Világosság, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)

1946-07-07 / 150. szám

Az infláció utolsó rohamában, amikor a pesti ember már csak a színek szerint tájékozódik úgy-ahogy, a pénz eszeveszett tombolása közt, a számolás, fizetés, pénz­kezelés olyan hihetetlen ideg­munka lett, amely fojtogató nyomással nehezedik mindenkire egyaránt, aki dolgozik, vagy munkát ad, aki árut bocsát a fogyasztók rendelkezésére, vagy vásárok A város­ban ma már jóformán csak a pénz és a pénzzel való számolás a beszélgetések és izgalmak egyetlen tárgya. Mennyi ezt Mennyi azt­­ kérdezik egymástól az emberek, amikor külön­böző színű bankjegyeket vesznek elő és ma már ott tartunk, hogy sokszor a bankok, nagy pénzintézetek, vállalatok pénztárosai sem tudják megmondani, hogy a felmutatott adójegy hány sima­pengőt ér és fordítva. A legtöbb ember csak a billióig tud számolni. Az egyik nagykereskedés pénz­tára előtt tanúja voltunk a jelenetnek, amikor valaki nagyobb köteg piros pénzt helyezett az asztalra. — Hoztam öt trilliót kérem ... A pénztárosnő megnézi a köteget, az­tán meglehetősen bizonytalanul kije­lenti.: — Ez egy trillió sincs. Ez csak ötmillió billió . . . — De hiszen ezer billió egy trillió — mondja a fél még bizonytalanabbul. — Ugyan kérem. Egy trillió az száz­millió billió! Kisebb vita támad. Jön a főnök, jön­nek a kiszolgálók. Csődület- Többen pa­pírral és ceruzával végtelen nullasoro­­kat­ rajzolnak. Végre kiderül. Egy tril­lió egyenlő egymillió billióval. Ez egé­szen biztos, tessék egyszers mindenkorra megjegyezni! A pénztárosnő bágyadtan szabadko­zik. Már csak napokig bírja. Minden nullát ki kell írnia, különben eltéveszti a számolást. — Számtalan esetben fordul elő, hogy kiszámítok valamit és nem tudom, hogy ami kijött, az tulajdonképpen micsoda. Tessék idefigyelni. Kiszámítom egy ösz­szegnek például a három ezrelékét. Ki­jön kettő százhetven. Most fogalmam sincs, hogy az micsoda. Millió, billiót Esténként, amikor végzek, fizikai rosz­­szulétet érzek. Tetszett hallani azt az esetet. Hallottuk. Az egész város beszélt. A napokban az egyik nagybank pénztá­rosa hirtelen felugrott a pénztárablak­­tól és a sorbanálló közönség közé haji­­gálta a piros, kék, zöld bankjegyköte­­geket. — Nem csodálom, ha a mai szám- és nullaanarchiában egy fizetési eszközök­kel foglalkozó nagyobb vállalat pénztá­rosa idegösszeroppanást kap, — mondja a Hitelbank kifizetési osztályának veze­tője. — Ha a pénztáros csupán a pénz­zel foglalkozna, a mostani helyzetben az is idegőrlő lenne, hiszen mi nem igazodhatunk a színek után, hanem a számokat tarthatjuk szem előtt, legye­nek azok akármilyen nagyok is. A ko­moly veszélyt minden pénztáros egész­ségi állapotára nézve — és most nem tréfálok, kérem — a közönség jelenti. A közönség, amely már teljesen belezava­rodott a számok őrületébe, türelmetlen, sőt fenyegető magatartást tanúsít, kér­dez, követel és mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy a pénztáros téved­és neki van igaza. Még egyszer hang­súlyozom, nem tréfa, hogy kollegáim közül többen az idegösszeroppanás szé­lén állnak. Több türelmet és megértést kérünk a közönségtől, hogy munkánkat a várva-várt megváltásig, a forint életbelépéséig nagyobb zökkenők nélkül le tudjuk bonyolítani... A legnagyobb baj, hogy az emberek maguk is csinálnak számokat. A trillió például majdnem minden uccában mást jelent. Hol egymilliárd milliónak, hol egy billió milliónak mondják, sok­helyütt meg egyszerűen letagadják. — Ilyen már nincs is kérem ... A kereskedők tegnap óta új ötlettel próbálnak védekezni a számok és pénz­­kötegek észbontó áradata ellen. Egysze­rűen becsuknak. Az Akácfa utcában majdnem minden második üzlet ajtaján a következő szövegű cédula lóg: nem merek számolni, mert három nap alatt elveszteném az ingemet is ... Találkoztunk őszintébb kereskedővel. Ő csak ennyit mondott: — Marha leszek árulni... Aztán kitört: — Nézze, uram, nekem délelőtt hoznak mindenféle pénzt, amiről azt sem tudom, hogy micsoda. Délben rohanhatok, adó­jegyet venni, ha kapnék. Órákat kell sor­­ban állni a Hitelbank előtt, amíg a pen­gőt esetleg sikerül átváltanom. Hát ké­rem, nekem ehhez se időm, se idegem ... És a fűszerüzletek egyszerűen bezár­nak. Vagy azt mondják: csak kapor van... Val­óban, még mindig nagyon nehéz hozzájutni az adópengőjegyhez. Min­denütt azt halljuk, hogy órákat kell sorbanállni. Közben a közönség több­nyire tumultuózus jelenetek rendezésé­vel és végignézésével üti agyon az időt... Szinte természetes, hogy feltűnt már a pesti utcán az adópengő-üzér is. Mi a Petőfi híd budai hídfőjénél találkoz­tunk vele, amint harmincszázalékos fel­árral­­ árusította az adójegyeket. Csak azt nem értjük, miért viselt az illető szabályos Beszkárt-egyenruhát. Egy-két nap óta végre már a villamo­son és az autóbuszon is elfogadják az adójegyet Igaz, hogy még késő este, tehát jóval a másnapi adópengő megál­lapítása után is csak az előző napi ár­folyamon. Egyetlen vállalat ragaszko­dik már csak a simapengőhöz, de az aztán csökönyösen: a MFTR dunai át­kelése. Itt a pénztárosok, azt hiszem, előbb fogadnának el rúpiát vagy piasz­­tert, mint adópengő-jegyet. — Utasítást nem kaptunk, mi pedig nem akarunk megbolondulni — mond­ják. És közben elmegy a hajó és az ember ottmarad, adójeggyel a kezében... Az adópengő-mizéria kísérőjelensége, amelyre eddig még nem sikerült magya­rázatot találni: Budapestről eltűnt a postabélyeg! Egyszerűen sehol sem lehet bélyeget kapni. Egyedül a főposta áru­sít időnként, de ott is többnyire ezt a választ adják: Tessék portázva küldeni. Ám amíg erre rájöttek, hogy bélyeg hiányában bérmentesítsék a leveleket, néhány napig a bélyeggel nem rendeke­­lőknek egyetlen megoldás állt rendelke­zésükre: a levelet express, vagy ajánlva küldeni. A postabélyeghiány lapunk A fejemen egy koppanás, szaladj te is pajtás, vagy ki az őrült a csárdában Betegség miatt járva legújabb száma. A szám szenzá­ciója UPTON SINCLAIR a világhírű amerikai író levele a Szivárványhoz. Számtalan színes, ragyogó kép és riport a világ minden tájáról. TRUBADÚR Operaház zene- és énekkara. Vezényel: Lukács, Rigó Magda, Máthé Jolán, Halmos János, Virágos Mihály. Érdeklődtünk a m­akácfauovas keres­kedő járvány után. Több helyen ezzel a válasszal küldtek el: _ A pénztáros beteg, kimerült. Én NEVETŐ BUDAPEST Bárdi Gy, Boros G, Fellegi T., Gál D., Halmai, Herczeg-Kom­­lós, Kiss Manyi, Kökény­ Rajna, Latabár Kálmán, Mé­száros Ági, Pethes, Rátkay, Rózsahegyi, Tü­rk Berta, Lux: Devecseri. SZÍNPADON SZLÁV-EST Székesfővárosi Zenekar. Vezényel: Friesay. Smetana: Moldva. Glazunov: Hegedűverseny. Dvorak: Új világ szimfónia. ÉTTEREM METROPOL TANCI SÖRÖZŐ TÁNC) BUTTOLA-JAZZ, Halmos István, Moretti, Buzogány And, Szűcs Edit, Hamvai Mária énekel. Gödöllői VIDÁK cigányzenekara. Minden szombaton és vasárnap reggel 6-ig nyitva i­mmmm ammmmmmmmmmm Rákóczi út 58 hhhmmhm július 6-án ■MA' este 7 órakor*^^nHusz^n HOLNAP' ed^^kn^^úíius 8-án HÉTFŐN este 7-kor AZ ÁLLATKERTI SZABADTÉRI ■drfator még dühöng ... Ez a helyzet ma­ Az emberek mégis igyekeznek jó képet vágni a dologhoz, hiszen a pesti ember alapjába véve sohasem tud igazán elkeseredni és a pesti humor a szivárvány minden szí­nében kibocsátott és kimondhatatlan nullák tömegeit jelentő pénz áradatá­ban is pesti humor marad. És már nincs sok hátra. Odakint, az Üllői úton a pénzverde hatalmas gépei egyhangú dübörgéssel dolgoznak. A nagy selejtező asztalon ott csillog az új pénz, rekész­­szélű, patkópénztáreába rakható, csengő jó pénz, a forint. Vajda István Erzberger gyilkosa bíróság elé kerül Heinrich T­illes­sent, aki 1921-ben meggyilkolta Erzibergert, a freiburgi bíróság legközelebb felelősségre vonja. Erzberger a weimari köztár­saság minisztere volt Till­essen a gyilkosság elkövetése után külföldre menekült és csupán Hitler hata­­lomra­ jutása után — 1938-ban — tért vissza Németországba. Meggyilkolták Balázs Pált a Magyar Népi Szövetség egyik tagját A román rádió közli: Székely­­udvarhelyről származó értesülés ar­ról számol be, hogy ott meggyilkol­ták Balázs Pált, a Magyar Népi Szövetség egyik aktív tagját. Ba­lázs Pál parasztszülők gyermeke, ipari munkás volt. 1940-től 1944-ig az egyik csepeli hadiüzemben dol­­gozott, ahol ellenállási csoportokat szervezett A háború után a Magyar Népi Szövetség keretén belül mun­kálkodott a román-magyar nép testvéri együttműködésének, meg­valósításáért. (MTI) A színházak jövő heti műsora: Vígszinház: Égé«, héten: Kis Katalin. Pesti Színház: Vasárnap: Váljunk el. hétfőtől nine« előadás. Belvárosi Színház: Egész héten: Új ist«* Fhébában. Művész Színház: Vasárnap: Az ember, állat és az erény. Péntektől: Házasság hármas­ban. Magyar Színház: Nincs előadás. Csütörtök­től: Az ördög nem alszik. Madách Színház: Egész héten: Az új mód­szer. Fővárosi Operettszínház: Egész héten: Egy csók és más semmi. Medgyaszay Színház: Egész hét««: Szabo­tál a gólya. Pódium: Egész héten: Búcsú « pengőt®. Béke Színház: Egész héten: A meztelen leány. Kamara Varieté: Egész héten: Kalória parádé. Józsefvárosi Színház: Vasárnaptól pén­tekig: Tyúkfarm. Fővárosi Nagy Cirkusz: Egész héten d. n. és este: Júliusi műsor. Erzsébet téri Nyári Színház: Egész héten: Varázskeringő. Népvarieté (Sportcsarnok): Egész héten, hétfő és péntize kivételével: Rézveréb. Amerikából keresik: 1. Szerdahelyi Jánosné szül. Nehéz Etelka, Debreen. Egy leánya és fia, valószínűleg Imre nevű, aki katolikus papnak készült. 2. Szutor János szül. Budapesten, sob. 55 éves. Szülei neve: Szutor Imre és Vaszeudi Matik. Gyer­meke: Baranyai Józsefné szül. Szutorr Gitzela. 3. Csikány Géza szül. Szeged. Csikány Ilona szül. Szeged. Csikány Dezső szül. Szeged. Csikány Ferenc szül. Szeged. Aki bármilyen felvilágosítást tud adni a keresettekről, kérjük szemé­lyesen vagy írásban jelentkezni. Budapest, Király ut­ca 42. I. em. 3. Raczkó L. m.7

Next