Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)

1950-04-27 / 97. szám

Kádár János elvtárs előadása a Politikai Akadémián A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiájának következő­ előadását április 27-én, csütörtökön, délután 6 óra­kor a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében (Liszt Ferenc­ tér 8. sz.) Ká­dár János elvtárs, a Magyar Dolgo­zók Pártja főtitkárhelyettese, belügy­miniszter tartja „A Párt és a tömegek kapcsolata a szocializmust építő népi demokráciában“ címen. Belépés meg­hívóval. Negyven magyar könyvet adnak ki az idén Szlovákiaiján A szlovákiai magyar munkások kul­turális szervezete ebben az évben negyven magyar nyelvű könyvet ad ki. A kiadandó művek között politikai, szépirodalmi és ifjúsági könyvek lesz­nek. Új főiskolák és főiskolai tanszékek nyílnak meg a Szovjetunióban Moszkvából jelentik: A Szovjetunióban ma 864 főiskola működik. A felsőoktatásügyi miniszté­rium rendelkezése következtében az 1950—51. tanévben egész sor új fő­iskolát létesítenek. Így Karagandában orvosképző főiskola nyílik meg. Ez lesz Kazahsztán 24-ik főiskolája. Rizanyban ugyancsak orvosképző fő­iskolát létesítenek. Blagovescsenszkben mezőgazdasági, főiskola, Vladimírban pedagógiai főiskola, Liepajaban pedig tanítóképző intézet kezdi meg az ősz­szel működését A meglévő főiskolák mellett igen sok új tanszéket állítanak fel. Szovjet filmeket játszanak a sanghaji fi­lmszín­házak Sanghajból jelentik. A kínai lapok beszámolnak arról, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz­­társaság között megkötött barátsági szerződés megünneplésére Sanghajban film­fesztivált rendeztek. A sanghaji filmszínházak mű­sorukra tűzték a „Vladimir Iljics Lenin”, a „Találkozás az Elbán", a „Micsurin”, az „Új utakon", az „Ifjú Gárda” és az „Orosz kér­dés” című filmeket. A szovjet filmeket kínai nyelvre szinkronizálták vagy kínai feliratokkal látták el. Március huszonötödikén magyar kultúrküldöttség utazott a Szovjet­unióba. Három hetet töltöttek el az épülő kommunizmus országában a magyar írók, tudósok, művészek, akik visszatérésük óta arra töreked­nek, hogy a Szovjetunióban szerzett gazdag tapasztalataikat, élményei­ket továbbadják dolgozó társaik­nak. A küldöttségben résztvett Mészáros Ági, a Nemzeti Színház Kossuth-díjjal kitüntetett színész­nője is, aki szovjetunióbeli élmé­nyeiről cikksorozatban számol be a Világosság hasábjain. 5. Be kell számolnom a Művészek Szakszervezetében tett látogatá­sunkról. Ez délelőtt történt. A szak­­szervezet vezetői fogadtak — köz­tük Arim­aszova, a Nagy Színház tagja és Gogoljeva, a Kis Színház többszörös Sztálin-díjas művész­nője. Már elöljárójában felkértek bennünket, kérdezzünk meg min­dent és ők örömmel adnak felvilá­gosítást a bennünket érdeklő problé­mákra.. Azt is kérték, mi is mondjuk el újításainkat. A szívélyes fogad­tatás után Gellért Endre tette fel az első kérdést: milyen a szovjet szí­nészek munkaversenye? Gogoljeva mosolyogva válaszolt: ,,Nekünk is ez volt eleinte a legnagyobb problé­mánk.” Ezután pontosan ismertette a szovjet színészek között lefolyó munkaversenyt. ■ Sok tanulságos példát említett. A „Vörös mák” című balett a Nagy Színházban Moszkva egyik legkiemelkedőbb művészeti eseménye és sikere. A Nagy Színház művészei úgy verse­nyeztek, hogy velük egyidőben a „Vörös mák”-ot a leningrádi balett is előadta. A két színház versenyé­ből a moszkvai került ki győztesen a főszerepben Galina Ulanovával, akit — s az egész előadást —­ most tüntették ki Sztálin-díjjal. Ugyan­így folyik a munkaverseny a többi színházak között is. Egy színművet egyszerre két színház játszik. Pél­dául az „Amerika hangja”-t a Kis Színház kamara­színháza és a Vö­rös Hadsereg színháza mutatta be egyidőben. A legtöbb színházban egyébként a főszerepeket hármas szereposztásban játsszák. Ez is al­kalom a verseny fejlesztésére. Elmondották nekünk, hogy a szovjet népművész — tehát élvonal­beli színész — havonta tíz-tizenkét estén lép fel és minden egyes fellé­pését külön díjazzák. Az Opera művészei számára havonként négy­öt fellépés kötelező. Ugyanez vonat­kozik a rendezőkre is. A szakszer­vezet ellenőrzi, hogy a színházak betartják-e. A színészek egyébként két hónap szabadságot kapnak évente. Amikor a tanulságos látogatást befejeztük, kifelé menet ismerős fényképek ötlöttek szemembe. Nagybajuszti magyar parasztfejet láttunk az egyiken, aztán Sulyok Máriát ismertük fel a másikon (a Hétköznapok hősei előadásából), mellette Szirtes Ádám tűnt fel mint Gőz Jóska, a kubikosokkal. Éppen magyar fényképkiállítást rendeztek a Művészek Szakszervezetében... ★ Este a Sztálin Autógyár kultúr­palotájába mentünk. Hatalmas, gyönyörű épület ez. Női igazgatója van. A könyvtárban százezernél több könyv sorakozik egymás mel­lett. Láttunk a többi között egy Petőfi-cikkekből összeállított albu­mot az orosznyelvű Petőfi-kiadások mellett. A könyvtár után megkapó, tündéri látványban volt részünk. A táncterembe mentünk, ahol há­romezer tizenhárom-tizennégyéves gyermek táncolt. A teremben nagy­szerű gyermekbált rendeztek! Az aranyos kicsinyek mazurkát tántol­tak rendkívül finoman, kecsesen. Meglepett, hogy semmi túlzott vi­hogás, ugrándozás nem volt. A gyermekek komolyan és kedvesen viselkedtek. Kristálytiszta szellem uralkodott itt, a kacagástól, a vi­dám gyermekhangoktól csengő gyönyörű teremben. Száz és száz apró, színes fénnyel égő lampion lebegett a táncoló gyermekek felett. Hirtelen újra Pucknak éreztem ma­gam, a Szentivánéji álomban, a táncoló tündérek között. A másik teremben viszont ko­moly csend honolt: a fiatalság el­­merülten sakkozott az asztaloknál. Az olvasóteremben még nagyobb a csend: lányok és fiúk bújtak a könyvek lapjai mögé. A következő hatalmas helyiségben éppen műsor volt. Amikor a művészek megláttak bennünket, szívélyesen köszön­töttek. Végighallgattuk az énekes­nő és az előadóművész számát, majd az Alexandroa-együttes „utánpótlása”, gyermekkórus és tánckar lépett a dobogóra. Külön nekünk mutatták be a műsorukat, melynek minden egyes száma ugyanaz, mint az Alexandrov­­együttesé. A szép közjáték után a követ­kező teremben (nem is tudtam megszámolni, hány terem volt itt, valamennyin végig sem mentünk!) a Sztálin Autógyár kórusa próbá­ját lestük meg. Amikor a művé­szek megtudták, hogy magyarok vagyunk, nagy örömmel köszöntöt­tek: a VIT alatt nagyon megsze­rették népünket és hazánkat. Késő este fejeztük be ezt a felejthetetlen látogatást. Derű és mosoly, dallam és ritmus, vidám fiúk és szép lá­nyok arca — boldog és tiszta han­gulat maradt meg bennünk emléke­zetül. ★ Másnap délelőtt a Művész Szín­házban megnéztük Maeterlinck „Kék madár” című darabjának elő­adását. Ez egyébként Moszkva legegyszerűbb külsejű színháza: két páholysora barna fából való, s minden tiszta, világos. A folyosó­kon és előcsarnokban Sztaniszlav­­szkij színházának ötvenéves törté­neti a képekben. A Művész Szívt*­ház íróit, rendezőit, színészeit, szín­padképeit ábrázoló képek függnek a falakon. Sztaniszlavszkij képét láttuk néhány fiatalkori szerepé­ben és Maxim Gorkijét asz írók kö­zött ... A függönyt már az első pillanatban felismertük: Sztanisz­lavszkij híres szürke függönye, a repülő sirállyal a közepén. A színház az 1908-as Sztanisz­­lavszkij-rendezést vette át, ponto­san ugyanaz a beállítás, kosztüm és díszlet. Ebből is láttuk, milyen nagyszerűen őrzik és ápolják haladó hagyományaikat a szovjet művé­szek. A Kék madár előadása elragadó volt. A főszereplő kisfiút egy remek — szerettéhez képest korántsem fia­tal ■— színésznő játszotta tökélete­sen. Mellette különösen tetszett ne­kem a kutya és macska alakítóinak pompás maszkja. Kedves és mulatsá­gos volt. A kutyát alakító művész egy kedves barna vizsla fejét vi­selte, a macskát játszó színészt pedig a későbbi előadások idején mindig kerestük: szerettük volna látni, milyen „civilben”. A közönség: sok-sok gyermek és persze felnőttek is. A kislányok nagy része olyan kötényt viselt, mint Mareckaja Egy életen át című filmjében az intézeti gyerekek. Nagyszerűen reagáltak az elő­adásra, közben sokszor felcsengett az őszinte nevetés. Arra gondol­tunk, mennyire élveznék ezt a mi gyermekeink és a felnőttek is. Meg­hatódan, boldogan ültünk a nézőté­ren a Kék madár gyönyörű előadá­sán, Sztaniszlavszkij híres színházá­nak falai között. Minden a nagy ren­dezőre és színészre emlékeztetett... (F­oly­tásuk) Utazás a Szovjetunióban IRTA: MÉSZÁROS ÁGI 2 Világosság Ragyogó, egészséges munkásváros épül a régi Vizafogó és Óbuda helyén a Sztálin-híd két hídfője körül Angyalföld és Óbuda ritkán talál­kozott a múltban. Most épül a Sztá­lin-híd, amely véglegesen összeköti majd a két városrészt. Az ötéves terv első évének legszebb alkotása lesz ez az óriáshíd, méltó Sztálin elvtárs nevéhez, himnusza a ma­gyar dolgozók munkájának. Leg­hosszabb hídja lesz ez Magyar­­országnak, a feljárókkal együtt majdnem két kilométer; olyan hosz­­s­zú, mint a Rákóczi-út. Új búsok a­ raffi Visaroffa helyén A Vizafogó „körülpiszkos­ udvarát“, pincéikül „nagyházát”, az „ócskás göd­röt”, a „kecske-palotát” és a poros „vacak-utat” — így nevezte el a nép­nyelv a környék házait — halálra ítélte a Sztálin-híd. Lebontják a régi Vizafogót s he­lyébe új házak, kényelmes lakások épülnek. A Sztálin-híd pesti hídfőjének kör­nyéke elindul majd a városiasodás felé, teljesen megváltozik ennek, a városrész­nek a jellege: új Vizafogó születik a régi romjain s Angyalföld számára olyan fejlődési perspektíva nyílik, hogy azt egyelőre fel sem lehet be­csülni. Most készíti a Budapesti Városren­dezési Intézet a pesti és budai hídfő környékének részletes rendezési, illetve beépítési tervét. Sporttelepek, parkok, nagyobb strandfürdő Ezek a tervek már egészen mások, mint voltak az „eredetiek”, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tervei, ame­lyeknek készítői kereken kimondták: „egyáltalán nincsen szükség arra, hogy az új híd a Szent Margit-szigetet érintse és vele kapcsolódjék, mert a zaj feldúlná a gyógyfü­rdőhely nyugal­mát és csendjét . Oly nagy közönség zúdulna a szigetre, amely nemcsak, hogy nem kívánatos, haanem végzete­sen káros volna“. Ki akarták rekesz­­teni a szigetről továbbra is Angyalföld és Óbuda dolgozóit Rakovszky Ivánék, de nem sikerült. Az új híd nemcsak, hogy érinti a népparkká lett Margit-szigetet, de a dolgozók fürdővárosát is elő­varázsolja majd az egykor füstös, poros Angyalföldből. A hídfőrendezés teljesen nagyvárosias képet ad az egész kerületnek. A Váci­­útig, illetve a Róbert Károly­ körút tor­kolatáig futó töltés két oldalán a szov­jet városépítészet elveinek megfelelően, teljesen modern felfogásban többeme­letes lakóházak épülnek, amelyek kö­zül majd nagy kiterjedésű zöld terüle­tek lesznek. Ezeket a lakóegységeket úgy ter­vezik, hogy a megfelelő közintéz­mények is a közelben épüljenek és üzleti negyed is legyen itt. ( A Vizafogó-út és Esztergomi-út között erősen fásított sportterületet képeznek ki, a dunaparti részen pedig a meg­lévő sporttelepeket kifejlesztik. A Sza­badság-strandfürdő is megnagyobbo­dik és ehhez kapcsolódik majd egy új zöldterület új sportpályával. A feljáró­tól balra a sportsáv kiterjesztését ter­vezik. A híd megnyitásával forgalmi köz­pont alakul majd ki a váci úti iskola mellett. Az új kultúrház homlokzata elé tervezik Kisfaludy-Stróbl: „És megindul a munka” nevű szobrát, amely egy kereket forgató férfialakot ábrázolt Óbudán a Margithídtól Pünkösd­fürdőig, a hajógyári szigettől a Bécsi­­útig egy földbe temetett város fölött élnek az emberek. A történelem nagy temetője ez a városrész, tele római, húnkori és avarkori sírokkal. A római légiók, majd Attila, Árpád székhelye volt itt. Fejlődésében akkor állott meg Óbuda, amikor egyesítették Pest-Budá­val. A Sztálin-híd építésével és a hídfők rendezésével kapcsolatban feltárult a föld és két évezred titkairól mesél. Olyan régészeti kincsek kerültek elő, amelyekhez hasonlót egyetlen római település helyén sem találtak. A hídfő két oldalán, a Knurr Pálné­­utcáig a három-öt méter mélység­ben levő nevezetesebb romokat most feltárják és mint romkerteket szervezésen beillesztik a kialakuló nagyszabású városias környezetbe. A feljáró mindkét oldalára nagy kiter­­jedésű­ parkokat terveznek, ezekben lesznek majd a festői rom­kertek. fiú mm m­átm­inta b­as­zis új Óbudának A híd megnyitása után ez az el­avult, ódon városrész megfiatalodik, elveszti azt az álromantikát, amelyet borissza gazdag polgárok és a múlt­ba ,­ merengő, álmodozó széplelkek keresnek a cégéres kocsmák füstös, bűzös levegőjében. A híd tengelyébe eső régi házak javarészét már lebontották, mint­hogy azonban szükségessé válik az útvonalak további rendezése is, még sok egészségtelen régi ház kerül csákány alá. Az óbudai hídfő környékén három fő­útvonal lesz: a Lajos-utca—Knur Pálné­­utca—Majláth-utca—Szentendrei­ út lesz az­ első. A villamosforgalom a Lajos­­utcáról átterelődik a Knur Pálné­­utcába. A fenti útvonal kialakítása ér­dekében erre is le kell majd bontani egyes régi házakat, a hídtól délre lévő szakaszon már meg is kezdték a bontási munkálatokat. A második úgynevezett átmenő forgalmi útvonal lesz a Sztálin­­híd— Vörösvári-út, a harmadik pe­dig marad a Bécsi-út. Ott, ahol az első és a második útvo­nal találkozik, körforgalomszerűem­ bo­nyolódik le majd a forgalom. Az új beépítési tervek el­gon­dlása szerint a Vörösvári-út mentén park­­sávot alakítanak ki, ennek mentén építik fel az új lakóházakat. November 7-én, az Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulóján, nyílik meg a Sztálin-híd s ezzel két városrész, amelyet a tőkés rendszer halálra ítélt, új életre kel. A régi roskatag házak, arcpirító viskók fo­kozatosan eltűnnek, s a zápor utcai és békeúti lakóházakhoz hasonló épületek nőnek ki majd rohamosan a földből. Merty István. ni moszkvai rádió magyarnyelvű adásainak új hullámhosszai A moszkvai rádió a következő idő­pontokban és hullámhosszakon sugároz magyarnyelvű adásokat: 17 órától 17.15-ig a 19, 25 és ö1 mé­teres rövidhullámsávon. 19 órától 19.30-ig a 25, 31 méteres rövid- és a 320 méteres közép- és az 1068 méteres hosszúhullámsávon. 20.30 órától 21 óráig a 25, 31 mé­teres rövid- és a 320 méteres közép­­hullámsávon. Sajtókiállítás nyílik Moszkvában Május 5-én, a Bolsevik Sajtó Nap­ján, Moszkvában kiállítás nyílik meg szovjet könyvekből és grafikai mun­kákból. A kiállításon a szovjet ország 78 központi, köztársasági és területi kiadója vesz részt. ZENEI FESZTIVÁL PRÁGÁBAN A párgai nemzetközi zenei fesztivá­lon Somogyi László karmester és Fischer Annie zongoraművésznő kép­viseli a magyar zenei világot. Május 15-én a prágai rádió szimfonikus ze­nekarát Somogyi László vezényli, a hangverseny szólistája pedig Fischer Annie lesz. Milliós példányszámban olvassák az llj Kína olvasói a népi könyvkiadványokat Pekingből jelentik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Kínában a nép széles rétegei valósággal szomjaznak a tudásra és műveltségre. 1949 novemberétől 1950 február végéig, azaz négy hónap alatt az „llj Kína Könyvkiadóválalat" 3.400.000 könyvet nyomtatott ki és ho­zott forgalomba. Ezeknek 22 százaléka irodalmi és művészeti tárgyú, 22 szá­zaléka a marxizmus-leninizmus klasz­­szikusainak és Mao-Ce-Tungnak a műve. Ugyanez alatt az idő alatt 1.116.000 példányban jelentek meg folyóiratok. A „Tartós békéért a népi demokráciáért” című lap kínai fordí­tásban 510.000 példányban jelent meg. Kolozsvár város ideiglenes bizottsá­gának kultúrosztálya elhatározta, hogy a rádió román műsora mellett külön magyar műsort is ad. A magyar mű­sort a város gyárainak, üzemeinek és a környező falvak kultúrcsoportjainak munkás-színjátszói szolgáltatják.

Next