Világosság, 1949. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1949-04-01 / 75. szám

Győzőt! a francia nép Alig néhány héttel ezelőtt Franciaország munkásosztálya, dolgozó népe nevében Thorez, a Francia Kommunista Párt főtit­kára kimondotta: .... Nem harco­lunk a Szovjetunió ellen,‘‘ Thorez szavai világszerte vissz­hangra találtak és a földkerekség különböző országai kommunista pártjainak vezetői Rómától­ Syd­ney-ig azonosították magukat francia elvtársuk határozott ki­­jelezésével. Az azóta eltelt négy hét alatt a világuralomra törő imperialis­táknak meg kellett tanulniok, hogy a kommunisták a legszéle­­sebb tömegeket képesek mozgósí­­tani mindazok ellen, akik a fasiz­mkus örökebe lépve­­ új háborút akarnak kirobbantani. A világ szabadságszerető dol­gozói és értelmiségei megadták a méltó választ a támadójellegű At­lanti Szerződésre és köztük az a francia nép is, amely a naponta megismerlndő hatalmas arányú tö­­megmegmozdulásokkal egyre ha­­tározottabban foglal állást Fran­ciaország függetlensége és szabad­sága mellett — az imperialisták mesterkedéseivel szemben. A munkásosztály és a francia nép érdekeit eláruló Queille-kor­­mány amerikai gazdáinak utasí­­tásához híven a népakarat legsze­­mérmetlenebb kijátszásával a já­­rási közigazgatási választási ko­médiával akarta gazdái és a nagyvilág előtt bebizonyítani, hogy a francia tömegek nép- és hazaáruló politikájukat támogat­ják. Ilyen aljas eszközökkel akar­tak port hinteni a világ szemébe, hogy­­ ezzel homályosítsák el a francia tömegeknek az imperialis­­ta háborús uszítókkal szembeni ragyogó kiállását. Blumm, a Í°bboJdali szocialisták eme két gyászvitéze, aljas, a polgári államrendszerek legagyafúrtabb választási törvé­­n­ysényel jelentek a választók előtt, hogy felvegyék a harcot Franciaország legnagyobb és leg­hatalmasabb pártja, a Francia Kommunista Párt ellen. Pokoli ‘gyék azonban mind a március ,2­.. . .mind ,.Pedig a március­­7-iki járási közigazgatási válasz­táson kudarcba fulladt, mert a reakciós és igazságtalan választá­­si törvény ellenére is a francia dot­ózó tömegek a munkásosztály élharcos pártjára, a Francia Kom­munista Pártra adták le több mint 1 millió 700 ezer szavazatu­kat, vagyis közel 200 ezer szava­zattal többet, mint a legutóbbi választások alkalmával. A Francia Kommunista Párt az összes leadott szavazatok 25 szá­zalékát kapta, azonban a reakciós választási törvény révén mégis mindössze 35 mandátumot kapott, ugyanakkor a Blum-féle úgyneve­zett „szocialista párt“, amely több mint háromnegyed millióval kevesebb szavazatot kapott — mégis 279 községi tanácsosi hely­hez jutott. Most pedig nézzük csak meg közelebbről ezt a népjogokat láb­­bal tipró választási törvényt, ho­gyan adott lehetőséget a népaka­rat meghamisítására. A választási törvény a mandátum megszerzé­­séhez abszolút többséget ír elő. Ha a győztes jelölt ezt nem szerzi meg — sor kerül a választások második menetére. A csalás vilá­gos. Ha egy választókerületben a kommunista jelölt, csak relatív többséget kap, a „törvény" a má­sodik menetben alkalmat nyújt Blumtól, de Gaulle­ig terjedő „amerikai párt" ügynökeinek ar­ra, hogy választási blokkot alkos­sanak a többség akaratát képvi­­selő kommunista jelölt ellen és így a szavazók akaratának meg­hamisításával szerezzék meg a mandátumot. A választási tör­vény másik jellegzetes vonása, hogy a mandátumokat nem az összes szavazatok arányában, ha­nem járásonként osztják szét. Ez is a sűrű lakosságú ipari kerüle­tek, a munkásosztály pártjának főerősségei ellen irányulnak. Pél­dául az argenteusi járásban, ahol a kommunisták abszolút többsé­get kaptak, 77 ezer választó van. S ez a 77 ezer éppen úgy egy képviselőt állíthat, mint a hegy­vidéki járások 6—7 ezer válasz­tója. A francia dolgozó tömegeket ez a választási komédia és annak szégyenletes „törvényes“ eredmé­nyei nem tévesztik meg, mert a francia dolgozó nép és a haladó világ tisztában van a francia nép meghamisíthatatlan és megdönt­hetetlen akaratával és tudja, hogy ebből a választásból is szavaza­taikat lényegesen megnövelve, alapjában véve mégis csak a Francia Kommunista Párt kerül ki győztesen. Sz. I. Felsorakozik a béketábor a háborús kalandorok ellen Traian Savulescu a BNR értelmiségeinek békekongresszusán: „A esellem fegyvereivel is harcolunk a tartós békéértu ■ ban, a sötétben bujkálás, az em­­­­ber általi kizsákmányolás, az im­­­­perialista háború ellen, a haladó művelődés és tartós béke eiőmoz­■ ditásáért. Az értelmiségiek béke­kongresz­­­­szusának első napján az idegen , államok kiküldöttei üdvözölték a­­ kongresszust. Az üdvözlések során Hyman ■ Lévy egyetemi tanár, angol küsküld­­­dött hangsúlyozta, hogy Anglia népe nem akar háborút, békére vágyik. Városaikat romba döntöt­ték a náci bombavetők. Sok év eltelik, amíg újra felépülnek, de ahhoz, hogy újjáépülhessenek, az angol népnek békére van szüksé­ge. Olyan világban, ahol imperia­lista elnyomás van, a béke nem jön önmagától, hanem harcolniuk kell érette.­­ Triester Éva, osztrák kiküldött, üdvözlő szavaiban rámutatott ar­ra, hogy Ausztria egyike Európa azon pontjainak, amelyeket az amerikai imperializmus teljesen meg akar hódítani, hogy háborús előkészületeinek szolgálatába ál­líthassa.­­Max Cosyns belga kiküldött, élesen támadta az „elefántcsont­­toronyba“ zárkózott értelmiségie­ket, akik hallgatásukkal azt a látszatot keltik, hogy jóváhagyják a háborús uszítást. Marcel Viizrd francia kikül­dött, üdvözlő szavaiban hangsú­lyozta, hogy Franciaország való­ban érzékeny pontján áll a tá­madó rendszerek számára. Nem lehet háborút viselni, ha Francia­­ország visszautasítja azt, hogy hadszíntér legyen, ha a francia nép visszautasítja azt, hogy ágyú­­töltelék legyen. Franciaország nem háborúzik a béke tábora el­len, amelynek dicsőséges vezetője a Sztálin vezette Szovjetunió. Aimé Cézaire néger költő üd­vözlő szavaiban elmondta, hogy a háborús uszítás meg fog törni A DOLGOZÓ NÉP KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSEIN, és a munkásság boldogan foly­tathatja nagyszerű művét, melyet a történelem bízott reá. Willy Bredel német író üdvöz­lő szavaiban elmondotta, hogy Európa békéjét csak akkor lehet biztosítani, ha egész Németország a békés és demokratikus fejlődés útjára lép. Michael Gold­ amerikai író me­leg szeretettel üdvözölte a kon­gresszust s hangsúlyozta beszédé­ben, hogy a népek békét akarnak. Jelenleg mintegy 5 millió ember áll munka nélkül a hivatalos etat­­sztikák szerint. Amerika földjét 1812 óta nem érintették betolakv­­ó hadak és így a lakosság nem is retteg úgy a háborútól, mint a legtöbb európai. Darvas József író, a magyar dolgozó nép üdvözletét tolmácsol­ta és beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép be akarja töl­teni és be is fogja tölteni azokat a felada­tokat, amelyek a békéért vívott harcban reá hárulnak. A kongresszus a szerdai napon folytatta tanácskozásait. BUKAREST. — (Rador.) A Román Népköztársaság értelmisé­geinek kongresszusa a békéért szerdán reggel folytatta ülését. A szerdai ülésen Savulescu Tra­ian, egyetemi tanár, a RNK Aka­démiájának elnöke megtartotta jelentését. — Az ió­tő. és 1949. évi első negyedének eseményei — mon­dotta jelentésében Savul­escu Tra­ian — hozzájárultak a világ köz­véleményének felvilágosításához a különböző országok és kormányok álláspontját illetően a béke kérdé­seiben. Az im­perialisták a legalja­sabb eszközöket használják fel­ ,az új vérontásra sziták ellen felsorakozik, a béketábor, élén a Szovejtunióval. “ * • A wroclawi kongresszusról szól­va, Savulescu Traian hangsúlyoz­ta, hogy „a kétkezi munkások mellett, akik állandóan őszinte óhajukat és elhatározásukat nyil­vánították a népek közötti béke megteremtéséért, hogy keményen harcolnak ennek a célnak eléré­séért, a haladó értelmiségiek meg­mutatták a wroclawi tanácskozá­sok folyamán, hogy készek lemon­dani arról az elszigeteltségről, melyben sokan tetszelegtek és harcolnak fegyvereikkel, a szellem fegyvereivel a tartós béke biztosí­tásáért, amelynek igen erősen érzi hiányát az emberiség. A béke erői növekednek és megerősödnek. Az elnyomott népek felszabadulás­ukért harcol­nak. A párisi békekongresszus újabb csapást mér majd az impe­­rialista blokkra. Miután hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a népek közötti őszin­te együttműködésért harcol, Sa­vulescu Traian rámutatott az an­gol-amerikai imperialisták szov­­jetellenes politikájának céljaira.­­ Az angol-amerikai kormány visszautasítása, hogy együttmű­ködjék vagy legaláb is tárgyaljon a Szovjetunióval, bizonyítéka an­nak, hogy számukra a Szovjetunió nagy akadály a népek nemzeti füg­­get­ensége elrablásának útjában, a világ hegemóniája meg­ka­parin­tá­sának útjában. Miután sorra vettte a Wetemann és Morgan-féle hamis elméleteket és ezeknek társadalmi és politikai téren elért reakciós eredményeit, a szónok kifejtette a szovjet mi­­csurinista élettan eredményeit, amely hozzájárul a­­mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, valamint io­tajában a Szovjetunió gazdaságá­nak eddig nem látott felemelésé­hez. Hazánk mélyreható változásairól szólva, Savulescu Traian egyetemi tanár a következőket mondotta: „A Román Népköztársaságban megteremtették a feltételeket a népi valóságoktól és szükségletek­ből fakadó művelődés létesítésére, amely arra hivatott, hogy öntu­datos embereket neveljen, akikre szükségünk van a szocialista tár­sadalom építésében. A közoktatás új reformja minden új és forradalmi kezdettel együtt járó hiányosságai ellenére is, megnyitotta a művelődés ka­puit a dolgozók fiai részére.­­ A do­gozók bejuthatnak bár­milyen fokú iskolába. A tanítás államosítása és világivá tétele módszertani szempontból biztosít­ja egységét és realista tudomá­nyos alapokra való helyezését . Növelték az ásó- és közép­fokú iskolák ösztöndíjainak szá­mát, 6 millió lej értékben teljesen ingyen tankönyveket osztottak ki a rászoruló gyermekeknek és 80 ezer tankönyvet kaptak az anal­fabéta iskolák. Hazánkban első esetben, az együtt élő nemzetisé­geknek a részükre létesített isko­lákban, anyanyelvükön készült tankönyveik vannak. A felsőfokú oktatást teljesen újjászervezték és ugyancsak az ország reális szükségleteihez mérten, realista­­tudományos alapra helyezték. A tehetséges és tanulni vágyó egye­temi hallgatók kiválasztása, a legelőrehal­adottabb neveléstudo­mányi módszerek alkalmazása, széles távlatokat nyit a nép mű­­velődési színvonalának felemelé­sére.­­ I ’­­­­ 1 — A tanügyi reformmal egy­idejűleg, intézkedés történt a mű­velődés fejlesztésének és terjesz­t­és­ének a legszélesebb társadalmi rétegekben. Miután rámutatott a Román Népköz­társaság Akadémiájának újjászervezésére, a szónok hangsú­lyozta, hogy az Akadéma új irányzata megfelel a véntömegek törekvéseinek és érdekéinek■ — A Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kor­mánya a legjobb munkafelté­teleket­ teremtették meg a tu­­domány és művelődés embe­reinek, de különösen az aka­démikusoknak, a Román Népköztársaságban a béke szolgálatába álltak és állás­pontot foglaltak a háború és en­nek okai ellen. — Bármelyik értelmiségi, a­ki méltó erre a megtisztelő minősí­­tésre, a csodálat és szeretet ér­zelmeit kell táplálnia a szoci­aliz­mus országa, a szovjet nép, a zse­niális Lenin és ennek folytatója, a zseniális Sztálin iránt, a szovjet tudomány, a szovjet irodalom, és művészet iránt és ugyanakkor meggyőzően meg kell cáfolnia or­szágunk és a világ reakciós körei A Román Népköztársaság költ­ségvetése mintegy 620 millió lej, az Akadémia díjai pedig 4 és fél millió lejt tesznek ki.­­ A tudomány, irodalom és művészet fejlesztésére a Romén Népköztársaságban megteremtett feltételek eredményeként, mér most gyarapodott és javult tevé­kenységet könyvelünk el- nyil­vánvalóan új szemléletet a mű­velődési élet minden ágazatában, fokozódó törekvést harcos alkotá­­sok felé, mely elsősorban termé­szetes­ velejárója a szocializmus építéséért folytatott harcnak, áttal terjesztett rágalmakat — küzdve a tőkés országok polgári értelmiségeit jellemző be­teges vlágpolgáriasság ellen — fejezte be jelentését Savulescu Traian —, megdöntve a viszályo­kat és üldözéseket kirobbantó polgári nacionalizmust­ a proletár nemzetköziség elveihez híven, az értelmiségiek ezzel jó hazafiakká lesznek. Mélységes hazaszeretetük az egész világ hazafiainak megvé­déséhez vezet, a­kik ellenszegül­nek és feláldozzák magukat a fa­siszta reakció terrorja elleni harc* A tudomány, irodalom és művészet művelői Ára 4 lei A ROMÁNIAI MAGYA­R NÉPI SZÖVETSÉG NAPILAPJA KOLOZSVÁR, 1949 április 1. péntek, VI. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM.

Next