Világosság, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-01 / 1. szám

A Romániai Magyar Népi Szövetség napilapja KOLOZSVÁR, 1951. január. s hétfő. ÁRA 4 LEJ VIl­. ÉVFOLYAM, I. SZÁM. Az ötéves terv újjáépíti az erdőket Az 1959. évi állami terv telje­sítése biztosította az ötéves terv alapjait. A terv egyéb fejezetei között vonatkozik ez az erdő­gazdálkodásra is. 1959. év folya­mán folytattuk az 1949-ben megkezdett munkálatokat, ame­lyek egyrészt a kipusztított er­dőterületek, a földesurak és tő­kések által kirabolt, letarolt er­dővidékek újrafásítását, más­részt 335 millió facsemete ter­melését irányozták elő a továb­bi erdősítések végrehajtására. A tőkés-földesúri ''Hág m­ai szörnyű pusztítást vittek véghez országunk egyik legjelentősebb természeti kincse, az erdők te­rén. Az egyéni tulajdonokat ké­pező erdőterü­­legeket kipusztí­tották, s ha nem volt több ir­­tási hely, akkor új erdőket vásá­roltak, s ott folytatták szörnyű garázdálkodásukat A hatalmas erdőterületek egyre csökkentek, mert az esztelen ír­ás mellett a tőkések nem gondoltak az új­­rafásításra, új erdőterületek lé­tesítésére. A tőkéseknek az er­dőterületeken elkövetett hará­­csolásai kihatással voltak a nemzetgazdaság más területeire is. Az esztelen erdőirtások meg­változtatták az éghajlatot. A kipusztított vidékeken fák nem ásták útját a száraz szeleknek s nem lehetek mágukból többé csapadékéit biztositó párát. Az erdőterületek kipu­sztítása igen nagymértékben hozzájárul az­ elmúlt években fellépett száraz­ságok bekövetkeztéhez. Másik súlyos kár, amit az er­dőterületek pusztítása okozott, hogy a fák nem fogták többé fel a hegyekre zúduló csapadé­kot, ez szabadom folyt le a völ­gyekbe, helyenként elmosta a termőföldet s vízmosások, talaj­egyenetlenségek keletkeztek. A tőkés-földesúri világ évti­zedes rablógazdálkodásának kö­vetkezményeit kell kiküszöböl­nünk, a lehető legrövidebb idő alatt. Az 1949 ts, 1950-es állami tervek már jelentős mértékben hozzájárultak ehhez. Egyrészt kisebb területek fásításával, másrészt sokmilliárd facsemete termesztésével, amelyek elen­gedhetetlenül szükségesek az ötéves terv erdősítési munkála­tainak teljesítéséhez. Akármerre utazunk az or­szágban, akármerre utazunk Kolozs­ tartomány területén, az országutak mellett táblák híré­re ak, hogy az erdő a dolgozó nép közös vagyona. A táblák felszólítják az utasokat, hogy óvják az erdőket a rongálódás­tól. A meglévő erdőterületek szomszédságában mindenütt fiatal, magasba szökő fák ezrei láthatók, így van ez a Gyalui havasokban, a bányabükki er­dő közelében, a Szamos-menti erdőkben s az Aranyos-völgyet körülvevő rengeteg közelé­ben is. Az ötéves terv az erdősítési munkálatok további messzeme­nő távlatait nyitja meg. „Az er­dészben az ötéves terv során fokozzuk az erdők uraüjzete­é­­nek munkálatait. 399900 hek­tár­ erdősítünk, 7009 hektár sza­­kedékos terület talaját megköt­jük,' 'továbbá erdősítéssel meg«­javítunk 10 000 hektár terméket­lenné vált területet“ — mondja az ötéves tervről szóló törvény. Még a hozzá nem értő ember is könnyűszerrel felfoghatja e munkálatok nagy jelentőségét. A 390.000 hektár újrafásítása nagymértékben hozzájárul az időjárási viszonyok megjavítá­sához s a terméketlenné vált földek javításához. Az ötéves terv során az erdősítéssel meg­javított 40.000 hektár terület nagymértékben járul hozzá a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. „Biztosítjuk a vízierőművek szempontjából fontos vidékek helyreállítását — mondja a to­vábbiak során a terv — és a vízrendszer egyensúlyának fenntartását, 30.600 hektár terü­let erdősítése által.­ Az ötéves tervnek ez a szakasza a villa­­mos­­ás megvalósítását segíti elő. Lehetőséget nyújt arra, hogy a helyi vízőerőt felhasz­nálva, minél több helyen lehes­sen erőműtelepeket építeni. Rö­videsen megkezdik a Torda-ra­­joni Várfalvánál az Aranyos­széki falvak villamosítását cél­zó vízierőmű építését Az erőmű tervezőinek olyan gátat kelle­t szerkeszteniük, amely megfelelő mennyiségű vizet fog fel, s azt tárolja az Aranyos-folyó apadá­sa idejére is, az augusztusi, szeptemberi hónapokra. Lénye­gesen könnyebb dolguk lett volna a vízierőmű tervezőinek és építőinek, fia a tőkének évti­zedeken át nem rabolták volna ki az Aranyos-folyó felső sza­kaszának erdőségeit. A tőkések esztelen rablógazdálkodása, az erdők kiirtása következtében az Aranyos-folyó vízállása nem egyenletes, a nyári hónapok vé­gén igen leapad. Az ötéves terv során 36.000 hektár területen végzünk erdősítéseket. Az új erdők rendeltetése a folyók víz­tömegének egyenletes biztosítá­sa, hogy ezáltal lehetőség nyíl­jék új vízerőművek építésére. Az ötéves terv erdősítési munkálatainak végrehajtására a fejlett, nagyszerű szovjet mun­kamódszereket, tapasztalatokat hasznosítjuk. Ez nem csupán az újraültetésekre vonatkozik,­, ha­nem szovjet munkamódszereket alkalmazunk az erdőkitermelé­sek során is. Elsősorban gépe­sítjük ezt a m­unkát. A szovjet mérnökök nagyszerű gépeket szerkesztettek, amelyek az er­dőkitermelés munkáját meg­­könnyítik, észszerűsítik. A Szovjetunió önzetlen baráti tá­mogatása révén ilyen gépeket adhatunk az erdőkitermelő munkások kezébe. A dolgozó földművesek jelen­tős mértékben hozzáj­áru­lhatnak az ötéves terv erdősítési mun­kálatainak teljesítéséhez. Fel­adatuk egyrészt az, hogy óvják, védjék a meglévő erdőterülete­ket a rongálásoktól, a kártevő kezek garázdálkodásától. Emel­lett pedig az erdősítési munká­latok végrehajtását önkéntes munkával segíthetik, a cseme­ték számára szükséges gödröls kiásásával és a fák ültetésével. A Román Munkáspárt nagy­szerű kezdeményezéséből szüle­tett ötéves tervnek az erdőgaz­daságra vonatkozó feladatait minél jobban, minél hamarább kell teljesítenünk. Az erdőslési terv végrehajtása szeretett ha­zánk felvirágoztatásának egyik fontos láncszeme. Enn­ek­ tuda­tában kell az erdőmunkásotrnak hozzálátniuk a terv teljesítésé­hez ezek tudatában .­­ll a dol­gozó földműveseknek minél na­gyobb segítséget adniok az er­dősítést végző szakembereknek. tt"iS Boldog ujesztendőit ________________________________________________________| Az 1951-es ujesztendő alkalmából a­­ Világosság újabb ragyogó győzelmeket kíván a dolgozóknak a béke megvédé­séért az Ötéves Terv teljesítéséért a szocializmusért vívott harcban. Díszünnepság a fővárosban a Román Népköztársaság kikiáltás­ának 3. évfordulója alkalmából Népünk életének nagyszerű ese­­­­ménye, a Román Népköztársaság ■ kikiáltásának harmadik évfordu­lója alkalmából a RNR A­teneumá­­­­ban rendezett ünnepi gyűlést a fő­­városi néptanács végrehajtó bi­­zottsága, a RMP bukaresti szerve­zete és a tömegszervezetek. Az ünnepségen jelen voltak: dr. C. I. Parhon akadémikus profes­­­szor, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke; P. Constanti­nescu-Iasi akadémikus professzor; Mihail Sadov­eanu, akadémikus és Ion Nicu­a elvtárs, a Nagy Nem­zetgyűlés Elnöki Tanácsának alel­­nökei, Gh Gheorghiu-Dej elvtárs, Ana Pauker elv­társnő, Vasile Luca elvtárs, Teohari Georgescu elvtárs, Chivu Stoica elvtárs, helyettes mi­niszterelnökök, Lo­ar Radaceanu, Gh. Apostol, Emil Bodnar­as vezér­­ezredes, Miron Constantinescu, Gh. Vasilichi, C. Parvulecsu, Ljuba Chisinevschi, Cet.S­anta Craciun, L. Rautu, Al. Draghici, Gh. Flores­cu, L. Selajan vezérőrnagy, Alexa Augustin elvtársak, a BMP KV tagjai és a kormány tagjai. A diplomáciai kar részéről részt­­vettek: A. V. Zotov, a Sz­ovje­unió ideiglenes ügyvivője. Van ,Tu Pin, a Kínai Népköztársaság nagyköve­te, Borisz Manotov, a Bolgár Nép­­köztársaság köve­t, Kalló Iván, a Magyar Népköztársaság megha­­talmazott minisztere, Jonny Löhr, a Német­ Demokratikus Köztársaság minisz­ere, Tadeusis Fidzinszki, a Lengyel Köztár­saság ideiglenes ügyvivője, K. Hobdari, az Albán Népköztársa­ság helyettes ügyvivője, I. Ba­­bitzki, a Csehszlovák Köztársaság helyettes ügyvivője és mások. Jelen voltak még: Traian Savur­­lescu, a RNK Akadémiájának el­nöke, Gh. Roman, Bukarest vá­rosi , nép­tanácsának elnöke, vala­mi­nt az, államszervek számos kép­viselői, a tudományos és a kultu­rális élet képviselői, a néptaná­csok képviselői, a tömegszerveze­­tek, a­­Román Népköztársaság Fegy­­veres Erőinek képviselői, nagyszá­mú termelésben kitűnt élmunk­ás és élmunkásnő. A főváros dolgozóinak képvise­lői, akik a díszünnepségen részt­­vet­tek, határ­asan lelkesedéssel, meggy,cs­ődtetel és elhatározással jutt­atták kifejezésre hűségüket és megingat­hatatlan ' r£& a­szkoxiásukat: a Román Népköztársaság iránt, népi demokratikus rendszerünk és vezetője, a Román Munkáspárt iránt. Sűrűn zúgott fel a teremben lévő ördeg: tapssal és dörgő él­jenzéssel ünnepelték hazánk fel­szabadítóját és támaszát, a le­győzhetetlen Szovjjetuniót; forró szere­­ttek leírhatatlan lelkesedés­­sel éltették a béke, szabadság és szocializmus zászlóvivőjét, a román nép legszeretettebb barátját, Joszif Visszárionovics Sz­álin elv­ársát. A­. vörös és nemzeti színű lobo­gókkal díszített színpad hátterét hatalmas Sztálin kép díszt­ette. Körülötte dr. C. I. Parhon akadé­mikus, dr. Pet­ru Groza, Gh. Ghe­orghiu-Dej és Ana Pauker képeit helyezték el. Hosszú éljenzések kö­zepette foglalták el helyüket a ölszemelvényen az aktv elnökség tagjai, élén dr. C. I. Parhon aka­démikus professzorral és Gh. Ghe­orghiu-Dej elvtárssal. A RNK és a Szovjetunió him­nuszának elhangzása után dr C. I. Parhon akadémikus professzor, nyitotta meg az ünnepi ülést. Hosszantartó ünnepléssel fogad­ták azt a javasl­atot, hogy az ün­nepi ülés dísze­lnökségének élére népünk legszeretet­ebb barátját és tanítóját, a nagy Sztálint válasz­szák. A hallgatóság percekig éltette a világ összes dolgozóinak lángeszű vezetőjét, Sztálin elvtársat. Megválasztot­­te még a díszesd­nökségbe a Szovjetunió Kosamu­­nisá (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának Politbüróját és a Román Munkáspárt Központi Ve­zetőségének Politebürójáit, élén Gh. Gheorghiu-Dej elvárásai. A megjelen­ők lelkesen éltették a RMP KV-nek főtitkárát. Dr. C. I. Parhon professzor, aka­démikus, azután Emil Bodnaras ve­zérezredes elvtársnak, a RMP KV Poli bürója tagjának, a RNK Fegy­­veres Erői miniszterének adta meg a szót. Többizben hatalmas tapsok sza­­kították félbe Emil Bodnaras ve­zérezredes elvtárs beszédét. Arra a javaslatra, hogy az ün­nepi gyűlést a Nagy Sztálinhoz in­tézendő hódoló távirat küldésével zárják be újabb hatalmas ünnep­­lési hullám nyilvánult meg az egész dolgozó emberiség zseniális veze­tje iránt. Ezután szép művészi műsor kö­vetkezett, amelyen Mircea Buciu, az Állami Opera szólistája (ének), Mandru Katz (zongora) és Ion Voicu (hegedű), a Bukaresti Fil­harmonikusok szólistái és a fővá­ros néptanácsának énekkara St. Muresan vezetésével működtek közre. Első ötéves tervünkre nori­eájuk teljesítésével készülnek a „Breiner Béla154 textilgyár derméi A kolozsvári „Breiner Béla“ textilgyár munkásai és techni­kusai komoly, lelkiismeretes munkával készültek fel első öt­éves tervünkre. Az üzemben szervezett szocialista munkaver­seny tüzében a dolgozók még december 19-én befejezték évi tervelőirányzatukat és azóta 1951-re termelik a jó minőségű gyapot­vásznat. Nagy érdemük a gyár dolgozóinak, hogy a ter­melésben felmerülő nehézségek ellenére 16,1 százalékkal növel­ték az üzem termelékenységét az 1949. évi termelékenységhez viszonyítva. A termelékenység növelése részben annak tulajdonítható, hogy a dolgozók nagy része szakmai tanfolyamot végzett , akik közül tizen mint szak­munkások magasabb fizetési sorolásba is kerültek. Szakisme­retük bővítése mellett nagyje­lentőségű volt az üzemben al­kalmazott új munkamódsze­rek, észszerűsítések, újítások, amelyek mind hozzájárultak a termelékenység növeléséhez, így például Szántó Arcadie újí­tásával, azzal, hogy megoldotta a szálak páros csévézését, 50 százalékos termelékenységnöve­lést ért el. Ugyancsak ezzel a munkamódszerrel hat hónap alatt 122.556 lej értékű anyagot is megtakarítottak. A termelékenység állandó nö­velésével a dolgozók naponta túlszárnyalták napi előirányza­taikat. Első ötéves tervü­nkre készülve, elhatározták, hogy felemelik elavult normáikat­így például Butyka Anna, Ma­­rosan Irina, Buzeckó Ilona, Oros Márta és Kun Katalin szövőnők normájuk 20 százalé­kos felemelését kérték. A fono­dából Lekey Erzsébet és Maro­san Márta ugyancsak 20 száza­lékos normaemelést kért, Grün­­feld Gizella pedig 30 százalékkal növelte napi normáját. Az üzem dolgozói közül még többen kér­ték normájuk felemelését és ígérték, hogy a jövő évben még fokozottabban harcolnak a se­lejt ellen. 1950 ben 138 traktorállomás működött Népköztársaságunkban. Az ötéves terv során új traktorállom­ások létesítésével 428-ra emel­jük 1955 végéig a traktorállomások számát

Next