Világosság, 1951. január-március (7. évfolyam, 1-76. szám)

1951-01-20 / 17. szám

2 A Szovjetunió küldöttsége teljes egészében támogatja a Kínai Népköztársaság javaslatát a koreai kérdés békés rendezésére­ ­ , New York, január 20. Az ENSZ Politikai Bizottsága folytatta a Kína ellen emelt amerikai panasz megvitatását. Miután a bizottság elnöke ismertette a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának a „Tüzet szüntess“­bizott­­ság javaslatára vonatkozó válaszát, Austin, az USA képviselője szólalt fel. Beszéde sértéseket és fenyegetése­­ket tartalmazott a kínai nép ellen, to­vábbá éleshangú kirohanásokat a Szovjetunió ellen. Kijelentette, hogy az USA kormánya felhívja az ENSZet: „azonnal és gyorsan" intéz­kedjék és ragaszkodik ahhoz, hogy az USA számára kedvező, Kínát elítélő határozatot fogadjanak el. Az ausztráliai küldött szerint a kínai kormány válasza „számos ok miatt" elfogadhatatlan , azonban egyetlen ilyen okot sem nevezett meg. Beszéde végén felhívta a bizottságot, hogy ne siesse el a napirenden lévő határozat elfogadását. Franciaország képviselője is arra hívta fel a bizottságot, hogy elhamar­kodottan ne fogadjon el semmiféle meggondolatlan intézkedést, mert „az ENSZ-h­ek nem szabad szélsőségekbe esnie." Anglia képviselője azt mondotta: a kínai kormány válasza bizonyítja, hogy „lehetetlen” megegyezni a koreai hadműveletek beszüntetésének kérdé­sében. Carapkin elvtárs, a Szovjetunió kép­viselője, rövid nyilatkozatot tett. Ebben bejelentette, hogy a Szovjetunió kül­döttsége teljes egészében támogatja a Kínai Népköztársaság kormányának ja­vaslatát, mint olyan javaslatot, amely a koreai kérdés és a Kínai Népköztár­sasággal és a Távol-Kelettel kapcsola­tos valamennyi kérdés mielőbbi békés rendezésére irányul. Egyben hangsú­lyozta, hogy az USA küldöttségének és az ülésen felszólalt több küldöttség­nek semilyen kísérlete nem rejtheti el a világ közvéleménye előtt a Kínai Népköztársaság január 17-i javaslatá­nak békés jellegét. Befejezésül Carapkin elvtárs azt mon­dotta: a Szovjetunió küldöttsége szük­ségesnek tartja még egyszer kijelen­teni, hogy a napirenden szereplő kér­dést nem szabad tárgyalni a koreai és kínai nép képviselőinek részvétele nél­kül. A koreai néphadsereg valamennyi fronton erős nyomást gyakorol az ellenségre A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főparancs­noksága január 19-én közölte: A népi hadsereg egységei a kínai önkéntesekkel együtt valamennyi fron­ton erős nyomást gyakorolnak az el­lenségre. A népi hadsereg repülőgépei január 16-án Phenjan fölött kemény légiharcba szálltak az ellenség repülő­gépeivel és lelőttek egy ellenséges bombavetőt. Az ellenség többi repülő­gépét elűzték._______ ,Biztonsági program" Eisenhower németországi látogatásával kapcsolatban HEIDELBERG, január 20. Az USA nyugatnémetországi főhadi­szállása széleskörű „biztonsági pro­­grammot" állított össze Eisenhower nyugatnémetországi körútjával kapcso­latban. Majna-Frankfurtban az amerikai katonai rendőrség keretéből külön­leges parancsnokságokat vontak össze. A rendőregységek parancsot kaptak, hogy minden körülmények között aka­dályozzák meg a tiltakozó tüntetéseket. E.senhower Frankfurtban Handy tá­bornokkal, az európai USA haderők főparancsnokával, valamint MacCloy főbiztossal óhajt a nyugatnémet csa­­patkötelékek felállításáról, továbbá ezeknek amerikai parancsnokság alatt történő kiképzéséről tárgyalni. Grafen­­wöhrben és az amerikaiak egyéb nyu­gatnémet gyakorlóterem tanfolyamokat létesítenek a nyugateurópai hadsereg tisztjei számára, hogy megkapják az amerikai katonai kiképzést. Eisenhower egyébként meglátogatja Adenauert, Schumachert, továbbá a bonni kormány katonai tanácsadóit, akikkel közli majd a nyugatnémet zsol­­dos hadsereg felállítására vonatkozó további intézkedéseket. „Ha a német néptől függne, az Iiba folyó öt percig sem lenne határ“ Németország minden részéből to­vábbra is nagy tömegben érkeznek megnyilvánulások, amelyek megvetés­sel ítélik el Adenauer bábkancellár legutóbbi nyilatkozatát. Lipcse fémipari szakszervezetének helyi vezetőségéhez küldöt határoza­tokban eddig huszonötezer fémmunkás juttatta kifejezésre elszántságát, hogy Ade­nauer akarata ellenére is kivívja Németország egységét. Szerdán, a kedvezőtlen időjárás el­lenére, Weimar tízezer lakosa gyűlt össze a piactéren, hogy tiltakozzék Adenauer elutasító nyilatkozata ellen. A nyugatnémetországi Háfban meg­jelenő Frankenpost című lap csütörtö­kön így ír: „Ha a német néptől függne, akkor az Elba folyó még öt percig sem lenne határ.” A hamburgi „Carl Später" elneve­zésű acélüzem munkásai és alkalma­zottai hangsúlyozzák: „Nem akarunk tankokat és repülőgépeket gyártani, ha­nem békés célokra akarunk dolgozni, ezért mindent megteszünk, hogy meg­óvjuk a békét és megakadályozzunk minden háborús propagandát és­ fegy­verkezést.” Az Olasz Kommunista Párt 30 éves ,harminc éve, 1921. január 21-én, a livornoi kongresszuson ala­kult meg Gramsci és Togliatti veze­tésével az Olasz Kommunista Párt. Néhány év múlva már illegalitásban volt: a föld alá kényszerítette a fa­siszta terror. A föld alól, a börtönök­ből, a koncentrációs táborokból és az emigrációból harcoltak több mint két évtizeden át az olasz kommunisták Mussolini nemzetgyilkos rendszere el­len, az olasz demokráciáért és a bé­kéért. Az olasz kommunisták sohasem vesztették el kapcsolatukat a néppel. A fasizmus elleni nehéz küzdelmük­ben megvalósították a harci egységet az olasz szocialistákkal, akik Nenni ve­zetésével ma is híven eg­ütt menetel­nek a Kommunista Párttal, az olasz nemzetet fenyegető új háború veszélye ellen. Az olasz munkásosztály akció­egységéhez az olasz nép mind széle­sebb rétegei csatlakoznak, az Olasz Kommunista Párt ma már valamennyi becsületes nemzeti erő vezetője, az olasz hazafiak pártja.­­ Hitler örökébe lépő amerikai ** imperialisták legfőbb gondja a háború után — sőt már a há­ború folyamán is — az volt, hogy Olaszországban megakadályozzák egy népi demokrácia kialakulását, hogy a munkásosztályt kirekesszék a kor­mányzásból. Az volt a céljuk, hogy Olaszországot a maguk gazdasági, po­litikai és stratégiai bázisává tegyék. A Marshall-terv és a de Gosper­-kor­­mány készséges lakájszolgálatai segít­ségével mindinkább benyomultak az olasz nemzeti életbe. A de Gasperi kormány éppúgy eladta Olaszorszá­got a Wall Streetnek, mint ahogy Mussolini eladta Hitlernek. Az amerikai monopolisták céljainak egy elmaradt O­aszország felel meg, gyenge iparral, félfeudális mezőgazda­sági viszonyokkal; olyan ország, ahol alacsony a dolgozók életszínvonala, nagy a munkanélküliség és ahol a tö­megek nem tudják, hová vezeti őket a kormány. Ide az Olasz Kommunista Párt •*-' megakadályozza az imperialista tervet. Kidolgozta az olasz nemzet fel­emelkedéséne­k programját. Széles pro­pagandával, különösen az ötmillió dol­gozót egyesítő szakszervezetek felvilá­gosító munkájával tudatosította a nép­ben, hogy helyzetéből, mely ma sú­lyosabb, mint Mussolini alatt volt, van kiút és ez a kivezető út egyútta­l a béke biztosításának útja. Az olasz kommunistáik vezetik a munkásosztály, a földmunkások és szegényparasztok hazafias harcát azért, hogy­ az olasz ipart megment­sék a ragadozó amerikai imperializ­mus elől, hogy kierőszakolják az álta­lános fő­­reformot, mely felszámolná a jelentős polgári maradványokat és az olasz gazdaság szerkezetének for­radalmi átalakításával elindítaná a nemzet gyors felemelkedését. Az olasz munkások és parasztok harca egész Olaszországra kiterjedő hősies küzdelem, melynek számos epi­zódja a nemzetközi munkásmozgalom történetének legdicsőségesebb lapjaira kerül. Minden áldozat, melyet az olasz dolgozók ebben a harcban hoz­nak, csak megszilárdítja bennük tör­ténelmi hivatásuk tudatát. Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, a modenai vértanúk teme­tésénél mondotta ezeket a szavakat: „Nem merem, nem tudom azt mon­dani: nyugodjatok békében. Életetek túlságosan rövid és túlságosan nehéz volt. Sírjaitok komoly kötelességeket rónak ránk. Ki kell vezetnünk Olasz­­országot ebből a súlyos helyzetből. Mi azt akarjuk, hogy hazánk civilizált or­szág legyen, ahol becses a dolgozók élete és szent a nép joga a munká­hoz, a szabadsághoz és a békéhez". Ezért harcol a Kommunista Párt­­*-J vezetésével az olasz nép ma is. A legutóbbi hetekben és napokban harca általános sztrájkokban, tömeg­­tüntetésekben, igazi népmozgalomban csúcsosodott ki, de új áldozatokat is — csak a legutóbbi napokban 5 halot­tat és számos sebesültet — követelt. A harcot az élezte ki ennyire, hogy az olasz kormány három hadosztályt ígért az európai hadseregnek, ami leírhatat­lan felháborodást váltott ki az egész országban. A de Gasperi kormány tá­mogatja Nyugat-Németország felfegy­verzését és az Atlanti Egyezményből folyó kötelezettségei alapján — a leg­közelebbi három évben — közel másfél milliárd lírát fordít hadikiadásokra. A létfenntartási költségek tehát emel­kednek, a líra vásárlóértéke esik. Ilyen körülmények között a mun­kásosztály harca a legszélesebb társa­dalmi támogatásra talál. Az olasz munkások sajátos új ,­harci formákat alakítottak ki, az úgynevezett­­„fordí­tott sztrájkot”. Amikor egy-egy nagy­üzemben a kormányszervek tömeges elbocsátásokat foganatosítanak, a munkások nem hagyják el munka­helyüket, hanem bér nélkül, munkás­társaik és a velük rokonszenvező la­kosság szolidaritására támaszkodva termelnek tovább.. . Ugyanilyen széles társadalmi támogatást élveznek a föld­foglaló parasztok, akiket munkás­testvéreik munkaeszközökkel, a falusi lakosság és a szövetkezetek élelmiszer­rel látnak el, hogy megművelhessék a nagybirtokosok parlagon heverő föld­jeit. A bérharcok a „földfoglalás“ a „fordított“ sztrájkok mind szo­rosabban összefonódnak Olaszország függetlenségének és a békének védel­mével. Ezt láttuk ezekben a napokban, amikor Eisenhower, „Európa Mac-­Arthurjának“ inspekciós látogatására az egész olasz nép sztrájkokkal és tün­tetésekkel fejezte ki, hogy nem haj­landó az amerikai imperialisták fő­­parancsnokát elfogadni. A kormány a terrorhoz folyamodik. De terrorral nem lehet az egész nép függetlenségi törekvését elnyomni. A de Gasperi kormány fasiszta jellegű törvényeket hoz, melyek „szabotázs­­nak“ minősítik a munkások „fordított sztrájkjait“, a parasztok, önkéntes ter­melő tevékenységét. De di Vittorio elv­társ, a Szakszervezeti Szövetség, főtit­kára, kijelentette: „Olaszországban nincsen szabotázs, kivéve azt, melyet a kormány folytat". Az olasz dolgozók élnek az önvédelem jogával, ellenáll­nak annak a kormánynak, mely sárba­­tapossa a demokratikus alkotmányt és a nép akarata ellen háborús kalandok felé hajtja az országot. A de Gasperi kormány nem tanult az olasz történelem tanulságaiból. De az olasz nép levonta a tanulságot. Jól látja, hogy a­­katonai kiadásokat, me­lyeket ,,a haza védelmének szükséges­ségével“ igazolnak, egy nemzetellenes háború előkészítésére fordítják. A sok­sok milliárd, mellyel fejleszteni lehetne az olasz ipart, munkát adni a munka­­nélkülieknek, korszerűsíteni az elma­radt mezőgazdaságot, a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni agresz­­szió előkészítésére úszik el. Ez ellen nem elég felháborodni, ez ellen har­colni kell. "T­ogliatti elvtárs az egész olasz nép nevében szólhatott, amikor kijelentette, hogy az olaszok sohasem fognak harcolni a Szovjetunió ellen. Az olasz nép hazafias harcában, me­lyet Kommunista Pártja vezet, találko­zik az Atlanti Egyezménnyel lei­gázott összes országok népeinek harcával, akik ugyanazon ellenség ellen, ugyan­csak függetlenségükért, szabadságu­kért, a békéért küzdenek. Az Olasz Kommunista Párt életének harminc éve szakadatlan és következe­tes harc volt a nép érdekeiért, a nem­zeti függetlenségért és a szabadságért — az önző, nemzetietlen uralkodó klikk ellen, a fasizmus és a háború ellen. Dicsőséges és áldozatos harcok­ban kovácsolódott az olasz munkás, osztály egysége és alakult a Kommu­nista Párt a nemzet, pártjává. Ez a marx sza-leninista párt, Sztálin útmu­tatásaira támaszkodva, a végső győze­lemre fogja vezetni az olasz népet, ki­szakítja Olaszországot az imperia­lista blokkból és áthozza a béke tábo­rába. Komját Irén TiláfMáf SZOMBAT, 1951. JANUAR 20. VARGAS LETT BRAZÍLIA ELNÖKE RIO DE JANEIRO, január 20. A választási hatóság hivatalosan bejelentette, hogy az 1950 október 3-án lefolyt választások eredményeként Var­gas lett Brazília elnöke. A szavazócé­dulák közül 208.050 szavazócédulát ki­töltetlenül adtak le.­­ A Kommunista Párt ugyanis felhívta a választókat, hogy ne töltsék ki a szavazócédulá­kat, mert valamennyi jelölt kimondot­tan reakciós és az imperialisták ki­szolgálója. Valamennyi választási gyűlésen Sztálin elvtársat jelölte elsőként a szovjet nép a Legfelső Tanácsba MOSZKVA, január 20. A Szovjetuniónak abban a tíz szövet­séges köztársaságában, ahol február 18-án kerül sor a hatalom legfelső szerveinek választásaira, tovább folyik a jelöltek bejegyzése. Annak a kerületi választási bizottság­nak ülésén, amely Sztálin elvtársat a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsa jelöltjévé bejegyezte, egymásután szólaltak fel a bizottság tagjai és beszámoltak a köztársaság dolgozóinak hatalmas lelkesedéséről. — Örömünk és boldogságunk mérhe­tetlen — mondotta Rasibadze konfek­­ciós munkásnő —, hogy a nagy Sztálin, akinek nevéhez fűződik a szovjet nép minden győzelme, a mi veIasztókörz®e­tünk jelöltje. A Moldvai Szovjet Szocialista Köz­társaság kisinyevi körzete is Sztálin elvtársat jelölte. A kerületi választási bizottság ülésén felszólalt Belicsenko mozdonyvezető, aki elmondta, hogy a moldvai nép szívvel lélekkel hálát mond Sztálin elvtársnak atyai gondoskodá­sáért, amelyet a moldvai köztársaság felvirágoztatása iránt tanúsít. Ukrajna, Bielorusszia, Örményor­szág, Türkménia, Üzbekisztán és Észt­ország városaiban és falvaiban, ahol február 25-én választják meg a ha­talom legfőbb szerveit, valamennyi vá­lasztási gyűlésen Sztálin elvtársat je­lölte elsőként a nép. A vietnami népi kormány 1951-es akcióprogramja PEKING, január 20. A vietnami hírszolgálati iroda jelen­­tése szerint Pham Van Dong minisz­terelnökhelyettes sajtóértekezleten is­mertette a vietnami népi kormány 1951-es akcióprogrammját. A programm elsősorban a népi had­sereg fejlesztését irányozza elő, hogy az még súlyosabb csapásokat mérhes­sen az ellenségre. Tovább szilárdítják a nép és a népi demokratikus rendszer egységét,, szorosabbra fűzik a diplomá­ciai kapcsolatokat a baráti nemzetek­kel és az egységet Laosz­­és Kam­bodzsa népével. Fokozni fogják a termelést, hogy ki­elégíthessék a hadsereg fokozódó szük­ségleté­t és emelhessék a nép életszín­vonalát. Mindenütt végrehajtják a földbér csökkentését és a kamatok le­szállítását. A könnyűipart és a keres­kedelmet tovább fejlesztik. Nemzeti bankot állítanak fel és újjászervezik a pénzrendszert. Kiszélesítik a kulturális munkát is, bevezetik a tömegoktatást és továbbképző osztályokat állítanak fel. Fejlesztik a népi egészségügyi szervezeteket és a hadirokkantak segé­lyezését. Az amerikai katonák úgy rendezkednek be Franciaországban, mint valami meghódított országban Zsukov cikke a Pravdában MOSZKVA, január 20. A Pravda közli Zsukov párisi tudó­sítását az amerikai imperialisták há­borús készülődéseiről, az általuk meg­szállt francia kikötőkben. La Pallice és Bordeaux kikötőjének amerikai katonai megszállása — írja Zsukov — emlékezteti a franciákat 1940 eseményeire, amikor hitleri kato­naság szállta meg Franciaországot. Most az amerikai csapatok hatal­mas motoros oszlopa,­­átszelve a Saar­­vidéket, bevonult Franciaországba. Az oszlop első része másnap megérkezett az Atlanti-óceán partjára A szoólás­­csinálók követelték,­­Hogy a francia pa­rancsnokság ürítsen­ ki több kaszár­nyát, kórházat és sportstadiont, gyárhe­lyiséget, többezer amerikai katona és Anders tábornok lengyel fasiszta zászlóaljainak elszállásolására. A franciák hamarosan rádöbbentek , folytatja Zsukov , hogy az amerikai beavatkozók tervei nem korlátozódnak Bordeaux és La Pal­lice megszállására. Ezt a ténykedést ürügynek használták arra, hogy először is ellenőrzésük alá vegyék egész Nyugat- és Délnyugat-Franciaor­­szágot, másodsorban, hogy „az összeköttetés fenntartása” ürügyével fontos straté­giai pozíciókat foglaljanak el az or­szág középső és keleti vidékén. Az amerikai imperialisták főtámasz­pontjukat Gascogne vidékén, azokban az erdőkben létesítették, ahol 1944-ben szörnyű tűzvész­ pusztított . Ezen a hamu­ borította vidékén az a le­po­­teauxi amerikai­ tábor. A le­poteauxi tábort drótsövénnyel és őrtornyokkal vették körül, ame­lyeken amerikai katonák géppiszto­lyokkal és golyószórókkal teljesíte­nek őrszolgálatot. Nagyméretű lőszerraktárak is épülnek a táborban. Ötszáz hatalmas tehergép­kocsi szüntelenül szállítja a Bordeaux­­ban kirakott százöt­százötvenöt milli­méteres lövedékeket, légibombákat, gyújtó-, tankelhárító lövedékeket, kü­lönféle aknát és más robbanóanyagot. A beavatkozók hosszú időre rendezkednek be — hangsúlyozza a tudósító. Nem ideig­lenes, hanem állandó lakó- és hiva­tali helyiségek építésére készülnek fel. A le­poteauxi táborhoz új stratégiai gépkocsi utat vezetnek. Ezenkívül ne­hézbombázógépek befogadására alkal­mas repülőteret építenek. Nem kisebb mértékben folyik az amerikai megszállás La Pallice—La Rochelle vidékén is.­ Sajtójelentések szerint az amerikaiak ebben a kikötőben nemcsak az általuk feltámasztandó német fasiszta hadosztályoknak szánt fegyver és lőszer kirakásá­nak megszervezésére, hanem arra is készülnek, hogy La Pallice—La Rochelle kikötőjét a hitleristák min­tájára haditengerészeti támasz­ponttá tegyék. Kőolajvezetéket építenek, előkészítik a búvárhajótámaszpont helyreállítását, amit a világháború alatt a németek használtak. La Palliceban és Bordeauxban úton­­atfélen az amerikai katonai rendőrség járőrei portyáznak. A megszállók által elfoglalt épüle­teken amerikai lobogó van. Amerikai „szakértők“ futkosnak szerte Franciaország délnyugati részé­ben — folytatja Zsukov —, hogy ki­szemeljék a számukra szükséges tá­maszpontokat. Felülvizsgálnak minden repülőteret, minden vasútvonalat. Sajtójelentések szerint amerikai hadi­­szállítmányok kirakására akarják fel­használni Brest, Saint-Nazaire és Marseille kikötőjét. A marseillei kikö­tőn át kilencszázezer tonna hadianya­got készülnek Franciaországba szállí­tani. Ugyanakkor­­ a megszállók megtelepszenek Franciaország középső és keleti vidékein is. November végén támaszpontot létesí­tenek Montluconban, a Bordeaux és La Pallice, valamint Nyugat-Németor­­szág között vezető út fontos csomó­pontjánál. Ennél a csomópontnál az egykori lőtér mellett egy másik ame­rikai tábor épül. Amikor munkáskül­döttség járt Montlucon városvezetősé­­gének egyik főtisztviselőjénél, hogy tiltakozzék ez ellen, a főtisztviselő széttárta karjait és kijelentette: „Mit akarnak tőlünk ezek az ameri­kaiak? Úgy viselkednek nálunk, mint valami meghódított országban." Mindenhonnan, ahol amerikai meg­szállók telepedtek le, szüntelenül pana­szok hangzanak el a hívatlan vendé­gek durvasága és basáskodása miatt. A hazafias erők összefognak — írja befejezésül a cikkíró —, hogy fokozzák az ellenállást a megszál­lókkal szemben. Mennél tovább tart a megszállás, an­nál élesebb a harc a francia hazafiak és az amerikai beavatkozók között.

Next