Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)
1951-01-20 / 17. szám
2 A Szovjetunió küldöttsége teljes egészében támogatja a Kínai Népköztársaság javaslatát a koreai kérdés békés rendezésére , New York, január 20. Az ENSZ Politikai Bizottsága folytatta a Kína ellen emelt amerikai panasz megvitatását. Miután a bizottság elnöke ismertette a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának a „Tüzet szüntess“bizottság javaslatára vonatkozó válaszát, Austin, az USA képviselője szólalt fel. Beszéde sértéseket és fenyegetéseket tartalmazott a kínai nép ellen, továbbá éleshangú kirohanásokat a Szovjetunió ellen. Kijelentette, hogy az USA kormánya felhívja az ENSZet: „azonnal és gyorsan" intézkedjék és ragaszkodik ahhoz, hogy az USA számára kedvező, Kínát elítélő határozatot fogadjanak el. Az ausztráliai küldött szerint a kínai kormány válasza „számos ok miatt" elfogadhatatlan , azonban egyetlen ilyen okot sem nevezett meg. Beszéde végén felhívta a bizottságot, hogy ne siesse el a napirenden lévő határozat elfogadását. Franciaország képviselője is arra hívta fel a bizottságot, hogy elhamarkodottan ne fogadjon el semmiféle meggondolatlan intézkedést, mert „az ENSZ-hek nem szabad szélsőségekbe esnie." Anglia képviselője azt mondotta: a kínai kormány válasza bizonyítja, hogy „lehetetlen” megegyezni a koreai hadműveletek beszüntetésének kérdésében. Carapkin elvtárs, a Szovjetunió képviselője, rövid nyilatkozatot tett. Ebben bejelentette, hogy a Szovjetunió küldöttsége teljes egészében támogatja a Kínai Népköztársaság kormányának javaslatát, mint olyan javaslatot, amely a koreai kérdés és a Kínai Népköztársasággal és a Távol-Kelettel kapcsolatos valamennyi kérdés mielőbbi békés rendezésére irányul. Egyben hangsúlyozta, hogy az USA küldöttségének és az ülésen felszólalt több küldöttségnek semilyen kísérlete nem rejtheti el a világ közvéleménye előtt a Kínai Népköztársaság január 17-i javaslatának békés jellegét. Befejezésül Carapkin elvtárs azt mondotta: a Szovjetunió küldöttsége szükségesnek tartja még egyszer kijelenteni, hogy a napirenden szereplő kérdést nem szabad tárgyalni a koreai és kínai nép képviselőinek részvétele nélkül. A koreai néphadsereg valamennyi fronton erős nyomást gyakorol az ellenségre A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének főparancsnoksága január 19-én közölte: A népi hadsereg egységei a kínai önkéntesekkel együtt valamennyi fronton erős nyomást gyakorolnak az ellenségre. A népi hadsereg repülőgépei január 16-án Phenjan fölött kemény légiharcba szálltak az ellenség repülőgépeivel és lelőttek egy ellenséges bombavetőt. Az ellenség többi repülőgépét elűzték._______ ,Biztonsági program" Eisenhower németországi látogatásával kapcsolatban HEIDELBERG, január 20. Az USA nyugatnémetországi főhadiszállása széleskörű „biztonsági programmot" állított össze Eisenhower nyugatnémetországi körútjával kapcsolatban. Majna-Frankfurtban az amerikai katonai rendőrség keretéből különleges parancsnokságokat vontak össze. A rendőregységek parancsot kaptak, hogy minden körülmények között akadályozzák meg a tiltakozó tüntetéseket. E.senhower Frankfurtban Handy tábornokkal, az európai USA haderők főparancsnokával, valamint MacCloy főbiztossal óhajt a nyugatnémet csapatkötelékek felállításáról, továbbá ezeknek amerikai parancsnokság alatt történő kiképzéséről tárgyalni. Grafenwöhrben és az amerikaiak egyéb nyugatnémet gyakorlóterem tanfolyamokat létesítenek a nyugateurópai hadsereg tisztjei számára, hogy megkapják az amerikai katonai kiképzést. Eisenhower egyébként meglátogatja Adenauert, Schumachert, továbbá a bonni kormány katonai tanácsadóit, akikkel közli majd a nyugatnémet zsoldos hadsereg felállítására vonatkozó további intézkedéseket. „Ha a német néptől függne, az Iiba folyó öt percig sem lenne határ“ Németország minden részéből továbbra is nagy tömegben érkeznek megnyilvánulások, amelyek megvetéssel ítélik el Adenauer bábkancellár legutóbbi nyilatkozatát. Lipcse fémipari szakszervezetének helyi vezetőségéhez küldöt határozatokban eddig huszonötezer fémmunkás juttatta kifejezésre elszántságát, hogy Adenauer akarata ellenére is kivívja Németország egységét. Szerdán, a kedvezőtlen időjárás ellenére, Weimar tízezer lakosa gyűlt össze a piactéren, hogy tiltakozzék Adenauer elutasító nyilatkozata ellen. A nyugatnémetországi Háfban megjelenő Frankenpost című lap csütörtökön így ír: „Ha a német néptől függne, akkor az Elba folyó még öt percig sem lenne határ.” A hamburgi „Carl Später" elnevezésű acélüzem munkásai és alkalmazottai hangsúlyozzák: „Nem akarunk tankokat és repülőgépeket gyártani, hanem békés célokra akarunk dolgozni, ezért mindent megteszünk, hogy megóvjuk a békét és megakadályozzunk minden háborús propagandát és fegyverkezést.” Az Olasz Kommunista Párt 30 éves ,harminc éve, 1921. január 21-én, a livornoi kongresszuson alakult meg Gramsci és Togliatti vezetésével az Olasz Kommunista Párt. Néhány év múlva már illegalitásban volt: a föld alá kényszerítette a fasiszta terror. A föld alól, a börtönökből, a koncentrációs táborokból és az emigrációból harcoltak több mint két évtizeden át az olasz kommunisták Mussolini nemzetgyilkos rendszere ellen, az olasz demokráciáért és a békéért. Az olasz kommunisták sohasem vesztették el kapcsolatukat a néppel. A fasizmus elleni nehéz küzdelmükben megvalósították a harci egységet az olasz szocialistákkal, akik Nenni vezetésével ma is híven egütt menetelnek a Kommunista Párttal, az olasz nemzetet fenyegető új háború veszélye ellen. Az olasz munkásosztály akcióegységéhez az olasz nép mind szélesebb rétegei csatlakoznak, az Olasz Kommunista Párt ma már valamennyi becsületes nemzeti erő vezetője, az olasz hazafiak pártja. Hitler örökébe lépő amerikai ** imperialisták legfőbb gondja a háború után — sőt már a háború folyamán is — az volt, hogy Olaszországban megakadályozzák egy népi demokrácia kialakulását, hogy a munkásosztályt kirekesszék a kormányzásból. Az volt a céljuk, hogy Olaszországot a maguk gazdasági, politikai és stratégiai bázisává tegyék. A Marshall-terv és a de Gosper-kormány készséges lakájszolgálatai segítségével mindinkább benyomultak az olasz nemzeti életbe. A de Gasperi kormány éppúgy eladta Olaszországot a Wall Streetnek, mint ahogy Mussolini eladta Hitlernek. Az amerikai monopolisták céljainak egy elmaradt Oaszország felel meg, gyenge iparral, félfeudális mezőgazdasági viszonyokkal; olyan ország, ahol alacsony a dolgozók életszínvonala, nagy a munkanélküliség és ahol a tömegek nem tudják, hová vezeti őket a kormány. Ide az Olasz Kommunista Párt •*-' megakadályozza az imperialista tervet. Kidolgozta az olasz nemzet felemelkedésének programját. Széles propagandával, különösen az ötmillió dolgozót egyesítő szakszervezetek felvilágosító munkájával tudatosította a népben, hogy helyzetéből, mely ma súlyosabb, mint Mussolini alatt volt, van kiút és ez a kivezető út egyúttal a béke biztosításának útja. Az olasz kommunistáik vezetik a munkásosztály, a földmunkások és szegényparasztok hazafias harcát azért, hogy az olasz ipart megmentsék a ragadozó amerikai imperializmus elől, hogy kierőszakolják az általános főreformot, mely felszámolná a jelentős polgári maradványokat és az olasz gazdaság szerkezetének forradalmi átalakításával elindítaná a nemzet gyors felemelkedését. Az olasz munkások és parasztok harca egész Olaszországra kiterjedő hősies küzdelem, melynek számos epizódja a nemzetközi munkásmozgalom történetének legdicsőségesebb lapjaira kerül. Minden áldozat, melyet az olasz dolgozók ebben a harcban hoznak, csak megszilárdítja bennük történelmi hivatásuk tudatát. Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, a modenai vértanúk temetésénél mondotta ezeket a szavakat: „Nem merem, nem tudom azt mondani: nyugodjatok békében. Életetek túlságosan rövid és túlságosan nehéz volt. Sírjaitok komoly kötelességeket rónak ránk. Ki kell vezetnünk Olaszországot ebből a súlyos helyzetből. Mi azt akarjuk, hogy hazánk civilizált ország legyen, ahol becses a dolgozók élete és szent a nép joga a munkához, a szabadsághoz és a békéhez". Ezért harcol a Kommunista Párt*-J vezetésével az olasz nép ma is. A legutóbbi hetekben és napokban harca általános sztrájkokban, tömegtüntetésekben, igazi népmozgalomban csúcsosodott ki, de új áldozatokat is — csak a legutóbbi napokban 5 halottat és számos sebesültet — követelt. A harcot az élezte ki ennyire, hogy az olasz kormány három hadosztályt ígért az európai hadseregnek, ami leírhatatlan felháborodást váltott ki az egész országban. A de Gasperi kormány támogatja Nyugat-Németország felfegyverzését és az Atlanti Egyezményből folyó kötelezettségei alapján — a legközelebbi három évben — közel másfél milliárd lírát fordít hadikiadásokra. A létfenntartási költségek tehát emelkednek, a líra vásárlóértéke esik. Ilyen körülmények között a munkásosztály harca a legszélesebb társadalmi támogatásra talál. Az olasz munkások sajátos új ,harci formákat alakítottak ki, az úgynevezett„fordított sztrájkot”. Amikor egy-egy nagyüzemben a kormányszervek tömeges elbocsátásokat foganatosítanak, a munkások nem hagyják el munkahelyüket, hanem bér nélkül, munkástársaik és a velük rokonszenvező lakosság szolidaritására támaszkodva termelnek tovább.. . Ugyanilyen széles társadalmi támogatást élveznek a földfoglaló parasztok, akiket munkástestvéreik munkaeszközökkel, a falusi lakosság és a szövetkezetek élelmiszerrel látnak el, hogy megművelhessék a nagybirtokosok parlagon heverő földjeit. A bérharcok a „földfoglalás“ a „fordított“ sztrájkok mind szorosabban összefonódnak Olaszország függetlenségének és a békének védelmével. Ezt láttuk ezekben a napokban, amikor Eisenhower, „Európa Mac-Arthurjának“ inspekciós látogatására az egész olasz nép sztrájkokkal és tüntetésekkel fejezte ki, hogy nem hajlandó az amerikai imperialisták főparancsnokát elfogadni. A kormány a terrorhoz folyamodik. De terrorral nem lehet az egész nép függetlenségi törekvését elnyomni. A de Gasperi kormány fasiszta jellegű törvényeket hoz, melyek „szabotázsnak“ minősítik a munkások „fordított sztrájkjait“, a parasztok, önkéntes termelő tevékenységét. De di Vittorio elvtárs, a Szakszervezeti Szövetség, főtitkára, kijelentette: „Olaszországban nincsen szabotázs, kivéve azt, melyet a kormány folytat". Az olasz dolgozók élnek az önvédelem jogával, ellenállnak annak a kormánynak, mely sárbatapossa a demokratikus alkotmányt és a nép akarata ellen háborús kalandok felé hajtja az országot. A de Gasperi kormány nem tanult az olasz történelem tanulságaiból. De az olasz nép levonta a tanulságot. Jól látja, hogy akatonai kiadásokat, melyeket ,,a haza védelmének szükségességével“ igazolnak, egy nemzetellenes háború előkészítésére fordítják. A soksok milliárd, mellyel fejleszteni lehetne az olasz ipart, munkát adni a munkanélkülieknek, korszerűsíteni az elmaradt mezőgazdaságot, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agreszszió előkészítésére úszik el. Ez ellen nem elég felháborodni, ez ellen harcolni kell. "Togliatti elvtárs az egész olasz nép nevében szólhatott, amikor kijelentette, hogy az olaszok sohasem fognak harcolni a Szovjetunió ellen. Az olasz nép hazafias harcában, melyet Kommunista Pártja vezet, találkozik az Atlanti Egyezménnyel leigázott összes országok népeinek harcával, akik ugyanazon ellenség ellen, ugyancsak függetlenségükért, szabadságukért, a békéért küzdenek. Az Olasz Kommunista Párt életének harminc éve szakadatlan és következetes harc volt a nép érdekeiért, a nemzeti függetlenségért és a szabadságért — az önző, nemzetietlen uralkodó klikk ellen, a fasizmus és a háború ellen. Dicsőséges és áldozatos harcokban kovácsolódott az olasz munkás, osztály egysége és alakult a Kommunista Párt a nemzet, pártjává. Ez a marx sza-leninista párt, Sztálin útmutatásaira támaszkodva, a végső győzelemre fogja vezetni az olasz népet, kiszakítja Olaszországot az imperialista blokkból és áthozza a béke táborába. Komját Irén TiláfMáf SZOMBAT, 1951. JANUAR 20. VARGAS LETT BRAZÍLIA ELNÖKE RIO DE JANEIRO, január 20. A választási hatóság hivatalosan bejelentette, hogy az 1950 október 3-án lefolyt választások eredményeként Vargas lett Brazília elnöke. A szavazócédulák közül 208.050 szavazócédulát kitöltetlenül adtak le. A Kommunista Párt ugyanis felhívta a választókat, hogy ne töltsék ki a szavazócédulákat, mert valamennyi jelölt kimondottan reakciós és az imperialisták kiszolgálója. Valamennyi választási gyűlésen Sztálin elvtársat jelölte elsőként a szovjet nép a Legfelső Tanácsba MOSZKVA, január 20. A Szovjetuniónak abban a tíz szövetséges köztársaságában, ahol február 18-án kerül sor a hatalom legfelső szerveinek választásaira, tovább folyik a jelöltek bejegyzése. Annak a kerületi választási bizottságnak ülésén, amely Sztálin elvtársat a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa jelöltjévé bejegyezte, egymásután szólaltak fel a bizottság tagjai és beszámoltak a köztársaság dolgozóinak hatalmas lelkesedéséről. — Örömünk és boldogságunk mérhetetlen — mondotta Rasibadze konfekciós munkásnő —, hogy a nagy Sztálin, akinek nevéhez fűződik a szovjet nép minden győzelme, a mi veIasztókörz®etünk jelöltje. A Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság kisinyevi körzete is Sztálin elvtársat jelölte. A kerületi választási bizottság ülésén felszólalt Belicsenko mozdonyvezető, aki elmondta, hogy a moldvai nép szívvel lélekkel hálát mond Sztálin elvtársnak atyai gondoskodásáért, amelyet a moldvai köztársaság felvirágoztatása iránt tanúsít. Ukrajna, Bielorusszia, Örményország, Türkménia, Üzbekisztán és Észtország városaiban és falvaiban, ahol február 25-én választják meg a hatalom legfőbb szerveit, valamennyi választási gyűlésen Sztálin elvtársat jelölte elsőként a nép. A vietnami népi kormány 1951-es akcióprogramja PEKING, január 20. A vietnami hírszolgálati iroda jelentése szerint Pham Van Dong miniszterelnökhelyettes sajtóértekezleten ismertette a vietnami népi kormány 1951-es akcióprogrammját. A programm elsősorban a népi hadsereg fejlesztését irányozza elő, hogy az még súlyosabb csapásokat mérhessen az ellenségre. Tovább szilárdítják a nép és a népi demokratikus rendszer egységét,, szorosabbra fűzik a diplomáciai kapcsolatokat a baráti nemzetekkel és az egységet Laoszés Kambodzsa népével. Fokozni fogják a termelést, hogy kielégíthessék a hadsereg fokozódó szükségletét és emelhessék a nép életszínvonalát. Mindenütt végrehajtják a földbér csökkentését és a kamatok leszállítását. A könnyűipart és a kereskedelmet tovább fejlesztik. Nemzeti bankot állítanak fel és újjászervezik a pénzrendszert. Kiszélesítik a kulturális munkát is, bevezetik a tömegoktatást és továbbképző osztályokat állítanak fel. Fejlesztik a népi egészségügyi szervezeteket és a hadirokkantak segélyezését. Az amerikai katonák úgy rendezkednek be Franciaországban, mint valami meghódított országban Zsukov cikke a Pravdában MOSZKVA, január 20. A Pravda közli Zsukov párisi tudósítását az amerikai imperialisták háborús készülődéseiről, az általuk megszállt francia kikötőkben. La Pallice és Bordeaux kikötőjének amerikai katonai megszállása — írja Zsukov — emlékezteti a franciákat 1940 eseményeire, amikor hitleri katonaság szállta meg Franciaországot. Most az amerikai csapatok hatalmas motoros oszlopa,átszelve a Saarvidéket, bevonult Franciaországba. Az oszlop első része másnap megérkezett az Atlanti-óceán partjára A szoóláscsinálók követelték,Hogy a francia parancsnokság ürítsen ki több kaszárnyát, kórházat és sportstadiont, gyárhelyiséget, többezer amerikai katona és Anders tábornok lengyel fasiszta zászlóaljainak elszállásolására. A franciák hamarosan rádöbbentek , folytatja Zsukov , hogy az amerikai beavatkozók tervei nem korlátozódnak Bordeaux és La Pallice megszállására. Ezt a ténykedést ürügynek használták arra, hogy először is ellenőrzésük alá vegyék egész Nyugat- és Délnyugat-Franciaországot, másodsorban, hogy „az összeköttetés fenntartása” ürügyével fontos stratégiai pozíciókat foglaljanak el az ország középső és keleti vidékén. Az amerikai imperialisták főtámaszpontjukat Gascogne vidékén, azokban az erdőkben létesítették, ahol 1944-ben szörnyű tűzvész pusztított . Ezen a hamu borította vidékén az a lepoteauxi amerikai tábor. A lepoteauxi tábort drótsövénnyel és őrtornyokkal vették körül, amelyeken amerikai katonák géppisztolyokkal és golyószórókkal teljesítenek őrszolgálatot. Nagyméretű lőszerraktárak is épülnek a táborban. Ötszáz hatalmas tehergépkocsi szüntelenül szállítja a Bordeauxban kirakott százötszázötvenöt milliméteres lövedékeket, légibombákat, gyújtó-, tankelhárító lövedékeket, különféle aknát és más robbanóanyagot. A beavatkozók hosszú időre rendezkednek be — hangsúlyozza a tudósító. Nem ideiglenes, hanem állandó lakó- és hivatali helyiségek építésére készülnek fel. A lepoteauxi táborhoz új stratégiai gépkocsi utat vezetnek. Ezenkívül nehézbombázógépek befogadására alkalmas repülőteret építenek. Nem kisebb mértékben folyik az amerikai megszállás La Pallice—La Rochelle vidékén is. Sajtójelentések szerint az amerikaiak ebben a kikötőben nemcsak az általuk feltámasztandó német fasiszta hadosztályoknak szánt fegyver és lőszer kirakásának megszervezésére, hanem arra is készülnek, hogy La Pallice—La Rochelle kikötőjét a hitleristák mintájára haditengerészeti támaszponttá tegyék. Kőolajvezetéket építenek, előkészítik a búvárhajótámaszpont helyreállítását, amit a világháború alatt a németek használtak. La Palliceban és Bordeauxban útonatfélen az amerikai katonai rendőrség járőrei portyáznak. A megszállók által elfoglalt épületeken amerikai lobogó van. Amerikai „szakértők“ futkosnak szerte Franciaország délnyugati részében — folytatja Zsukov —, hogy kiszemeljék a számukra szükséges támaszpontokat. Felülvizsgálnak minden repülőteret, minden vasútvonalat. Sajtójelentések szerint amerikai hadiszállítmányok kirakására akarják felhasználni Brest, Saint-Nazaire és Marseille kikötőjét. A marseillei kikötőn át kilencszázezer tonna hadianyagot készülnek Franciaországba szállítani. Ugyanakkor a megszállók megtelepszenek Franciaország középső és keleti vidékein is. November végén támaszpontot létesítenek Montluconban, a Bordeaux és La Pallice, valamint Nyugat-Németország között vezető út fontos csomópontjánál. Ennél a csomópontnál az egykori lőtér mellett egy másik amerikai tábor épül. Amikor munkásküldöttség járt Montlucon városvezetőségének egyik főtisztviselőjénél, hogy tiltakozzék ez ellen, a főtisztviselő széttárta karjait és kijelentette: „Mit akarnak tőlünk ezek az amerikaiak? Úgy viselkednek nálunk, mint valami meghódított országban." Mindenhonnan, ahol amerikai megszállók telepedtek le, szüntelenül panaszok hangzanak el a hívatlan vendégek durvasága és basáskodása miatt. A hazafias erők összefognak — írja befejezésül a cikkíró —, hogy fokozzák az ellenállást a megszállókkal szemben. Mennél tovább tart a megszállás, annál élesebb a harc a francia hazafiak és az amerikai beavatkozók között.