Világosság, 1963. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 2. szám - Bartók, Kodály és a jezsuita magyar kultúra
Bartók, Kodály és a jezsuita Magyar Kultúra Két nagy zeneszerzőnk világhíre, tekintélye, művészi rangja 1937-ben már vitathatatlan volt. Már nemcsak a tisztelő hívek kis csoportja hallgatta lelkesedéssel muzsikájukat, géniuszuk egyre szélesebb körben hódított, s ha a hivatalos Magyarországtól nem is kapták meg a méltó elismerést, az értetlenség és a gyalázkodás kutyaugatása mindenesetre elmaradozott. Éppen ez, Bartók és Kodály zenéjének és a belőle áradó szellemnek terjedő hatása ingerelte föl a katolikus egyházi reakciót, hogy Bangha Béla jezsuita páter lapjában, a Magyar Kultúrában támadást indítson a két zeneszerző ellen. Az Éneklő Ifjúság május 7-i zeneakadémiai hangversenyén, melyet Kodály Zoltán rendezett, csupa Bartók-művet adtak elő: huszonhét kórusából tizenkilencet különböző iskolai énekkarok, majd Bartók zongorázott a Mikrokozmoszból. A forradalmi muzsikának és a hívéül szegődött ifjúságnak ez a seregszemléje (mely — mint Bartók maga írja — „nagy élmény” volt számára) szolgáltatta az alkalmat a jezsuiták folyóiratának az alábbi glossza megírására : „Már csak a vak nem látja, hogy a Bartók- és Kodály-kultusz valóságos hivatalos iránnyá hszik Magyarországon. Az újságokban már egyéb sincs művészet címen, mint égig zengő magasztalása Bartók és Kodály zsenijének, s ami még megdöbbentőbb, a budapesti iskolák gyermekkarai ambiciózus tanárok és tanárnők vezetése alatt már egyebet sem tesznek, mint Bartók- és Kodály-kórusokkal mutatkoznak be a közönségnek. Bartók és Kodály tehetségét, ha úgy tetszik, akár zsenijét senki sem akarja kétségbevonni, de ez még nem jogcím arra, hogy muzsikájukat, még helyesebben muzsikájuk szellemét hivatalos és pedagógiai úton csempésszék be még a tanulóifjúságba is. Őszintén szólva, kicsit feltűnő és szokatlan a művészetnek egy ágában az élőknek ez a szörnyű nagy kultusza. Miért nincs hasonló kultusz az irodalom vagy a képzőművészet élő nagyjaival szemben? Hogy kivételesen nagyok, ez még nem ok arra, hogy kultuszukat az országra 111