Világosság, 1951. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

A Romániai Magyar Népi Szövetség napilapja KOLOZSVÁR, 1951. február 1. csütörtök. ÁRA 4 LEJ VIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM. Kiszélesíteni a békemozgalmat fokozni az éberséget! A KOLOZS-TARTOMÁNYI BÉKEHARCI BIZOTTSÁGOK TAPASZTALATCSERE ÉRTEKEZLETE Kolozs­ tartomány Békevédelmi Harci Bizottsága vasárnap tapaszta­latcsere-értekezletet tartott a rajo­­nok, fontosabb ipari vállalatok, né­hány kollektív gazdaság és község békeharci bizottságai elnökeinek és titkárainak bevonásával. A megbe­szélésen résztvettek élmunkások, mint Gábor János, a kolozsvári vas­úti műhelyekből és Szőcs Mária, a tordai Proletárul-ből, élvonalbeli ér­telmiségiek, mint Daicovisiiu Con­stantin, Rosea Alexandra egyetemi tanárok, Nagy István, a Bolyai Egye­tem rektora, egyházi vezetők: Truta Sabin, az ortodox egyház vikáriusa (Kolozsvár), és Vásárhelyi János, a református egyház püspöke. Az ér­tekezletet Daicoviciu Constantin elv­társ, a tartományi békeharci bizott­ság elnöke vezette. A bizottságok legfőbb feladatai voltak és maradtak továbbra is: a bé­keharcosok mozgalma tömegalapj­ai­nak állandó kiszélesítése — a var­sói világkongresszus határozatának értelmében, — nevelő munkát végez­ni a békeszerető tömegek körében, népszerűsíteni a béketábor győzel­meit és leleplezni a gyilkos imperia­lizmust. A bizottságoknak egyre na­gyobb tömegeket kell cselekvő béke­harcra mozgósítaniuk, azokat is, akik eddig esetneg még tíz­ot állunk a po­litikai élettől. Az imperialisták ko­reai kegyetlenkedéseinek leleplezésé­vel párhuzamosan ki kell szélesíte­­niök a koreai harcosok és hozzátar­tozóik megsegítésére indult mozgal­mat. Ebben a munkájukban a bizott­ságok különféle módszereket alkal­maztak Az aranyosgyéresi Sodronyipar bé­­keharci bizottsága például figyelmet fordít arra, hogy a békeharc moz­galmát szervesen összekapcsolják a dolgozók előtt álló időszerű feladatok teljesítésével, a tervelőirányzat telje­sítésével. Ennek érdekében beosztotta tagjait, hogy ezek tervszerűen vegye­nek részt a szakszervezeti, üzemi, ter­­melési értekezleteken és felszólalá­sukban tudatosítják a dolgozókban a békeharcot. A bizottság tagjai fel­adatot kaptak arra is, hogy harcoljanak a termelésben az eset­­leges káros, munkásellenes meg­nyilvánulásokkal szemben. A múlt káros csökevényeinek a dol­gozók tudatában még fellelhető ma­radványainak kiirtásáért. Az egyik gyűlésen például sovinisz­ta megnyilvánulást lepleztek le, eredménnyel. A kolozsvári vasúti műhelyek bé­keharci bizottsága nagy gondot for­dít a szemléltető agitációra. Nagy rajzokat készítettek az imperializmus leleplezésére (egy ilyen rajzot a vá­ros központjában helyeztek el); az üzemben jelszófeliratokat függesztet­tek ki, a faliújságon kivágott újság­cikkeken keresztül mutatják be a békeharc eseményeit; békeharcos film­híradókat vetítettek a műhelyek kulturotthonában. A bizottság tagjai ugyanakkor részt vesznek a szocialista versenymozgalom kiszélesítésében is. A TÖMEGEK ELŐTT LEPLEZZÜK LE A BERKE ELLENSÉGEIT! Tordán a békeharcra nevelő és fel­világosító munkába bevonják nép­hadseregünk tisztjeit is, akiket szere­tettel fogad a rajonbeli falvak dol­gozó népe Az ellenséggel szembeni éberség is megnyilvánul itt. A városban nyilvánosan, ezer em­ber előtt lepleztek le egy, a hadse­regből kicsapott volt ezredest, aki az imperialisták javára, a béke el­len agitált. Marosújváron szép eredményeket értek el az iskolás gyermekeknek békeharcos szellemben való nevelé­sével. A koreai nép megsegítésére indított országos méretű gyűjtés al­kalmával egyébként, másutt is bebi­zonyosodott a gyermekek helyes ne­velésének eredménye: gyakran a proletárinternacionalizmus szelle­mében nevelt gyermekek maguk Megnyitójában Daicoviciu elvtárs ismertette a megbeszélés célját: ki­cserélni a bizottságok által szerzett tapasztalatokat, megbeszélni az ered­ményeket, a legjobb munkamódszere­ket és felfedni a hiányosságokat is. Dan Silvia és Kovács András elv­társak a világpolitikai helyzetről tartottak előadást. A tapasztalatcsere keretében Dés­­lajon, Topánfalva-rajon, az aranyos­­gyéresi Sodronyipar, a kolozsvári vasúti főműhelyek és Hidalmás köz­ség békeharci bizottságai elemezték az elmúlt hónapokban végzett munká­jukat. A résztvevők közül számosan felszólaltak, ismertetve a békeharcra való mozgósítás terén alkalmazott módszereiket. Beszéltek a hiányossá­gokról és további feladatokról is, győzték meg szüleiket a koreai har­cosok megsegítésének jelentőségé­ről. Topánfalva-vajonban a téli kultu­rális tevékenység központjába is a békeharcra való mozgósítást állítják. Mozgósítják a hegyvidék lakóit, hogy vasárnap délutánonként látogassák a községi, központ­ban lévő kulturott­­hont, ahol békeharcos előadásokat rendeznek. Bebizonyosodott az egyéni példa­­mutatás lé meggyőző ereje is Szamos üzemben a békeharci bizottságok tag­jai egyben a legjobb agitátorok is, élen járnak a termelésben. Az egyik kolozsvári gyárban rendszeresen fali feliraton népszerűsítik az élmunkáso­kat, mint a békeharc élvonalbeli ka­tonáit. Ez ösztönzőleg hat a többi dolgozókra is. A Bolyai Egyetemen — amint Nagy István elvtárs, az egyetem rektorának felszólalásából kitűnt — a békeharci bizottság tag­jai jó példát mutattak a koreai bé­keharcosok pénzbeli megsegítésére való jegyzésnél is. A példa azután sok követőre akadt. ERŐSÍTSÉK kapcsolatukat A TÖMEGEKKEL A BÉKEHARCI BIZOTTSÁGOK ELNÖKEI ÉS TITKÁRAI! Az eredmények mellett szóba került Az értekezleten felszólalt Truta Sabin, az ortodox egyház vikáriusa is. A becsületes, békeszerető papság tevékenységéről és feladatairól adott számot, arról, hogyan kell küzdeni a becsületes papoknak a háborús gyúj­­togatókkal szemben, hogyan kell népszerűsíteniük híveik körében a békeharc eszméjét, hogyan kell harcolni a sovinizmus és a nép ellenségének más eszközei ellen. Truta Sabin vikárius idézett a pász­torlevélből, amelyet ez ortodox püs­pökség újév alkalmával intézett a papokhoz és hívekhez: ,»Alig aludtak ki az elmúlt háború lángjai, alig száradtak fel az özvegyek, árvák, anyák, testvérek könnyei, amelyeket az elvesztettek után hullattak, s a népek igazságának és szabadságának ellenségei máris uj, sötét fellegeket terelnek a fejünk fölé... A világ bé­kéjéért dolgozva, harcolva és imád­kozva meg van az a tudatunk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem együtt az emberek százmillióival akik mind a leigázó háború ellenségei és hűsé­ges katonái az igazság és szabadság szilárd alapjain felépülő békének... Harcolunk a békéért, hogy boldog hazát építhessünk, harcolunk a bé­kéért, hogy kivegyük részünket az új világ felépítésében...el­TERJESSZÜK A BÉKEHARCRA A MOZGÓSÍTÁS ÚJ MÓDSZEREIT! A felszólalások után Tompa János, majd Daicoviciu Constantin elvtár­sak beszéltek a békeharci bizottsá­gok feladatairól és arról, hogyan kell az eddigi hiányosságokat felszá­molni. A bizottságoknak egyre szélesíte­niük kell tevékenységüket. Szervez­a békeharci bizottságok munkájának számos hiányossága is. Egyes béke­harci bizottságok nem végeznek ki­elégítő munkát. Alapvető hiányosság nyilvánult meg már abban is, hogy a Kolozsvár­ és Bánffyhunyad rajoni békeharci bizottság elnöke és tit­kára nem vett részt a megbeszélé­sen. Egyes rajoni bizottságok elsza­kadtak a tereptől, nem adtak segít­séget munkájukban községi bizott­ságoknak. A Dés-rajoni bizottság el­nöke és titkára nem csak, hogy a községekbe nem jártak ki, de még az elmúlt hetekben Désen megtartott békeharci nagygyűlésről sem szerez­tek tudomást Ezen­­e­gyűlésn Pet­­rovics Emil és Nagy István elvtár­sak, akik hazánk békeharcosainak küldötteiként részt vettek a varsói béke-világkongresszuson, beszámol­tak a kongresszus munkálatairól. Ilyen körülmények között nem cso­da, ha a Dél-rajoni békeharci bizott­ság vezetői az értekezleten nem tud­tak alapos munkabeszámolót tartani. A békeharci bizottságoknak fokoz­niuk kell a harcot a béke kül- és belföldi ellenségeivel szemben. Van­nak bizottságok, amelyek eddig is eredményes munkát végeztek ezen a téren. Számos kolozsvári üzemben fotomontázson, az egyik kolozsvári egyetemen külön faliújságon leplezik le a háborús gyújtották aljas akna­munkáját, szítva a gyűlöletet az im­­periilist^kktl azciHtz.n *»­•« 'iák meg ezzel párhuzamosan a béke erői­nek győzelmes harcát. Vannak azon­ban még bizottságok, amelyek nem leplezik le elég merészen és konkré­ten a volt kapitalistákat, a kuláko­­kat és a háborús gyújtogatók többi belföldi ügynökét. A falusi értelmiségieket, orvosokat, tanítókat, becsületes, békeszerető pa­pokat sem mindenütt vonják be kel­lőképpen az aktív békeharcba. En­nek nagy jelentősége van, mutatja az is, hogy az osztályellenség a leg­aljasabb eszközöktől sem riad vissza, hogy különösen a papokat távoltart­­sa a mozgalomtól. Dél-rajonban és másutt is, a kulákság megkísérli rá­galmazni a békeszerető papokat, akik híveikkel együtt részt akarnak ven­ni népünk legszentebb ügyének, a béke ügyének kiharcolásában. zenek maguk köré aktívakat a mun­ka jobb elvégzése érdekében. A bi­zottságok tevékenykedjenek konkrét munk­aterv alapján. Keressenek ál­landóan új módszereket munkájuk­ban, agitáljanak embertől-emberig a békeharc fokozásáért. Az időszerű feladatokat, mint az ötéves terv tel­jesítése, a tavaszi mezőgazdasági kampány, a kulturális színvonal emelése, kapcsolják össze a béke­harcra való mozgósítással. Falun vé­gezzenek meggyőző munkát a kollek­tív gazdaságba való belépésre, mert ezzel a békeharcot erősítik. A bizott­sági tagok minden téren járjanak elől jó példával. Minél több nőt és ifjút vonjanak be a munkába. Hasz­nálják fel a rádiót, sajtót, hallgassák és olvassák közösen a dolgozók a béketábor harcának eseményeit Ugyanakkor írjanak is az újságoknak a környezetükben elért eredmények­ről, terjesszék a mozgósító munka új módszereit, ennek érdekében a rajo­­nokban tartsanak a bizottságok ta­pasztalatcsere-értekezleteket. A békeharci bizottságok egyik alapvető feladata: fokozni a harcot az osztályellenség, a kuláksággal szemben, amely a háborús gyújtoga­­tók ügynöksége. Konkréten, nyilvá­nosság előtt kell leleplezni a béke ellenségeit. A békeharci bizottságok fokozott éberséggel kísérték figye­lemmel az ellenséges elemek tényke­dését hogy megakadályozhassák aknamunkájukat. Az értekezlet lelkes hangulatban ért véget. Mindenki érezte, ez szá­mos tanulságot jelentett a békeharci bizottságok számára. Tanulságot, amely munkájuk megjavítását segíti. KAPCSOLJUK ÖSSZE A BÉKEH­­ARC-MOZGALMAT A TERVELŐIRÁNYZATOK TELJESÍTÉSÉVEL! A BECSÜLETES PAPOK HITET TESZNEK A BÉKEHARC ESZMÉJE MELLETT A Szovjetunió újabb hatalmas eredményei A Szovjetunió miniszterta­nácsa mellett működő központi statisztikai igazgatóság közle­ménye a szovjet állam népgaz­dasága fejlesztésének 1950. évi állami terve eredményéről, a kommunizmus építésének újabb világraszóló sikere, a kommu­nizmust építő szovjet ember je­lentős győzelme. A Szovjetunió 1950. évi népgazdaságfejlesztési tervének végrehajtásáról szóló közlemény a szovjet nép lelkes munkájának a múlt év során el­ért eredményeiről beszél. Amint a jelentésből kitűnik, az ipari össztermelés 1950. évi termelési tervét 102 százalékra teljesítet­ték. A szovjet emberek nagy­szerű munkalendülete a gyára­kat a szovjet hazafiság hatal­mas erejével átfogó szocialista versenyek színhelyévé tette, a sztahanovisták újabb és újabb sikerei a munka termelékeny­ségének szüntelen emelkedése, pedig hozzájárult ahhoz, hogy az 1949. évi termeléshez viszonyít­va a Szovjetunió ipari termelé­se 23 százalékkal emelkedjék. Mi sem jellemzőbb ennek je­lentőségére, mint az a tény, hogy amíg az ötéves terv 1950- re, az ötéves terv utolsó eszten­dejére az ipari termelés 48 szá­zalékos emelkedését írta elő 1940 -hez képest.) ,1950-ben a tény­leges emelkedés több mint 70 százalék. A jelentésnek az új technika bevezetéséről szóló fejezete ar­ról tanúskodik, hogy a szovjet társadalom óriási lépésekkel ha­lad a kommunizmus felé és be­szédes bizonyítéka annak a fi­gyelemnek, amelyet a Bolsevik Párt a nehéz munkamenetek gépesítésére fordít. Az elmúlt esztendő folyamán a szovjet ipar több mint 400 új géptípust és gépfajtát alkotott. A testi és szellemi munka közti határ­vonal elmosódására világít rá a jelentésnek az az adata, amely " win ’95- ben csupán a".ipar­ban a munkások javaslatai alapján alkalmazott találmá­nyok, újítások, észszerű­sítések száma 600 ezerre emelkedett. A szovjet mezőgazdaság is jelen­tős sikereket könyvelhet el. Jó gabonaneműekkel bevetett terü­let 6 millió 600 ezer hektárral haladja meg az 1919-ik évit A szovjet kormány gondoskodott a mezőgazdaság új gépekkel va­ló ellátásáról. Egyedül 1950-ben több mint 180.000 traktorral nö­vekedett a világ leghaladóbb mezőgazdaságának, a szovjet me­zőgazdaság gépállománya. A termelésben elért ragyogó eredmények természetesen a szovjet emberek életszínvonalá­nak emelkedésében is éreztetik hatásukat. Tudvalevő, hogy 1950 március 1-én a szovjet kor­mány, a jegy­rendszer megszün­tetése óta már harmadízben, újabb árleszállítást hajtott vég­re. Ez az árleszállítás a szov­jet valuta további megerősödé­sét, vásárlóképességének emel­kedését jelentette. Miközben a Szovjetunió ilyen történelmi jelentőségű sikereket ér el, a kapitalista világ vál­sága egyre fokozódik. A tőkés országokban a munkanélküliek száma meghaladja az 50 milliót, az élelmiszerárak az Egyesült Államokban­ június végétől több mint 20 százalékkal emelkedtek, a szovjetellenes támadásra ké­szülő amerikai kormány és a marshallizált államok zsoldos kormányai újabb és újabb adó­terheket vetnek ki a háborús előkészületek költségeinek fe­dezése céljából a dolgozókra. Azok az eredmények, ame­lyekről a Szovjetunió 1950-ik évi népgazdasági tervének vég­rehajtásáról szóló közlemény beszámol, a Bolsevik Párt és a nagy Sztálin vezette szovjet nép újabb győzelmeit jelenti. A jelentés a számok egyszerű, de lelkesítő nyelvén beszél a kom­munizmus építésében elért ered­ményekről. Ezek a sikerek pél­dát, buzdítást jelentenek a marxi-leniai kommunista és munkáspártok vezetése alatt a szocializmust építő népi demo­kratikus országok dolgozói szá­mára. Nagyszerű példát és buz­dítást jelentenek Népköztársa­ságunk dolgozói számára, akik ebben a­z évben ve­r­t­ték ki első ötéves tervünk megvalósítását. A háború utáni sztálini öt­éves terv megvalósításai a­ kom­munizmus napfényes jövőjét vi­lágítják meg a világ dolgozói előtt, egyben pedig újabb be­szédes bizonyítékai annak, hogy Lenin és Sztálin ügye, a béke és a szocializmus ügye, legyőz­hetetlen. Megjavítják munkamódszereiket a „Victoria"-kötöde munkásai A kolozsvári „Victoria” kötöttárugyár munkásai még a hónap első felében megszervezték az új versen­ymozgalmat 6 éves tervünk sikeres teljesítéséért. Az üzem dolgozói közül 91-en egyéni, 84-en páros, 4-en csoport és hárman osztályközi versenyszerződést kötöttek. A verseny­zők vállalták január havi tervük idő előtti teljesítését, a holtidő és ön­költség csökkentését, a minőség megjavítását. A munkavállalások el­hangzása óta az üzemi dolgozók egyre szebb eredményeket érnek el, így például január 25-ig 85 százalékát teljesítették havi tervelőirány­zatuknak. A hónap leforgása alatt két munkafázisnál vezettek be újí­tást és nagy gondot fordítottak az új szakmai káderek nevelésére. Az elmúlt napokban az üzem egyik technikusa hat ifjúmunkással kötött szerződést, amelyben ígérte hogy három hónap alatt tanult munkássá képezi őket. AZ „ADY” HARISNY­AGYAR dolgozói munkafelajánlásokkal köszöntötték első ötéves tervünket. Meg­fogadták: idő előtt teljesítik a januári tervelőirányzatot. Elhatározásu­kat teljesítve, január 26-án befejezték egész havi tervelőirányzatukat. Az üzemi pártszervezet ösztönzésére a szakszervezeti bizottság nagy súlyt helyezett a szocialista munkaversenyek pontos betartására. Még az év elején 60 egyéni és 7 osztályközi versenyszerződést kötöttek. 1955-ben az építőanyagipar össztermelésének értéke az ötéves tervbe® előirányzott építkezések megvalósításának biztosítására 273 százalékos színvonalat ér el 1950-hez viszonyítva. A beruházások értéke ebben az iparágban több mint 32 milliárd lej értéket ér el.

Next