Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
B - Bora; Gází Giray - Bora, Szatjanáth - Boratav, Pertevnaili - Borchardt, Rudolf - Borcherdt, Hans Heinrich
Bora (írói név); Gází Giray (családi név); ( ?, 1553— ?, 1608), török költő, író. A krími Giray-dinasztia egyik tagja, I. Davlat Giray unokája. Trónra lépése előtt hat évet töltött perzsa fogságban. II. Gází Giray néven 1588-tól 1594-ig, ill. 1594-től 1608-ig uralkodott. A krími kánság területén kibontakozott udvari irodalom legfontosabb képviselője. Irodalmi munkásságán egyrészt a csagatáj, másrészt az oszmán török irodalom hatása figyelhető meg. Elsősorban lírai költeményeket írt, de szép számban vannak elbeszélő és didaktikai munkái is. Kedvelt műfaja a szatíra. Az általa használt irodalmi nyelv kipcsak, csagatáj, oszmánli, sőt azeri elemek keveredéséről vall. Dívánjíx, mellett ismeretes egy nazírája is Fuzúli Ník u Bad ('A jó és a rossz') c. versére. ( Irod.: I. H. Ertaylan: Gazi-Giray Han. Hayati veeserleri (1958). A. Battal-Taymas: La littérature des tartars de Crimée (PhTF, 2. köt., 1964). Bodrogligeti András Bora, Szatjanáth; Satyanath Bora, Bará (Herapova falu, 1860 — 1925): aszszámi író, irodalomtörténész. Írásai szatirikus jellegűek, bennük kora társadalmának fonákságait ostorozza. Esszéiben egyetemes problémák izgatják; eredeti, mély gondolkodó, akinek néhány tömör megfogalmazása szinte szállóigévé vált, pl. ,,a gondolat az elme emésztőszerve". Főbb művei: Kéndra-szabhá ('Központi szervezet', reg.); Szárathi ('Vezető', eszszék); Száhitja-bicsár ('Gondolatok az irodalomról', cikkek). Vekerdi József Boratav, Pertev Naili (Gümülcine, 1907. szept. 2. — ): török folklórkutató, irodalmár. Tanulmányait Istanbulban végezte. 1938-ban az ankarai egyetem tanára lett. A haladó gondolkodási tudósnak 1952-ben emigrálnia kellett. Párizsban él, ahol nagy tudományos tekintélynek örvend. O Kutatásai a török folklór minden ágára kiterjednek. Nagy érdemei vannak az anatóliai török mesekincs összegyűjtésében, a meseanyag analitikus katalógusának elkészítésében is. O Művei: Köroglu (tan., 1931); Halk edebiyati dersleri ('Népköltészeti leckék', 1942); Typen türkischer Volksmechen ('Török népmesetípusok', 1953); Zaman Zamaniginde ('Hol volt, hol nem volt', mesegyűjt., 1958); Die Volksliteratur ('A népköltészet', PhTF, 2. köt., 1964); Türkische Volksmärchen ('Török népmesék', 1967). O írod.: B. Necatigil: Edebiyatimizda Isimler Sözlügü (1967). Hazai György Borberg, Svend (Koppenhága, 1888. ápr. 8.—uo., 1947. okt. 7.): dán drámaíró. Orvos fia, több társasági lap szerkesztője volt. 1945-ben nácikollaborációval vádolva vizsgálati fogságban volt. Az I. világháború után a pszichoanalízis személyiség-problematikájára és a modern festészet formabomlására alapozva írta az Ingen ('Senki', 1920) c. hatásos drámáját, az első dán expresszionista színművet. Későbbi drámáiban már túlteng a gondolati konstruáltság. O Magyarul: Hol az igazság? (fantasztikus szatirikus játék, n. n., bem.: Nemzeti Színház, 1941). O írod.: Schöpflin A., Színházi bemutatók (Nyűg, 1941. ápr.). Bernáth István Borchardt [borhart], Rudolf (Königsberg, ma Kalinyingrád, SZU, 1877. jún. 9.— Trins am Brenner, Tirol, 1945. jan. 10.), német költő, író, műfordító. Archeológiát, keleti, ókori nyelveket és klasszikafilológiát tanult. Egészsége érdekében nagyrészt Olaszok-ban élt. Származása miatt második feleségével, R. A. Schröder unokahugával együtt 1944-ben elfogták, Auschwitzba való szállítás közben, Innsbruckban egy ismeretlen német katona segítségével megszökött. Útközben hazafelé szélütés érte. O ,"A modern irodalom meglepetését jelentő fátyolos és lenge verseivel" (Kosztolányi D.) az Insel-Almanach és a Hyperionjahrbuch köteteiben tűnt fel, majd a lutheri német nyelven és bibliai stílusban írt Geschichte des Sleimkehrenden. Das Buch Joram ('A hazatérő története. Joram könyve', 1905) c. elmélkedő, meghatározhatatlan műfajú művével keltett feltűnést. Mint poéta doctus, az antikvitás és a konzervatív humanizmus követője elutasította az avantgardizmus minden formáját. Szoros barátság fűzte H. von Hofmannsthalhoz. Legjelentősebb fegyelmezett, tömör, nagy formaművészre valló magvas lírája és verses drámái, bár ő maga Dante műveinek fordítását (Dante deutsch, 1923 — 1930) tartotta fő művének; ehhez méltóan fordította Pindarosz és J. Keats verseit is. Kitűnő esszéista és szónok volt (kiemelkedő e téren H. von Hofmannsthalról szóló beszéde, ill. tanulmánya). Összegyűjtött művei: Gesammelte Werke (1955 —). O Magyarul: 1 vers (Kosztolányi D., Idegen költők, anto., 1966). O Irod.: Kosztolányi D.: Rudolf Borchardt (Modern költők, 1921); W. Kraft: Rudolf Borchardt, Welt aus Poesie und Geschichte (1961). Rónai Mihály András—Vizkelety András Borchardt [borchert], Hans Heinrich (Breslau, ma Wroclaw, Lengyelo., 1887. aug. 14.—München, 1964. dec. 27): német irodalomtörténész, 1920-tól rendkívüli