Világosság, 1946. május (3. évfolyam, 96-120. szám)

1946-05-01 / 96. szám

Kolozsvár 1946 május 1 Megjelent a magántisztviselők szabadságát rendező tervei/ Állami ösztöndíjat kapott 190 magyar egyetemi hallgató Szerkesztőbizottság: BENEDEK MARCELL, KACSÓ SÁNDOR, KÓS KÁROLY Felelős szerkesztő: BALOGH FlDGÁR Szerda 111. évfolyam, 96. szám Odds képviselőt A jelenlegi angol külpolitika eltért a munkáspárt vonalától Az olasz békeszerződés legnehezebb kérdései a napirenden LONDON. — (Rádió). Egy londoni népgyűlésen, amelyet az angol munkás­párt hívott össze, az angol—szovjet kap­csolatok elmélyítésének lehetőségeit tár­­gyalták meg. Az angol munkáspárt szá­mos alsóházi képviselője szólalt fel és állott ki itt az angol—szovjet barátság mellett. Coldr, az angol munkáspárt régi, tekin­télyes harcosa és alsóházi képviselője be­szédében arra mutatott rá, hogy a jelen­legi angol külpolitika vonalvezetése eltért a munkáspárti vonaltól és minden tekin­tetben a konzervatívok elképzeléseit tette magáévá. Odds új, munkáspárti külpoliti­­kai vonalvezetést követelt. Bizakodó hangulat Pari­sban PARIS. — A világ érdeklődésének hom­­lokterében továbbra is a külügyminiszteri értekezlet áll. A külügyminiszterek vasár­nap nem tartottak megbeszélést, sőt Be­vitt angol külügyminiszter el is utazott Párisból Londonba, ahol tárgyalt a brit domíniumok miniszterelnökeivel. Molotov szovjet és Byrnes amerikai külügyminisz­ter vasárnap egy óra hosszáig tartó eszmecserét folytattak egymással, Bidault francia külügyminisztert pedig az új al­kotmány megszavazása előtt álló belpo­litikai élet foglalta le. A külügyminiszterek közül csak Byrnes és Bidault tettek a sajtó előtt rövid nyilatkozatokat a konferencia állásáról. Az amerikai külügyminiszter az újság­írókkal közölte, hogy még a héten rátér­nek a határkérdések gyakorlati tisztázá­sára. Különben Bidault is, Byrnes is biza­kodó kijelentéseket tett. Moszkva szerint a háború utáni Európa sorsa függ a párisi értekezlettől A moszkvai lapok hosszú cikkekben fog­lalkoznak a négy külügyminiszter tanács­­kozásaival. Közüik az arról az ülésről ké­szített fényképeket is, amelyen Molotov elnökölt, ismertetik olvasóikkal a párisi lapok találgatásait, de a kommentároktól tartózkodnak. A moszkvai rádió politi­kai szerkesztője a konferenciáról szólva ezeket mondotta: — A háború utáni Európa elrendezése függ a párisi értekezlettől. Németország volt szövetségeseinek konszolidálását, me­lyek a demokratikus fejlődés útjára lépteik, támogatni kell. Sajnos, a nagy szövetsége­­sek nem mindegyike járul ehhez hozzá. Idéz­zük különösen Anglia és az Egyesült Álla­mok magatartását Bulgáriával szemben. Az angol lapok közül a Times foglalkozik a konferenciával s megállapítja, hogy a ta­nácskozások eddig kedvező légkörben foly­tak le, mint várják és a hangulatot barát­­ságosnak lehet minősíteni. A lap megálla­pítja, hogy egyik fél sem volt merev, viszont a trieszti kérdés tárgyalása valószínűleg éle­sebb vitához vezet. A Daily Telegraph értesülése szerint Bevin a brit domíniumok miniszterelnökeinek tel­jes támogatásával tért vissza a párisi érte­kezletre. Bevin megbeszélést tartott az ausztráliai, délafrikai, újzélandi és kanadai miniszterelnökökkel. A szombati és hétfői üléseken Olaszország sorra került a külügyminiszterek elé. Szom­baton megegyeztek az olasz flotta felosztá­sát illetően. A flotta három egységét meg­hagyják Olaszországnak, a hajóhad nagy­­részét pedig a három nagyhatalom között osztják fel, de olasz hajókhoz jut Jugoszlá­via és Görögország is. Az olasz tengeralatt­járók nagy részét megsemmisítik. Hétfőn nemhivatalos értesülések szerint sokkal nehezebb kérdésekre került a sor: Tripolisz jövője, az olasz—jugoszláv határ megjelölése a Du­lekanezosz-szigetek sorsa és Olaszország jövőbeli ellenőrzése körül­­ kezdték tárgyalni valamelyiket. Ezek a problémák szóba kerültek különben az angol dominiumok értekezletén is, a Földközi-ten­geren átvonuló birodalmi útvonalak miatt. Az angol hírszolgálat párisi tudósítója írja, hogy hamarosan tárgyalni fogják a francia határidigazítási kéréseket is Olaszországgal szemben. A tudósító szerint ennek megszavazása bizonyára nem ütközik majd nagyobb akadályokba, bár francia kézbe kerülne egy villamos erőműtelep is , tehetséges, hogy ennél a pontnál Byrnes bizonyos ellenvetéseket fog tenni. Végül att írjuk meg, hogy Caldarisz, az új görög miniszterelnök, miután hosszas megbeszélést folytatott Rodi­no­v szovjet nagykövettel, kijelentette a sajtó képviselői­nek, hogy országa fenntartja jóvátételt igé­nyelt Olaszországgal, Bulgáriával és Albá­niával szemben. A sötétség elemei a reakció és gyűlölet frontját akarják felépíteni — mondotta Románia külügyminisztere Tatarescu rádióbeszéde az ország kül- és belpolitikájáról unió, a Brit Birodalom és Franciaország külügyminisztereinek értekezlete. A har­madik értekezlet a háborúban résztvett 21 állam képviselőinek megbeszélése lesz- Úgy volt, hogy ezt a harmadik értekezle­tet május elsején tartják meg, de aztán későbbi időpontra halasztották. A negye­dik értekezleten ismét a külügyminiszte­rek beszélik meg a 21 állam észrevételeit, kérdéseit és kívánságait. Románia a békeszerződé­sek­­elé nyuga­lommal és bizakodással tekint. Az or­szág egyike a volt­ csatlós­ államoknak, de mi 1944 augusztus 23-a óta a valóságban a negyedik hadviselő szövetséges állam­nak tekintettük magunkat. Románia 1944 augusztus 23-tól 1945 május 12-éig a Vö­rös Hadsereg oldalán a fegyverszüneti fel­tételek által előírt 12 hadosztály helyett 15—20 hadosztállyal harcolt, az előírt 185.000 ember helyett 385.000 emberrel. Ez alatt a 260 nap alatt közel 163 000 em­bert veszített és 3831 községet, köztük 53 várost foglalt el. Emellett Románia a szövetségeseket gazdaságilag is segítette. A választásokkal kapcsolatban a minisz­terelnök kijelentette, hogy azok eredmé­nyétől a demokrácia és az ország léte függ. — Ez a választási harc — mondotta — nem­ két párt, vagy két pártcsoport, hanem két felfogás, a politikai, gazdasági és társadalmi élet két irányzatának harca. Az egyik irányzat a társadalmi és politi­kai demokrácia megvalósításáért küzd és e céljainak elérésében semilyen erő sem tudja megakadályozni. Ezt a harcot azon­ban törvényes keretek között, a szabad­ság és a demokrácia jegyében akarja ez az irány végigküzdeni. A másik irányzat el akarja felejteni azt, hogy a történelem erőinek nem lehet ellentállni és az új vi­lágért küzdő erőkkel való összefogás vis­­­szutasítása romlást jelentene. Az ország­nak a választásokon a romlás vagy a bé­kés fejlődés útja között kell választania. — Az ország a Szovjetunióval harcolt a háborúban és mellette akar maradni a háború után is­ Románia, külpolitikájának alapja a Szovjetunióval­ való barátság és együttműködés. De keresni fogjuk a ba­rátságot és együttműködést az összes nyugati demokráciákkal, az Egyesült Ál­lamokkal, Nagy-Britániával és különö­sen Franciaországgal. Minden országnak, de különösen a Szovjetunióval határos országoknak érdekükben áll, hogy együtt­működést találjon a világ legnagyobb ka­tonai és gazdasági hatalmával. Ezt az együttműködési politikát pedig a választá­soknak kell szentesítenie. — A sötétség elemei a reakció és a gyű­lölet frontját akarják felépíteni. A reak­ció ravasz számítgatásaival szemben a jó érzésnek és az észnek kell felülkerekednie — mondotta a miniszterelnökhelyettes —, nehogy mindaz, amit ez a kormány te­remtett, veszendőbe menjen! — Az országnak — fejezte be beszédét — választani kell a terméketlen izgatás és az újjáépítés, az elszigetelődés és az egyetemes együttműködés között. BUKAREST----Tătăresc­u^Gheorghe mi­­ niszterelnökhelyettes és külügyminiszter a román rádióban beszédet mondott. Beszéde elején a miniszterelnökhelyettes bejelentette, hogy többoldali felkérésre ez­után időközönként rendszeresen ismertetni fogja a rádióban az ország kül- és belpo­litikai kérdéseit. Ezúttal a béketárgyalá­sokról és a választásokról beszélt. A béketárgyalásokról elmondotta, hogy az ellenkező sajtóhíresztelésekkel szem­ben az új világbékét négy értekezleten tárgyalják meg. Az első értekezlet az öt győztes nagyhatalom kü­lügyminiszterhe­­lyetteseinek londoni értekezlete volt, a második az Egyesült Államok, a Szovjet- A belügyminisztérium hivatalos cáfolata a Hatieganui és Romniceanu államm­­iniszt­erek elleni állítólagos támadásról BUKAREST.­­ A belügyminisztérium a Romniceanu Mihail és Hatieganu Emil államminiszterekkel szemben állítólag elkövetett támadásokkal kapcsolatban hivatalos vizsgálatot folytatott le. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy április 22-én, Romniceanu állammi­­niszter semmiféle fizikai sérülést vagy személye elleni szidalmat nem szenvedett el és nincsen semmiféle alapja annak a híresztelésnek, hogy ellene támadást ké­­szítettek volna elő. Hatieganu Emil miniszter esetével kapcsolatban a következőket állapították meg: Amikor Hatieganu miniszter Dés város közelében, a Szamos jobbpartján egy pontonhidon gépkocsijával át akart haladni, gépkocsija összeütközött egy teher­gépkocsival, amely szintén a hídon volt és amelynek féke elromlott. Hatteganu miniszter a tehergépkocsi utasaival szemben szidalmazó szavakat használt, amelyek sértették az utasok vallási érzületét. Hatteganu miniszter sértve érezte magát at­tól a ténytől, hogy — felfedezve kilétét — a tehergépkocsi utasai néhány kérdést intéztek hozzá múltbeli és jelenlegi politikai tevékenységével kapcsolatosan. Hatieganu miniszter személygépkocsijából semmiféle tárgyat nem loptak el és a miniszter ilyen értelemben nem emelt semmiféle panaszt. Hasonlóképpen teljesen valótlan, mintha Hatieganu miniszter gépkocsijának gumitömlőit elvágták volna. A miniszter saját gépkocsiján zavartalanul folytat­hatta útját. Azok a személyek, akikkel Hatieganu miniszternek szóváltása volt, a következő román állampolgárok: Pop Hie, Mihail Alexandru, Lazar Tiberiu és Dascal Iosif. A fentiekből következik, hogy Romniceanu és Hatieganu államminiszterek el­len semmiféle előkészített vagy előre ki nem tervezett támadás nem történt. A magyar köztársaság ellen fasiszta összeesküvést leplezett le a budapesti politikai rendőrség BUDAPEST.­­ A Bilkey—Papp-féle szervezkedés leleplezése után a magyar politikai rendőrség újabb olyan szervez­kedésnek jutott nyomára, amely a fia­tal magyar köztársaság alapjainak aláak­­názására indult. A budapesti piarista gimnázium kon­viktusának néhány diákja — tanáraik védőszárnyai alatt — robbanóanyagokat gyűjtöttek és Dósa Attila, egy Német­országból most visszatért Ludovikás tiszt vezetésével katonai kiképzéseket tartott­­tak. Kihallgatásukkor a diákok azt val­lották, hogy azért választották Dósa At­tilát kiképzőjükül, mert az Szálasitól meg­kapta a magyar érdemrend lovagkereszt­jét. Bevallották azt is, hogy összeesküvé­sük a királyság visszaállítását célozta. Alig göngyölítették fel a piarista­ gim­náziumban szőtt összeesküvés ügyét. Pé­ter Gábor vezérőrnagy, a magyar politikai rendőrség főnöke a Kisgazdapárt buda­pesti II és III. kerületi szervezetében ké­szülő királypárti puccsról kapott érte­sítést. Lefogták Folly Gábort, a Kisgaz­dapárt X. kerületi ifjúsági csoportjának volt vezetőjét, aki bevallotta, hogy már hónapok óta sejtrendszer szerint, katonai alapon szervezte az összeesküvést. Jel­vényt is gyártottak, plakátjukon pedig pi­ros alapon kettős nyilaskereszt díszelgett. Megállapították, hogy a fegyveres alakú,­latokat gróf Sigray Antal és Mindszenty hercegprímás dunántúli birtokain ak­arták titokban kiképezni. Feltűnő, hogy a Folly­­féle banda és a piarista­ kézigránátgyűj­­tők vezetője ugyanazt a célt tűzte ki: összeköttetésbe kerülni Mihajlovics Drázsa csetnikbanda-vezér fasiszta egységeivel és ezek segítségével „fegyveres betörést vég­­rehajtani a magyar határon“. Tervbe vet­ték a csepeli internálótábor megrohanását is, hogy kiszabadítsák a háborús bűnös csendőröket. Folly kapcsolatot tartott fenn régebben a kivégzett Imrédy Béla két fiával is és bevallotta, hogy a föld alatt fel akarták támasztani „Magyar Szocialis­ta Párt“ néven a nyilasmozgalmat. A magyar rendőrség mintegy 70 sze­­nsist állított elő.

Next