Világosság, 1949. június (6. évfolyam, 124-149. szám)

1949-06-01 / 124. szám

Az aranyosgyéresi traktor­állomás k­ultúrélete A mezőgazdasági munkálatok nem befolyásolhatják a művelődési életet Magyar nyelvű darabjuk már volt: „A Bűvös Zsák“ a kultúrfüzetekből. A traktorokról is kellett valami. Nem találtak, hát írtak egyet román nyel­ven, „lánca és a traktor“ címen. Falusi ember feljön a gépállomásra, keresi fiát, a traktoristát. A deres­­hajú öreg, egész életében nagygaz­dáknál volt béres. Az igásökrök és az eke szolgálatában öregedett meg. Traktort soha életében nem látott A gépi művelésről fogalma sem volt. És most, íme, becsöppen egy új vi­lágba, ahol a kulákok kizsákmányo­ló erejének korlátozása mellett szeb­ben és jobban élnek az emberek és új világot építenek fel. Körülbelül erről szól a gyéresi traktor állomás kulturcsoportjának humorban bővelkedő darabja, ame­lyet nemcsak hogy maguk írtak, de maguk rendeztek és maguk vittek sikerre. A két kicsi darabbal és más apró jelenetekkel elmentek a szom­szédos községekbe. Voltak Eger­be­gyen, Harasztoson, Kocsárdon, Luda­son. Bálokat rendez­tek. Környéki ki­rándulásaikkal nagyban hozzájárul­tak ahhoz, hogy megszilárduljon a város és a falu szövetsége. Magukat képezték, de formálták köröskörül a valóságot is. Falusi fejekben megcsi­nálták az első kultúrszántást. Kirán­dulásaikkal ismeretségeket, baráto­kat, cimborákat szereztek. Ilyen mó­don megtört a jég, a bizalmatlanság jege­i szétfoszlottak a kulák hazug­ságok, amiket terjesztettek a trakto­rokról és a gépi művelésről. A gyéresi traktorállomáson ezen­kívül a kolhozparasztokat ismereteik ál­landó gyarapodására és politikai, valamint kulturális látókörük bőví­tésére serkenti. Ezért, a kolhozta­gok rendkívüli érdeklődést tanusíta-messze áll a klub nagy kőépülete. Estefelé népes csoportok, kolhozpa­rasztok, csoportvezetők, brigádveze­tők, kolhozvezetőségi tagok igyekez­nek a klub felé. . . . Megszólal a csengő. A terem­ben elül a zaj. A dobogóra lép Va­szilij Kazamezko, a középiskola és az előadók csoportjának vezetője. A kolhoztagok figyelemmel hallgatják az előadást, sokan az előadással kapcsolatos kérdéseikeit jegyzik fel. Kazanszki valamennyi kérdésre vak a tudományos, technikai, iro­dalmi és művészeti előadások, va­lamint az olyan előadások iránt, amelyeknek témáját a Kommunista (k) Pártjának és a szovjet kormány­részletes felvilágosításokat ad. Jurov község klubjában havonta négyszer tartanak ilyen változatos előadást. Ivan Szinev tanító nemrég „A természet erői az ember szolgá­latiban" címmel tartott előadást. Több, mint kétszázan vettek részt a „Micsurin — az újfajta növények megteremtője“ című előadáson. Szá­mos előadást tartottak Puskin, Szal­­tikov-Szcsedrin és Gorkij orosz írók munkáiról, valamint Szuvorov és Kutuzov nagy hadvezérekről. Mak a kolhozrendszer megszilárdítá­sa és a természet átalakítása érde­kében hozott fontos határozatai képezik. Az előadók jórészt a tanítókból, mezőgazdászokból, állattenyésztők­ből és a kolhoz területén lakó többi szakértőből összeállított állandó kol­lektíva tagjai. A kolhozparasztok közül a mezőgazdasági termelés mes­terei is számos előadást tartottak. Ivan Szutov brigádvezető érdekes előadást tartott, amelynek során rá­mutatott, hogyan lehet Moszkva vi­dékén szőlőt, dinnyét és más, meleg időjáráshoz szokott növényt termelni. Az előadás előtt Szutov megláto­gatta a Moszkva vidéki mezőgazda­­sági kabinetet, ahol a tudományos kutató intézetek legújabb eredmé­nyeit tanulmányozná. A kolhoz előadó- kollektív­á­ja még a tavaszi vetési munkák idején sem szüntette meg tevékenységét. Előadókból álló különleges csopor­tokat szerveztek, amelyek a mezőn, a brigádokban és az állattenyésztő telepeken tartanak rendszeresen előadásokat és vitaösszejöveteleket“ — írja egy legújabb jelentés a szov­jet traktor- és gépállomásokról. S mint ahogy a traktor- és gépállomá­sok létesítése, megszervezése, jól bevált és ezerszeresen alkalmazott szovjet példákon alapszik. Ugyanúgy ezen a területen is tanulhatunk a szovjet traktor- és gépállomásoktól. A ' '­térállomások nemcsak a régi mezőgazdasági művelés központjai, de a kulturforradalom bástyái ia A gépállomás traktoristájának a kultúra és civilizáció világosságát kell terjesztenie. Művelnie kell ön­önmagát, de tanítania kell a falusi népet is. A világ egy és oszthatat­lan. A kultúra terjesztése összefügg a népművelés igazságainak terjesz­tésével. Egyik a másik nélkül nem lehet meg. A gyészesi traktorállomá­son, az első magvakat elvetették már. A munkát folytatni kell. A kultúra első kis palántáinak hatal­mas fákká kell kilombosodniok. SZILÁGYI ANDRÁS Az élet- és a solilturszínvonal állandó fejlődése EGÉSZ TÉLEN ÁT folyt a kollektív újságolvasás is. Mi a teendő ezután? Várjon meg­elégedhetnek a késő őszi, téli és ta­vaszi eredményekkel? Szó sincs róla! A megállás, az egyhelyben topogás mindig halált jelent. Az újságolva­sással, esetleg párttörténeti szeminá­riummal összekötött önképzést foly­tatni kell. A traktorállomás a ter­melés, a gépi szántás, boronálás, ve­tés terén, óriási győzelmieket könyv­­velhet el. Példát mutatott, hatalmas nevelő munka volt ez. Eredményei tulajdon­képpen csak a cséplés alkal­mával bontakoznak ki egészen. A csira, a kezdet kezdete, azonban a kulturmunka volt. Az első bizalmas barátokat, a traktorállomással szer­ződni hajlandó feleket a falusi kijá­rásokkal szerezték. A falu és a város közötti hídverés nagy munkája volt ez. A munkát ezután sem szabad el­hanyagolni. Ennek a munkának NYÁRON SEM SZABAD SZÜ­NETELNIE. Az események nyáron is mennek előre. És tegyük hozzá: számunkra kedvező irányban haladnak. Idén nyáron éppen a tavaszi munkák f­­le­­lős közepén esett el Kuomintang Kí­na fővárosa, Nanking. S a gépjavítá­sok idejében vették be a kínai népi demokrácia csapatai, a világ egyik legnagyobb kikötőjét, a hatmilliós lakosságú Sanghajt. Minderről s en­nek jelentőségéről a traktorállomás minden egyes tagjának tudnia kell. Mindezt ki kell vinni, el kell mon­dani a falusi népnek. El kell ma­gyarázni az ilyen eseményeik erköl­csi, gazdasági, politikai és katonai jelentőségét. El kell magyarázni az okokat, hogy a béke ügye miért áll jól és miért van erős kezekben. A kultúra dolga és terjesztése, az önművelés, a felraktározott tudás terjesztése, nem szezonmunka, mint a kapálás, kaszálás, aratás, ezért te­hát azt nyáron sem szabad sutba­­dobni. A Szovjetunióban a vetési, aratási betakarítási hadjáratokat ko­molyan veszik, de azért ilyenkor a kulturálól sem feledkeznek meg. íme, a frissen érkezett szovjet jelen­tés, amely gyönyörűen ábrázolja azt, amit ebben a tekintetben mon­dani akarunk: A moszkva­i­dék­i Vinogradovo kör­zetben levő Jurovo falu területe né­hány négyzetkilométer. A falu köz­pontjában, a kolhoz irodáitól nem a VILÁGOSSÁG A szovjet szakszervezetek másfél­millió tagja tevékenykedik a szak­­szervezetek 95 ezer műkedvelő színé­­sezi csoportjában. Ezeket a számokat V. Kuznecov, a szovjet szakszerveze­tek központi tanácsának elnöke kö­­zölte a szakszervezetek X. kongres­szusán beterjesztett jelentésében. A szakszervezetek műkedvelő szi­ntés­zi csoportjainak résztvevői azon­ban csak kis hányadát teszik ki a szovjet emberek hatalmas tömegei­A Szovjetunióban, ahol a szocia­lista társadalom beteljesedett valóság és a hatalom a nép kezében van, az egyén minden kizsákmányolás alól felszabadult. A­­ Szovjetunió dolgoz­­óinak gazdasági és kulturális szín­vonala állandóan emelkedik. Ilyen feltételek mellett a népi kezdemé­nyezés az élet minden vontkozásában példa nélkül álló lehetőségekkel ren­delkezik. Így született meg a nép so­raiban a művészet iránti megbecsülés és szeretet hatalmas alkotó mozgal­ma. Maxim Gorkij ebben a vonatko­zásban is néhány jellemző gondola­tot fejezett ki: írA szovjetek országa azért bővelkedik tehetséges emberek­ben, mert itt minden dolgozónak megadatott­­a szabadság, hogy kom­látlanul fejleszthesse tehetségét." A műkedvelők alkotásait is saját nők, amelyek a műkedvelő színjátszás terén tevékenykednek. A falusi mű­kedvelő köröknek többmillió tagja van. A műkedvelő körök nagyon el­terjedtek a Szovjet Hadseregben és az iskolában is. ,A nép nem esik az összes anyagi javak alkotó ereje, hanem a szellemi értékek kizárólagos és kiapadhatat­­lan forrása is“ — mondotta egykor Maxim Gorkij, életükből merített események leírása jellemzi és műveikben a szovjet nép­ünk a kommunizmus megteremtésé­ért folyó harcát dicsőíti­k. Ez a tö­rekvés különösen a téma megváloga­­tásánál és a műsorok összeállításánál mutatkozik. A színjátszó körök és kollektívák főleg szovjet szerzők da­rabjait mutatják be. A műkedvelő színj­átszó csoportok országos verse­nyén számos együttes mutatott be olyan színdarabot, amelyeknek hősei a színdarab főszereplőivel azonos m­unkaágban dolgozó személyeket áb­rázoltak, így például az egyik uráli színjátszó mun­káscsoport sikeresen mutatta a „Ott, ahol nem volt e­lsö­­tétítés“ című szín­darabot, amelynek cselekménye a háború idején az egyik nagy uráli üzemben játszódik le. Baku egyik munkásszínjátszó kö­re azerbejdzsán nyelven olyan szín­darabot mutatott be, amelynek tár­gya a petróleui­pari munkások éle­tével foglalkozik. Ez a művészi tevékenység kedvező hatással van a színjátszó körök tag­jaira és hozzájárul a műkeverők po­litikai és esztétikai neveléséhez. A műkedvelő­k­ színészek teljesítménye gyakran eléri a hivatásos­­színészek teljesítményének színvonalát. Tevé­kenységüket a műkedvelő színjátszó csoportok tagjai a munkások és tiszt­­viskók nevelése egyik eszközének te­kinti.­­ BIZTOSÍTOTTÁK A NEM­ZETI JELLEGET A műkedvelő körök nemzeti rele­­gének biztosításával azok szabadon fejlődnek a Szovjetunió összes köz­­társaságaiban. Minden nép megőrzi és szabadon fejlesz­ti művészetének s hagyományait. A Szovjetunió mű­-* kedvelő művészeinek kiállításán Bje­­lonisza dolgozói fafestményeket, Türfemema kiállítói művészi szőnye­geket, Lettország kiállítói pedig ke­rámiai műn,kábát mutattak be. A szovjet emberek azonban nemzeti művészetüknek új, időszerű tartal­mat­­udnak, amely visszatükrözi ér­zés­világukat, így például egy bielo­rusziai tisztviselő hitlerista hordáik ellen harcoló partizánt festett fára, türkmén asszonyok pedig V. I. Le­nin és J. V. Sztálin arcképeit szőt­ték művészi szőnyegekbe. A szovjet műkedvelő művészet tém­aválasztásá­­nak egységességében a Szovjetunió népeinek erkölcsi egysége tükröződik vissza. A szakszervezetek nagy súlyt he­lyeznek a műkedvelő művészi mozga­lom fejlesztésére. Nagy összegeket áldoznak rendezők és szaképzett mű­vésziek szerződtetésével, akijének irány­nyitása alatt a műkedvelő körök tag­­j­ai nagyszerűen fejleszthetik képes­ségeiket. Ennek a gondoskodásnak egyik példája a moszkvai földalatti vilmosvasút építőinek kultúrpalotá­­ja mellett működő művészi mű­kedvel­ő együttes tevékenysége. A kút­palo­ta festőműtermének 30 tagja kiváló festők irányítása mellett tanulja a festészetet és a­ rajzolt sajátítja el a festőművészet elméletét és törté­nelmét. Ez az igazi műkedvelés! „Itt minden dolgozónak magadatott a szabadság" A dolgozó nép ünnepe a székelyföldi kulturverseny Ragyogó napsütéses időben, pompás hangu­latban, jókedvvel zajlik a Székelyföld hatalmas méretű kulturversenye. Nem is verseny ez, ha­nem ünnep, ezer és ezer dolgozó ünnepe. A Szé­kelyföldre utazó újságírók s a helybeli levele­zők lelkes tudósításaiból színesen és elevenen bontakoznak ki a pompás verseny képei. ZENESZÓVAL VONUL Szentkirály felé Oroszhegy és Diafalva ifjúsága —– hangzik a tudósítás. — A fiatalok vörös se­lyemzászlóval indulnak a körzeti verseny szín­helyére. És ugyancsak a Munkáspárt zászlajával, dallal és zenével vonulnak a többi községek la­kói is a versenyek színhelyére. A kulturházak falát mindenütt román és magyar jelmondatokkal, virágokkal és zöld gá­lyákkal díszítették. Csupa zöld lomb­ és zászló minden színpad. Szokássá vált, hogy a verseny színhelye volt például Szederjes község határa, ha az érkező kulturgárdák elé. Gyönyörű jelenet szn­helye volt például Szederjes község határa, ahová a felekiek elé mentek a leányok és legé­nyek. Többen közülük román népviseletbe öltöz­tek, hogy a feleki román fiatalságnak ezzel is bizonyítsák testvéri szeretetüket. Amikor az érkező feleki román ifjúság meg­látta a román népviseletbe öltözött székely fiu­kat és lányokat, odamentek hozzájuk és megölel­ték őket. A két nép testvériségének jelképéül a műso­ron is — mint általában minden faluban —, ve­gyesen szerepeltek román és magyar műsor­­számok. Marostorda megye 256 kultur otthona 120 központban versenyez. Az eddig lefolyt ver­senyeken nyolcezer embernél többen vettek részt. Szovátán 1200, Nyárádmentén 1000 és Mikeházán 800 dolgozó fölműves vett részt a versenyen. A verseny első szakasza május 22 én zaj­lott le. Az általános lelkesedésre jellemző, hogy nemcsak a fiatalság, hanem az idősebbek­ is örömmel vették ki részüket a versenyekből. Az udvar­hely megyei Lövétén megtartott versenyt ezernél több emberből álló nézősereg tapsolta végig.­­ Érdekes megemlíteni, hogy a 300 lakosú kis Homoródjánosfalva lakói közül kétszázan vonul­tak fel a verseny színhelyére, Városfalvára. ORSZÁGOSHÍRŰ KULTURCSOPORTOK vonulnak fel a nagyszerű versenyeken, így pél­dául Korond község híres csoportja, mely már Bukarestet is megjárta, szebbnél-szebb rég elfe­lejtett népi táncokat mutat be ez a csoport. A köröndi államosított fazekas üzem mun­kássága már hónapok óta készül a versenyre. Ugyanilyen lelkesedéssel kapcsolódik be a kull­­turversenybe a keresztúri szegény és középparaszt­ság. Eted község kulturotthona 8—10 éves gyer­mekekből alakított vonószenekart, mely már me­­gyeszerte híressé kezd válni. A 16 tagú gyermek zenekart Gagyi László tanító szervezte meg. A csoport kiemelkedő tehetségű tagjai a 14 éves Szőcs Sándor és a 12 esztendős Demeter Margit. Minden vágyuk, hogy tovább tanulhassanak. A kulturverseny sikerét nagyban előmozdít­ják a székelyföldi tantestület lelkes tagjai, akik fáradhatatlanul dolgoznak a jó ügy érdekében.. ÚJ MŰVÉSZEK EMEL­KEDNEK KI A legkiválóbb színészek és szovjet festők egész sora került ki a szak­­szervezetek műkedvelő csoportjainak soraiból. A szakszervezetek teremtet­te kedvező viszonyok megkönnyítet­ték a tehetségek felfedezését és fel­k­esését. A szovjet szakszervezetek irányítá­sa alatt álló amatőr művészi mozga­lom résztvevőinek száma egyre na­gyobb és az 1939. évi létszámhoz vi­szonyítva 400 ezerrel emelkedett. Ugyanilyen arányban emelkedik a művészi csoportok kulturális és mű­­vészi színvonala is. A szovjet állampolgár életcéljának tekinti azt, hogy a szocialista haza építésében alkotó munkával résztve­­hessen és igyekezzék hozzájárulni a kommunista társadalom építéséhez. Ennek a feladatnak egyik feltéte­lét képességeinek sokoldalú fejleszté­sében látja. Ezért — hangsúlyozta jelentésében V. Kuznecov — új mű­kedvelő csoportok szervezésével a szakszervezeteknek még jobban emel­niük kell művészi színvonalukat és a kuturmozgalomba még több dolgozót kell bevonulok. (Részletek D. Mosenszki cik­kéből.)

Next