Világosság, 1949. július-szeptember (5. évfolyam, 150-227. szám)
1949-09-25 / 223. szám
„Fegyverrel is megvédeni a szocialista Magyarország békéjét“ A legjobbak jelentkeznek a tisztképző iskolákba „Jelentkezésre hívom fel mindazokat a magyar állampolgárságú munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi ifjakat, akik dolgozó népünk érdekeinek fegyveres szolgálatát hivatásuknak érzik, ezért a demokratikus néphadsereg tisztikarába törekszenek ..(Farkas Mihály honvédelmi miniszter augusztusi felhívásából.) A munkás-, paraszt- és értelmiségi ifjak, válasza nem késett soká. Budapesti nagyüzemekből küldték el kérvényeiket, életrajzaikat a fiatalok, akik a katonai pályát élethivatásuknak választották. Gyakorlatlan kezek nehézkesen papírra vetett sorai, tartalmuk sokszor megdöbbentően hasonló. Munkások, parasztok élete: megannyi vád a Horthy-rendszer ellen, megannyi panasz: „Négy elemit végeztem... hat elemit végeztem... Nem volt módom tovább tanulni... Kellett a pénz a háznál, dolgoznom kellett 12, 13 éves koromban ..." A munkásfiatalok előtt kinyíltak a kapuk De a múlt vádja mellett mennyi bizakodó optimizmus a jelenben, mennyi hála a rendszer iránt, amely végre lehetővé tette: „ ... hogy a munkásfiatalok előtt is kinyíljanak az iskolák kapui... Hogy a parasztot is emberszámba vegyék ... Hogy a magunk földjén dolgozzunk ... Hogy belőlünk is katonatisztek lehessenek.. többre repülő, ejtőernyős szeretne lenni, aztán a fegyvernemek így következnek: páncélos, tüzér, gépkocsizó, műszaki. Miért akarnak ezek a fiatalok katonatisztek lenni? Akadozva, nehézkesen válaszol a legtöbbre, ha üzemében vagy falujában teszed fel ezt a kérdést. _ A papír, az életrajz azonban máskép beszél. Az egymásután következő sorok nem árulják el, milyen sok időt töltött el leírásuk közben írójuk, milyen sok keserű és szép emléket idézett fel benne életének egy nagy szakasza, mindaz, ami őt arra bírta, hogy most kezében fegyverrel építse hazáját. Beszéljenek hát az életrajzok. A budapesti Kovács Mihályné például: „Édesapám községi írnok volt... 1944-ben a nyilasok elhurcolták és megölték... Iskolai tanulmányaim közben a nyári szünidőben is dolgoztam." Az EKA villamossági gyárban mint raktári segédmunkás, majd a Divatcsarnokban, mint csomagoló... 1948 márciusában a MOGÜRT autóbuszüzeméhez kerültem, mint kalauzt.." Ezt köszönhetjük a Szovjet Hadseregnek „Szegény parasztemberek a szüleim — így kezdi életrajzát a szabolcsmegyei Paszternák Sándor. — Sikerrel végzett hat elemi iskolám van... Édesapám a felszabadulás előtt az urak földjén dolgozott, mint napszámos. Mikor a Vörös Hadsereg hős katonái felszabadítottak az úri járom alól, megkezdődött a földosztás. Édesapám 13 hold földet kapott. Ára ebből élünk, ezt köszönhetjük a Szovjet Hadseregnek..."“ Fűszerkereskedő tanonc, majd gyárimunkás volt a szegedi Vecsernyés Mihály. íme életrajzának egy-két sora: „1945-ben nagy öröm ért, amikor én is megkaptam a Pártkönyvet és megtudtam, hogy én is elvtárs lehetek..." Milyen sok szenvedésről és beváltatlan álomról beszélnek a soproni Panner Ernő sorai. Hogy minden vágyam valóra váljon... „Most elérkezett az az idő, hogy minden vágyam valóra váljon. Én is építő és nevelő tagja szeretnék lenni a magyar népi demokráciának. Ha kell, fegyverrel szeretném védeni a szocialista Magyarország békéjét.. Kubikos volt az apja Szarvas Józsefnek: „Hat elemit végeztem — írja, — kitűnő osztályozással. Tovább szerettem volna tanulni, de a Horthy-rendszerben nem lehetett... Sokat szenvedtem a főnököm gorombasága miatt... A felszabadulás után apámmal négy hold földünkön dolgoztam. Munkánk gyümölcsét, a termést, beszolgáltattuk, 142 százalékot teljesítettünk .. Válasz az árulóknak A felhívást követő első napokban ötvenszáz kérvény érkezett naponta. Aztán, ahogy az idő haladt, egyre több. És hirtelen ugrásszerűen emelkedett a tisztiiskolákra jelentkezők száma, amióta a Rajk-banda ügyét tárgyalta a népbíróság. Ötszáz, hatszáz, tegnap több mint hétszáz kérvény érkezett. Nagyon sok megyéből az MDP és MMNSZ szervezetek nyolcvan-százas csoportokban küldik a jelentkezőket. Az ifjúság megértette, hogyan kell válaszolnia Rajk, a spicli, hogyan Pálffy, a Horthy-tiszt gyalázatos árulására. Az üzemekben dolgozó százezrek a munkapad mellett, a termelékenység fokozásával felelnek s a legjobbak, az arra legméltóbbak ezren és ezren ezentúl a fegyverrel kezükben akarják védeni hazánk teremtő békéjét. (p. zs.) Miért akarnak katonatisztek lenni? Hatalmas szobában hatan dolgozzák fel a beérkező pályázatokat, két szekrényt már megtöltöttek a kérvények ezrei. Az eddigiekről készített kis Statisztika szerint a jelentkezők leg Gyár, ház, iskola, gép és laboratórium válaszol a bto-klikknek: érdemes építeni! Közel a Szabadság-hídhoz, a Dunaparton fiatal férfi igazgatja kis fekete fényképezőgépét. Kissé eltávolodik a barnahajú asszonytól és a nyugton maradni nem akaró kislánytól, oldalt lép, szeméhez emeli a kis fekete gépet, még néhány másodperc — Évike kezét végre sikerült megfogni — aztán kattint egyet. Az őszi napsugár lágyan adja a fényt a képhez. Apu lefényképezi Évikét Németh István kőművesegéd egész képsorozatot készít családjáról. Ez az első fényképezőgépe, a 90 forintos kis Forte-gép, néhány héttel ezelőtt az asszonytól kapta születésnapi ajándékul. Felesége tudta, hogy férjének régi vágya a fényképezés, utóbbi időben, amióta a magyar gép megjelent, gyakran nézegette a kirakatban a sárga dobozból kikandikáló kis masinát. Igaz, régen is „odaragadt“ az ilyen kirakatokhoz. De akkor mit is láthatott? Kodak- és Zeiss-gépeket, legtöbbnyíre borsos áron. Kodak, Zeiss diktáltak a magyar iparnak: magyar gyár nem készíthetett akkor fényképezőgépet, valutát, vagy élelmiszert kellett adni érte. Most már van itthongyártott gépünk , és Németh István megfelelő helyet keres, hogy lefényképezhesse előbb Évikét, aztán pedig a Szabadság-hidat is, a lüktető forgalommal, villamosokkal, autóbusszal, emberekkel. A gépekről lefutó szálak évente 50 millió méter textilanyagot jelentenek. A fonóorsókon megszülető fonalat éhesen várják a szövőgépek. A textiliparban a fonás a „szűk keresztmetszet”: több szövetett tudunk gyártani, mint amennyi fonalat. Ezen segít az új gyár és tervünknek még több beruházása. Máris több a fonóorsónk, mint a háború előtt, egyre több szövet készülhet Már nem diktál az I. G. Két nő nézegeti az Állami Áruház kirakatfalán végigterülő szövethullámot. A hullám minden fodra más színű, halványtól a sötétig váltakoznak a színek. Nem drágák a szövetek, de azért, ugye örülnénk, ha még kevesebbe kerülnének? Pénzbe kerül a szövet színe is és ennél sem mindegy, hogy mennyibe. A textilhez anilinfesték kell. Nem olyan különlegesség, elő tudjuk teremteni — mégsem gyártottuk eddig. A felszabadulásig az I. G. Farbenindustrie nagytőkései döntötték el, mit gyárthat a magyar vegyipar. Anilinfestéket ők gyártottak, jobbnak találták, ha Magyarország megvásárolja tőlük. 1945 után hosszú ideig Svájcból és más nyugati államokból fedeztük szükségletünket, évente sokmillió forint értékű valutáért. De korlátoktól megszabadult vegyiparunk rohamosan fejlődik: az ötéves tervben jelenlegi anilinfesték gyártásunkat megtízszerezzük. Nekünk már nem diktálhat az I. G. Farben! Bérház és iskola születik Mennyi helyen építkeznek a fővárosban! Már olyan megszökök természetes dolog, hogy minduntalan építőállványokba ütközünk. A Lehel-téren napról-napra fejlődik a két új munkásbérház. Mellette a tavaly épült két házban már laknak, legtöbbnyire élmunkások. Néhány hónapon belül négy nagy bérház emelkedik itt a Lehel-téren. Csepelen pedig már áll a WM új tanműhelye. Az ötéves terv új vasesztergályosai, hegesztői, lakatosai, tanulnak majd a télen gőzfűtéssel temperált helyiségekben. A nehézipari üzemig alig várják, hogy az itt tanulók kilépjenek a ragyogó épület kapuján — szükség van minél több szakmunkásra, mert a hosszú gyarmati sor után végre komoly, erős nehézipart teremthetünk. A vasasok székházában ítélt a nép bírósága Rajk bandája felett. Azok felett, akik beleegyeztek volna abba, hogy „akár a magyar érdekek teljes háttérbe szorításával is, a teljes magyar ipart, elsősorban a jugoszláv ötéves terv és gazdaságpolitika megvlósításának kell alárendelni”. Szalai András bevallotta, hogy Tito klikkje azt bizonyította: Magyarországot nem érdemes építeni! Izmosodó nehézipar és ennek következményeképpen több ruha, élelmiszer, lakás, magyar fényképezőgép, magyar anilinfesték — ezt szerették volna megakadályozni azzal, hogy „nem érdemes építeni”. Az üzemek, irodák, kirakatok válaszolnak: érdemes volt. S érdemes továbbra is, nemcsak azért, hogy jobban éljünk, hanem, mert minden gép, minden ház erősít azok ellen, akik szerint „nem érdemes". .. (Földi) Bővül a szűk keresztmetszet PestSzentlőrin. Dolgozik az Állami Fonoda, amely a hároméves tervben létesült egy repülőjavító hangár helyén. Például a Ganz-hajó Alig néhány hete, hogy a Ganzhajógyár dolgozói határozati javaslatban csatlakoztak a Hofherrgyári dolgozók versenykihívásához. Az eltért két hét alatt a gyár minden üzemrésze csatlakozott a kihíváshoz, vállalták, hogy a hároméves tervüket minden részletében 31 nappal a határidő előtt, tehát november 30-ra teljesítik. A lelkes határozat a gyár termelésében máris kitűnő eredményeket hozott. A késést majdnem teljes egészében megszüntetéik és a dolgozók — mint vállalták — a napi munkaidőt most már teljes egészében termeléssel töltik el. A hajóműhely határozatában az egyéni versenyzők számát hatvanra kívánta emelni, ezzel szemben most már 186-an állnak egyéni munkaversenyben, termelésük pedig az átlagos 104 százalékról 116 százalékra emelkedett. Eredményes újítás az is, hogy a tervet minden dolgozó megkapta és így részleteiben is pontosan tudja, hogy a munkaverseny keretében milyen feladatokat kell elvégeznie. A főváros üzemei újabb nyereségrészesedési visszatérítést kapnak. A teljes összeg: 292.345 forint. Ebből az összegből a Reszkárt 205.990, a Gázművek 35.070, a Vízművek 18.300, a Csatornázási Művek 15.300, a Temetkezési K. V. 8032, az Útépítő K. V. 4752, az Ásványvízüzem 4000 forint visszatérítést kap. Ez a közel 300.000 forintos visszatérítés, amiben most részesülnek a községi üzemek dolgozói, ha kifejezője annak a megváltozott helyzetnek, amiben ma élnek a dolgozók. Az üzemek ma már a dolgozóké és így természetes, hogy annak nyereségéből a dolgozók is részesülnek. 178 forint lesz a duplatalpas női bundacipő. Tavaly télen nagy sikert vívott ki a nők körében a bundacipő. Már nagy mennyiségben készül az idei télre is ez a kedvelt cipőfajta. A bundacipőt eddig csak borjúvelur felsőrésszel ismerte a magyar közönség, most a borjúvelur-felsőrészes cipőn kívül borjúbox-felsőrésszel szintén készül bundacipő. A borjúbox-felsőrészes, szőrmebéléses, duplatalpas női bundacipő árát most állapították meg: 178 forintba kerül majd. Működik a jelzőlámpa a földalatti állomáson. Kellemes meglepetés érte tegnap azokat, akik az Opera előtt lévő földalatti megálló felé siettek. A megálló fölött levő kislámpa ugyanis, amely a villamos közeledését jelzi, újra működik. „Most már egymásután állítjuk helyre az egyes megállóknál lévő jelzőlámpákat — mondja a kalauz —, ez az intézkedés egész biztosan kellemesen érinti majd a dolguk után sietőket, akik tudják majd, mikor kell meggyorsítani lépésüket, hogy elérjék a villamost.” Ma: szombat, szeptember 24. a nap két reggel 6 óra 33 perckor, nyugszik este 6 óra 39 perckor. * 1848-ban, ezen a napon indult Kossuth Lajos délmagyarországi körútjára, hogy fegyverfogásra buzdítsa a népet a betörő horvátok ellen. ■k Párbeszéd a vadnyugaton: — Az a hülye Bill tegnap a kocsmában ráült a kalapomra. — Nahát, akkor most igazán el tudom képzelni, milyen állapotban tehet. — Bizony, bizony. Kivertem 12 fogát. * A Szovjetszkoje Iszkussztve megemlékezik a magyar filmgyártásról és többek között a következőket írja: „A magyar film a háború után jelentős sikereket ért el, amit a „Talpalatnyi föld’’ marienske laznei kitüntetése bizonyít a legjobban. A fimben különösen kiemelkedik Szirtes Ádám játéka. A „Valahol Európában’’ nagy külföldi sikere is a demokratikus magyar filmgyártást dicséri. A magyar filmstúdiók most olyan filmet készítenek, amelynek középpontjában az új magyar életet építő magyar munkásasszonyok állanak.’ Sikere volt a „Szabadságinak, túlszárnyalta a „Zsófiá’’-t. Közeledik az ősz, de a „Szabadság” sétahajó — amely tavaly még Zsófia névre hallgatott — változatlan erővel vonzza a pihenni és szórakozni vágyó utasokat. Az idei nyáron óriási forgalmat bonyolított le a sétahajó, sokszorosan többet, mint tavaly. Hogy csak néhány példát említsünk, tavaly júliusban 26 ezer utas sétahajózott, az idén júliusban 54 ezer, vagyis a tavalyinak több mint kétszerese. Az egész tavalyi idényben 28 ezer utasa volt a sétahajónak, az idén július 31-ig 105 ezer. Vagyis az idei utasforgalom július 31-ig 377 százaléka a tavalyinak. A VIT idején különösen óriási volt a sétahajózási kedv. A sétahajó még alig is rója útját a Dunán, ameddig utasa akad, tehát ha jó idő lesz, akár még novemberben is. Az idei óriási utasforgalom azt mutatja, hogy a dolgozók megszerették a sétahajózást. A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ ÚJDONSÁGA ma délután négy órakor a rádió hallgatói elé kerül. A nagysikerű operettet, a „Bécsi diákok”-at a Petőfi-rádió sugározza. A Bartók-emlékest, Sárai Tibor, a népművelési minisztérium zenei osztályának új vezetője tartja vasárnap a Bartók Béla-emlékesten az ünnepi beszédet. A hangverseny közreműködői: Antal István, Ungár Imre, Zathureczky Ede, Sándor Judit és a Vásárhelyikórus. A hőmérséklet ma délelőtt 11 órakor 11*. 16* Eddig félmillió látogató a Vásáron A Vásárt megnyitása óta, egy hét alatt, félmillió látogató tekintette meg. Ez a szám máris 35—40 százalékkal haladja meg az 1938-as őszi Vásár teljes látogatottságát. Ez azért nagyjelentőségű, mert a mi Őszi Vásárunk október 2-ig tart és eddig semmi jele nem mutatkozik annak, mintha a látogatottság csökkenést mutatna.