Világosság, 1949. július (6. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
Megtisztítják, újjászervezik a falusi kulturotthonokat Kolozs megye kulturotthonainak újjászervezését beszélik meg az ideiglenes bizottság illetékes osztályán, a járási kulturfelelősökkel. A Kolozsvárra érkezett kulturfelelősök, akik a megye különböző járási ideiglenes bizottságának tagjai, beszámolót tartanak, majd irányvonalat kapnak. Elhatározóan fontos probléma ez, s a felszólalásokból kitűnik, hogy az újjászervezés kérdése égetően időszerű lett, mert vannak olyan községek, ahol még most is komoly hiányok és hibák vannak ezen a téren. Az alsózsuki kulúrottthon igazgatója Bucur Stefan, például nyilvánvalóan nem ok nélkül került ki a kultúrotthon vezetégéből. Felelősségteljes posztján ugyanis, nemhogy a haladó kultúrát és tudományt szolgálta volna, hanem a tömegekkel való kapcsolatát arra használta fel, hogy a miszticizmust terjessze. Egy összejövetelen buzgón esőért könyörgött, ahelyett, hogy feldolgozta volna a falusiakkal az eső eredetét megmagyarázó tudományos brossurát. Egy másik faluban, Kiskapuson pedig kiderült, hogy Crainic Simion pap-tanító, a kultúrotthon leváltott vezetője, személyes céljai érdekébe állította be a fáin egész kultúrmunkáját. Valóságos egyeduralmat teremtett a kultúrotthonban, nem engedett senkit beleszólni a munkájába, s álláshalmozó voltához híven, kedélyesen mondogatta, ha valaki részt kért a feladatokból: — Hagyjátok elek az öreget, mert az öreg mindent , megcsinál . . . Koshát az „öreget" nem hagyták. Ilyen igazgatóra nincs szükség a falusi kulturotthonokban. Valószínűleg más faluban is akadnak népellenes, megvesztegethető elemek. Ezért oly fontos a kulturotthonok vezetőségének újjászervezése. És hogy kikell tegyenek a kultúrotthonok élére, az most világosan kiderül Tulbure Aurélnak, a kolozsvári ideigre miként kell átszervezni a kultotthonokat, hogyan kell jobbá, eredményesebbé tenni a kultúrmunkát, mely a szocializmust építő munkának fontos része. Tiz járási felelős ül a szobában s készíti jegyzeteit. Az első kérdést nes bizottság kulturfelelősének szavadból. — Mivel a kulturotthonok vezetésébe befurakodott ellenséges, a munkásosztálytól és dolgozó parasztságtól távolálló elemek késleltetik, akadályozzák a munkát, nyilvánvaló, hogy csak jól megválogatott, arra hivatott népi elemeket kell a kulúrotthonok vezetőségébe beválasztani. A dolgozó parasztsághoz közelálló, kipróbált, a kultúrmunkát szerető , ahhoz értő embert kell a kultúrotthon igazgatójává emelni. Nem elég, hogy a dolgozó parasztsághoz hűséges népi elem kerüljön erre a fontos posztra. Van olyan kulurház, melynek igazgatója megfelel ugyan ennek a fontos követelménynek, azonban nincs érzéke a kulturmunkához, s nem úgy viszi arnnak vonalát, mint ahogyan arra szükség van. Aki nem tudja mozgósítani a tömegeket a kultúrmunka érdekében, aki nem méri, fel a kultúrmunka fontosságát, az nem való erre a feladatra. Dolgozó paraszt, munkás, vagy olyan haladó értelmiség lehet a kultúrotthon élén, aki a munkásosztályhoz hűséges, kipróbált, hozzáértő, a dolgozó parasztság és munkásosztály ügyét szívvel-lélekkel támogatóeme,bér. Szépen fejezte ki ezt az igényét Beng Joan, az alsózsuki állami mintagazdaságban dolgozó földműves, mikor levélben kérte az ideiglenes bizottságot a következőkre: — Olyan igazgatót kérünk a kultturotthonba, aki egiinek érzi magát, a munkássággal, s aki úgy felvirágoztatja a mi mintagazdaságunk kulturotthonát, hogy versenyre kelhessünk a falvakkal. . . vesek vezetik éspedig oly nagyszerű érzékkel és hozzáértéssel, hogy a fák- vak mindig kitűnnek a kulturversenyek találkozóin. Ilyenek a megyében: Magyar Jene, Gyalu, Sármás, Zsombor és Nyerce. A SPORTFELELŐSI TISZT-SÉG i s nagyon komoly feladatot jelent. Fontos, hogy a tisztséget vállaló ember mozgósítani tudjon a tömegsport fellendítése érdekében, s a tömeg- ■ sport fontosságát felismerve, hathatatósan dolgozzék a falu ifjúságának a tömegsport felé való irányításán. . Végül a pénzügyi felelős és titkár , — mely minden hutárotthonban egy személy — legyen hasonló a Kissár- tmási JMSz-tagokhoz, akik mikor legutóbb Pusztakamaráson szerepeltek, s nem fogadták el aszemélyi kiadásaikra szánt összeget az ottani kulturiotthon vezetőségétől, mert kijelentet- ték: ők nem azért jöttek, hogy pénzt vigyenek el a bulturiotthonból, hanem hogy pénzt hozzanak annak kulturrális céljaira. Nem úgy, mint a szu-l csági ifjak, akik útiköltség címén el verték a kultúrotthonok könyvtárra szánt összegét is. Végül leszögezi az értekezlet, hogy a kulturotthonok vezetőségében helyet kell biztosítani az TMSz-tagoknak, az ifjúmunkásoknak kémyfolárosi és titkári-pénztárosi minőségben. A kép teljes. ilyen szempontok szerint kell megtisztítani és ujjászer- vezni a kultur otthonok vzetőségét, hogy a munka minél szebben, erediményesebben haladhasson a falu kulturszintov,a dánok emelése, a szocializmus építése érdekében . . . (Hpn.) kik legyenek a kulturotthon vezetői? Milyen legyen a jövőben a hutárotthon könyvtárosa ? hangzik a következő kérdés. Olyan, mint a Körösforrás-bel kulturotthoné, aki nem várta meg míg az emberek eljönnek a könyvtárba, hanem maga vitte holzróbhozra, emberről,emberre a tudást árasztó könyveket s igy mozgósította faluját s az olvasásra. A könyvtáros nem lehet kötömbös a művelődés nagy kérdései iránt. Nem elég, hogy rábízzák a ködöt, babonát, tévhitet eloszlató könyyveket. Gondoskodni kell arról, hogy ezeket a könyyveket a múltban szándékosan Sötétségben, Juchtlanságban tartott tömegek el is olvassák. Fontos szerepe van a kultúrotthon vezetésénél * a színjátszóit, a hóm* és a táncosok vezetőjének Erre a feladatra több embert is lehet mozgósítani, nagyobb falvakon a csoportok vezetésére kettőt is. Fontos, hogy a csoportok vezetői tehetséges, hozzáértő, lelkes emberek legyenek, akik kapcsolatban vannak a tömegekkel, és értenek ahhoz, hogy miképpen kell és lehet a dolgozók sorából új kádereket kinevelni, e kulturfeladatok megoldására. Vannak a megyében községek, ahol a kórusokat, színjátszókat és táncosokat szegény földmű- A MŰVELŐDÉSI ÚTMUTATÓ júliusi száma az eddigieknél is gazdagabb tartalommal jelent meg. A Művészetügyi Minisztérium felügyelete alatt megjelenő folyóirat egyre jobban és hiánytalanabbal megfelel hivatásának, és falusi kultúrotthonok szavalóit és színjátszóit, valamint énekeseit irányító, kulturanyagot szolgáltató feladatának. A júliusi szám a kalászcsokrot tartó aratóasszony derűs, színes képével külsejében is tetszetős. Vezető cikke a szövetkezeti élet új irányait ismerteti. Az aratásról, s a termésbetakarításról szól a folyóirat több verse, cikke. A lap gerincét a nagy magyar forradalmi költőről, Petőfiről szóló előadás, színdarab és versek jelentik. A Petőfi előadás tömör fogalmazása, színes, eleven, népszerű nyelve igen alkalmassá teszik azt a kultúrotthonok tudásra szomjas hallgatósága számára. Ugyancsak teljesen megfelel a célnak Gredinár Aurél finom, költői színekkel megírt „Búcsú“ című színjátéka, mely Petőfi életének egy kevéssé ismeretlen epizódját viszi hitelesen és elevenen színpadra. Az új szám másik színdarabja Lucia Demetrius „Ingadozó“ című három felvonásom színműve, melyet Detrehemy József fordításában közöl a Művelődési Útmutató, a kapitalista osztály rothadtságát leplezi le. .Jól megrajzolt alakok, eleven dialógus, az osztályharc színpadi ábrázolása jellemzi a darabot, mely nagyon alkalmas műkedvelők számára, ha nem is éppen falusi műkedvelőknek, akik a romlott nagyvárosi figurákat mint a gyárigazgató és felesége talán kevéssé hitelesen viszik színpadra, mint a saját életükből merített darabok falusi vagy munkás szereplőit. Az új szám igen gazdag versekben is. Szimonov, Tervomajszki és Vohmenkcov versei mellett — Majthényi Erik, Dudás Kálmán és Szász Márton jó fordításai — újból örömmel fedezzük fel a munkásköltők nevét is. Virág Ferenc, a már ismert nevű munkásköltő mellett Torkos György magyarnagykapusi munkásköltő is figyelemreméltó hanggal jelentkezik. E verseken kívül Agod Sándor, Salamon László, Majthényi Erik, Horváth Imre, Szász János és mások szeremelnek versekkel lassul számban. ALIXANDER JASINI Dal a szántóföldön Sík a róna, nem látszik a vége itt visz rajta az égbolt szélére, minden göröngy csillámlik, világos nappal naptól, éjjel holdvilágtól. Föld fölött és ég alatt, középen gépmadárral, húz el éles ékben, duraluminium rémlik rajta . . . S hogy kéklik a víz kiszikkadt partjai Hát a kertek ékes tarkasága! Hát a lányok édes társasága! nem féltik a bőrük — nap ne érje, messze játszik ruhájuk fehérje. Ha ki fülel, hangos szárnycsapást halls búza fölött húz el egy madárraj, sasok lesznek, az is lehet — sólymok .. . Szép a búza, beérett már s jól hoz! Dolgoztok is rajta becsülettel traktorok meg rajtuk a sok ember, zakatol már cséplőgép is ottan s teherautók sora megrakottan. Más mező ez, mint ami volt régen, gépdübörgés, vegyül el a szélben. Itt is, ott is felcsendül az ének örömére Kenyér ünnepének. Szép hazánkban hírét zengi minden öröm s hála cseng-bong sziveinkben, messziről is visszhangzik az ének: ott folytatják füttyös gyárkémények. Fordította: LÁNYI SAROLTA A román-magyar barátság jegyében rendezték meg közös kiállításukat a közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartozó szakiskolák KOLOZSVÁR. A Farkas utcai II-es számú líceum épületének emeleti kiállítótermében négy szakiskola növendékei tartanak közös kiállítást. Román és magyar szakiskolások, akik a két nép barátságának szellemében a közös munka és közös feladat tudatában együtt rendezte meg évzáró kiállítását, mely a szakiskolák növendékeinek nagyszerű előrehaladásáról tesz bizonyságot. A ROMÁN IPARI LEÁNYLÍCEUM valóságos bazárral szerepel a kiállításon. Az anyag egy részét a Vöröskereszt bazárjában is láttuk. Kész, kiforrott munka eredménye valamennyi. Az iskola növendékei gyönyörű kézimunkákat, gyermekruhákat, kötött ruhákat, szőnyegeket, kötényeket, fehérneműket készítettek. De nemcsak varrni, szőni, kézimunkázni tanulnak itt a lányok. Az iskola háztartási óráin megtanulták a gyümölcs és zöldségkonzervek változatos eltérési médjáit, ízletes konzervjeiket, gyümölcsízeiket, kompétjaikat egyforma üvegekben ki is állították. Ezenkívül a kiállítás látogatói számára büffét készítettek, tortákkal, szendvicsekkel és süteményekkel. A kiállítás megnyitójára egy általuk készített menüt is szállítottak: levest, húst és tésztát. A MAGYAR IPARI LEÁNYISKOLA a román szakiskola anyagáéhoz hasonló változatos, érdekes kiállítást rendezett. A rengeteg kézimunka, kötött holmi, gyermekruha mellett feltűnnek az iskola növendékei által készített modern, ízléses női ruhák. Maguk tervezték és varrták a lányok ezeket a ruhákat s egyszerűségük már a dolgozó, öntudatos nők ízlését tükrözik. Kartonból, vászonból való növendékei is sok szép és hasznos munkával szerepelnek ál kiállításon. Nagyon szépek a ruhák, fehérneműk, s főleg a szőnyegeik, melyeket maguk szőttek. Rajzaik is feltűnően jók. Az iskola növendékei igen ízléses formaruhákat készítettek a Vakok Intézete növendékei számára, kiállítása valósággal látványosságslamb,n megy. A belső hatalmas termet lefoglaló kiállításon ott látjuk az iskola növendékeinek az egész falat elborító műszaki rajzait. A rajzok közt színes foltként hat a humoros fali újság, mely az iskola belső életét ábrázolja elevenen és mulatságosan. Itt vannak a kovácsműhelyekben készült tárgyak s a házi lakatosműhely itt készült eszközén. Aziskola elve: az önellátás. A gyakorlati oktatáshoz szükséges kéziszerszámokat mind maguk a növendékek készítik. Kombinált, fogó, francia kulcs, fűrészkeret és a többi szerszám mind-mind a fiuk keze munkája. Már az elsőévesek is komoly eredményt mutatnak fel, az abszolválók, a most végzett negyedévesek munkái pedig valóban nagyszerűek. Fogaskerekek, esztergaszívek, lépcsőszobák kerültek ki ügyes kezeik alól, olyan egyszerű, jószabású ,inas ruhák, szépek és praktikusak. Ilyenek a gyermek ruhák, valamint a divatrajzok is, melyek mentesek minden nyugatot utánzó túlzástól, ellenben finomak és célszerűek. 1 % Minden egyes darabon visszatükröződik a lányok türelme, a munkavágya, szakértelme. Még a kis elsőévesek is szinte kiforrott, igen szép kidolgozású munkákkal szerepelnek. Mindhárom szakiskola kiállításának jövedelmét a nyári gyermektáborok javára adják, szerszámok, melyeket csak szakember értékelhet igazán. Szemléltetően mutatják az egyik asztalon, amíg a nyersanyagból félig, majd teljesen kidolgozott szerszám lesz. Érdekes a kiállító diákok műhelynaplója, melyben leírják a menks teljes menetét, a munkafolyamatot, tehát bizonyságát adják annak, hogy tervszerűen, tudatosan dolgoznak s elméletileg is pontosan ismerik a gyakorlati munka folyamatát. Végül a kiállítás sportdíjait nézzük meg, melyeket e sportban is jelentős eredményeket elért iskola diákjai nyertek a versenyeken. És megtekintjük az iskola büszkeségét: a kollektív munka eredményét a diákok közös találmányát a „Pionír" elnevezésű esztergapadot. Megtudjuk, hogy az iskola növendékei az Állami Tervbe bekapcsolódva, tíz ilyen esztergapadot készítenek a műszaki iskolák számára, hogy azok a szakiskolák, melyeknek költségvetése csak egy esztergapad beszerzését teszi lehetővé, ugyanebből az összegből két ,Pionír- esztergapadot vehessenek. A többi szakiskolák számára dolgozó gépipadi iskola kiállítása is a szakiskolák növendékeinek közösségi Szelleméről, tudásáról és gyakorlati érzékéről tesz tanúságot. A ROMÁN HÁZTARTÁSI TECHNIKAI ISKOLA A MAGYAR GÉPIPARI MŰSZAKI ISKOLA írószövetségi tagok figyelmébe! A RNK írószövetségének kolozsvári fiókja július elsején, (pénteken) délután 6 órakor taggyűlést tart, Jókai-utca 2. szám alatti helyiségében. A gyűlés napirendje: beszámoló az írószövetség határozatairól és a nyári munkaprogram meghatározása. Feltétlenül jelenjék meg minden tag