Világosság, 1949. február (6. évfolyam, 24-47. szám)
1949-02-01 / 24. szám
KOLOZSVÁR, 1949. február 1. kedd. Ára 4 lej. VI. ÉVFOLYAM, 24. szám. A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata az „Északatlanti Szövetség*‘-ről MOSZKVA (Rador) — A TASS hírügynökség közli a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozatát az ,,Északatlanti Szövetséggel“ kapcsolatban. Január 14-én az Egyesült Államok külügyminisztéruma hosszú nyilatkozatot közöl ezzel a hangzatos címml?!: ..A béke megteremtése- Kollektív biztonság az Atlanti-óceán északi vidékén.“ Ez a hivatalos okmány az Egyesült Államok álló pontját vázolja az úgynevezett ,,Északatlanti Szövetség“-gel kapcsolaban, amelyekre nézve az Amerikai Egyesült Államok kormánya Kanadával együtt még a múlt nyár óta tárgyalásokat folytatott Anglia, Franciaország, Belgium, Holdasadra és Luxemburg kományával. A múlt évben az öt fekoros nyugateurópai hatalom vezető körei a kollektív védelm ürügyén azt is az Egyesült Államok védnökségével politikai és kizettai szövetéget kötöttek, ebben az évben már alkalmazzák az angol-amerikai tervet, azzal a távoli céllal, hogy ugyanezeknek az európai országoknak és Kanadának a részvételivel létrehozzák az Egyesült Államok közvetlen vezetése alatt az „Ézakalanti Szöveség“-et Truman elnök január 20-i nyilatkoz-jában azt állította, hogy az északatlanti bizonsági szerődési tervezetet, amelynek hivatalos kijelentés szerint az a célja, hogy megerősítse az Atlanti-óceán északi vidékén a biztonságot, rövidesen a szenátus elé terjesztik, megvizsgálás céljából. Jóllehet a brüsszeli egyezmény átmenetileg érinti azt az óhajt, hogy megakadályozzák Németország részéről a támadó politika újjászületését, mással nem magyarázható, hogy Anglia és Franciaország kormányai most az Egyesült Állam kormányával együtt arra törekednek, hogy besoroznák és felhasalják céljaikra Nyugat-Németországot, hogy a német reakció, nácibarát és militarista elemnei az angol-amerikai megszálló hatóságok régiségével egyre mélyebben behatolnak a közigazgatási gépezet összes szektoraiba. Az a tény, hogy a nyugateurópai államok politikai fordulata az Egyesül Államok vezető köreinek támogatásával és bátorításával találkozott, jelen élményen súlyosítja a politikai események veszélyes kibontakozását, meyek a felmőzett európai álamokban töréntek. Ezek az országok elhagyták a békepolitikát és egy újabb európai támadás előkészítésének útjára lptek. Eltérőleg mirtdtaioktól a kölcsönös regénynyújtási szerződésektől, amelyeket a Szovjetunió a többi európai államokkal, közttük Anglával és Franciaországgal is kötött és amelyek célja, hogy Hiszen ha a jaltai és potsdami egyezményeket tiszteletben tartanák, akkor ezeket az államokat semmiféle támadás SCSl fenyegetné. Ennek az új szervezetnek a megalakítása, az angol-amerikai vezetőkörök európai uralmának a megerősítését és kiterjesztését szolgálja, valamint ezt a célt, hogy ezeknek a köröknek önző érdekeiért az európai államokat kül- és belpolitikailag is leigázzák. . V. Egészen világos, hogy az angolamerikai blokk politikai tervei összeegyezhetetlenek a béke óhajával és a demokratikus elvek megvalósításával az európai országokban. Közvetlenül a nyugati szövetség létrejötte után múlt év márciusában, az Egyesült Államok vezetőkörei kijelentették, hogy mindenben támogatni fogják a szövetséget. .. ,, Ez a nyilatkozat természetes volt, mert ezeknek a vezetőkeresettek megvan minden okuk bizni abban, hogy az új szövetség mindenben az angol-amerikai terveket követi. Azonban minden eshető végre készen különleges megbizatású amerikai megszgrelőket küldtek a nyugati szövetségbe és ezek szerepe nyilvánvaló. Most már világos tehát, hogy amilyen mértékben haladnak a nyugati szövetségben lévő országok a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval ellentétes úton — azon az úton, amely felé az angol-amerikai blokk politikája egyre taszítja őket —, olyan mértékben válnak a nyersten rónai hatalmak politikailagg és gazdaságilag az Egvesült Államok vezetősköreinek függelékévé. Ezek a vezetőkörök egyáltalán NEM TÖRÖDNEK AZ EURÓPAHATLAMOK FÜGGETLENSÉGÉVEL és gazdaság újjászületésével. Ennek elkerülhetetlen és most már nyilvánvaló eredménye az, hogy az Egyesült Államok és a nyugati blokk államai közötti ellentétek, valamint a nyugateurópai csoportban lévő országok közötti ellentétek kiéleződnek. Nyugateurópa új csoportja nem épül az egészséges és szilárd gazdasági újjáépítés alapjára. Ennek a szervezetnek mellékes jelentősége van, ha tekintetbe vesszük a marshallizált országokból alakult szélesebb körű európai csoport létezését. Távol attól, hogy az új csoportban résztvevő országoknak bármilyen hathatós és gyakorlati segítséget nyújtsanak, a fentnevezett csoport nem gátolta meg semmiféle formában Nyugateurópa számos országában a növekvő gazdasági nehézségek megjelenését. Nem gátolta meg ezen országok némelyikében a ■munkanélküliség óriási növekedését és nem nyújtott segítséget jövőbeni gazdasági fejlődésük lehetőségeinek reményére. E csoport támadó céljait tükrözik az egyre növekvő igények nagyobb katonai létszám és kiadások iránt. Ez a tény szüntelenül aláaknázza kilátásaikat, hogy állandó gazdasági feje •■klósC valósíthassanak meg. (A nagy fontosságú nyilatkozat folytatását holnapi számunkban köszöljük.) A Nyitott Szökség — az afrol-amerikai bojkáradó fegyveri Európátan 1948 márciusában Brüsszelben Anglia, Franciaország, Begium, Holandia és Luxemburg megkötötték azt a kölcsönös segélynyújtási és kollektív védelmi szerződést, amely leírta az alapját a bizonyos nyugateurópai államok elkülönült csoportjának, amely „Nyugati Szövetség“ néven itneretes. Előirányozák, hogy bizonyos más európai országokat, amelyek hajlandók politikájukat az Anglia vezetése alatt álló fanti csoport céljainak megfelelően alakítani, bevonják a ,.Nyugat Szövetségibe. Köz tudomásu az is, hogy a Nyugati Szövetség megalapítói már kezdettől fogva kizárták annak a lehetőségét, hogy ebben a szövetségben a népi deokrácia összes orszgai és a Szovjetunó résztvegynek s ezzel kifejezésre juttatta azt, hogy a Nyugati Szösségek nem a zal a caraalakit ott k hog v az európai békeszerető országokat egyesítsék és az ájtal nem eur pai béké* *a"‘cs&n biztosítsák, hanem egészen más célokkal, amelyeknek semi' iyei közöl. \onásuk n nősen az al a gondolattal, hogy megszárítsák a nemzetközi békét és bzton* ságot. Nem véetlen, hogy ehhez a csoporthoz tartozó országok államférfiai, kezdve Bev'n angol külügyminisztee-től, kény túlérek vol tak ny'an k jelentem hogy a Nyugati Szövetség megkitása lényeges válozást jett ezeknek az országoknak a politikájábanezt már nem lehetett többé eltitkolni, amikor a színfalak mögöt elk és tltek, ennek a csoportnak a megalakítására már készen volna. Könnyű rájönni, hogy a fenti szöveség megkötése azt jelenti, hgy Anglia, Franciaország és a többi réstvevő álamok kormányai véglegen elhagyták a ma dmokratikus államok által folytatott politikát, amelyek résztvettek a második világháború idején fennállt hitlerizmus elleni koalícióban és amelynek az volt a célja, hogy összefogja a békeszerető összes államok erőt a hitlerista támadás és a faizmus szétzúzására és hogy a háború befejezése után magakadályozza a támadó erők újjászületését. A Nyugati Szövetség megalakítása elsőroban teljes vitozást jelent Ang'iá nak és Frankországnak a német kérdéssel kip- Csolat os plitt'kájába és az bizonyítja, hogy ezeknek ez államoknak a kormányai mondtak a Németországg nemben folytatandó demokretikus és támadásellenes poltikájükről, vagyis arról a poétikáról, amelyet a hitlerizmus elleni katalícióban résztvevő nagyhatalmak a Yalta és potsdami értekezleten elfogadtak. A második vlágháború idején a Hitler-ellnes koalícióban résztvevő szövetségeket nem csak az az akarat egyesítette, hogy győzelmesei fejezzék be a felszabadító háborút két vlágháború megindításában. A Nyugati Szövetség mglakítása azt jelenti, hogy Anglia és Franciaország lemondott a fenti támadáselhárító politikáról, amelyet a jaltai és jotsdami konferencia elfogadó és hogy ezek a ■ hot írnak uj. a'békeszövetű népek száméra rendkívül vs,élyes politikát kezdtek azzal a céllal, hogy uralmukat kiterjesszék Európa többi nemzetére, anélkül, hogy visszariadnának ennek a célnak elérésére a tegnapi támadó felhasonlásától, amely a háború beírt ezze , a velük szembenfüggő helyzetbe került. a hitlerista Németország és a fasizmus elvn Egyben az az akarat is egyesítette őket, hogy a jövőben is megakadályoznák Németország támadását, amely két vlágháborút robbantott ki az utóbbi évtizedek folyamán. Ezk a n°mes törekvések a ga’tai és poterlam határozatokban jutottak kifejezésre. A Szovjetunió által Anelival 1942-ben, a Szovjetunió által Fraciaországgal 1944 ben műkötött, 20 évre szóló barátsági és kölcsönös regélynyujtási egyezmények ugyanannak a politikának a kifejezői, amelynek célja a támadó Németország ujj 'születésének a megak°dí’yozá,,a. Tökéletesen világos, hogy ez a politika, amely ezekben és más hasonló egyezményekben jutott kifejezésre, megfelel mind az alakók, mind az összes békeszerető európai nemzetek érdekeinek.Most is éppn úgy, mint azelőtt A SZOVJETUNIÓ SZIGORÚAN TISZTELETBEN TARTJA EZT A POLITIKÁT és teljes egészében követi a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányainak vezetői által Yáltában és Potsdamban hozott határozatokat. Ez a politika az európai tartós béke biztosítására irányul és meg akarja akadályozni annak az államnak a részéről azt abb támadást, amely a főbűnös volt a megakad«. Jo?z*k egy újabb térned is lehiktisét Németország részéről és hogy ezz cel előmozdítsák az európai békét. az öt nyugai állam katonai szövetségét nem annyira Németországra való tekintetbel alakitik meg, mintinkább azért, hogy felhasználják a nyugai hatalmak csoportját. Ezt a csoportot azon államok ellen adászották meg, amelyek a második világháborúban szövetségben voltak. A nyugati országok számos államférfia, valamint az angol-amerikai és francia sajtó nyíltan támadó nyilatkozatokat tesznek közzé olyan értelemben, hogy a Nyugati Szövetséget a Szovjetunió és a népi demokrácia államai ellen alakították meg annak a ténynek ellenére, hogy ezeknek az államoknak békepolitikája vitathatatlan és álalánosan ismert tény. Ezért tagadhatatlan, hogy bármennyire is megkísérelnék eltitkolni a brüsszeli egyezmény igazi céljait, a Nyugati Szövetség megalakításának semmi köze ezen államok önvédelmi érdekeihez. Sőt mi több, most már elég világosan látható, hogy azzal az ürüggyel, hogy elhárítsák az egyezmény aláíróinak úgynevezett „gazdasági stabilitását“ veszélyeztető helyzetét, ezek az államok arra készülnek, hogy katonai és minden más elnyomó intézkedéseket foganatosítsanak a munkásosztály és ezekben az országokban növekvő demokratikus erők ellen, valamint a gyarmati és függőségben lévő országok népeinek fokozódó felszabadítási mozgalma ellen. Nem véletlenül képviseli a brüsszeli egyezmény a gyarmati hatalmak szövetségét, amelyek, hogy megőrizhessék évszázados gyarmatkiváltságaikat, most az általuk létesítet katonai-politikai csoportot e gyarmatok nemzeti felszabadítási mozgalmának enyomsára ják felhazaíni. Mindezek különös módon hangsúlyozzák a Nyugati Szövetség demokrataellener, reakciós és támadó jellegét. Az öt nyugateurópai állam szövetsége politikai-katonai kiegészítése a nyugateurópai országok gazdasági egyesülésének, amelyet a Marshall-terv alkalmazására alakítottak Európában. Az európai országok mindkét szervezetét az angol-amerikai blokk vezető körei irányítják, amelyek egészen mással foglalkoznak, mint a fenti csoportban résztvevő összes államok igazi nemzeti vagy legalább is gazdasági céljainak megvalósításával. Ennek a blokknak az a célja, hogy kiszélesítse és kiterjessze saját stratégiai, katonai és gazdasági pozícióit. És hogy a Marshall-terv nem azt a célt szolgálja, hogy valóban újjáépítse az európai államok gazdasági életét, hanem arra szolgál, hogy a marshalizált államok politikai és gazdasági életét az angol-amerikai imperialisták Európa feletti uralmának szűk, önző, stratégiai és katonai terveihez idomran, ugyanúgy az új szervezet-nek sem az a célja, hogy kölcsönös segélynyújtást és kollektív védelmet biztosítson a nyugati szövetségben résztvevő államoknak.