A világháború képes krónikája, 1916 (7. kötet, 79-90. szám)
1916-05-28 / 86. szám
Filipp Engelbert Károly főhadnagy ütegparancsnok kilenc órakor a telefonhoz kérette Barber kapitányt. A főhadiszállásról telefonjelentést kapott. Hallom, amint a kapitány a telefonba ezeket a szavakat kiáltja be: — Micsoda? Hogyan? Kicsoda? Azután mosolyogva lépett ki a telefonfülkéből: — Az angolok ma éjjel Gallipolit kiürítenék. Öt perccel később autón a főparancsnoksághoz robogtunk. Török lözstisztek a kapitány elé siettek, megrázták a kezét és így szóltak: — Ti szerencsét hoztatok nekünk! Mozsaraink gallipolii szerepléséről később még a következő érdekes részletek kerültek nyilvánosságra: A 4-ik vártüzérezred 36-ik nehéz haubitz-ütegét 1915 november végén modern 15 centiméteres haubitzokkal fegyverelték át és a teljesen újonnan fölszerelt üteg november 27-én két kocsiszállítmányban elindult Bécsből. November 30-án érkezett Orsovára. Innen három vontatóhajó vitte lefelé a Dunán, december 5-én megérkeztek Sistovba. Majd vonaton végighaladva Bulgárián, november 14-én Uzun-Küprübe, és december 16-án kétszáz kilométeres hadimeneteléssel a Gallipoli-félsziget déli végéhez érkezett. Eleinte a 2-ik török hadsereg lovai vontatták a rettenetes utakon, majd az 5-ik hadsereg bivalyfogatai. Útközben érte a hír az üteget, hogy Anafortát kiürítették az angolok. Megérkezés után a derék tüzérek halálrafáradtan ugyan, de pihenés nélkül nyomban beásták magukat, hogy az ágyuk karácsony napjára tüzelésre készen legyenek. December 24-én délben az üteg egy tűztámadás alkalmából megkezdte a tüzelést egy francia támasztópont ellen és nyomban oly kellemetlenné vált az ellenség számára, hogy attól fogva a repülők szüntelenül keresték és a legerősebb kaliberű ágyúk lövedékeikkel halmozták el. Szerencsére ezek a bombázások hatástalanok voltak az ütegek kedvező helyzete folytán és a repülők bombái sem okoztak kárt úgy, hogy csupán egy ember szenvedett könnyű sérülést. A legveszedelmesebb ellenfél egy francia mozsárüteg volt, de ezt már másnap elhallgattattuk. Azonfelül, hogy az ellenséges gyalogsági állásokat lőtte, az üteg fő feladata — nagy hordozóképessége és kitűnő lövőszete folytán — az volt, hogy ama nagykaliberű angol és francia ütegeket tartsa féken, amelyeket más ágyúk azok távolsága miatt nem támadhattak hatásosan. Hajók bombázásáról szó sem volt, mert az üteg első lövései után nyomban lőtávolon túlra vonultak vissza. Az ütegparancsnok megfigyelő állásairól a félsziget fölött uralkodó Alzi-Tepe egyik lövőárkából meg lehetett állapítani, hogyan igyekszik az ellenség lassanként visszavonni csapatait. Hogy ez nem sikerült teljesen, bizonyítják a kiürítés után tett megfigyelések. Január 17-én egy erőltetett felderítés útján megállapították, hogy az angolok még erősen tartják a török jobbszárnnyal szemben levő állásaikat, míg balszárnyunk előtt állandó visszavonulásban voltak, miközben tüzér