Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
D - Du Cange, Charles Sieur Dufresne - Ducange, Victor Henri; Brahain-Ducange - Duchamp, Marcel - Duché, Jean
DUCHE érdeme, bár ez is kétes érdem, Souvenirs littéraires ('Irodalmi emlékek', 1882 — 1883) c. műve, amelyet, ismeretlen részletekkel, újabban is kiadtak — mivel ebben a könyvében több fejezetet szentel a korabeli íróknak,különösen Flaubertnek, akivel együtt járt Keleten, akinek Bovarynéját ő közölte folyóiratában, az akkori Revue de Paris-ban, de alolt minden barátságuk s évtizedeken át tartó levelezésük ellenére tulajdonképpen meg sem értett, s emlékeiben, féltékenységből vagy talán csak korlátoltságból, már-már rosszindulatú torzításokkal próbált kicsinyíteni. Akkor maga Maupassant védte meg mesterét ,,jó barátja" ellen, aki, míg élt, közéleti kapcsolatainál fogva, mindenképp mint pártfogó erőszakolta magát Flaubert-re, míg ma, az utókor szemében, csak mint Flaubert barátja él tovább. Gyergyai Albert Du Cange [dukants], Charles Sieur Dufresne (Amiens, 1610. dec. 18.—Párizs, 1688. okt. 23.): francia bizantinológus. Több középkori francia ésbizánci történetíró munkáját kiadta. Óriási anyaggyűjtésen alapszik a középkori latin és a középkori görög nyelv szókincsét feldolgozó két hatalmas, máig sem pótolt szótára: Glossarium ad scriptores mediae et infimae Latinitatis ('Szótár a középkor és újkor latin íróihoz', 1678) és Glossarium ad scriptores mediae et infimae Graecitatis ('Szótár a középkor és újkor görög íróihoz', 1688). E művek mind a nyelvtörténet, mind a történelem és az irodalomtörténet számára forrásértékűek. Egyéb művei: Histoire de Vempire de Constantinople sous les empereurs frangais ('A konstantinápolyi birodalom története a francia császárok alatt', 1668); Historia Byzantina ('Bizánci történelem, 1680). (rod.: Moravcsik Gy.: Bevezetés a bizantinológiába (1966). Karsay Orsolya Ducange [dükanzs], Victor Henri: Braham-Ducange (teljes név) (Hága, 1783. nov. 24.—Párizs, 1833. okt. 15.. francia író, drámaíró. Liberális, nyíltan bíráló írásaival hamarosan népszerű lett a restauráció éveiben. Műveinek betiltása, Le Diable Rose ou le Petit Gourrier de Lucifer c. lapjában megjelent merész írásai, és azok miatt történt többszöri letartóztatása, csak fokozták népszerűségét a forradalmi érzelmű olvasók között. 1822-ben kiadott regénye: Théléne ou l'amour de la guerre ('Théléne, avagy a háború szeretete') miatt Belgiumba kellett menekülnie. Két legismertebb melodrámája a moralizáló Trente ans ou la vie d'un joueur (1827. Jakab I., Harminc év avagy 56* 883 egy játékos élete, Kolozsvári Nemzeti Színház, 1830. aug. 28., uo., ua., Nemzeti Színház, 1838. jún. 27.) és a Marco Loriot ou le petit Ghouan de 1830 (Marco Loriot avagy 1830 kis „huhogója", 1832). Duchamp [dusam], Marcel (Blainville, 1887. júl. 28. —): francia festő és író. Jacques Villon festő és Raymond Duchamp-Villon szobrász testvére. 1915 júniusától New Yorkban él. Eredetileg ő is festőnek készült és kezdetei műveivel a dadaista és szürrealista mozgalom egyik legmerészebb kezdeményezője és inspirátora. Ő „találta fel" a szürrealista tárgyakat, az ún. ,,ready-made"-eket, pl. a Joconde embellie d'une paire de moustaches ('Az egy pár bajusszal megszépített Gioconda'); ezek a pop'art művészeti irány előzményei. Híres üvegfestménye a La mariée mise d un par ses célibataires mémes ('A menyasszony, akit éppen agglegényei meztelenítenek le', 1923), amelyhez azonos c. jegyzeteket is írt. A. Breton szerint megelőzte a szürrealizmust és a 20. sz. első felének legintelligensebb és sokszor legkellemetlenebb embere, akinek képzőművészeti és irodalmi műveiben egyaránt nagy szerepet játszik a szokatlan és az ismeretlen, az új szeretete. Művei nagy hatással vannak az ifjú amerikai művészekre. Írásait Marchand du Sel ('Sókereskedő', esetleg: 'Tréfakereskedő', 1958) c. adták ki gyűjteményes kötetben. Ez a cím egyben nevének félig-meddig ejtés szerinti anagrammája is. P. Gabanne egy kötet interjút is készített vele: Entretiens avec Marcel Duchamp ('Beszélgetések Marcel Duchamp-nal', 1967), amely fontos dokumentum az utókor számára a 20. sz. első kétharmadának művészi irányairól egy nagy egyéniség tükrében. , írod.: A. Breton: Les pas perdus (1924). R. Lebel: Marcel Duchamp (1959); M. Lebel—A. Breton—H. P. Roche stb.; Marcel Duchamp (1962). Végh György Duché [düse], Jean (Chabanais, 1915. márc. 17. —): francia író, történész. Jogi és irodalmi tanulmányokat végzett, 1937 óta újságíró. Nagy sikert aratott humoros elbeszéléseivel: Ette et lui ('Egy lány és egy fiú', 1951); Trois sans tait ('Hárman tető nélkül', 1953) és a francia történelmet szatirikus formában elbeszélő L'histoire de la France racontée à Juliette ('Franciaország története Júliának elbeszélve', 1954) c. könyvével. Komolyabbhangvételű a több kötetes Histoire du monde ('Világtörténelem', 1958 — 1963). Főbb művei még: Les grandes heures de Lyon ('Lyon nagy órái', tan., 1956); Pourquoi Jaccoud a-t-il tué ('Miért gyilkolt Jaccoud?', tan., 1960). Szávai János