a részvénytársaság székhelyén. Cím: 1158 Budapest XV., Késmárk u. 16. II. emelet 204. (részvény­iroda). Budapest, 1997. április 22. Házi Zoltán s. k. elnök-vezérigazgató a CSEMEGE-Julius Meinl Rt. igazgatósága nevében

Next