Világosság, 1946. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1946-01-02 / 1. szám

Ünnepi szám 1946-os nagy falinaptárral 2 M1 Kolozsvár 1946 január 2 Felelős főszerkesztő: BALOGH EDGARI Szerda III. évfolyam, I. szám Új évi feladata előtt írta: KACSÓ SÁNDOR „Sikerült helyreállítani a bizalom légkörét ... “ Karácsonyi akkord ez a mondat, bár nem az angyalok kórusa zengte, hanem a meghúlt orosz síkságokon át a felénk szaladó táviródrótok zümmögtek a világ minden tája felé, nagykarácsony éjszakáján. Hozzánk kissé megkésve érkezett, szegényes karácsonyi hangulatunkat már nem tudtuk fényesebbre gyújtani vele. De amikor megérkezett, feszültségeket oldott fel a lelkekben és ráncokat simított el töprengő emberarcokon. Az elmúlt évnek, amelyhez fogható talán alig is van a világtörténelemben, utolsó nagy ajándéka ez. Értéke nem múlik el az év utolsó napjával, hanem szinte káprázatos méretekben nő bele az új esztendőbe, mint az új világ építésének igéző feladata. Szürkébb, de közvetlenebb szavakkal így mondhatnék: a moszkvai határozatok lezárták a harcos s ezért sokszor szenvedélyes demokrácia korszakát, megszilárdították a békét és ezzel a világ legközvetlenebb feladatává az építő demokráciát tették. Erre van most szüksége a világnak, mert ez jelenti most a haladást! Kicsiny pont, kicsiny nép vagyunk mi a nagyvilágban. A történelem törvényei azonban nem kisebb erővel köteleznek bennünket sem, mint a nagy népeket. A történelem törvényei pedig a haladás útját szabják ki s a haladás útja minden nép számára nyitva áll, ha felismeri e törvényeiket s alkalmazkodni tud hozzátok Nincs is nagyobb feladat egyetlen nép számára se, mint a haladás útjának helyes felismerése s a hozzá való okos és makacs alkalmazkodás, hogy félre ne sodródjék, tévútra ne térjen, szembe ne kerüljön a haladás gondolatával, politikai és történelmi erőivel. Mert nemcsak lebírhatatlanok, hanem könyörtelenek is ezek az erők s nemcsak kis népeket, hanem világhatalmakat is lesodortak már a történelem színpadáról. A közelmúlt is nem egyszer adott kemény leckét éppen a mi népünknek ebből a történelmi törvényszerűségből. Figyelmeztető ökölcsapásai alatt halálos szakadékok fölött tántorogtunk s elmondhatjuk valóban, hogy csak a csoda mentett meg a végzetes zuhanástól. A történelemben azonban végül is nincsenek csodák, csak tényezők, amelyek a legnagyobb veszedelem idején is hatni tudnak. A mi legújabb történelmünkben ez a megmentően ható tényező maga a magyar nép volt. Ha csoda volt ez, hát azért volt csoda, mert ez a nép keserves évszázadok annyi nyűgét, terhét, kizsákmányolását viselte, szabadság akaratát annyiszor karóba húzták, feltörekvő erejét annyiszor kerékbe törték, hogy nem lett volna meglepő, ha történelmi érzéke elsenyved s bárgyún zuhan a halálszakadékba úgynevezett vezető rétegeivel együtt, amelyek nemzetgyilkos önzésükben vakon rohantak szembe a történelmi fejlődéssel. Keserves tanulságok időszaka volt az elmúlt esztendő. De íme: hozta a felemelő, vigasztaló tanúbizonyságot is: népünk életerejét és józan valóságérzékét. Ez a nép megtorpant a szakadék szélén, megvetette a lábát s aztán megfordult, hogy helyes irányba igazítsa a magyar nemzet útját. Szemét nem hunyta le, fülét nem dugta be a rémülettől. Ennek köszönhetjük, hogy meglátta azt, amit meg kellett látnia az uj világból s meghallotta azt, amit meg kellett hallania az uj igékből. Nemzetet mentett a mindig elnyomott, mindig kisemmizett magyar nép. Igy juthattunk csak el idáig, ahol most állunk, az uj évvel együtt az uj világ küszöbén is, amelynek célja most már nem a véres és pusztító háború, hanem a haladás gondolatának eszmei és gyakorlati kibontása, az építés, az építő demokrácia. Ez esik most a haladás útvonalába s ez a mi feladatunk is, a kis magyar népnek, a világnak ebben a viharsarkában. Nem szabad elvétenünk, illetve elvez iszítenünk a népünktől megtalált helyes utat. Nem kicsi ez a feladat, bár soha tisztábban nem ragyogtak eszmei célok, mint most. A dunavölgyi népek békés egyetértésének s együtthaladásának a körvonalai bontakoznak mindnyájunkra parancsoló erővel. Népek, nemzetek, nemzetiségek egyenjogúságát ígéri az építő demokrácia, amely a szociális feszültségek kiküszöbölésével a gyűlöletté torzult és sovinizmussá betegedett nacionalizmus mérgét is hivatott kiküszöbölni szellemi és társadalmi életünkből. Igen, gyógyulóban van a világ olyan betegségekből, amelyek egykor a vallási, most pedig a nemzeti érzés révén okoztak hagymázos rohamokat közös történelmünkben. A teljes gyógyulást az építő demokrácia diadala hozza meg. Ebből kell tehát kivennünk nekünk is a részünket. Nekünk is, tágabb értelemben a középeurópai, szőkebb értelemben a Romániában élő magyarságnak. De mert nemcsak magunknak építünk, hanem Európának, sőt a világnak, ez azt a kötelezettséget rója ránk, hogy lépést tartsunk az általános haladással, a tör- ténelmi ütemezéssel s mindig illeszkedni tudjunk abba a szintézisbe, amit ebben a haladásban a Dunavölgye létrehoz. Mert a Dunavölgyének viszont a nagyvilág politikai szintéziséhez kell alkalmazkodnia. Ez az új év új feladata! E feladatnak azonban csak akkor felelhetünk meg igazán, ha szilárd nemzeti egységben jelentkezünk. Nemzeti egységünknek viszont megbízhatóbb, tömörebb alapzata talán soha nem volt történelmünk során, mint most, amikor maga a nép elszánt összefogása adja. Ezt is a múlt év javára könyvelhetjük el. Jöjjön hát most a haladó értelmiség is, jöjjön a műveltebb, pallérozottabb polgárság is a magyar tömegek egységes szervezetébe, mert szükége van nemzetünknek arra a tudásra és műveltségre, amelyhez végeredményben a kétkezi dolgozók áldozatos munkája nyomán juthatott. Jöjjön, mert nem szabad kimaradnia az új világ megépítéséből, nemzetünk jövőjének kialakításából. Fénylenek a nagy igazságok. Tudjuk, hogy ki kell vesznie erről a területről minden imperialista gondolatnak. Tudjuk, hogy csak egyformán szabad népek élhetnek egymással őszinte egyetértésben s csak egyenrangú társak építhetnek becsületes nyíltsággal közös jövőt. Néptöredékek sorsa is csak így, az érdekelt egész népek őszinte egyetértésével és megegyezésével rendezhető el tartósan, becsületesen és az építő demokrácia szellemében. A napi nyilatkozatokon túl, amelyek meglelkesítenek, vagy felborzolnak, ott vannak mindig az időt álló igazságok s kell, hogy az ezekhez való folytonos és helyes alkalmazkodást együttesen alakítsuk ki. Együtt mi, az egész magyar nép. És együtt szomszédainkkal azoknak az eszmei és politikai erőknek a segítségével, amelyek valóban a becsületes építő demokrácia szellemében annak megvalósításáért küzdenek. A békés előrehaladás útja se sima, vannak rajta akadályok. El kell hárítanunk ezeket az akadályokat, akkor is, ha belőlünk fakadnak s akkor is, ha más népekből. Két kézzel dolgozó munkásaink tömegei már felsorakoztak erre a feladatra. Mellettük a helye az értelmiségnek, a polgárságnak is mert világítanak a fények, de a feléjük vezető út még hosszú is lehet s néhol sötét is. Egyaránt szükség van a bátor kitartásra, ** éles szemre és a kiművelt főre. A moszkvai határozatok megszilárdítják a békét - állapította meg a szovjet rádió . Hatesztendős, minden képzeletet felülmúló borzalmakat hozó háború ért véget az 1945-ik évben. Asszonyok, gyermekek, férfiak estek áldozatául az Apokalipszis ismét elszabadult négy lovasának s a megszálló náci hadseregek és a háború viharainak eredményeképpen ma Európa népei lerongyolódottan, éhezve és fázva várják az új esztendőtől szenvedéseik megváltását. Ázsiában, különösen Távolkeleten sem jobb a helyzet, ahol a japán imperializmus fosztotta meg a tömegeket életlehetőségeiktől. 1946-ban az emberiségnek, különösen pedig a kevesebb megpróbáltatást átélteknek, valóban az lesz a legszentebb feladatuk, hogy letöröljék a szenvedők könnyeit és enyhíteni igyekezzenek a nyomort. Ehhez azonban nem elegendő egyes jótékony lelkek tevékenysége, hanem feltétlenül szükséges az intézményes gondoskodás. Sajnos, az 1945-ös évben ez a segítségnyújtás nem volt olyan mértékű, mint amilyen szükséges lett volna, de Európa gazdasági életének a normális mederbe terelésére történt már néhány fontos lépés. Európa gazdaságilag elsősorban a teljesen épen megmaradt, sőt a háború idején is sokat fejlődött amerikai kontinenstől vár és kapott is már segítséget. Az UNRRA szervezet működésére célzunk itt elsősorban, mely sorozatos élelmiszer- és ruhaküldeményeivel nagymértékben enyhítette a nyugati országok és Görögország lakóinak szenvedéseit. Az év utolsó napjaiban megindult azután az UNRRA szállítása Magyarországra is, ahol különösen súlyos nehézségek tornyosulnak az élelmiszerellátás elé és minden remény megvan arra, hogy hamarosan megindulnak a szállítások Romániába és a többi balkáni országokba is. Sajnos, a szervezet maga is állandó anyagi gondokkal küzd s ez megnehezíti segítségnyújtását. Mialatt az UNRRA inkább a nyugati államokat segélyezte túlnyomórészt az elmúlt esztendőben, azalatt itt, Keleteurópában jelentékeny segítséget nyújtott a Szovjetunió a kizsákmányolt népeknek, az a Szovjetunió, amelyik talán valamennyi nép közül a legtöbbet szenvedett a hitleri imperializmus támadó háborúja következtében. A bratton woodsi egyezményről kell továbbá megemlékeznünk, melyet néhány nappal ezelőtt 28 nemzet kiküldöttei ünnepélyesen írtak alá Washingtonban. Ezzel megindul a Nemzetközi Újjáépítési Bank működése. Amennyiben a bank nem kerül a tekintélyes befolyással bíró amerikai nagytőke karmai közé, mely az európai városok felépítése helyett saját hasznára dolgoznék, ez az intézmény nagyom áldásos lesz a vén kontinens országai számára. Kétségtelen, hogy a brattonwoodsi egyezmény nem túlságosan megértő sem Angliával, sem Franciaországgal, sem a többi aláíró hatalommal szemben, mégis igen sok ország számára az utolsó szalmaszálat jelenti a telj°s gazdasági összeomlás áljának sodrában. A magyar közmondás azonban azt tartja: Segíts magadon, az Isten is meg segít! A világ egyetlen országa sem bízhatja rá magát mások — majdnem mindig érdekek által kormányozott — segítségére. Tényleg tapasztalhatjuk is, hogy a nehéz, helyzetben lévő országok kormányai ni?ben lehetőt megtesznek gazdasági éleink normalizálására. Elég itt példakép: itt csak a magyar és francia kormányok nem is olyan régen foganatosított erélyes pénzügyi intézkedéseit felemlíteni. De ugyanilyen intézkedések vannak készülően Olaszországban és más államokban is. S befejezésül még valamit: amennyire szükséges a világ népeinek politikai együttműködése, legalább annyira égető probléma a teljes gazdasági összhang megteremtése is a népek között. S hiszszük, hogy egyik nép a másikon negyve, egymás nehézségeit megértve, megtalálva a biztos utat a körvonalaiban már kibontakozó új, szociális világrend felé. F. Z. A világbékét előkésztt haderő megszervezéséről tárgyalnak BUKAREST, december 31.Rádió) A bukaresti rádió Londonból keltezett jelentése szerint a három nagyhatalom helyettes külügyminiszterei már e hét folyamán hozzákezdenek a román, magyar, bulgár és olasz békeszerződések előkészítésének munkálataihoz. Közelebbi részletek egyelőre hiányoznak. WASHINGTON, december 31. (Radar) Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa rendelkezésére bocsájtandó nemzetközi haderő összetételére vonatkozó bevezető tárgyalások befejeződtek és az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország és Kína megbízottai január 1-én összeülnek Londonban. Ott fogják megállapítani a szárazföldi, tengeri és légi haderők pontos összetételét, illetve az egyes államok által rendelkezésre bocsájtandó katonaság létszámát. A moszkvai rádió foglalkozva a külügyminiszterek tanácskozásával, megállapította, hogy a győzelem évét a nagyhatalmak háború utáni együttműködésének biztosítása zárta le. A hozott határozatok megszilárdítják a békét. A világ közvéleménye megbizonyosodhat azoknak a biztos sajtóhangoknak a valótlanságáról, melyek a londoni konferencia után a három Nagy együttműködésének lehetetlenségéről beszéltek. A lényeg az, hogy bizonyos pontokban létrejött a megoldás és másokban is meg fogják találni a közös cselekvés útját.