Világosság, 1950. április-június (6. évfolyam, 77-148. szám)
1950-05-18 / 114. szám
Budapest, 7. év, 114. szám Ára 60 fillér , 1950 május 18. csütörtök A hőmérséklet kissé emelkedik Óriási örömmel fogadta a német nép a Szovjetunió nagylelkű segítségét A Német Szocialista Egységpárt határozata a nyugati külügyminiszterek londoni értekezletével kapcsolatban BERLIN, május 17. A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága levelet intézett a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottságához; ebben köszönetet mondott a szovjet kormány határozatáért, mely Németország jóvátételi kötelezettségét felére csökkenti. Ez a határozat — hangoztatja a levél — újabb bizonyítéka annak az önzetlen és nemes baráti érzésnek, amelyet a szovjet nép a német nép iránt táplál. A határozat annál is inkább nagyjelentőségű, mert a potsdami egyezményben megállapított tízmilliárd dollárnyi jóvátétel egyáltalán nem felel meg annak a hatalmas anyagi kárnak, amit Hitler hadserege a szovjet népnek okozott. A Politikai Bizottság levelében a német nép mély hálája jut kifejezésre Sztálin generalisszimusz, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja és az egész szovjet nép iránt. Ma nyilatkozik a Grotewohl-kormány Sztálin generalisszimusznak Otto Grotewohl, aNémet Demokratikus Köztársaság miniszterelnökéhez intézett levele, amelyben közli a szovjet kormány határozatát a jóvátételi kötelezettségek felének elengedéséről, a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának körében óriási örömet és megelégedést váltott ki. A német dolgozók számos határozatában jut egybehangzóan kifejezésre, hogy a szovjet kormány nagylelkű határozata a Német Demokratikus Köztársaság haladó fejlődésének elismerése. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának mai teljes ülésén a kormány nyilatkozatot terjeszt elő a szovjet kormánynak a jóvátételi kötelezettségek csökkentésére vonatkozó határozatával kapcsolatban. Nyugat-Németországot a Szovjetunió ellen indítandó háborúban akarják felhasználni. A szovjet kormány lépése ezzel szemben jelentős hozzájárulás a békeszerető és demokratikus Németország felépítéséhez.” Egy hamburgi kikötőmunkás ezeket mondta: — A Szovjetunió nagylelkű magatartása arra kötelez bennünket, hogy még nagyobb erővel lépjünk fel a béke és a Szovjetunióhoz fűződő barátság fenntartása érdekében. Az imperialisták ismét ostorral sújtottak a német nép arcába A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága május 10-i ülésén foglalkozott az amerikai, angol és francia külügyminiszterek londoni értekezletével és az értekezlet után kiadott közleménnyel. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy az imperialisták ismét ostorral sújtottak a német nép arcába. Adenauer és Schumacher, valamint áruló klikkjük azt remélte, hogy legalább látszólagos engedményeket ér el, annak ellenében, hogy Nyugat-Németországot az imperialisták felvonulási területévé szolgáltatja ki és a német ifjúságot ágyútöltelékként adja el. Ez a reményük nem teljesült. Az imperialisták nem oldják fel a megszállási statútumot, sőt beláthatatlan időremeghosszabbítják a megszállást. Bebizonyosodott, hogy a nyugati hatalmak Adenauert és Schumachert tényleges lakásokként kezelik. A határozat megállapítja, hogy a német népnek az imperialisták által történt arculcsapása, éppen abban az időpontban történik, amikor a Szovjetunió kormánya nagylelkűen csökkentette a Német Demokratikus Köztársaság hátralékos jóvátéteti kötelezettségét. A német nép most láthatja, kik az igazi barátai és kik az igazi ellenségei. Gerhardt Eisler a nyugatnémet „Wehrmacht” feltámasztásáról BERLIN, május 17. A Német Demokratikus Köztársaságtájékoztató hivatala kedden sajtóértekezletet tartott a náci „Wehrmacht“ nyugatnémetországi újjászervezése ügyében. Gerhardt Eisler, a tájékoztató hivatal vezetője, rámutatott az angolamerikai imperialisták igazi céljára, mely szerint a nyugatnémetek feladata az amerikai monopolisták számára ágyútöltelék szolgáltatása. Az amerikai sajtó nyíltan vitatkozik arról, hány hadosztályt lehet kicsikarni Nyugat-Németországból. Nem szabad szem elől téveszteni — mondotta Eisler —, hogy Nyugat-Németországban a náci hadsereget máris újjászervezik amerikai parancsnokság alatt, sőt ez az újjászervezés részben már meg is történt. A náci Wehrmacht a pogrom-hadsereget jelenti, hadsereget a munkások és minden haladó tényező ellen, antidemokratikus és nemzetietlen hadsereget, a német nép és más népek elnyomására. Az 1918 és 1933 közötti fekete Reichswehr és a Nyugat-Németországban most újjászervezett náci hadsereg között csak az a különbség, hogy az új hadsereg a megszálló hatalmakkal egyetértésben és aktív segítségével, az amerikai imperialisták vezetésével állott újra talpra. Az újjászervezett Wehrmacht élén amerikai tábornokok állnak. A Szovjetunió nagylelkűsége arra kötelez bennünket... HAMBURG, május 17. Hamburg dolgozói körében nagy örömet és megelégedést váltott ki a szovjet kormány elhatározása, hogy 50 százalékkal csökkenti Németországnak a Szovjetunióval szemben fennálló jóvátételi kötelezettségéte, Arno Welchert, a Deutsche Werft üzemi tanácsának tagja kijelentette: „Sztálinnak Grotewohlhoz intézett távirata újból megmutatja,hogy a Szovjetunió a német nép leghűbb és legőszintébb barátja. A Szovjetunió lépésének annál is nagyobb a jelentősége, mert abban a pillanatban történt, amikor az angolamerikaiak újból bebizonyítják, hogy Németország kettéosztását kívánják, és Május végén előkészítik az októberi genmi béke világkongre LONDON, május 17. A világbéke megóvásáért indított nemzetközi mozgalom vezetői május 31-én Londonban találkoznak, hogy megbeszéljék a mozgalom további kiszélesítésével kapcsolatos teendőket és előkészítsék a Világbéke II. Kongresszusát, melyet októberben Génuában rendeznek meg. Az angol Világbéke Bizottság június elsején tömeggyűlést rendez, amelyen megjelennek: Frederic Jacliot-Curié, a Világbéke Kongresszus elnöke. Alekszander Fagyejev, világhírű szovjet író. Pietro Nenni, az olasz szocialista párt vezetője. Eugenie Cotton, a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetségének elnöke. Guy de Bousson, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke. Louis Aragon, a híres francia költő és író, az Értelmiségiek Nemzetközi Szövetsége titkára. Gabriel d’Arboussier, az afrikai demokratikus mozgalom főtitkára. O. John Rogge, az USA volt állami főügyészhelyettese. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára. J. D. Bernal, a világhírű angol fizikus és atomtudós. A magyar ipar termékei a prágai vásáron Hétfőn nyitotta meg Marosán György elvtárs, könnyűipari miniszter a prágai árumintavásár magyar kiállítását. A megnyitó ünnepségen megjelentek a csehszlovák gazdasági élet vezetők A magyar kiállítás ezer , négyzetméteren épült fel. Tizenkét külkereskedelmi nemzeti vállalatunk mutatja be itt a magyar ipar legkülönbözőbb termékeit. Megfelelő súllyal képviselteti magát a nehézipar, melynek cikkei közül különösen a 18 tonnás lemezvágó olló váltótt ki hagy érdeklődést. Ugyancsak nagy az érdeklődés a 250-es ,Csepelkerékpár iránt, komoly sikert arattak a finommechanikai cikkek és a selyemáruk. A kiállítás bejárata fölött tíz méter magas homlokzaton, az ötéves terv perspektíváját ábráimra, a grafikon, mellette egy másik grafikon a hároméves terv eredményeit érzékelteti. Alattuk tizenhat Kossuth-díjas élmunkásunk, sztakanovistánk és művészünk fényképe látható. • Külön pályán, 70 km sebességgel száguld majd Csepelre a gyorsvasút Készül már a gyorsvasút Csepelen.A Rákóczi Ferenc utca nagy részén — jött, ahol az úttest a Szent Imre-térmellett halad el — folyik a HÉV vágányainak a középre helyezése. Ezeken a vágányokon fut majd a gyorsvasút is. A gyorsvasút a csepeli dolgozók régi vágya. Kurtább lesz a távolság a Rákosi Mátyás-kombinát dolgozói,lakta kerület és Budapest egyéb részei között. A HÉV, amely a Közvágóhídtól indul Csepelre, 76 kilométeres utat tesz meg 35 perc alatt. Az új gyorsvasút a Boráros tér és Csepel között 6,9 kilométeres távolságon szalad majd 15 perc menetidő alatt A gyorsvasút a Boráros térről indul. Keresztülmegy a MÁV dunaparti telepén, végigszalad a Dunaparton, az Összekötő híd alatt az úgynevezett Kvassai-híddál, egy új kétvágányú hídon megy majd át Csepelre. Az új hídnak két 50 méteres nyitása lesz. Csepelen a gyorsvasút ráfut a H£V- vonalra. Ezért helyezik most középre a sineket és a talpfafelépítmény helyett vasbeton-aljakat helyeznek el, erre kötik a sineket. Az 1400 méter hosszú vágány középre helyezésnek már körülbelül a fele készen van. Július közepéig dolgoznak a vágányok középre helyezésén, hasonló munkálatok folynak , ugyanakkor avámmentes kikötőnél és a déli összekötőhíd alatt. A csepeli dolgozók, amikor elhaladnak a betonba ágyazott sínek mellett, a gyorsvasútra gondolnak és az arcukon mosoly fut végig. Gyönyörű kor- szerű kocsik fognak közlekedni ezena vonalon, éppen olyanok, mint a cinj korái HÉV-en az „ezüstkocsik". Villanyáram hajtja majd a vasutat hetvenkilométeres sebességgel, elkülönített pályán száguld majd Budapest és Csepel között. Aluljárók biztosítják a zavartalan közlekedést. 1951. közepére el is készül. A csepeli gyorsvasút indóháza — egyelőre, a hídépítkezések miatt — a Boráros térnél kétvágányú állomás lesz. 1953-ban készül el a végleges ötvágányú állomás. Fejér János előmunkás egyike a legjobb dolgozóknak. Csoportjának átlagteljesítménye 125 százalék. Fejér János fia néphadseregünk tagja, Fejér éppolyan büszke fiára, mint munkájára, mind a kettő a nép államát szolgálja . Készítik a Rákóczi Ferenc utcán a HÉV vágányainak a középre helyezését A hajók nem futnak ki a francia kikötőkből PÁRIZS, május 17. (A Világosság párizsi tudósítójának telefon jelentése.) A kikötővárosok dokkmunkásai mind iden terror és csábítás ellenére kitartanak elhatározásuk mellett, nem hajlandók hadianyag ki- és berakására. Emiatt a Monkay nevű hajó, melynek Indokínába mozdonyokat kellene szállítania, még ma is a kikötőben horgonyoz és a hatóságok nyolc más hajót is kénytelenek voltak belga és egyéb francia kikötők felé irányítani. Ugyanez a sors éri azt a tizenkét hajót is, melynek kifutását a mai napra jelezték több francia kikötőben. A szabadságharcosok ágyúzzák Saigon kikötőjét PÁRIZS, május 17. (A Világosság párizsi tudósítójának telefonjelepítése.) Saigonból érkezett ma reggeli jelentés szerint a vietnami szabadságharcosok Saigontól tíz kilométernyire megtámadtak egy gyűjtőtábort, kiszabadították a foglyokat, az őrséget pedig foglyul ejtették. A szabadságharcosok Saigon kikötőjét ágyútűz alá vették.