Világgazdaság, 2004. február (36. évfolyam, 21/8780-40/8799. szám)
2004-02-06 / 25. (8784.) szám
2004. február 6., péntek TEJTERMÉKÁRAK nem akarták teljes egészében magukra vállalni. Ezért a problémát úgy hidalták át, hogy a Tej Terméktanács (TT) égisze alatt létrehozott exporttámogatási alapot fele-fele részben a gazdák és a tejüzemek adták össze, míg a minél nagyobb uniós kvótát elérni kívánó állam a termelés ösztönzésére ugyan A feldolgozók oldaláról nézve azonban pontosan érthető az árleszorítás: a 2002-es mérlegek alapján a legnagyobb tejipari cégek üzemi és mérleg szerinti eredménye egyaránt esett. Árnyalja a képet, hogy a KSH adatai szerint bár a feldolgozók egyre kevesebb tejet vásárolnak fel, árbevételüket mégis képeségsem ezek a trendek vezették önmagukban a piac 2003. végi összeomlásához, hanem az, hogy az állam megszegte korában tett piactisztítási ígéreteit. Nem az okozta az igazi gondot, hogy a vállalat 200 millió liter helyett csak 160-180 millió liternyi felszívásáról gondoskodott (ezzel a fel- (forint/l) 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Felvásárlási ár 34,5 44,0 55,5 59,4 63,0 68,5 72,3 Piaci ár 60,5 72,2 80,0 87,9 104,5 123,7 133,0 Zacskós tej 63,6 80,0 91,0 98,3 115,0 141,0 155,0 20%-os tejföl (2 dl) 43,5 51,9 57,5 61,4 67,8 76,8 80,2 Trappista sajt (1 kg) 654,0 833,0 896,0 975,0 1150,0 1280,0 1310,0 * 1996 óta (százalék) Változás* 109,57 119,83 143,71 84,37 100,31 Forrás: KSH I KONCEPCIÓZUS és számos tévedésen alapul a termelők álláspontja - reagált lapunknak Kiss Pál István, a Tej Terméktanács elnöke. Szerinte a hazai tejfelvásárlási árviszonyokat ma alapvetően az határozza meg, hogy a feleslegeket exportálni kell. A belföldi éves tejfogyasztás 1,2 milliárd liter körül alakul, ezért az e felett megtermelt, 300-400 millió literes többletet a külpiacokon kell értékesíteni. A feldolgozók dönthetnének úgy is, hogy az itthoni igényeken felüli tejmennyiséget nem veszik át, ez azonban újabb ágazati feszültséggel járna. Ezért a cégek a megtermelt alapanyagot felvásárolják, de emiatt az átvételi árak csökkentésére kényszerülnek. Az ármérséklésre azért van szükség, mert a 72 forintos eddigi literenkénti felvásárlási irányár mellett a kivitel veszteséges lenne - közölte az elnök. A feleslegből készített termékek exportja literenként eddig 45-50 forintos támogatást igényelt, ami az összes felvásárolt tejre vetítve literenként 10-12 forintnak felelt meg. A feszültség 2003 végén abból származott, hogy novemberben kimerült a TT intervenciós kaszszája, miközben az agrártárca - dacára a februárban kötött, majd év közben módosított ágazati megállapodásnak - csak részben teljesítette a tejtöbblet csökkentését célzó vállalásait. Tejipari szakértők szerint e helyzetben a feldolgozóknak csökkenteniük kellett a felvásárlási árakat, különben a kiviteli veszteségeket maguknak kellett volna finanszírozniuk. Ugyanez a helyzet az idén is, hiszen az ágazatban semmilyen exportszubvenció nincs. A piaci lehetőségeknek pillanatnyilag 62-66 forintos literenkénti termelői tejárak felelnek meg, és azok előreláthatólag a későbbiekben is 60-70 forint között mozognak majd - mondta az elnök. Szerinte nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az újonnan belépő államok közül Lengyelországban 42,50 forint a tej literenkénti ára, Szlovákiából pedig - ahol 200-300 millió literes tejtöbblettel számolnak - 62 forintnak megfelelő áron lehet tejhez jutni (várhatóan a belépés utáni időszakban is). Ezt megerősítik az FVM mellett működő Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet legfrissebb adatai is. Az unió ma működő intervenciós rendszeréből ugyancsak 62-63 forintos minimális felvásárlási árak következnek. Májustól azonban némi mozgásteret (és árnövelési lehetőséget) adhat, hogy a hazai cégek is pályázhatnak majd az unió export-visszatérítési támogatásaira. Kiss Pál István szerint - aki egyúttal a Friesland közép-európai igazgatója is - alapvetően tévesek a külföldi érdekeltségű feldolgozók hatékonyságára és hazai piacszerzésére vonatkozó termelői megállapítások is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az öt legnagyobb, exportban is érdekelt hazai cég közül kettő magyar tulajdonban van. Mivel a tej ára az ipari költségek mintegy 70 százalékát teszi ki, a feldolgozók érzékenyek a felvásárlási árak változására. A Friesland igazgatója közölte: 2 forintos literenkénti tejárnövekedés 20 százalékos dolgozói létszámleépítést vonna maga után, ha az alapanyag-drágulást nem lehetne érvényesíteni a termékárakban. Szerinte ma - összhangban az átvételi árak mérséklődésével - a tej és a tejtermékek fogyasztói ára csökken. Ennek oka azonban az is, hogy a nem exportáló, azaz kiviteli terheket nem viselő cégek piacszerzési céllal más társaságoknál olcsóbban kínálják termékeiket, amellyel árversenyt váltanak ki. Kiss Pál István szerint az uniós csatlakozásig a kereskedelmi árak további visszarendeződése valószínűsíthető. Némileg konszolidálhatja viszont a hazai versenyt, hogy egyes feldolgozóknak várhatóan abba kell hagyniuk tevékenységüket a szigorú EU-s követelmények miatt, mások pedig pénzügyi-gazdasági okokból vonulhatnak ki a piacról (például a Parmalat). A talpon maradó társaságok értékesítési lehetőségeit javíthatja az is, hogy a magyar hatóságoknak az uniós elvárások teljesítése érdekében vissza kell szorítaniuk „a szürke és fekete tejértékesítést”. Ez akár évi 200-300 millió literes piacbővülést is jelenthet a legálisan működő hazai cégeknek. VÁLLALATOK ÉS PIACOK HAZAI TEJFELDOLGOZÁS A vertikum összehangolására hivatott Tej Terméktanács tagjaiban közben annyira megingott a termelők bizalma, hogy új érdekképviseletet kezdtek szervezni, hogy kiegyenlítsék a tejüzemek és a gazdák közötti így az alacsony hozzáadott értékű tejek exportjához a TT közel tízszer nagyobb támogatást ad, mint az EU, s egy sor olyan sajtkészítmény kivitelét is támogatja, amelyet az unió nem. Különösen szembetűnő az eltérés a tejporoknál: a standardizált, homogén termék piacát a földrajzi adottságainak köszönhetően a világ legalacsonyabb önköltségével termelő Új-Zéland uralja. A mai támogatási rendszerben a TT a csendes-óceáni ország teljes komparatív előnyét ellensúlyozni akarja, ami hosszú távon aligha tartható. A gazdák a májusi csatlakozásban bíznak, hiszen az uniós támogatási rendszer alighanem döntő termékszerkezet-váltást indít el az ágazatban. Emellett arra számítanak, hogy a csatlakozás után az eddig sok esetben nem hazai alapanyagot használó édesipar is vevőként jelenik majd meg. (millió forint) Árbevétel 1996 95,9 1997 122,0 1998 150,9 1999 172,8 2000 201,5 2001 213,6 2002 222,0 Változás 1996 óta (százalék) 131,5 Export Belföldi értékesítés 7,5 88,4 6,9 115,1 13,0 137,9 17,0 155,8 22,6 178,9 27,1 186,5 26,6 195,4 254,7 121,0 Forrás: KSHITEJÁTVÉTELI ÁRAK* (euró/100 kg) Belgium 29,6 Dánia 31,9 Egyesült Királyság 24,4-26,2 Finnország 36,1 Franciaország 31,2-31,5 Hollandia 30,5-30,6 Írország 28,3-28,6 Németország 27,4-29,4 Olaszország 39,3 Svédország 32,0 Uniós átlag** 30,6 Magyarország** 28,3 Lengyelország** 25,0 Egyesült Államok 24,8 Új-Zéland 14,8 * Átlag, 2002. nov.-2003. nov., 4,2 százalékos zsírtartalom. ** VG-becslés. Forrás: LTO Nederland VILÁGGAZDASÁG 15 Akár májusig is eltarthat a válság a tejiparban A termelők szerint a feldolgozók gyenge hatékonysága, a tejüzemek szerint a magas termelői ár okozza a krízist Az utóbbi hetekben egyre több tejtermelő riogat az ágazat teljes összeomlásával, miután az állam januártól teljes egészében kivonult a piacról. A tehenészetek szerint a feldolgozók hatékonysági problémáit is nekik kell finanszírozni, míg a tejüzemek a csatlakozó országok alacsonyabb áraira hivatkoznak. MUNKATÁRSAINKTÓL Nehéz tisztán látni a magyar tejpiacon: az érdekelt felek egymásra mutogatnak, miközben januártól semmiféle állami szabályozás sem érvényesül. A problémák gyökere alighanem négy-öt esztendővel ezelőttre nyúlik vissza, amikor még a tejtermelés tisztes jövedelmet hozott a tehenészeteknek. A feldolgozóknak akkoriban komoly erőfeszítésbe került a nullszaldó elérése is, ezért a piacon keletkező tejfelesleg levezetésének költségeit már végképp csak jókora mennyiségű, belföldön eladhatatlan tej felvásárlását vállalta. Bár a gondolat jó volt, s évekig sikerült is kellő rugalmassággal eltüntetni a felesleget, a piaci folyamatok a rendszert tavaly végképp ellehetetlenítették. Az esztendők során ugyanis valóban megindult a termelés növekedése, amivel a belföldi fogyasztás nem tartott lépést, így viszont a kiviteli támogatási igény megnőtt, egyre nagyobb terhet hárítva a terméktanács tagjaira. Ezzel egy időben megkezdődött a termékvonal jövedelmének újraelosztása is. A szétaprózott kapacitású, tőkeszegény termelőknek fizetett felvásárlási ár 1996 és 2002 között 110 százalékkal emelkedett, miközben a piaci ár 120, a zacskós tej bolti ára pedig 144 százalékkal nőtt. (A fogyasztói árak ezalatt átlagosan 96,62 százalékkal emelkedtek.) Mindebből a gazdák úgy érzik: korábbi hasznuk egy részét a feldolgozók teszik zsebre, sek voltak az inflációnak megfelelően növelni. A tej felvásárlási ára ugyanakkor a bevételnek stabilan 69-70 százaléka, vagyis a cégek eredményességének romlását más jellegű költségeik gyorsabb növekedése okozta. Az utóbbi években a feldolgozók jövedelmezőségük javítására számos intézkedést hoztak. Nemcsak a felvásárlási és értékesítési árak közti ollót nyitották szélesebbre, de forgalmazni kezdték a korábban hulladékként kezelt agyagokból előállított reggeli vagy tejitalt is. Csakhogy ez jókora fogyasztói réteget vont el a tejtől, miközben az egyre feljebb srófolt árak miatt a boltokban már feltűnt az olcsó szlovák UHT tej, s terjednek a tejfölt és a vajat helyettesítő növényi alapú termékek is. Sőt, a gyümölcsjoghurtoknál a magyar termékeknél nemritkán 10-20 százalékkal is olcsóbbak a drágább tejből készült, de exporttámogatást élvező német készítmények. dolgozók szerint mintegy 2 milliárd forintos többletköltséget okozva nekik), hanem hogy a szerződés felrúgásával a feldolgozók feljogosítva érezték magukat arra, hogy - a termelőkkel kötött éves szerződéseikkel ellentétesen - drasztikusan csökkentsék a felvásárlási árakat. A gazdák szerint a Gazdasági Versenyhivatal figyelmét is fel kellett volna hogy keltse, hogy a piacon a vevők egységesen, egy időben 60-65 forintra csökkentették felvásárlási áraikat. Ezzel viszont a termelői ár már végképp nem fedezi a gazdák szerint az idén már 75-82 forintos előállítási költséget. Pedig a korábbi 72 forintos ár alapján - figyelembe véve az eltérő beltartalmi előírásokat - kilónként (1 kiló tej mintegy 1,03 liter) mintegy 0,28 eurós árat kapunk, ami uniós viszonylatban korántsem irreális: Dániában 0,32, Finnországban 0,36, míg Olaszországban például 0,39 euró volt egy kiló tej átlagos átvételi ára tavaly. Ráadásul az exportálóknak - figyelembe véve a kapott exporttámogatást - egy liter tej átlagosan már így is csak 65 forintba került (ez lényegében a szlovák árral azonos), míg az unió átlagos átvételi árát hazai szabványokra korrigálva 78,1 forintot kapunk. Ezért a gazdák nem értik, miért volna szükség az átvételi árak újabb csökkentésére, hiszen a Magyarországon tejet felvásárlók az uniós piacokon versenyelőnyben kellene hogy legyenek, hiszen a nyersanyagköltség mellett a hazai bérek is jóval szerényebbek. A termelők szerint a szlovák és a lengyel tej sem jelent túl nagy veszélyt, hiszen északi szomszédunknál igen alacsony az exportálható mennyiség, míg a lengyel tehenészetekben a minőség hagy kívánnivalót maga után. Az ország uniós derogációt kapott az első osztályú tej felvásárlásának megszüntetésére, így a mostani, hazainál alacsonyabb, 25 eurós felvásárlási átlagár még ezt a hatást is tükrözi. (Az extra minőséget el nem érő tej itthon január elsejétől emberi fogyasztásra már nem használható.) Az év végén kialakult helyzetet csak súlyosbítja, hogy a minisztérium egy technikai malőr nyomán január elsejétől mindenféle piaci rendtartást megszüntetett, s egyik napról a másikra nemcsak a termelőknek adott támogatások szűntek meg, de eltűnt a piaci irányár is, amelyre sok felvásárlási szerződés hivatkozik. Tovább növeli a cégek bizonytalanságát az is, hogy még ma sem tudni, hogy uniós csatlakozásunkig a tavalyihoz hasonló, vagy maz állam, hanem azért is, mert a termelés növelése az egész ország érdeke. A kiharcolt uniós kvótáinkat ugyanis könnyen elveszíthetjük, ha tovább csökken a hazai tejtermelés, letve több nyerstejet felemésztő tejszín, tejföl, vaj kiviteléhez ad magasabb szubvenciót, addig a hazai rend inkább a gyártók jelenlegi termékszerkezetét követi,kább az EU rendszabályaihoz hasonlatos elvek lesznek-e érvényben. A minisztérium kivonulása nemcsak azért nehezen érthető, mert az agrárium szabályozásában világszerte részt vesz erőkülönbséget. Úgy vélik ugyanis, hogy a feldolgozók önbevallása alapján adott fix exporttámogatások ellentétesek a tehenészetek érdekeivel. Miközben ugyanis az unió a nagyobb feldolgozottsági fokú, itt ELEMZŐK SZERINT az ágazat alapvető problémája a termelők és a feldolgozók közt feszülő érdekellentét. Tőlünk nyugatabbra az ugyanis a jellemző, hogy a tehenészetek a feldolgozók tulajdonosai, így a teljes vertikum érdeke azonos: növelni az eladott mennyiséget és a termelést, illetve minél hatékonyabbá tenni az állattartás és a feldolgozás folyamatát. Magyarországon azonban a tőkehiányos kis tehenészetekkel szemben jellemzően néhány multinacionális feldolgozó áll. Ezért sem túl szerencsés a TT összetétele, ahol nem egyenlő felek döntenek gyengébbeknek fizetendő árról és az erősebbeknek adandó támogatásokról. Sokak szerint szerencsésebb volna a felvásárlási árakat a végtermék fogyasztói árának alakulásához kötni, csakhogy ellentétben az ezt a modellt sikeresen használó cukoriparral, a tejből számos, igen különböző végtermék állítható elő. Igazi megoldást alighanem az jelentene, ha a termelők önálló, független érdekképviselettel rendelkeznének, így hatékonyabban léphetnének fel a termelőket késve kifizető, irreálisan alacsony árakkal dolgozó feldolgozókkal szemben is. termelés 2000 1500 belföldi felhasználás Tejtermelés Magyarországon (ezer tonna) 2500 ....................................................... 1000 Forrás: KSH