Világosság, 1951. április-június (7. évfolyam, 77-151. szám)

1951-04-13 / 86. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VHI. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM.­ÁRA FILLÉR PÉNTEK, 1951. ÁPRILIS 13. Sohasem hittem volna, hogy így megértik egymást az emberek Beszélgetés a békéről a Budafoki,és 16-ban Este fél kilenc körül járhat az idő, azmikor a Budafoki­ út 16. szám alatt bekopogtatunk a ház békebizottsági titkárához. A barátságos, mosolygós asszony, Wosinszky Józsefné, amikor ajtót nyit, megjegyzi: — Aztán nehogy túlságosan meg­lepődjenek ... S valóban: a kis szoba tömve em­berekkel. Egy fiatalasszony moso­lyogva jegyzi meg: — Ha kicsi is a békebizottsági titkár szobája, azért sokan megférünk benne ... Wosinszky elvtársnő bemutatja a jelenlévőket. A kis asztal körül ülők egyike, Peller Imréné házfelügyelő ar­ról beszél, hogy hiába tiltották be Franciaországban a Béke Világtanács működését. Hiába mesterkednek az imperialis­ták, egy anyának sem lehet azt rendelettel megtiltani, hogy ag­gódjék gyermekéért, hogy védje és harcoljon jövőjéért... — Nekem az a véleményem — ve­szi át a szót Varga elvtárs, üzemi lakatos —, hogy az imperialisták vesz­tüket érzik, azért nem férnek a bő­rükbe. Mi, üzemi dolgozók sem néz­hetjük ezt ölhetett kézzel. Éppen ezért még jobban dolgozunk, mint eddig. Csakhogy mi az acélból nem fegyvert, hanem mozdonyt akarunk készíteni­.A fát is bölcsőnek és nem koporsó­nak akarjuk felhasználni... A többiek helyeslően bólintanak. Kis csend támad szavai nyomán, majd Ansenini Emil gépészmérnök, párton­­kívül dolgozó szólal meg: — A háborút csak elszánt gazembe­rek kívánhatják. Mi már megismertük ezt a fajtát, hiszen itt lakott a házban a hírhedt Endre László... És mi nem akarjuk többé azokat a borzalmakat újra átélni, Rozsnyói Klára fiatal orvosnő szin­tén beszél­t a­­ háborúról. Elmondja, hogy nemcsak a szirénák hangjára emlékszik vissza, hanem azokra a sza­vakra is, amelyeket gyűlölettel ejtettek ki az emberek­ .Megint itt vannak... amerikaiak ... lakóházainkat rombol­ják le... ahelyett, hogy a náci gyára­kat bombáznák..." — Mi, művészek — mondja Wu­­sinszky elvtárs festőművész — az egyre szebb, az egyre boldo­gabb életet akarjuk ábrázolni. Mi, festők, a béke színeit szeretjük és gyűlöljük a háborút. Öt ember ül egymás műtéit az asztalnál. Mérnök, üzemi munkás, orvos, művész, házfelügyelő. — Sohasem hittem volna régen, hogy az asztalomnál egyszer majd így összetalálkoznak és így megértik egy­mást különféle emberek — szólal meg a békebizottsági titkár. —■" Hiszen régen egy világ választott el bennünket egymástól, ma pedig egy világ tart bennmü­nket össze: a bék­etábor ereje ... A szavai nyomán ráhiadt csendben a kis falióra ütése hallatszik.Mi ebben a szobában, a Budafoki­ út 16. szám alatt és szerte a világon az emberek százmilliói egyre inkább egyetértenek abban és harcolnak azért, hogy a kis fan­órák ketyegését ne zavarhassa meg a robbanószerkezetek pokoli zaja... Varga elvtárs lakatos, Wosinszky elvtárs festőművész, Peller Imrék­e ház-, felügyelő, Ansenini Emil gépészmérnök és Rozsnyói, Klára orvos a békéről­ beszél. A béke fényét soha nem akarom elveszíteni Sallai Kornélia, az Úttörő Színház művésznője a békeív aláírásáról Vasárnap, április 8-án megkezdőd­tek hazánkban a békealáírások. A dol­gozók ezreihez és százezreihez kopog­tattak be azóta a népnevelők és a dolgozók ezrei, százezrei írták nevüket arra az ívre, amely majd millió és millió példányban bástyafalként maga­sodik a háborús uszítók felé. Sallai Kornélia, az Úttörő Színház művésznője, arra a kérdésre, mi kész­tette a békeív aláírására, a következő­ket mondotta: — Az évek folyamán már sokszor elmondtuk egymásnak az ostrom alatt szerzett szörnyű élményeinket. Mind­annyian őrzünk valami szörnyű emlé­ket, amelyet, ha nem is beszélünk róla, egy életen keresztül hurcolunk ma­gunkban, mert kitörölhetetlenül belénk vésődött. Amikor a színházban elém tették a békeivet és megkérdezték Íté­lem, hajlandó vagyok-e harcolni­­a békéért, hajlandó vagyok-e kötelezett­­séget vállalni, hogy új, erejében ,és nagyszerűségében most bontakozó vi­lágunkat megvédem, felködlött bennem egy háború alatt szerzett élmény. ,4 pincében kuporogtunk, egyszer csak iszonyú robaj hallatszott, az óvóhely elsötétült és az egész helyiséget por és füst töltötte meg. A házunkat bom­­batalálat érte és az óvóhely besza­kadt. Körülöttem a haldoklók borzal­mas jajkiáltása és kétségbeesett gye­reksírás hangzott fel. Amikor tisztulni kezdett a pince levegője, a félhomály­ban olyan kép tárult elém, amely életem végéig megrendít, valahányszor rágondolok. A lábam előtt két csecse­mő holtteste feküdt. Az első pillanatok megdöbbenése után láttunk csak hoz­­zá, akik még életben maradtunk, hogy a kijáratot keressük. És­ akkor észre­vettük, hogy a pince sötétjébe­ az egyik oldalról keskeny fénysugár tör utat. Kis nyílás volt csak, amelyen­ egy gyermek éppen hogy kifért! Kijárótól sehol sem találtunk és az egyik­­ kis­fiút küldtük át a nyíláson, hogy hoz­zon segítséget.­­A gyerek kibújt és rövid idő múlva szovjet katonákkal tért vissza,... A katonák ki támogat­tak bennünket­ a szabad levegőre. Azt a fényt, a’ szabadságnak, a felszabadu­lásnak a fényét­­— amely már a béke fénye volt — azóta érzöm magamban. Jelképes volt az a pillanat. Ezt a fényt soha, soha többé nem akarom el­veszíteni, és érzem, erőm megsokszo­rozódnék, ha arra kerülne, a sor, hogy Valaki el akarná rabolni tőlem. Ezért írtam alá a békeívet, ezért sorakozom fel én is a békét követelő százmilliók közé. Befejezéshez közeledik a Dimitrov­ téri aluljáró építése Befejezéshez közeledik a Dimitrov­­téri aluljáró építése, így a 2-es villa­moson átszállás nélkül lehet majd folytatni az utazást és a dolgozók ha­marabb érnek céljukhoz. Munkájuk után több idő marad­ pihenésre és szó-,­rakozásra. A villamosvasúti aluljáró fölötti híd­szerkezetben bonyolódik le a Szabad­­ság-híd nagyarányú kocsi- és,, villa­mosforgalma. Külön­ érdekessége en­nek a hídszerkezetnek, hogy —Buda­pesten először — úgynevezett előre­­feszített" betonból készült. Ez a vas­­betonkészítés forradalmi újítása . En­nél a hídnál például fa­ rendes ,vas­betonnal szemben betonanyagban 40 százalék- vasanyagban pedig 51 szá­zalék megtakarítást értek el. További előnye a beton előrefeszítésének, hogy­ a hídelemek műhelyben előre elkészül­nek és­­a helyszínen gyorsan es­ min­den állványozás nélkül építhetők be. Ezzel megtakarítják az állványozás­hoz szükséges faanyagot és munkát. A kidolgozott, előzetes számítások szerint ennek a forradalmi­ újításnak a mélyépítés területére való­­bevezetésé­vel, az eddigi" módszerekkel"­­ szemben, évi 20.000 tonna , vasanyagot. Lehet megtakarítani, ezzel népgazdaságunk egyéb vonalait erősíteni. . Május elején lesz a Magyar Állami Népi Együttes első önálló fellépése A Magyar Állami Népi Együttes a múlt év szeptemberében alakult a ki­váló szovjet népi együttesek mintájára azzal a céllal, hogy népi hagyomá­nyokra támaszkodó­­ tömegkultúránk fejlődését elősegítse és utat mutasson a­ falusi és üzemi kultúrcsoportok szá­mára. Az együttes, művészeti vezetői 2400 énekes, zenész ,és 120 népi tán­­­cos, közül válogatták ki az együttes tagjait. Jelenleg 1750 tagú az együttes. A­­ rendszeres munka az elmúlt év végén kezdődött meg. Az énekkar tag­jai öthónnapo­s, kórusiskolán vettek részt.­ Szoros kapcsolat alakult ki a Néprajzi Intézet, a Népművészeti In­tézet, a Zeneművészek Szövetsége és az együttes közt. Ezek tanácsokkal és a szükséges művészeti dokumentációs anyaggal­­segítik az együttest, legki­válóbb zeneszerzőink népdalfeldolgo­zásokat­ írnak számára. Az Állami Népi Együttes művészi színvonalának emeléséhez nagymértékben hozzájárult a Mojszejev-együttes tagjaival folyta­tott tapasztalatcsere. Hasznos útmuta­tásokat kaptak a népi hagyományok helyes felhasználására, feldolgozásuk módjára, a tánctechnika fejlesztésének problémáira és számos más kérdés megoldására. Az együttes április 3-án mutatkozott be az­ Operahtáz színpa­­­­dán a­­Mojszejég.­együttesei, közös mű­sorban. Első önálló estjüket május első napjaiban rendezik. Még ebben az évben el akarnak készülni egy má­sik műsorral­ is, melynek összeállítá­sánál­ fokozottan felhasználják az élenjáró szovjet tapasztalatokat. A be­mutatók után az együttes a fővárosi Üzemek dolgozói előtt lép fel, , majd vidéki körútra indul. Felemelték az ötéves terv előirányzatát Csehszlo­vák­iában PRÁGA, április 13. (MTI) A csehszlovák kormány legutóbbi ülésén jóváhagyta az ötéves gazda­sági terv előirányzatának kibővítésé­ről szóló kormányrendeletet. A rende­let értelmében az ötéves terv végére a nehéz­ipar termelése az 1948. évi szín­vonalhoz képest — az eredetileg tervbevett 66 százalék helyett — 131 százalékkal növekszik majd. A termelés a leggyorsabb ütemben a­­nehézgépiparban növekedik. A,, mezőgazdasg­i termelésének­­emelkedése­­1963 végére az eredetileg tervbevett­­37 százalék helyett­­53 szá­zalék lesz... . _A most jóváh­agyott­ kormányrende­let értelmében,az 195­1—53. években a munkások , és tisztviselők száma 550 ezerrel emelkedik. Ebből a nehéz­iparra és az építőiparra 380.000 új munkaerő jut A munka termelékenysége a kiszé­lesített terv szerint a nehéziparban 64 százalékkal, a könnyűiparban 59 százalékkal és az építőiparban 60 százalékkal lesz magasabb, mint 1948-ban. A csehszlovák kesért lány üléséről ki­adott hivatalos,­­jelentés kiemeli, hogy az­­ipari és mezőgazdasági termelés színvonalában gyors emelkedése, vala­mint a Szovjetunióvá), és a népi de­mokratikus országokkal folytatott együttműködés lehetővé teszi, hogy Csehszlovákiában oy ötéves terv vé­géig a­ fogyasztás csaknem 50 száza­lékkal­ haladja meg. az 1948. évi fo­­gyaszt­ás színvonalát. \ li Béke Világtanács párisi irodájának betiltása újabb öntudatra, újabb akcióra ébreszti a béke híveit — mondotta Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja A református egyház­ konventi és zsinati elnökségi tanácsa tegnap nyil­vános t­örlést tartott, amelyen aláírták az öthatalmi békeegyezmény kötését követelő békefelhívást és­ tiltakoztak a Béke Világtanács párisi központi irodájának betiltása ellen. Bereczky Albert püspök beszédében hangsúlyozta: „A magyar református egyház kezdettől állást foglalt a béke-, mozgalom mellett. Azóta törhetetlen és fokozódó felelősségtudattal, becsü­letes és őszinte helytállással vállaljuk, minden rendelkezésre álló helyen és eszközzel, a föld békessége megőrzé­sének és megvédelmezésének ügyét". Péter János püspök, a Béke Világ­tanács­ tagja felszólalásában a többi között ezt mondotta: — Egyházunk vezetősége minden tanácskozásán keresztyén felelősséggel foglalkozik a békevédelem ügyével. Jelenleg ezen felül is szóba került volna, a békemozgalom ügye, hiszen az elmúlt napokban osztották ki a nemzetközi Sztálin-békedíjat, vál­tották le a koreai tevékenységé­ben a szadizmus szimbólumává­­lett MacArthurt és most indult meg hazánkban az aláírásgyűjtő nemzeti mozgalom. Mindez jó al­kalom arra, hogy tudatosítsuk ma­gunkban, hogy az egyház számára a békeszol­gálat­ naponta meg-me­g­­újuló nagy és dicsőséges feladat. Mi azért vagyunk a béke mellett, mert nemcsak beszédben, han­em cselekedetben is élni akarjuk azt a szeretetet, amelyet mi vallunk, s­zintén fáj nekünk,­­amit az e­­­­berek már most is szenvedni kén­sze­­­rülnek a háborús veszély fenyegető árnyékában. Mert a fenyegető világ­háború árnyai alatt­­ szenvednek az emberek, mégpedig nemcsak olyan nyilvánvalóan, ahogyan Koreában szenvednek,­­hanem áldozatot hoznak azok a párisi közlekedési munkások, azok a francia dokkmunkások, azok az amerikai dolgozók, akik készek voltak nyílt­­harcba menni a béke ügyéért. A békeszolgálat azért nagy és dicsőséges, mert benne a kockázatra kész, áldo­zatra kész állásfoglalás van, nem­csak­­egyszerűen a béke­ mellett, ha­nem a mostani feszültséget, a háborús veszedelmet előidéző okok ellen is. — Am­ikor mi a békét szeretjük —■ folytatta —, amikor­­mi az emberek megőrzését akarjuk az új háború ször­­nyű kínjai ellen, ugyanakkor elítéljük azokat, akik szívesen lát­nák a háború kiterjedését Korea határain túl, a földkerekség többi országára. Ezért ítéljük el a Béke Világtanács párisi központi irodá­jának betiltását. ‘ V. _ .. , ... ' k” £«V'íW; • •'■Jk « Mindazokat,.‘akik nem lelkiisme­­ret­lenül l. vesznek részt, a' békemozga­­lomban," hanem őszintén, ez a sére­lem újabb öntudatra, újabb akcióra ébreszti. Tegyünk egymásnak őszinte és igaz ígéretet arra, hogy az ellen a gonosz terv ellen, amellyel az egész földkerekség számára mérhetetlen szllvedést akarnak készíteni, egész lélekkel, egész élettel, egymással és peruién jószándékú emberrel össze­­:{9!gvf­. áldozatkészen küzdeni és sz- •­­L golyófogunk — fejezte be beszéd 11 t FréitG János református püspök, Bereczky Albert, Péter János püspökök. Fekete Sándor Lelkész, Kiss Roland főgondnok, világi elnök a tanácskozás után aláírja a békefelhívást.

Next