Világgazdaság, 2002. november (34. évfolyam, 211/8472-230/8491. szám)

2002-11-04 / 211. (8472.) szám

2 VILÁGGAZDASÁG RÖVIDEN A küszöb alá eshet az eurózóna inflációja Yves Mersch, a luxemburgi központi bank kormányzója szerint az eurózóna inflációja a 2 százalékos küszöb alá csökken, és középtávon az 1,6-1,9 százalék közötti sávban alakul majd. Az árszínvonal-emelkedés üteme a monetáris unióban három hó­napja meghaladja a 2 százalékos határt; az előzetes adatok szerint októberben 2,2 százalékos volt. Mersch inflációs nyo­másként az olajárakat és a béremelkedést említette, amelyeket azonban az árfolyamok alakulása és a lassuló gazdasági növe­kedés ellensúlyoz. (Reuters) Késhet az uniós információcsere megindulása Didier Reynders belga pénzügyminiszter azt javasolja, hogy az EU halassza el a külföldön tartott megtakarításokkal kapcsola­tos információk megosztásának megkezdését, ha a megállapo­dásba Svájcot nem sikerül bevonni. A várhatóan még az idén megszülető uniós jogszabály 2011-től kötelezné a tagállamokat az információk megosztására. Reynders szerint ha Svájccal nem jutnak egyezségre, akkor a tagállamok számára lehetővé kellene tenni, hogy válasszanak az információk megosztása és az adókivetés között. (Reuters) Argentína nem ír alá bármit az IMF-fel Eduardo Duhalde argentin elnök kijelentette: országa nem fog olyan megállapodást aláírni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), amely veszélybe sodorná a gazdasági újjáéledést. Duhalde az utóbbi időben tapasztalható újjáéledés jeleként az adóbevéte­lek és a bankbetétek növekedését említette. Az IMF minapi köz­leménye szerint némely területen közeledett ugyan a két fél ál­láspontja, több kulcskérdésben azonban még további tárgyalá­sokra van szükség. (Reuters) Az EU amerikai cigarettagyárat perel Az Európai Bizottság pénzmosás vádjával pert indított az R. J. Reynolds amerikai cigarettagyár ellen. A bizottsági vádak kö­zött eredetileg a csempészet is szerepelt, ám egy New York-i ke­rületi bíróság februári ítélete értelmében amerikai bíróság kül­földi adókövetelésekkel kapcsolatban nem dönthet. A pénzmo­sással összefüggő eljárás azonban zöld utat kapott, és Brüsz­­szel reményei szerint annak eredményeként több száz millió eurós kártérítést kap majd. (EUobserver) Helycserék az amerikai gazdaság irányításában? VG-ÖSSZEFOGLALÓ A Fehér Ház leváltásokat ter­vez a gazdasági irányítók kö­zött a keddi félidős választások után - értesült kongresszusi körökből a Reuters. A találgatá­sok szerint távozni fog Lawrence Lindsay, az elnök gazdasági főtanácsadója, Har­vey Pitt, a SEC, az értékpapír­felügyelet elnöke s esetleg Paul O’Neill pénzügyminiszter is. Pitt menesztését utóbb Ari Fleischer elnöki szóvivő konk­rétan megcáfolta, a többiekkel kapcsolatban más kormányza­ti nyilatkozók azt állították, hogy Bush elnök bízik gazda­sági csapatában. A helycserék mindazonáltal már megkezdődtek a nemzet­­gazdasági tanácsban, amely közvetlenül az elnököt látja el gazdaságpolitikai vélemények­kel. Keith Henessy váltotta föl Marc Summerlint a tanács igazgatóhelyettesi tisztségé­ben, mától a pénzügyminiszté­riumban folytatja munkáját James Carter, a költségvetési és adópolitika eddigi aligazga­tója. Az átszervezéseket több re­publikánus törvényhozó és ta­nácsadó is szükségesnek tar­totta a kormányzatnak is felró­ható gyenge gazdasági teljesít­mény miatt. Busht ugyanakkor az zavarhatja, hogy tanácsadói a nyilvánosság előtt különböz­tek össze, amikor ő egységes csapat képét szerette volna föl­mutatni. Nem kedveznek a kormány­zatnak a múlt héten nyilvános­ságra hozott októberi adatok: a munkanélküliség 5,6-ről 5,7 százalékra emelkedett, 5000 munkahely szűnt meg, a fel­dolgozóipar indexe 49,5-ről 48,5 pontra esett. A Reuters felmérése szerint a Wall Street arra számít, hogy a Fed szerdai ülésén negyed-fél pontos ka­matcsökkentést jelent be. Uniós program az adóelkerülés ellen Az Európai Unió Fiscalis 2007 néven egy új program elindítá­sát tervezi, amely a szervezett adóelkerülés visszaszorítását célozza majd. A program kere­tében az elkövetkező öt év so­rán 44 millió eurót fordítanak majd az adóellenőrök képzésé­re és a határokon átnyúló együttműködés erősítésére. A célok között szerepel a tagje­lölt országok adózási stan­dardjainak emelése is. (EUob­server) KÜLFÖLD Iszlámpárti előny Ankarában Az első eredmények az AKP győzelmét ígérik a törökországi választásokon Az Igazság és Haladás Pártja (AKP) - nem sokkal a szavazat­­számlálások megkezdése után - a vasárnapi törökországi vá­lasztásokon bejelentette, hogy valószínűleg egyedül is kor­mányt tud majd alakítani. VG-ÖSSZEFOGLALÓ Az új kormány legsürgetőbb fel­adata a pénzpiacok bizalmának helyreállítása lesz. Ez elsősorban annak megerősítését jelenti, hogy Ankara továbbra is tartja magát a Nemzetközi Valutaalap­pal (IMF) közösen kidolgozott gazdasági programhoz. Az IMF korábban a politikai bizonytalan­ságra hivatkozva halasztotta el a választások utánra a 16,3 milli­árd dolláros hitelprogram kereté­ben soron következő, 1,6 milliár­dos részlet folyósítását - emlé­keztet a Financial Times. Az előrejelzések szerint a Bülent Ecevit kormányfő vezette Demokratikus Baloldal Pártja elveszítheti még a parlamenti képviseletét is. A vallási gyöker és a szegények gyámolítójaként fel­lépő AKP vezette a felmérések többségét már jóval a választá­sok előtt is. Az urnák zárását követően pedig, az első exit poll eredmények ismeretében Ab­dullah Gül, a párt elnökhe­lyettese azt nyilatkozta: „úgy néz ki, hogy egymagunkban is alakíthatunk kormányt.” Elemzők azonban félelemmel tekintenek az iszlamista gyökerű AKP esetleges kormányzása elé. Az AKP az 1996-1997-ben a koa­líciós kormányt vezető isz­lamista Jólét Párt romjaiból nőtt ki, miután azt az ország katonai vezetése elmozdította a hatalom­ból. Az AKP elsősorban Anatólia vidéki lakossága körében, a vá­rosi szegények, valamint a kis- és középvállalkozók körében népszerű.­Recep Tayip Erdogan pártelnök - aki nem lehet kor­mányfő, mert „vallási felbujtás” vádjával 1999-ben rövid ideig börtönben ült - korábban úgy nyilatkozott, hogy a parlamenti többség megszerzése esetén az AKP egyedül is kormányt alakít. Elemzők azonban elképzelhető­nek tartják a Republikánus Nép­párttal (CHP) való koalíciókö­tést, hogy az védelmül szolgál­jon az AKP-t gyanakodva szem­lélő hadsereggel szemben. A balközép CHP - amelyet a modern Törökországot megte­remtő Kemal Atatürk alapított - népszerűsége azután kezdett nőni, hogy két hónappal ezelőtt csatlakozott hozzá Kemal Der­vis korábbi gazdasági miniszter, aki a pénzügyi válság leküzdé­séért folytatott harcban elért si­kerei révén bel- és külföldön egyaránt elismerésnek örvend. A valószínű harmadik befutót - amelyik még esélyes lehet a par­lamenti bejutásra - a Cem Uzan média- és távközlési mogul által újonnan alapított Ifjúság Pártot megfigyelők nem tartják „ko­moly” formációnak; a szélső­­jobboldali populista nézeteket hangoztató pártot az isztambuli üzleti körökben elterjedt véle­mény szerint Ozan csak azért hozta volna létre, hogy képvise­lőként immunitást nyerjen a bék­és külföldön ellene folyó pe­rekben. Az új török kormány előtt álló legnagyobb kihívások mmt • kivezetni az országot az 1945 óta a legsúlyosabb recesszióból • egy esetleges háború Irakban, ennek gazdasági és a kurd kisebbséget érintő következményeivel • kiharcolni, hogy az Európai Unió időpontot ajánljon a csatlakozási tárgyalások megkezdésére • megegyezésre jutni Görögországgal Ciprus kérdésében VGCRAFIKA Forrás: VG-gyűjtés Európa a legolcsóbb fejlett régió •Folytatás az 1. oldalról Magyarországon a Mercer-me­­todológiával egyező KSH-adato­­kat figyelembe véve a teljes mun­kaidőben foglalkoztatott férfiak bruttó havi átlagbére megközelíti a 140 ezer forintot, ami éves szin­ten euróban kifejezve hétezer euró alatti átlagfizetést mutat. A nagy foglalkoztatónak számító, meghatározó aurópai gazdasá­gokban az átlagkereset ennek négyszerese körül alakul, a né­met és a brit piacon a férfiak át­lagbére egyaránt valamivel 31 ezer euró feletti. A spanyol és az olasz térség húszezer euró körü­li bérekkel számol. Az uniós munkaerőköltség színvonala azonban így is több mint 35 százalékkal marad el az amerikai adatoktól, Japánnal szemben pedig 60 százalékos a költségelőny. A rivális térségek lemaradását nem a jogszabály­ban rögzített, hanem a cégek ál­tal önkéntesen vállalt juttatások szintje emeli meg. Az Egyesült Államokban ötezer, Japánban pedig háromezer euró feletti jut­tatásra vállalnak a cégek dolgo­zónként kötelezettséget, ami végeredményben a kétezer euró körüli európai színvonalhoz ké­pest jelentős drágulást eredmé­nyez. Az unió tehát - különöskép­pen a bővítést követően - vonzó terep lehet a multinacionális vállalatok számára. A jelenleg meglévő előnyök pedig hosszú távon hozzájárulhatnak a mun­kanélküliség hathatós kezelésé­hez - fogalmaz a tanulmány. Külön figyelemre méltó a bér­­melléki költségek bérhez viszo­nyított aránya. E tekintetben ugyancsak Franciaország vezet 46 százalékkal, de az olaszok 43 százaléka szintén messze felül­múlja a 30 százalék alatti uniós szintet. A bérköltségek versenyében a két legnagyobb létszámú or­szág mutatói még a meghatáro­zóak. Kína 1231 eurós bére és 1827 eurós teljes munkaerőkölt­sége, valamint India valamivel kétezer euró feletti munkaerő­­költsége jelentős fenyegetést hordoz a bérek és bérterhek emelését szorgalmazó országok számára. Az uniós tagállamok számára az utóbbi időben ráadásul az euró bevezetésével is megválto­zott a helyzet. Munkaerőpiacaik ugyanis jobban összehasonlítha­tóak, ami a termelői és szolgálta­tói infrastruktúrák növekvő mo­bilitása miatt egyre inkább ver­senytársakká teszi az egyes or­szágokat - emlékeztet a tanul­mányhoz fűzött kommentárjá­ban David Formosa, a Mercer eu­rópai vezetője. BÉRKÖLTSÉGEK AZ EGYES ORSZÁGOKBAN (euró) Bár Bérterhek Bérterhek Teljes Szociális Egyéb A munkáltató a bérek költség terhek kötele­önkéntes %-ában tettségekvállalásai Franciaország 33 106 12 194 2483 662 46 48 445 Belgium 33 432 11 5940 2173 41 47 199 Svédország 31 941 10 483 11180 36 43 543 Németország 31 492 6 8650 1575 27 39 932 Luxemburg 33 432 4 5700 1672 19 39 673 Dánia 36 322 109 1694 5456 38 670 Hollandia 30 327 3 6570 2426 20 36 411 Finnország 28 402 2 508 4938 284 27 36 132 Egyesült Kir. 31 289 2 0030 2347 14 35 638 Ausztria 26 765 5 862 412 669 26 33 708 Olaszország 22 968 7 667 2042 230 43 32 905 Írország 26 522 3 1830 1989 20 31 694 Spanyolország 19 307 6 1010 965 37 26 374 Portugália 10 671 2 534 762 107 32 14 075 Görögország 9928 2 776 865 149 38 13 718 EURÓPÁN KÍVÜLI TÉRSÉGEK: Japán 45 654 5 9220 5022 24 56 598 USA 40 601 3 106 528 3248 17 47 483 India 1 654 3650 0 22 2 019 Kína 1 231 5350 62 49 1 827 Forrás: Mercer 2002. november 4., hétfő Világkereskedelmi bírság terve Az amerikai kormányzat leg­újabb tervei szerint pénzbünte­tés alkalmazásával kellene­­ ki­­kényszeríteni a nemzetközi ke­reskedelem szabályainak és egyéb gazdasági normáknak a betartását. A váltás azt jelente­né, hogy Washington maga is igazolva látja az eddig kikötött és alkalmazott szankciók rend­szerének gyenge hatásfokát. A javaslat szerint először környezetvédelmi és munka­ügyi normák betartatlansága esetén vetnének ki pénzbírsá­got, később azonban a kereske­delmi szabályok mellőzése mi­att elmarasztalt országokra is ilyen büntetést rónának ki. Ha a szankcionálandó ország nem fizetne, akkor az exportjá­ra pótlólagos vámot lehetne ki­vetni. Az új szabályozási rendről szóló elképzeléseket először Chile és Szingapúr kormányá­nak adják át, mivel az USA a két állammal kétoldalú szabad­kereskedelmi egyezményt ké­szül kötni. A világkereskede­lem ügyeiben jártas politiku­sok azonban úgy látják, hogy a pénzbüntetésen alapuló eljárás idővel a regionális kereskedel­mi blokkok együttműködésé­nek szabályozásában is szere­pet játszhat, később pedig a Kereskedelmi Világszervezet szankciórendszerében is alkal­mazhatóvá válik. A Financial Times szerint a javaslat jelen­tős mértékben tükröz amerikai belföldi megfontolásokat. (VG)

Next