Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)

1949-09-25 / 223. szám

„Fegyverrel is megvédeni a szocialista Magyarország békéjét“ A legjobbak jelentkeznek a tisztképző iskolákba „Jelentkezésre hívom fel mind­azokat a magyar állampolgárságú munkás, dolgozó paraszt és értel­miségi ifjakat, akik dolgozó né­pünk érdekeinek fegyveres szolgá­latát hivatásuknak érzik, ezért a demokratikus néphadsereg tisztika­rába törekszenek ..(Farkas Mi­hály honvédelmi miniszter augusz­tusi felhívásából.) A munkás-, paraszt- és értelmiségi ifjak, válasza nem késett soká. Buda­pesti nagyüzemekből küldték el kérvé­nyeiket, életrajzaikat a fiatalok, akik a katonai pályát élethivatásuknak vá­lasztották. Gyakorlatlan kezek nehéz­kesen papírra vetett sorai, tartalmuk sokszor megdöbbentően hasonló. Mun­kások, parasztok élete: megannyi vád a Horthy-rendszer ellen, megannyi panasz: „Négy elemit végeztem... hat elemit végeztem... Nem volt mó­dom tovább tanulni... Kellett a pénz a háznál, dolgoznom kellett 12, 13 éves koromban ..." A munkásfiatalok előtt kinyíltak a kapuk De a múlt vádja mellett mennyi bizakodó optimizmus a jelenben, mennyi hála a rendszer iránt, amely végre lehetővé tette: „ ... hogy a mun­kásfiatalok előtt is kinyíljanak az is­kolák kapui... Hogy a parasztot is emberszámba vegyék ... Hogy a ma­gunk földjén dolgozzunk ... Hogy be­lőlünk is katonatisztek lehessenek.. többre repülő, ejtőernyős szeretne len­ni, aztán a fegyvernemek így követ­keznek: páncélos, tüzér, gépkocsizó, mű­szaki. Miért akarnak ezek a fiatalok ka­tonatisztek lenni? Akadozva, nehézke­sen válaszol a legtöbbre, ha üzemében vagy falujában teszed fel ezt a kér­dést. _ A papír, az életrajz azonban máskép beszél. Az egymásután követ­kező sorok nem árulják el, milyen sok időt töltött el leírásuk közben írójuk, milyen sok keserű és szép emléket idézett fel benne életének egy nagy sza­kasza, mindaz, ami őt arra bírta, hogy most kezében fegyverrel építse hazá­ját. Beszéljenek hát az életrajzok. A budapesti Kovács Mihályné például: „Édesapám községi írnok volt... 1944-ben a nyilasok elhurcolták és meg­ölték... Iskolai tanulmányaim köz­ben a nyári szünidőben is dolgoztam." Az EKA villamossági gyárban mint raktári segédmunkás, majd a Divat­csarnokban, mint csomagoló... 1948 márciusában a MOGÜRT autóbusz­üzeméhez kerültem, mint kalauzt.." Ezt köszönhetjük a Szovjet Hadseregnek „Szegény parasztemberek a szüleim — így kezdi életrajzát a szabolcsme­­gyei Paszternák Sándor. — Sikerrel végzett hat elemi iskolám van... Édesapám a felszabadulás előtt az urak földjén dolgozott, mint napszá­­mos. Mikor a Vörös Hadsereg hős katonái felszabadítottak az úri járom alól, megkezdődött a földosztás. Édes­apám 13 hold földet kapott. Ára ebből élünk, ezt köszönhetjük a Szovjet Hadseregnek..."“ Fűszerkereskedő tanonc, majd gyári­munkás volt a szegedi Vecsernyés Mi­hály. íme életrajzának egy-két sora: „1945-ben nagy öröm ért, amikor én is megkaptam a Pártkönyvet és meg­tudtam, hogy én is elvtárs lehetek..." Milyen sok szenvedésről és bevál­tatlan álomról beszélnek a soproni Panner Ernő sorai. Hogy minden vágyam valóra váljon... „Most elérkezett az az idő, hogy minden vágyam valóra váljon. Én is építő és nevelő tagja szeretnék lenni a magyar népi demokráciának. Ha kell, fegyverrel szeretném védeni a szocialista Magyarország békéjét.. Kubikos volt az apja Szarvas Jó­zsefnek: „Hat elemit végeztem — írja, — kitűnő osztályozással. To­vább szerettem volna tanulni, de a Horthy-rendszerben nem lehetett... Sokat szenvedtem a főnököm gorom­basága miatt... A felszabadulás után apámmal négy hold földünkön dolgoz­tam. Munkánk gyümölcsét, a termést, beszolgáltattuk, 142 százalékot teljesí­tettünk .. Válasz az árulóknak A felhívást követő első napokban­­ ötven­száz kérvény érkezett naponta.­­ Aztán, ahogy az idő haladt, egyre több. És hirtelen ugrásszerűen emel­kedett a tisztiiskolákra jelentkezők szá­ma, amióta a Rajk-banda ügyét tár­gyalta a népbíróság. Ötszáz, hatszáz, tegnap több mint hétszáz kérvény ér­kezett. Nagyon sok megyéből az MDP és MMNSZ szervezetek nyolcvan-százas csoportokban küldik a jelentkezőket. Az ifjúság megértette, hogyan kell válaszolnia Rajk, a spicli, hogyan Pálffy, a Horthy-tiszt gyalázatos áru­lására. Az üzemekben dolgozó száz­ezrek a munkapad mellett, a termelé­kenység fokozásával felelnek s a leg­jobbak, az arra legméltóbbak ezren és ezren ezentúl a fegyverrel kezükben akarják védeni hazánk teremtő­ békéjét. (p. zs.) Miért akarnak katonatisztek lenni? Hatalmas szobában hatan dolgozzák fel a beérkező pályázatokat, két szek­rényt már megtöltöttek a kérvények ezrei. Az eddigiekről készített kis Statisztika szerint a jelentkezők leg­ Gyár, ház, iskola, gép és laboratórium válaszol a b­to-klikknek: é­rdemes építeni! Közel a Szabadság-hídhoz, a Dunaparton fiatal férfi igazgatja kis fekete fényképezőgépét. Kissé el­távolodik a barnahajú asszonytól és a nyugton maradni nem akaró kis­lánytól, oldalt lép, szeméhez emeli a kis fekete gépet, még néhány másodperc — Évike kezét végre sikerült megfogni — aztán kattint egyet. Az őszi napsugár lágyan adja a fényt a képhez. Apu lefényképezi Évikét Németh István kőművesegéd egész képsorozatot készít családjáról. Ez az első fényképezőgépe, a 90 forintos kis Forte-gép, néhány héttel ezelőtt az asszonytól kapta születésnapi aján­dékul. Felesége tudta, hogy férjének régi vágya a fényképezés, utóbbi idő­ben, amióta a magyar gép megjelent, gyakran nézegette a kirakatban a sár­ga dobozból kikandikáló kis masinát. Igaz, régen is „odaragadt“ az ilyen kirakatokhoz. De akkor mit is látha­tott? Kodak- és Zeiss-gépeket, legtöbb­­nyíre borsos áron. Kodak, Zeiss dik­táltak a magyar iparnak: magyar gyár nem készíthetett akkor fényké­pezőgépet, valutát, vagy élelmiszert kellett adni érte. Most már van itthon­gyártott gépünk , és Németh István megfelelő helyet keres, hogy lefényké­pezhesse előbb Évikét, aztán pedig a Szabadság-hidat is, a lüktető forgalom­mal, villamosokkal, autóbusszal, embe­rekkel. A gépekről lefutó szálak évente 50 millió méter textilanyagot jelentenek. A fonóorsókon megszülető fonalat éhe­sen várják a szövőgépek. A textilipar­ban a fonás a „szűk keresztmetszet”: több szövetett tudunk gyártani, mint amennyi fonalat. Ezen segít az új gyár és tervünknek még több beruhá­zása. Máris több a fonóorsónk, mint a háború előtt, egyre több szövet készül­het Már nem diktál az I. G. Két nő nézegeti az Állami Áruház kirakatfalán végigterülő szövethullá­mot. A hullám minden fodra más színű, halványtól a sötétig váltakoznak a színek. Nem drágák a szövetek, de azért, ugye örülnénk, ha még keve­sebbe kerülnének? Pénzbe kerül a szö­vet színe is és ennél sem mindegy, hogy­ mennyibe. A textilhez anilinfesték kell. Nem olyan különlegesség, elő tudjuk terem­teni — mégsem gyártottuk eddig. A felszabadulásig az I. G. Farben­industrie nagytőkései döntötték el, mit gyárthat a magyar vegyipar. Anilin­­fes­téket ők gyártottak, jobbnak talál­ták, ha Magyarország megvásárolja tőlük. 1945 után hosszú ideig Svájcból és más nyugati államokból fedeztük szükségletünket, évente sokmillió forint értékű valutáért. De korlátoktól meg­szabadult vegyiparunk rohamosan fej­lődik: az ötéves tervben jelenlegi ani­linfesték gyártásunkat megtízszerez­zük. Nekünk már nem diktálhat az I. G. Farben! Bérház és iskola születik Mennyi helyen építkeznek a főváros­ban! Már olyan megszökök természe­tes dolog, hogy minduntalan építőáll­­ványokba ütközünk. A Lehel-téren napról-napra fejlődik a két új munkás­­bérház. Mellette a tavaly épült két házban már laknak, legtöbbnyire él­­munkások. Néhány hónapon belül négy nagy bérház emelkedik itt a Lehel-téren. Csepelen pedig már áll a WM új tanműhelye. Az ötéves terv új vasesz­tergályosai, hegesztői, lakatosai, tanul­nak majd a télen gőzfűtéssel tempe­rált helyiségekben. A nehézipari üze­mig alig várják, hogy az itt tanulók kilépjenek a ragyogó épület kapuján — szükség van minél több szakmun­kásra, mert a hosszú gyarmati sor u­tán végre komoly, erős nehézipart teremthetünk. A vasasok székházában ítélt a nép bírósága Rajk bandája felett. Azok felett, akik beleegyeztek volna abba, hogy „akár a magyar érdekek teljes háttérbe szorításával is, a teljes magyar ipart, elsősorban a jugo­szláv ötéves terv és gazdaságpolitika megvlósításának kell alárendelni”. Szalai András bevallotta, hogy Tito klikkje azt bizonyította: Magyar­­országot nem érdemes építeni! Izmosodó nehézipar és ennek következményeképpen több ruha, élelmiszer, lakás, magyar fényképezőgép, magyar anilinfesték — ezt szerették volna megakadályozni azzal, hogy „nem érdemes építeni”. Az üzemek, irodák, kirakatok válaszolnak: érdemes volt­. S érdemes továbbra is, nemcsak azért, hogy jobban éljünk, hanem, mert minden gép, minden ház erősít azok ellen, akik szerint „nem érdemes". .. (Földi) Bővül a szűk keresztmetszet PestSzentlőrin. Dolgozik az Állami Fonoda, amely a hároméves tervben létesült egy repülőjavító hangár helyén. Például a Ganz-hajó A­lig néhány hete, hogy a Ganz­­hajógyár dolgozói határozati javaslatban csatlakoztak a Hofherr­­gyári dolgozók versenykihívásához. Az eltért két hét alatt a gyár minden üzemrésze csatlakozott a kihívás­hoz, vállalták, hogy a hároméves tervüket minden részletében 31 nap­pal a határidő előtt, tehát novem­ber 30-ra teljesítik. A lelkes határo­zat a gyár termelésében máris ki­tűnő eredményeket hozott. A késést majdnem teljes egészében meg­­szüntetéik és a dolgozók — mint vállalták — a napi munkaidőt most már teljes egészében termeléssel töltik el. A hajóműhely határozatá­ban az egyéni versenyzők számát hatvanra kívánta emelni, ezzel szemben most­ már 186-an állnak egyéni munkaversenyben, termelé­sük pedig az átlagos 104 százalékról 116 százalékra emelkedett. Eredmé­nyes újítás az is, hogy a tervet minden dolgozó megkapta és így részleteiben is pontosan tudja, hogy a munkaverseny keretében milyen feladatokat kell elvégeznie. A főváros üzemei újabb nyereség­részesedési visszatérítést kapnak. A teljes összeg: 292.345 forint. Ebből az összegből a Reszkárt 205.990, a Gáz­művek 35.070, a Vízművek 18.300, a Csatornázási Művek 15.300, a Temet­kezési K. V.­ 8032, az Útépítő K­. V. 4752, az Ásványvízü­zem 4000 forint visszatérítést kap. Ez a közel 300.000 forintos visszatérítés, amiben most ré­szesülnek a községi üzemek dolgozói, ha kifejezője annak a megváltozott helyzetnek, amiben ma élnek a dolgo­zók. Az üzemek ma már a dolgozóké és így természetes, hogy annak nyere­ségéből a dolgozók is részesülnek. 178 forint lesz a duplatalpas női bundacipő. Tavaly télen nagy si­kert vívott ki a nők körében a bundacipő. Már nagy mennyiség­ben készül az idei télre is ez a ked­velt cipőfajta. A bundacipőt eddig csak borjúvelur felsőrésszel ismerte a magyar közönség, most a borjú­­velur-felsőrészes cipőn kívül borjú­­box-felsőrésszel szintén készül bun­dacipő. A borjúbox-felsőrészes, szőr­mebéléses, duplatalpas női bunda­­cipő árát most állapították meg: 178 forintba kerül majd. Működik a jelzőlámpa a földalatti ál­lomáson. Kellemes meglepetés érte tegnap azokat, akik az Opera előtt lévő földalatti megálló felé siettek. A megálló fölött levő kislámpa ugyanis, amely a villamos közeledését jelzi, újra működik. „Most már egymásután állítjuk helyre az egyes megállóknál lévő jelzőlámpákat — mondja a kalauz —, ez az intézkedés egész biztosan kellemesen érinti majd a dolguk után sietőket, akik tudják majd, mikor kell meggyorsítani lépésüket, hogy elérjék a villamost.” Ma: szombat, szep­tember 24. a nap két reggel 6 óra 33 perc­kor, nyugszik este 6 óra 39 perckor. * 1848-ban, ezen a napon indult Kossuth Lajos délmagyaror­szági körútjára, hogy fegyverfogásra buz­dítsa a népet a betörő­ horvátok­ ellen. ■k Párbeszéd a vad­nyugaton: — Az a hülye Bill tegnap a kocsmában ráült a kalapomra. — Nahát, akkor most igazán el tudom képzelni, milyen álla­potban tehet. — Bizony, bizony. Kivertem 12 fogát. * A Szovjetszkoje Iszkussztve megemlé­kezik a magyar film­gyártásról és többek között a következőket írja: „A magyar film a háború után jelentős sikereket ért el, amit a „Talpalatnyi föld’’ marienske laznei ki­tüntetése bizonyít a legjobban. A fimben különösen ki­emelkedik Szirtes Ádám játéka. A „Valahol Európában’’ nagy kül­földi sik­ere is a demokratikus ma­gyar filmgyártást dicséri. A ma­gyar filmstúdiók most olyan filmet készítenek, amelynek középpontjá­ban az új magyar életet építő ma­­gyar munkásasszonyok állanak.’ Sikere volt a „Szabadságinak, túlszárnyalta a „Zsófiá’’-t. Közele­dik az ősz, de a „Szabadság” sé­tahajó — amely tavaly még Zsó­fia névre hall­gatott — válto­zatlan erővel vonzza a pihenni és szórakozni vágyó utasokat. Az idei nyáron óriási forgalmat bonyolított le a sé­tahajó, sokszorosan többet, mint ta­valy. Hogy csak néhány példát em­lítsünk, tavaly júliusban 26 ezer utas sétahajózott, az idén júliusban 54 ezer, vagyis a tavalyinak több mint kétszerese. Az egész tavalyi idényben 28 ezer utasa volt a séta­hajónak, az idén július 31-ig 105 ezer. Vagyis az idei­ utasforgalom július 31-ig 377 százaléka a tava­lyinak. A VIT idején különösen óriási volt a sétahajózási kedv. A sétahajó még alig is rója útját a Dunán, ameddig utasa akad, tehát ha jó idő lesz, akár még november­ben is. Az idei óriási utasforgalom azt mutatja, hogy a dolgozók meg­szerették a sétahajózást. A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ ÚJDONSÁGA ma délután négy órakor a rádió hallgatói elé kerül. A nagysi­kerű operettet, a „Bécsi diákok”-at a Petőfi-rádió sugározza. A Bartók-emlékest, Sárai Tibor, a népművelési minisztérium zenei osztá­lyának új vezetője tartja vasárnap a Bartók Béla-emlékesten az ünnepi be­szédet. A hangverseny közreműködői: Antal István, Ungár Imre, Zathureczky Ede, Sándor Judit és a Vásárhelyi­kórus. A hőmér­séklet ma délelőtt 11 órakor 11*. 16* ­ Eddig félmillió látogató a Vásáron A Vásárt megnyitása óta, egy hét alatt, félmillió látogató tekintette meg. Ez a szám máris 35—40 százalékkal haladja meg az 1938-as őszi Vásár teljes látogatottságát. Ez azért nagy­­jelentőségű, mert a mi Őszi Vásárunk október 2-ig tart és eddig semmi jele nem mutatkozik annak, mintha a láto­gatottság csökkenést mutatna.

Next