Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (1993)
T - Toyotake Wakatayü - toy türküsü - Tozaj, Neshat - Tözsibajev, Öbdilda - Tozzi, Federico
zelében lévő birtokukra s annak jövedelméből élt. Ugyanabban az évben megnősült és elkezdte írói tevékenységét. Kezdetben verseket írt s két verseskötete is megjelent, a La zampogna verde ('A zöld pásztorsíp', 1911) és a La cittá della Vergine ('A Szűz városa', 1913). Az előbbi különféle lírai költeményeket tartalmaz, az utóbbi elbeszélő költemény. Mindkét kötetben D'Annunzio stílusa uralkodik: vér, gőg, bosszú, a középkornak tulajdonított kegyetlenség, vadság; nyelvében zeneiségre törekszik. 1908 óta jelentkezett novelláival, haláláig számos elbeszélést tett közzé különféle folyóiratokban. 1913. nov. 6-án megindította a La Terre ('A torony') c., havonta kétszer megjelenő, konzervatív, futuristaellenes, szándékoltan toszkán provinciális, népies hangú, saját folyóiratát, amelynek a társszerkesztő, D. Giuliotti később katolikus jelleget igyekezett adni. Miután a La Terre 1914-ben megszűnt, Tozzi eladta birtokát és Rómába költözött, hogy a főváros irodalmi életében érvényesüljön. Ebben az időszakban fordult szülővárosa középkori irodalma felé elsősorban azzal a célzattal, hogy önmaga írásmódját nyelvileg autentikusnak tartott formák és fordulatok szerint alakítsa ki. Az Antologia d'antichi scrittori senesi, dalle origini fino a Santa Caterina ('A régi sienai írók antológiája a kezdetektől Szent Katalinig', 1913), a Mascherate e strambotti della Congrega dei Rozzi di Siena ('A sienai Rozzi színtársulat álarcos játékai és strambottái', 1915), végül pedig a Le cose più belle di Santa Caterina di Siena ('Sienai Szent Katalin legszebb alkotásai', 1918) olyan kötetek, amelyeknek anyagát az író válogatta és mindegyikhez magvas előszót is írt. G. A. Borgese fedezte fel és támogatta, de műveinek sajátos értékelést adott: túlságosan is hangsúlyozta az író morális elkötelezettségét és igyekezett Tozzit eltávolítani a kozmopolitizmustól és az impresszionizmustól, ill. az 1908-tól megjelenő La Voce folyóirat körétől. Tozzi első önálló kötete Rómában látott napvilágot éppen G. A. Borgese segítségével. A Bestie ('Állatok', 1917) rövid lélegzetű, lírai hangvételű prózai vázlatokat tartalmaz. A toszkán vidék állatai, bogarai, gyíkjai, tücskéi, sőt még viperái is helyet kapnak ezekben a részlet iránti érdeklődéssel és érzelmes szánakozással megírt természeti képekben. A tárgyak és lények aprólékos, de objektív megjelentetését, amely a sajátos toszkán bezzettismo és frammentarismo vonalába tartozik és természetesen rokon az impreszszionizmussal, a lírai hangvétel egészíti ki; ehhez helyenként a szorongás, félelem, megdöbbenés, borzongás csatlakozik. A kötet töredezettségével szemben a Con gli occhi chiusi ('Csukott szemmel', reg., 1918) egységes cselekményre épül. Tozzi 1910-től írta, többször átdolgozta; a címet kétszer is megváltoztatta, amíg a végső változat kialakult. A mű önéletrajzi ihletésű: Pietro és Ghisola szerelme egybefonódik az író kora ifjúságának eseményeivel: a regénybeli apa és fiú ellentéte is valóságalappal rendelkezik. A toszkán táj rajza, a kisemberek, a vendéglő mindennapjai, a város körüli paraszti világ egyesül a fiatal értelmiségi kapcsolatteremtési kísérleteivel; a mű egyúttal az ifjú fejlődéstörténete is. Ami a szereplők többségét illeti: érdeklődésük kizárólag a roma, a vagyon, a birtok felé irányul, érzelmi világukat behatárolja a birtoklás szenvedélye. Ebben a tekintetben Tozzi Verga mellé állítható azzal a különbséggel, hogy a toszkán író a birtokos paraszti és kisvárosi világot festi s így a szereplők többségének társadalmi helyzete eltér Verga hőseitől. Domenico Rosi kocsmáros, akiben Tozzi apját ábrázolta, jelképezi elsősorban a vagyonra, birtoklásra irányuló világot. A Ricordi di un impiegato ('Egy hivatalnok viszszaemlékezései', 1920) c. kisregénye Tozzi vasúti alkalmazotti korszakának naplója. A mű megjelenését ugyancsak G. A. Borgese segítette a római La Rivista letteraria c. folyóirat hasábjain egy saját bevezetéssel és a kézirat majd negyedrészének kiiktatásával. Csak 1960-ban adták ki az eredeti kézirat alapján véglegesített szöveget további novellákkal bővítve a kötetet Nuovi racconti ('Új elbeszélések') c. Tozzi két legfontosabb regénye a Tre croci (1920: Kolozsvári Grandpierre E., Három kereszt, 1935) és az Il podere (1921: uő, A birtok, 1935). Az első regényt 1918 őszén írta; a három fivér tragédiájáról egy ismerősének elbeszéléséből értesült. A Három kereszt cím három sírdombra utal. Az alattuk nyugvó három fivér sorsát mondja el a regény; Giulióét, az antikváriusét, aki hamis aláírással látja el váltóit, hogy pénzhez jusson s fenntartsa csőd felé haladó üzletét, a nagyevő Niccolóét, akit elvisz a járvány és Enricóét, a legfiatalabb fivérét, aki a köszvény és a delírium tremens áldozataként fejezi be életét. A regény nyomasztó jellemű szereplőkkel van tele; Chiarina és Lola, a két unokahúg is közéjük tartozik. Az epizódok ugyancsak nyomasztó hatást tesznek az olvasóra, minthogy a fivérek tudják, hogy a vég elkerülhetetlen és mégis passzívan tűrik sorsukat. A birtokban egy örökség körül ütköznek össze a szenvedélyek. A főszereplő: Remigio, az elhunyt fia, továbbá