Világgazdaság, 2001. május (33. évfolyam, 82/8097-103/8118. szám)
2001-05-18 / 94. (8109.) szám
Superieur, Classico vagy Grand Reserve Alternatív bikavérek A legismertebb magyar vörösbor, azaz az egri bikavér extra minőségű nedűt tartalmazó palackjait önálló (al)elnevezéssel különböztethetik meg a 2001. évi szürettől alkotóik, miután Eger város hegyközségének választmánya bólintott az erről szóló kezdeményezésre. A bikavérszabályzat általános átdolgozása keretében az egriek szigorítják a “sima” bikavér készítésének feltételeit is. A 2001-es évjárattal kezdődően Eger Superieurt, Bikavér Classicot, esetleg Grand Reserve-öt — is — kóstolgathatnak azok a borbarátok, akik kiemelkedő magyar vörösborokra vágynak. Az alternatív elnevezések egyidejű említése pillanatnyilag azért indokolt, mert az egri hegyközség választmányának lapunk által beharangozott (VG, 2001. május 4.) május 8-i tanácskozásán még csak az “ultra prémium” kategória megalkotásának elvét fogadták el. Gál Tibor, az Egri Bormíves Céh elnöke a Világgazdaságnak nyilatkozva a superieur kifejezés használatát nevezte indokoltnak. A borász egyébként igen fontosnak tartja a bikavérek kétszintű klasszifikációját, mivel szerinte ez is hozzájárulhat az egyébként piacvezető vörösbor presztízsének további javításához. A fentiek a borvidéken már négy éve működő bikavérszabályzat egységes áttekintésének részét képezik—mondta el lapunknak Dula Bence. Az egri hegybíró kiemelte: a választmányi ülésen egy bizottságra bízták a korrekciók rendszerének kialakítását. A hegyközség a szüretet megelőzően fogadhatja el a konkrét szabályzatot, így azt haladéktalanul eljuttatják a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, s egyúttal már az idei szüretre vonatkozóan érvényesítik a benne foglaltakat. Dula Bence továbbra sem kívánt konkrét számokat sorolni a módosítás egyes elemei kapcsán, azt azonban elmondta: a bikavér alapanyagául szolgáló fajták, azok termőhelye, az ültetvények minősége, a terméskorlátozás, a tőkeszám és -hiány, a fajtánkénti érettség, a mustfok és a savtartalom, a pinceérlelés ideje, egyszóval minden szóba jöhető kritérium tekintetében célszerű olyan előírásokra számítani, amelyek szigorúbbak lesznek a bortörvény passzusainál. A hegybíró legutóbbi nyilatkozatához hasonlóan most is hangsúlyozta “az egri érdekek figyelembevételének” fontosságát. Mint már megírtuk, Egerben változatlanul viszonyítási pontként kezelik “az egri bikavér vezető piaci pozícióit”. A “sima” bikavér és a superieur/classico/grand reserve között valószínűsíthető differenciákról Dula Bence közölte: a hektáronként megengedett terméshozam tekintetében nem, az érlelési idő vagy a tőketerhelés tárgyában annál inkább lehetnek még szigorúbb megkötések. Gál Tibor nemrégiben ezzel összefüggő kérdésünkre az egy tőke — egy palack elvet nevezte hosszú távon ideálisnak. Ez a legsűrűbb telepítések esetében is csupán 50- 60 mázsa szőlőt feltételezne hektáronként. G. A. Az oldalt szerkeszti: Kovács András István koan @ vilaggazdasag.hu VILAGGAZDASAG BORKULTÚRA ÜZLETI NAPILAP Források után kutatnak a szervezők Rét fesztivál Magyarországon A budapesti nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál által évtizede kényeztetett közönség örvendezhet: a jól bevált, esztendőnként szeptemberben rendezett eseménynek konkurenciája támadt a Pannon Bormíves Céh és a Liget Köztársaság Egyesület által a Városligetbe szervezett millenniumi pannonországgyűlés “személyében”. Remélhető, a kiállítóknak elegendő energiájuk és forrásuk lesz ahhoz, hogy mindkét helyszínen felvonuljanak, a “vetélytársakat” pedig az eddiginél is minőségibb munkára ösztönzik a fejlemények. GAZDA ALBERT Június 8—10. között népünnepélybe torkolló fesztivállá fejlesztett formában rendezi meg a Pannon Bormíves Céh és a Liget Köztársaság Egyesület a millenniumi pannonországgyűlést — tudta meg a Világgazdaság Kálmán Zsolttól. Az esemény szervezőbizottságának vezetője elmondta: a különböző kísérőrendezvényekkel —harci játékokkal, kézműves-kiállítással, íjászversennyel, solymászbemutatóval —kiegészített borfesztiválra a három nap alatt 100-150 ezer látogatót várnak, s “igazi családi programnak” szánják az eseményt. A rendezvény költségvetése hozzávetőleg 50 millió forintot tesz ki — árulta el Kálmán Zsolt —, amelynek egyik felét a Széchenyi-tervhez kapcsolódó pályázatok útján a Gazdasági Minisztérium, illetve a földművelésügyi tárca állja, a másikat pedig részben a pavilonbérleti díjakból, részben szponzorpénzekből kívánják biztosítani a szervezők. A teljesen nyitott fesztiválon belépődíj helyett a kóstolópoharat kell megvásárolniuk a szomjasaknak, ám a borászok standjainál fizethetnek majd a kortyokért — utalt a praktikus ügyekre a szervezőbizottság első embere. Hozzátette: ülőhelyet egyszerre kétezer-ötszázan találhatnak a pavilonok között. Arra a felvetésünkre, megél-e egymás mellett két fesztivál a fővárosban, Kálmán Zsolt úgy reagált: nonszensz, hogy Magyarországon évente csak egy nagyszabású, országos rendezvény legyen a műfajban. A céh és az egyesület vezetői úgy látják, “egészséges konkurenciát” teremtenek, s a termelőknek is az az érdekük, hogy minél többet szerepelhessenek, s minél többet beszéljenek róluk. Az első jelek szerint az ismert borászoknak talán nem okoz gondot anyagilag sem, hogy két helyen kell felvonulniuk alkotásaikkal. Az tény, hogy bár az országgyűlés jelentkezési határideje csak május 25-én jár le, mintegy 40-50 kiállító jelezte máris részvételi szándékát, köztük a Pannon Bormíves Céh 18 tagjának csaknem mindegyike, továbbá az ismert villányiak és tokajiak reprezentánsai. Ha “riválisaink” tudják tartani a színvonalat, rendezvényük a borszakma hasznára lehet— nyilatkozott a Világgazdaságnak Zilai Zoltán, a Magyar Borkultúra Kht. vezetője. Az évente szeptemberre szervezett, az idén immár tizedik nemzetközi bor- és pezsgőfesztivál főkoordinátora elmondta: az időbeli távolság miatt a kiállítók leterheltsége remélhetőleg nem veszélyezteti programjaik sikerességét. Zilai Zoltán ugyanakkor kiemelte: fontosnak tartja, hogy a támogatói források ne apadjanak el, mert az egészséges verseny csak így biztosítható. A jubileum alkalmából a tervek szerint egyébként minden eddiginél színesebb kulturális programot kínálnak szeptemb A jövő héten másodszor rendezik meg a pannon bormustrát. A magyar és külföldi zsűrorok bevonásával megtartandó értékelésen 20 vörös-, 20 fehér- és 10 természetes édes bort emelnek piedesztálra. A Pannon Bormíves Céh kizárólag olyan tételeket enged versenyezni — előreláthatólag mintegy 210-et —, amelyek kaphatóak a kereskedelmi forgalomban, azaz fellelhetőek az üzletek és vinotékák polcain. A cél azoknak a nedűknek az elismerése és elismertetése, amelyek a nemzetközi borszíntéren is versenyképesnek tekinthetők, berben a Szent György téren. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy benyújtott pályázataikat mielőbb—lehetőleg kedvezően — elbírálják. A kht.-nál ezúttal 72 milliós büdzsével kalkulálnak, amelynek 25-28 százalékát prezentálnák központi, főként a Széchenyiterv révén elnyerhető források segítségével. Dugóhúzó: a spanyolországi Rioja-képviselők és egy Ribera del Duero mérkőzése a hazai tehetségekkel A magyar „grandok” jól állták a mediterrán nyomást Az uniós létre készülődő magyar borászok egyik témája, hogy vajon a csatlakozáskor megnyíló hazai piacon miként tartják magukat boraink az igen magas európai átlagminőséggel szemben. A Dugóhúzó ezért ismét barátságos mérkőzést szervezett, melynek során a magyar kiválóságok többé-kevésbé helybenhagyták a spanyol “hódítókat”. A győzelem elkiabálása azért nem teljesen indokolt, mert bár az otthoni fogyasztói árak tekintetében azonos súlycsoportba tartozó nedűk mérkőztek, de az is tény, hogy a magyar arisztokrácia színevirágát küldtük csatába a spanyol középnemesség ellen. Egyvalami tény: a Vylyan 1998-ban megújított zászlóshajóját, a Duenniumot senki sem tudta legyőzni. A magyar vörösökre váró uniós kihívók sorában gyakran emlegetik a spanyol középkategóriás nedűket, hiszen azt senki sem gondolja komolyan, hogy a 80-100 dollár körüli palackáron tanyázó francia és olasz felső középkategóriával kellene megmérkőzniük. (Sajnos, vagy inkább szerencsére?) Egyik kóstolónk, aki spanyol földre kirándult, a fenti okok miatt négy mediterrán versenyzőt hozott haza, hármat a meglehetősen divatos és minőségi borairól híres, észak- spanyolországi Rioja borvidékről, , ahol a zamatos tempranillo fajta uralkodik. A negyedik külhoni a szintén jó nevű Ribera del Duero borvidék képviseletében érkezett. A Dugóhúzó rovat “szakvezetése” vívódott, hogy mely magyar harcosokat küldje a csatába. Minőségi kategória tekintetében ugyanis a Rioja-képviselők nem a legmagasabb polcról származnak, otthoni árukat tekintve ugyanakkor (3- 4000 forint) a magyar felsőház középső sávja illene hozzájuk. Végül az “ide is, oda is” megoldással a két menő villányi mellé egy rutinos szekszárdi versenyzőt (1996-os Vida), valamint egy fiatal egri ígéretet (1999-es Vincze) válogattunk be. A hagyományokhoz híven ezúttal is szigorú vakkóstolás eredménye magyar szempontból biztató. A Vylyan holtversenyben az élre ugrott, az erős középmezőnybe pedig a három magyar mellé egyetlen spanyol bor fért be. Elsöprő győzelmi mámorba mégse omoljunk, hiszen a spanyolok 600-800 ezer palackos csapatokkal futnak ki a pályára, míg a hazaiak többsége jó esetben éri csak el a tízezres darabszámot. Azért nyugodt lehet a magyar drukkerszív, ilyen hosszú eltiltás után ez nagyon szép teljesítmény. Az első helyre befutó két bor mindegyike 1998-as, ilyenformán tehát alaposan “hátba verték” a korosabb tételeket, igazolva azt a bölcsességet, mely szerint nem csak az évjárat átlagos minőségén, valamint az életkoron múlik a döntés. (Ha a Vylyan háziversenyt rendezne, az 1998-as Duennium ott is lelépné 1997-es testvérét.) A vaktesztre kettes sorszámmal a Ribera del Duero vidéket képviselő Tinto Crianza (Pago de Carraovejas) valóban feltűnést keltett mély színével, bár az is tény, hogy az előtte szereplő Beronia igen halovány, markáns jegyeket egyedül az öreges barnaságában felvillantó szín mutatott. A tinto hozta a papírformát: “a szín egyértelműen mélyebb, padlizsános, fekete lila”. A hatodikként fellépő Duennium sötétsége azonban világossá tette, ki az igazi tinto a mezőnyben, hiszen színe hihetetlen mélységet és sűrű feketeséget produkált. Illatban a két nyertes sok finomságot ad (pörkölés, erdei gyümölcsök, kávé), de a spanyol kissé visszafogott, “igényli a mozgatást”, a magyar tinta ezzel szemben telt, intenzív, “olyan mély és sűrű az illata, mint a színe, kiegészül dohánnyal, vaníliával”. A Vylyan-bor mintaszerű vonalvezetést produkál. Illatban a szín sűrűsége folytatódik, zamatban telt, az orrok által már regisztrált jegyeket mutatja szájban is. “Nagyon egyenes bor”, “ebben a mezőnyben klasszis”. A spanyolban “hemzsegő ízek, kicsit hányaveti módon”, valamint “csoki, föld, gomba, de egy kis édesség is”. Szinte mindenki ezt a két bort tette az első két helyre. Akiknél a spanyol került az élre (“egyedül a hihetetlenül fejlődő illat döntött”), azok a Daennium kicsit még nyers tanninjait emlegették: “Már komoly, felelősségteljes bor, túl fiatal csersavakkal.” A villányi nedű hívei boldogságban úsztak: “Elégedettséggel tölt el, élvezettel fogyasztható, a lélek derűjével.” A rangsorban a vezető duó mögé a három további magyar bor került. A trió élén Bock József Royal cuvée-jét (cabernet + pinot noir) találjuk, amely gyönyörű színével, “eddigi legjobb” illatával (a Duennium előtt, ötödiknek kóstoltuk), komplexitásával (túlérett, madárlátta cseresznye, föld, dohány, bőr) tűnt ki. ízben árnyalattal haloványabb, mint illatban, többek szerint kissé a savak irányába tolódik el. Nagyon hasonló a megítélése a Vidabornak (cabernet+merlot), azzal a különbséggel, hogy többen felfigyeltek a merlot-nak köszönhető epres íz- és illatjegyekre, valamint a “bársonyos lágyságra”, amelyben, az utóbb kiderülő szekszárdi illetőség tudatában, nincs is semmi meglepő. “Száraznak indul, aztán egy bátortalan manőverrel átcsap édeskésbe” — kritizált egyikünk, ám a másik tesztelő “válaszolt”: az enyhe édesség mellett remek zamatok. A nyolcas legfiatalabbja a második legjobb spanyollal vívott fej fej melletti csatát. Színben egyértelműen jobb volt Vincze Béla 1999-es bora a Bodegas Beronia hírnökénél, pedig a spanyol 1995-ben látta meg a napvilágot. A spanyol fakó ruhájáról fentebb már tettünk említést, az egri legény ezzel szemben: “mélybordó, mélyrubin, szép, sokat ígérő szín”. Illatban a spanyol intenzívebb, ám a magyar “izgató”, “meszes, földes, franciás”. Utóbbi megjegyzés minimum találónak mondható, annak okán, hogy az egri bor a keresztségben a hangzatos Francia cuvée nevet kapta. Mindez persze azért történt, mert Bordeaux három klasszikus fajtájából (cabernet sauvignon és franc, valamint merlot) áll. A Vinczebort előbbre helyezők szerint a tétel mintaszerűen fejlődik a második kóstolásra, “nagymamás” sütemények hangulatát idézi. A spanyol finom ízéről a legtöbben az “egyensúly” emlegetésével értekeznek, szerepel még a fűszeres és a gyümölcsösjelző. A jók közé került még egy spanyol tétel. A Muga szép, rubintos színnel, mélységgel, eleganciával, “sűrűn” indít, ám az amúgy finom illatot megzavarja valami orvosságos jelleg (más megfogalmazásban “szúrós szagocska”). Ez a bizonytalanság végig elkíséri a kóstolást, s nem javít a bor helyezésén. Kesze-kusza itóka — szól az egyik bejegyzés. Sajnos az utolsó helyre került mediterrán versenyző (Rioja Vina Zaco Reserva) teljesítményét már nem lehetett egy ilyen játékos jelzővel illetni. Már a szín is vékony, illatban kénesség, szájban durva savasság, csípősség. “Remélem, nem magyarbor!” — szólt egyikünk fohásza. Szerencsére nem az volt. A legjobbak Vylyan Rt., Duennium cuvée, 1998, Budapest Bortársaság, 4200 forint Pago de Carraovejas, Tinto Crianza, 1998* A jók Bock József, Royal cuvée, 1997, Bp. Bortársaság, 3590 forint Vida Péter, Vida cuvée, 1996 ** Vincze Béla, Francia cuvée, 1999, Zwack Rt., 2500 forint*** Bodegas Beronia, Rioja Reserva, 1995 Bodegas Muga, Rioja Reserva, 1994 Feltételesen ajánlott Bodegas Bilbainas, Rioja Reserva, 1995 * Spanyolországi vásárlás, ** Már nem forgalmi tétel, *** 2001. szeptembertől 2001. MÁJUS 18. Rendesen ünnepelnek A “Magyar bor ünnepe” fesztivál kétnapos rendezvénysorozata emlékezik meg holnaptól a Magyarországi Borrendi Mozgalom megalakulásának 25. évfordulójáról. A ceglédberceli ünnepség programjai között lesz országos borverseny, bormarketingkonferencia, bemutatják a szőlőtermesztéssel kapcsolatos hagyományokat. MUNKATÁRSUNKTÓL A fesztivál színhelyén a Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Borakadémia, a Cegléd és Vidéke Unghváry László Borrend kiírja a borrendek első országos versenyét, melyre mind a 24 rend képviselői jelezték részvételi szándékukat. Az esemény szakmai színvonalát a kiíró szervezetek mellett a nemzetközi hírű bormesterek, valamint a kiváló szakemberekből álló zsűri garantálja. A rendezvény helyszínén marketingkonferenciára is sor kerül. A magyar bor esélye az Európai Közösségben, valamint A borrendi mozgalom első negyedszázada témában. A rendezvény borászati főszponzora a Hilltop Neszmély Rt. A cég legújabb borcsaládját itt kóstolhatja meg a nagyközönség. A fesztivál utcabál rendezvényei egész nap várják az érdeklődőket. Az egész családnak szóló színes programok mellett az érdeklődők betekinthetnek a szőlészeti-borászati és lovas mesterségek “utcájába”, belekóstolhatnak a borrendek főzőmesterei által készített finomságokba. Lovagi tornát, íjászbemutatókat, valamint történelmi lovasjátékot láthatnak. A színpadon délelőttönként gyermekprogramok, délutánonként felnőtteknek szóló műsorok szórakoztatják a közönséget.