Világosság, 1952. április (9. évfolyam, 78-80. szám)

1952-04-02 / 78. szám

2 A béke Világtanácsa kiírójának közlést OSZLÓ. (Agerpres.) — A TASS jelenti. A Béke Világta­nácsa bárója a következő köz­leményt adta ki: „1952. március 29-én Joliot- Curie elnökletével megnyílt Oszlóban a Béke Világtanácsa bürójáiak ülése. Az elnök üdvözölte a büró tagjait, közöttük különösen a koreai és kínai küldötteket. Az elnök beszély a baktériumh­ábo­­rúról, amely nagy nyugtalan­ságot okoz. Joliot-Curie hang­súlyozta a Béke Világtanácsa jelenlegi ülésszakának fontos­ságát. Lansteau asszony, a Norvég Békevédelmi Bizottság elnök­nője megköszönte a Béke Vi­lágtanácsa bárójának, hogy Oszlót választotta ki nagyfon­­tosságú értekezletének színhe­lyéül. Jean Laffitte, a Béke Világ­­tanácsa főtitkára beterjesztette jelentését. Ezután Kuo Mo Zso, a kínai küldöttség nevében je­lentést terjesztett be és részle­tesen beszámolt a baktérium­­háborúról, amely Koreában és Kínában folyik. A kínai küldött jelentése után Li-Goen, a koreai Béke­védelmi Bizottság küldötte szólalt fel. A továbbiakban Joliot-Curie, Pierre Cot, Fa­gyej­ev és Lombardi felszólalá­sára kerül sor Az ülésszakon részt vesznek: Gabriel Darbussier (Afrika), Alexandr Fagyejev (Szovjet­unió), Kuo Mo Zso (Kínai Népköztársaság), Arthur Lund­­kvist (Svédország), Eugenie Cotton (Franciaország), Leo­pold Infeld professzor (Len­gyel Köztársaság), Isabella Blume (Belgium), Pierre Cot (Fanciaország), Ilja Ehrenburg (Szovjetunió), Hromdika pro­fesszor (Csehszlovák Köztársa­ság), Lombardi (Olaszország), Louis Saillant (Franciaország), Laurent Casanova (Franciaor­szág), Mao Tun (Kínai Nép­köztársaság (Franciaorsz nejcsuk (Szt­rovski (Len Jean Laffitti Gilbert De­­­ciaország), G. (Olaszország), P. V. Gub­ajev (Szovjetunió), John Darr (Egyesült Államok), P. R. T. Gore (Anglia), Emi Liao (Kí­nai Népköztársaság), a Béke Világtanácsa tagjai. Az ülésen vendégként vesz­nek részt: Jacques Denis, a DIVSz részéről, Paretta (Olasz­ország), Claude Morgan (Fran­­ciaország), Mario Socrate (Olaszország), Li Gi En (Koreai Demokratikus Népköztársa­ság), Ten Don-tok (Koreai Demokratikus Népköztársaság), Csen San Csan (Kínai Népköz­­társaság), Forbekk lelkész (Norvégia), Kirsten Hansteen asszony (Norvégia), Jakob Friis (Norvégia), Krejberg pro­fesszor (Norvégia). Az amerikai légibanditák sorozatosan fertőzött rovarokat dobnak a Kínai Népköztársaság területére SANGHAJ. (Agerpres.) — Az Új Kina hírügynökség jelenti, hogy az amerikai repülőgépek ismételten megsértették É Észak­­kelet-Kína légterét és bakté­riumokkal fertőzött rovarokat dobtak le. Március 13. és 21. között 318 repülőgép 71 cso­portban megsértette Északke­­let-Kína légterét. Március 13- án fertőzött, amerikai repülő­gépről ledobott rovarokat ta­láltak Fusin, Mukden, Kiren és Sepin körzetében. Március 14- én 17 amerikai repülőgép Tatunkou, Andun, Lantou, Kiulencsen, Santienhokou és Palatien légterébe nyomult be. Ezen a napon az említett kör­zetekben nagymennyiségű apró fekete legyet, szöcskét, polos­kát, tücsköt, tetvet és más fer­tőzött rovart találtak. Március 15- én 15 amerikai repülőgép Kajsin, Simniue és Lisutun fö­lött repült el. A repülőgépekről fertőzött egereket, gilisztákat, legyeket, tücsköket és más ro­varokat dobtak le. Március 16-án 75 amerikai repülőgép An­dun, Lantou, Fencsen, Ciliu és Lakusao helyiségekre dobott fertőzött rovarokat. Ebben a körzetben március 16-án 15 órakor megfigyelték, hogy amerikai repülőgépek fehér zacskókat dobtak le. Nem sok­kal ezután Lakusao körzetében fertőzött pókokat, legyeket és tücsköket találtak. Ugyanezen a napon 14 órakor egy ameri­kai repülőgép Csan város állo­másának közelébe bombát do­bott le, amely 16 személyt megsebesített és 12 házat meg­rongált. Március 17-én 74 amerikai repülőgép Ch­ihar, Kesan, Tieli, Peljan, Dunpej és Andun fölött repült keresztül. Kesanban két fehér zsákot találtak, amelyet amerikai repülőgépek dobtak le. Ugyanezen­­a napon 15 óra­kor alacsonyan szálló amerikai repülőgépek gyapotkötegeket dobtak le Kesan fölött. A re­pülőgépek 40 percen át köröz­tek a város felett. Március 19- én Andun, Kuangion, Linkian, Késen és Laha körzetében dob­tak le fertőzött rovarokat az amerikai repülőgépekről. Már­cius 20-án két amerikai repü­lőgépcsoport keresztülrepült Andun, Laukou, Tatunkou, Lan­tou és Kul­encsen fölött, kü­lönböző fertőző tárgyakat, kö­zöttük faleveleket és baromfi­tollakat dobáltak le. Március 21-én 82 amerikai repülőgép 21 csoportban berepült É­szakke­­let-Kína területe fölé és fertő­zött rovarokat, valamint külön­böző tárgyakat dobott le. A leszerelésre vonatkozó bécsi ha­­tározat a legkülönbözőbb világnéze­­t­i emberek komoly elemző és kö­vetkeztető munkájának gyümölcse. Ezek az emberek a Béke Világtanács­­ban sok országot képviseltek s igy nyugodtan mondhatjuk, hogy a ha­tározat a világ népei jelentős ré­szének vágyait tükrözi. Ami a tömegpusztító atomfegy­vert illeti, minden ország közvéle­ményének alkalma nyílt arra, hogy a Béke Világtanács 1950. évi stock­holmi felhívásához csatlakozva kife­jezésre juttassa akaratát. Ez a felhívás, rövidsége miatt nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy az atomenergia ellenőrzésére szabatos tervet javasoljon. Célja csupán az volt, hogy teret nyisson az alapelvekre vonatkozó nagyará­nyú népi tanácskozás számára. Ez megtörtént és miután sok százmil­lió férfi és nő a fenyegető veszély tudatára ébredt, egyetértett abban a követelésben, hogy a nagy veszély elhárítására kössenek megállapodást a nemzetek. Megemlítem, hogy a stockholmi felhívást ért minden támadás és célzatos megítélés ellenére a világ közvéleményének e nagy megmozdu­lása a nemzetközi tárgyalásoknál latba esik és meggondolkoztatja azokat, akiknek szándékukban volt, vagy szándékukban van az atom­fegyver használata. Miután a közvélemény világosan kifejezésre juttatta ama akaratát, hogy a nemzetek ünnepélyesen kö­telezzék magukat az atomfegyver mellőzésére, felvetődik a kérdés, váj­jon miért nem jött még létre ilyen megegyezés, holott a nemzetközi egyezmények már régóta eltiltják a gázbombák és bakteriológiai fegy­verek alkalmazását. Felmerül egy másik kérdés is, ami szerintem igen jelentős, de ed­dig nem méltányolták kellően. Ez a kérdés az atomenergia szerepe a ter­­melő erők fejlődésében. Az új ipari forradalom hajnalán mind az államok gazdasági helyze­te, mind pedig a nyersanyagok bir­toklása nagy szerepet játszik az Egyesült Nemzetek hatáskörébe tar­tozó atom-ellenőrzési tervekben. Ha a felek valamelyike az eltiltás elő­feltételeit csupán a maga részére akarná biztosítani —­ ami számára az atomenergia alkalmazása terén világuralmat jelentene — nyilvánva­­ló, hogy ilyen megállapodás keresz­­tülvihetetlen lenne. Amit mindenek­­felett meg kell óvnunk, az a népek biztonsága, s ennek elérésére min­denkinek egyforma feltételeket kell biztosítani az atomenergia felhasz­nálásának ellenőrzésében. Már 1946-ba®, amikor mint haz­zánk küldötte az atomenergia bizott­ság előkészítő munkálataiban részt­­vettem, megállapítottam, hogy nagy nehézségekbe ütközik olyan nemzet­közi bizottság létesítése, amely a vi­lágon minden atomtevékenységet el­lenőrizhetne. A tárgyalások alkalmá­val felszínre is kerültek ezek a ne­hézségek. A tudósok egyetértettek abban, hogy az atomenergia ellen­őrzésének technikai keresztülvitelét úgy kell megszervezni, hogy az ne legyen szükségszerűleg alárendelve valamilyen nemzetközi hatóságnak. A Béke Világtanács, bécsi ülésén figyelembe vette az atomenergia el­lenőrzésének technikai lehetőségeit és határozatában azt javasolta, hogy az öt nagyhatalom egyezzen meg az atomfegyver teljes eltiltásában. Tiltsák be az atomenergiából szár­­mazó összes fegyverek gyártását, s az összes másfajta tömegpusztító fegyvereket. Ez a tilalom kiterjed a bejelentett és a feltételezett fegyve­rekre és hadfelszerelési üzemekre. A tilalom betartását szigorú ellenőr­­zéssel kell biztosítani, olyannal, amelyben egyformán vesznek részt­­az érdekeltek. A Béke Világtanácsa a fegyverkezés fokozatos és egyidejű csökkentése mellett foglal állást. Az ENSZ-ben alkalom nyított arra, hogy a nagy­hatalmak megegyezzenek. A meg­­egyezés azonban az Egyesült Álla­mok küldöttségének követelőzése miatt elmaradt. Az Egyesült Álla­mok küldöttsége azt szeretné, hogy az atomenergiára vonatkozó minden megegyezést egy olyan bizottságtól tegyék függővé, amely a világ ösz­­szes országaiban birtokában tartja az atombontásra alkalmas ércek le­lőhelyét. Egy ilyen bizottság nem tölthetné be hivatását, mert abban az amerikaiak lennének többségben, s ez nem biztosítja a pártatlan­sá­­got. A Béke Világtanácsa álláspontja az, hogy a szigorú, állandó ellenőr­zés biztonságot jelent akkor is, ha az egyes államok tulajdonában meg­hagyjuk az érclelőhelyeket, az üze­meket, s jogot adunk számukra ah­hoz, hogy az atomenergia felhasz­nálását illetően tudományos kutatá­­sokat végezzenek. A Béke Világ­tanácsa szerint sem egy nemzetközi hatóság, sem pedig egy állandó nemzetközi ellenőrzés nem képes megakadályozni valamely törvény­­sértő államot abban, hogy plutó­nium gyártására alkalmas üzemeket létesítsen. Az atom természete azonban feltételezi azt, hogy ilyen üzem létesítésére hosszabb idő szük­séges és hosszabb idő kell ahhoz is, hogy egy ilyen üzem katonai szem­pontból értékes robbanó atomanya­­got gyárthasson. Ilyen esetben fel­figyelnek erre a nemzetek és meg­találják az intézkedést az atomfegy­ver betiltását nem tisztelő állam rendszabályozására. Az Atomenergia Bizottságban 9 amerikai szakértő is ugyanerre a következtetésre jutott. Mindenkor jelentős kérdés volt, hogyan lehet a nemzetek között a stratégiai egyensúlyt fenntartani az atomenergia felhasználásában. Ez a probléma a „kvóta kérdése“ néven ismeretes. Itt nemcsak az atomener­gia felhasználásának kérdéséről van szó, hanem a nyersanyagok elosztá­sáról is. Ezeket a kérdéseket meg­tárgyalhatja az ENSZ leszerelési bi­zottsága és gazdasági szervezetei-E kérdésnek minden oldalát lehe­tetlen kifejteni. Én csak egy szem­pontra akarom felhívni a figyelmet. 1948-ban Amerikában megjelent egy ..Science and Engineering Nuclear Power“ című könyv, amelyben an­nak szerzője vizsgálat alá veszi az Egyesült­ Államoknak az atomnyers,­anyagra és más nyersanyagokra vo­natkozó helyzetét. A szerző megál­lapítja, hogy az Egyesült Államok nagyon szegény az atomenergia gyártására alkalmas érclelőhelyekben és bizonyos érceit behozatalára van ráutalva, így is van. Az Egyesült Államok Észak-Kanadából és Belgakongóba importált bizonyos érceket. Belgium 5 ezer tonna uránium ércet szállí­tott az Egyesült Államoknak. Te­kintetbe véve, hogy egy kiló urá­nium ugyanannyi energiát termel, mint 8000 tonna szén, ennél­fogva ez a szállítmány 15 milliárd tonna szénnek felel meg, vagyis ak­kora mennyiségnek, amennyit Anglia és Franciaország egy évszázad at­att termel. Az uránium- és thorium lelőhe­lyeknek óriási jelentőségük van. A Amerikai Egyesült Államok ezeket a lelőhelyeket akarja megszerezni magának, hogy ily módon uralkod­ó helyzetet biztosítson a maga szá­mára az atomenergia előállítása te­­rén. A Béke Világtanácsának az a vé­­­leménye, hogy a kérdést az öt nagy­hatalomnak kell tárgyalnia, s a tár­gyalások során figyelembe kell ven­nie a népek biztonságát és gazda­sági érdekeit. Nyilvánvaló, hogy mi az öt nagyhatalom közé beleértjük a Kínai Népköztársaságot is. A Kí­nai Népköztársaság, 450 millió em­ber meghallgatása­­ nélkül lehetetlen a leszerelési terv keresztülvitele. Mennyire könnyen lefolyhatnának a tárgyalások, ha az öt nagyhata­lom már most együttesen ki­jelen­né, hogy nem akar visszatérni az atomfegyverhez, hanem szilárd el­határozása, hogy a leszerelés és el­lenőrzés tekintetében megegyezésre jusson. Ami bennünket, a Béke Világta­­nácsa tagjait illet, folytatjuk a köz­vélemény felvilágosítását és tudjuk, hogy ez a felvilágosító munka dön­tő szó a nemzetközi kérdések tár­gyalásánál. Megjegyzések a leszerelés kérdéséhez Írta: JOLIOT-CURIE, a Béke Világtanács elnöke VILI u­a—­­ szal­mabány—, -­­uh Ed Din Bak­­kust nevezte ki miniszterelnök­nek. Ezzel az emberrel helyet­tesítette a volt miniszterelnö­köt, akit a francia hatóságok letartóztattak. A l‘Humanité hangsúlyozza, hogy Salah Ed Din Bakkus ki­nevezését a tuniszi nemzeti függetlenségi harc számos kép­viselője ellen foganatosított ter­rorcselekmény kísérte A fran­cia főkormányzó megfenyeget­te a bajt, hogy amennyiben az nem követi utasításait, úgy le­mondatják és fiával helyette­sítik. FENJAN (Agerpres.) — A ko­reai sajtó közli, hogy a Koreai Demokratikus Népköztársaság terü­letén amerikai kémeket fogtak el akiket ejtőernyővel dobtak le a front mögé. A kémek feladata az volt, hogy a baktériumfegyver hatását tanulmányozzák. LONDON (Agerpres.) — Az An­­gol Békevédelmi Bizottság nyilatko­zatot tett közzé, amelyben határo­zottan tiltakozik az ellen, hogy az amerikaiak baktériumfegyvert hasz­nálnak Koreában. TIRANA (Agerpres.) — A TASS jelenti: Tiranában március 31-én megnyílt az Albán Munkapárt II. Kongresszusa BEIRUT (Agerpres.) — Tel- Avivban nagy tüntetések zajlottak le, tiltakozásképpen az ellen, hogy az izraeli kormány tárgyalásokat folytat a bonni bábkormánnyal. Az izraeli kormány jelentős katonai és rendőri erőket vont össze Tel-Aviv­ban. Az utcákon felfegyverzett jár­őrök sétálnak, s a város különböző pontjain drótsövény barikádokat épí­tettek. Ennek ellenére 7 ezer em­ber vonult fel és tüntetett. Ki­fe­jezték elszántságukat, hogy küzdeni fognak a kormány ama politikái­­ ellen, amely Izraelt a háborús uszí­tók karjába sodorja. DELHI (Agerpres.) Nehru, Ibi­dig miniszterelnöke kihallgatásén fogadta Nikolaj Tyihonov szavat költőt, a szovjet kulturális küldött­ség vezetőjét. Megjelent orosz, román, magyar francia, német, angol és spanyo­l nyelven. A népi demokráciáért 1­ 13. (177.) sz. VEZÉRCIKK: Az ifjú békeharc,á­sok növekvő aktivitása. STEFAN MATUSZEWSZKI: A Szovjetunióval való barátság a népi Lengyelország hatalmának és fejlődésének alapja. ADZSOJ GHOS: Az Indiai válasz­tások eredményeihez. N. LAURENT: A fasiszta Tito banda hadjárata a közoktatás ellen ATANASZ SZTOJKOV: A 25 éve­ Rabotnicseszko Delo. JAN MAREK: Politikai jegyzetek HÍREK. Kapható a „Mi könyvesboltunk” üzleteiben és a lapárusoknál. 1952. április 2. Tuniszban a dók terror­t miatt iven reakciós lapok is kény­nek elismerni, hogy a tran­­gyarmatosító hatóságok arányos zsarolóeszközökhöz­­lyamodtak Tuniszban. A tuniszi dolgozók határozot­­tan tiltakoznak a francia ható­ságok terrorakciói ellen. Már­cius 28-án este a tuniszi haza­fiak nagyszabású tüntetést rendeztek a bej palotája előtt és követelték az új miniszter­elnök kinevezésének visszavo­nását. A kereskedők és iparo­sok sztrájkolnak. A France Presse hírügynök­ség jelenti, hogy a Tunis­ ’ Munkások Szövetsége elhatá­rozta, hogy április 1-én általá­nos sztrájkot hirdet. A Mank­­sok Szövetsége felhívja az ösz­szes szakszervezeteket, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz

Next