Világirodalmi lexikon 10. P–Praga (1986)
P - Pan Ku - Pan Ni - Pana - Paná, Sasa; Alexandru Binder
79 PANAG — ?, i. sz. 300): kínai költő. Csin fejedelemség hivatalnoka volt, költői tehetségével és szépségével nagy hírnévre tett szert. Politikai ármány áldozata lett. Az utókor különösen sirató verseit dicsérte. Magyarul: 2 vers (Eörsi I., Weöres S., KKK, 1967). Csongor Barnabás Pan Ku, Pan Meng-csien (adott név), (Anling, ma Senhszi tart., i. sz. 32.—uo., i. sz. 92): kínai történetíró, költő. Apja, Pan Piao is történetírással foglalkozott. Pan Ku már gyermekkorában széles műveltséget szerzett, íráskészsége is korán megmutatkozott. Apja tevékenységét folytatva Sze-ma Csien: Siesi ('Történeti feljegyzések') c. krónikájának továbbírására vállalkozott. Kutatásai gyanússá tették az udvarnál, be is börtönözték, de bátyja közbenjárására hamarosan szabadon engedték, és megbízták a Korai (Nyugati) Handinasztia történetének megírásával. 92-ben belekeveredett az udvari viszálykodásokba, bebörtönözték, ott is halt meg. Művét a hagyomány szerint nővére fejezte be. Műve a Csien Han su ('A Korai Han-ház könyve') az első hivatalos, dinasztikus történeti mű Kínában, amely a későbbi történeti krónikák mintájául szolgált. Az irodalomtörténet számára fontos fejezete a korban összegyűjtött könyvek bibliográfiáját tartalmazó Ji-vencse, amelynek révén tudomásunk van sok, azóta elveszett műről. Prózai stílusa irodalmi értékű, verseit is számon tartják. O írod.: C. B. Sargent: Subsidized History, Pan Ku and the Historical Records of the Former Han Dynasty (Far Eastern Quarterly, 1944, 119—142. 1.); H. H. Dubs: History of the Former Han Dynasty (1938—1955). Q. B. van der Sprenkel: Pan Piao, Pan Ku and the Han History (1964). Kalmár Éva Pan Ni; Pan Cseng-su (?—310 k.): kínai költő, Pan Jo unokaöccse. Életéről úgyszólván semmit sem tudni, egyetlen neki tulajdonított verse Weöres S. fordításában magyarul is megjelent (KKK, 1967). Csongor Barnabás Pana: - Nepál irodalma Paná [pánej, Sara (írói név); Alexandru Binder (családi név); (Bukarest, 1902. aug. 8.—uo., 1981. aug.): román költő, író. lakiban és Bukarestben orvosi tanulmányokat folytatott, majd katonaorvosként szolgált; nyugdíjaztatása előtt ezredesként a bukaresti garnizon főorvosa. A két világháború közötti román avantgarde mozgalmat anyagilag is támogatta, így jelenhetett meg a nemzetközi avantgarde történetében is számottevő Unu ('Egy', 1928. ápr.—1932. dec.) c. folyóirat — ennek munkatársa volt pl. G. Bogza, T. Tzara, I. Voronca, B. Fondane, V. Brauner —, valamint működhetett az azonos nevű könyvkiadó. Panu gyűjtötte kötetbe és jelentette meg a mozgalom legendássá vált alakjának, Urmuznak a műveit (1930), T. Tzara fiatalkori, még románul írott költeményeit (1934; új kiad. 1971). A hatvani években elsőként adott átfogó képet a román avantgarde-ról (Antologia literaturii románe de avantgarda, cíteva desene din epoca, 'A román avantgarde irodalom antológiája és néhány korabeli rajz', 1969), lakását pedig valósággal annak irodalmi múzeumává és kutatóhelyévé tette. Forrásértékűek visszaemlékezései (Nascut in '02, 'Született '02-ben', 1973). Pályáját impresszionisztikus költeményekkel kezdte. Utóbb a szürrealizmushoz fűzték szoros szálak mind elméletközvetítő munkásságát (Sadismul adevarului, 'Az igazság szadizmusa', 1936), mind költői gyakorlatát (Diagrame, 'Diagrammák', prózai költ.-ek, 1930; Echinox arbitrar, 'Önkényes napéjegyenlőség', prózai költ.-ek, 1931; Viața romanata a lui Dumnezeu, 'Az Úristen regényes élete', prózai költ.-ek, 1932; e három prózaverskötet egybegyűjtve: Prozopoeme, 1971) illetően. A negyvenes években átmenetileg elhatárolta magát a szürrealizmustól, és proletkultos jellegű lapot szerkesztett (Orizont, 1944. nov. 1.—1947. márc. 1.). 1944 után háborús ihletésű prózát is írt. Főbb művei még: Iarba fiarelor ('Az állatok füve', költ.-ek, 1937); Munt,i noaptea neliniștea ('A hegyek, az éjszaka, a nyugtalanság', költ.-ek, 1940); Lumina in relief ('A fény a domborzaton', költ.-ek, 1942); Teatru mic ('Kis színház', színművek, 1947); A fost odata nu va mai fi! ('Egyszer volt, és nem lesz többé!', elb.-ek, 1949); Poeme Poezii alese din carti i$i din sertar ('Könyvekből és fiókokból összeválogatott versek és költemények', 1966); Culoarea timpului ('Korszerű színek', költ.-ek, 1977). O Magyarul: 1 vers (Szemlér F., ötsarkú égi csillag, anto., 1959); 4 vers (Franyó Z., Földi üzenet, anto., 1979). O Irod.: I. Pop: Avangardismul poetic românesc (1969); O. S. Crohmálniceanu: Tilbic, Tureatca et Co de Sala Paná (Contemporanul, 1948, 87.); O. S. Crohmálniceanu: „Contimporanul", ,,Integrál", ,,Unu" etc. (Literatura romana intre cele doua razboaie mondiale, 1967); Szász J.: Búcsú egy katonától (Utunk, 1981, 38). Zirkuli Péter