Világosság, 1951. október-december (7. évfolyam, 229-304. szám)

1951-12-12 / 290. szám

SZERDA, 1951 DECEMBER 11 Világosság ASSZONYOK KÖZT A HONVÉD UTCAI LAKÁSÉPÍTKEZÉSEN, ahol télen is úgy halad a munka, mint tavasszal és nyáron Azelőtt ilyenkor december táján kü­lönösen sötét napok köszöntöttek az építkezéseken dolgozó munkásokra. A munkanélküliség szörnyű hónapjai áll­tak előttük, szomorú képet nyújtottak a félig kész, hóval befedett, elnéptele­nedett épületek. Ma pedig? Ma a téli hónapokban ugyanúgy pezseg az élet az építkezéseken, akárcsak tavasszal, vagy nyáron. A honvéd utcai lakóház­építkezésnél vidám, derűs arccal sürgö­lődnek a munkások az emberi munkát megkönnyítő gépóriások között. A járókelők figyelmét felkeltik a falakra kitűzött felírások: „Épületátlag: 133 százalék." ,,Tető alá húzzuk az épü­letet december 21-ig!" „Minden héten, egy emelet!" —- hirdeti a felírás az építők jelszavait. . Eddig pontosan be is tartották, amit megígértek. Sztálin elvtársnak köszönjük Negyvenhat nő dolgozik az építke­zésen. Nem félnek a téltől, hiszen tudják, gondoskodnak róla, hogy ne szenvedjenek a hidegtől. Fiatal fiú egész nap hordja a dolgozóknak a kitűnő, forró , teát. Az öltözőben vidá­man ropog a kályhában a tűz. Este pedig a szálláshelyen melegedhetnek. Gumicsizmát húznak, úgy védekeznek a lucskos, sáros időjárás ellen. Az épület előtt különös formájú gép áll: a hőlégfúvóberendezés, amely télen, amikor a belső építkezés folyik, forró levegővel árasztja majd el az épületet, úgy, hogy a dolgozóknak ott sem kell dideregniök. Gőzkazánokban melegítik a homo­kot, a kavicsot és a vizet. Mind a beton, mind a habarcs melegen kerül a felhasználás helyére. Az asszonyok úgy válaszolnak a gondoskodásra, hogy mindent meg­tesznek azért, hogy teljesítsék fel­ajánlásukat december 21-re, még a fagyok beállta előtt tető alá hozzák az épületet. Tudják, hogy ez saját ér­dekük. De az asszonyokat más is lel­kesíti ígéretük betartására. — Mi igazán érezzük mindennap, minden órában, mit tesz értünk a Szovjetunió, Sztálin elvtárs — mond­ja özv. Simon Károlyné Irőművesát­­képzés. — Hiszen csak körül kell nézni: a szovjet emberek, Sztálin elvtárs szerető gondoskodását látjuk ezek­ben a hatalmas gépekben. Rájuk emlékeztet a­­ toronydaru, a Makszimenko-kanál a kőműves kezé­ben és mindaz a sok gép, amelyet ba­rátainktól kaptunk. Van is ok a büszkeségre, örömre. Lenyűgöző ennek a nagy mértékben gépesített építkezésnek a látványa. Most futott be egy téglát szállító te­herautó és megállt az udvar közepén. A téglá­k keretekbe vannak rakva Egy-egy keretben 50 tégla van. A toronydarut odairányítják az autóhoz, kiragad belőle egyszerre hat keretet, tehát összesen 300 téglát és viszi fel egyenesen a ne­gyedik emeletre, a kőműveseknek. A segédmunkásoknak csak néhány lé­pésről kell odaadogatniuk a téglát. A keverőgéptől kompresszor segítségével csöveken át felnyomják a habarcsot az épületre, oda, ahová kell, így meg­szűnt a habarcs kézi szállítása is — Nincs igaza annak az asszony­nak, aki attól fél, hogy túlságosan nehéz a munka az építkezésen — mondja a vékonyka Simon Irén. — Én sem vagyok erős, mégis nagysze­rűen bírom. Nem nehéz a dolguk már a segédmunkásoknak sem,­­ persze, én nem cserélnék velük, mert sem­miért­ sem adnám oda a gépeimet Dehát arra is megvan mindenkinek a lehetősége, hogy gépkezelő, vagy kőműves legyen. Akkor a mun­kája is élvezetesebb, meg többet is keres. Én alig néhány hónapja dolgozom itt és már vettem a fizetésemből téli­­kabátot, cipőt, sálat és több rend fehérneműt. Csak még egy szép ma­gasszárú cipőre fáj a fogam, de eddig nem jutottam hozzá. Most hála Rákosi elvtársunknak, ezt is megvehetem a fizetésemből. . Amin még javítani kell Bár jól berendezkedtek a téli épít­kezésekre, találunk hiányosságokat is. Az öltözőben kész a tussoló berende­zése, — de melegvizet nem juttatnak a dolgozóknak. Simon Irénnek — ha­bár hónapok óta az építkezésen dol­gozik — még nem biztosítottak munkaruhát. A toronydaru az építkezés szíve, az ott dolgozókról különösen jól kellene gondoskodnia az építkezés vezetőinek. Mégis előfordul, hogy Somlai Rezsőné darukezelő nem tudja rendesen vé­gezni munkáját, mert a daru ablakait nem üvegezték be és így fűtetlen a fülkéje. A másik darukezelő, aki éjjel dolgozott, lázas beteg lett — egyik éjjel pedig egy órán keresztül nem tudta irányítani a darut, mert a hi­deg kormánykeré­ken meggémberedett a keze. Az építkezés vezetőségének köte­lessége, hogy a dolgozók egész­ségét és jólétét szolgáló szociá­lis előírásokat betartsa. Még fokozottabban áll ez a téli mun­kákra. Épen ezért küszöböljék ki a honvéd utcai lakásépítkezésnél is a felmerült ‘Hiányosságokat*‘ hogy a dol­gozók még nagyobb lendülettel és munkakedvvel végezhessék feladatukat és végrehajtsák vállalásukat, amelyet Sztálin elvtárs születésnapja tisztele­tére tettek. f. j. Az építkezésen is nagyszerűen megállják helyüket a nők. Kerekes Mária ügyesen kezeli a betonkeverőgépet. AKIRE BÜSZKÉK VAGYUNK Császár Zoltán, az Óbudai Hajógyár sztahanovista kazánkovács brigád­­vezetője Rákosi elvtárs beszéde után felajánlotta, hogy az 1952. év első félévi tervét december 21-re befejezi és termelését a jelenlegi 250 száza­lékról 350 százalékra emeli. Röder elvtárs felhívásához csatlakozva, Ko­vács Nándort, brigádja egyik tagját sztahanovistává neveli. A postás levelezők jó munkája A postás dolgozók lapja, a „Szo­cialista Posta" jelentékenyen kibőví­tette üzemi tudósítói hálózatát. Jelen­leg már 250 üzem sajtótudósítója tol­mácsolja a lapnak a dolgozók véle­ményét és segíti a termelést akadá­lyozó körülmények elhárítását, a pos­tai problémák megoldását. A tudósí­tók jól kapcsolódtak be a tervek tel­jesítését előmozdító új mozgalmakba is. A „Szocialista Posta” legutóbbi számában például 15 sajtótudósító ka­rolta fel az egyik legdöntőbb mozga­lom, a gyors kézbesítés mozgalmának kiszélesítését. Igen értékes levelek je­lennek meg a sajtótudósítók tollából az üzemekben előforduló hiányosságok kiküszöbölése érdekében. Csűri Lajos, a szegedi Hálózatépítő Vállalat dol­gozója például legutóbbi levelében értékes javaslatot tett a vezetékes rá­dió építésének meggyorsítására. Csűri Lajos leveje már meg is hozta ered­ményét és a szegedi hálózatépítők gyorsított ütemben harcolnak évi ter­vük befejezéséért. 5 ..Munkamódszerátadóink lelkesen segítik a lemaradókat és rajtuk kí­vül is minden dolgozót, hogy a jókból még jobbak, a jobbakból kiválóak legyenek. Emellett a művezetők is ott, vannak mindenütt, hogy segítse­nek, tanácsokat adjanak. A cél, hogy ne legyen senki, aki legalább a normát nem teljesíti." Orbán János (Kismotor- és Gépgyár) leveléből. Budapesti Építőgépgyártó Válla­lat, XIII., Szabolcs­ u. 18. szám ke­res azonnali belépésre gépésztech­nikust, esztergályost, géplakatos szakmunkásokat és férfi segédmun­kásokat. Segédmunkásokat, átképzésöket, épületlakatos szakmunkásokat fel­veszünk. Lehet női munkaerő. „Fém­munkás” vasszerkezeti gyár, XIII., Frangepán-u. 7. Segédmunkásokat fizikai munkára felvesz Anilin és Vegyitermék V., Gorove-u. 3. Lakatosokat és segédmunkásokat keresünk. Növényolajipari Központi Gépjavító Budapest, IX. Drégely­ u. 2. sz. SZAKMUNKÁSOKAT ÉS IPARI SEGÉDMUNKÁSOKAT KERESNEK A VÁLLALATOK: Fővárosi Szállítógépjavító Válla­lat esztergályosokat és lakatosokat, vasiparban dolgozott begyakorolt munkásokat, valamint segédmunká­sokat azonnali belépésre felvesz. Jelentkezés: Budapest, XIII., Véső­­u. 6. sz III. számú Autójavító Vállalat ka­rosszérialakatosokat, önálló autó­­villanyszerelőt, hűtőszerelőt, fűtőt és segédmunkásokat felvesz. Jelent­kezés: XIII., Dózsa György­ út 61. „Mi, Sztálinváros dolgozói megfogadtuk.. .­?T­i, Sztálinváros dolgozói mérhetetlen örömmel és lelkesedéssel fo­­gadtuk Rákosi elvtárs beszámolóját. Dolgozóink a rádió meghall­gatása után csoportokba verődve vitatták meg a jegyek „elmúlásának" jelen­tőségét. Mi láttuk itt a környéken, Baracs községben, Perkátán, Dunaföld­­várott, hogyan hordták el százával a kenyereket a kulákok és hogyan etet­ték meg odahaza a disznókkal, a Lovakkal. Annál nagyobb az örömünk, hogy pártunk megtalálta a módját, hogyan fékezze meg jegyrendszer nélkül is a kulákokat. Az igazat megvallva, eddig nem voltunk kellően éberek. Most ígérjük, hogy ezentúl nagyobb éberséggel vigyázunk a kulákokra és a speku­lánsokra. Mi, Sztálinváros dolgozói ezért az újabb segítségért megfogadtuk, hogy pártházunkat, gyárépületeinket, és a mozit még az eredetileg vállalt határidő, Sztálin elvtárs születésnapja előtt elkészítjük. Aztán tovább, ugyan­olyan lendülettel, pártunk iránti hűséggel folytatjuk majd hazánk büszkeségé­nek, Sztálinvárosnak és a Sztálin Vasműnek felépítését. Garancz István, Sztálinváros. Új bélyeg Sztálin elvtárs születésnapjára Sztálin elvtárs 72. születésnapjára a posta új levélbélyeget bocsát ki. ,4 bélyeg Sztálin elvtárs városligeti szobrát ábrázolja. Valósítsuk meg a tanácsbeszámolókon elhangzott javaslatokat A tanácsok megalakulása után a dol­gozó tömegek a kerületben mind fo­kozottabban felismerték a tanács — mint a legnagyobb tömegszervezet — munkájának jelentőségét és az állan­dó bizottságok, valamint az albizott­ságok megalakulásával mind nagyobb számban igyekeztek bekapcsolódni és segíteni, erősíteni a tanácsot. A májusi tanácsi beszámolók már bebizonyították azt, hogy a kerületben a lakosság mozgósításával, javaslataival, kezdeményezéseivel to­vább tudjuk erősíteni, fejleszteni a tanács munkáját és a fennálló hiá­nyosságokat ki tudjuk javítani. Ennek érdekében rendszeresítettük tömbfoga­dóóráinkat, tanácstagjaink fokozottabb mértékben vették fel a lakossággal a kapcsolatot. Sárközi Mihály, a Férfiruhagyár művezetője példája bizonyítja, hogy ha a lakossággal az érint­kezés közvetlen és állandó, mi­lyen sok javaslattal segítik a ta­nácsot feladatának elvégzésében. A fogadóórákon például többen elmon­dották, hogy 43—45-ös férficipő ke­vés készül. Sárközi Mihály tanácstag eljárt ebben az ügyben és azóta ke­rületünkben lévő egyik cipészszövet­kezet a dolgozók megelégedésére na­­gyobbszámú férficipőt is készít. Ilyen javaslat alapján létesült a Wekerle­­telepen a Petőfi­ téren a szabadtéri nyári színpad, amelynek munkálatá­ban 414 dolgozó társadalmi munkával segítette az építést. A tanácstagok és aktivistáik, a békebizottságokkal karöltve, békegyűléseket tartanak, ugyanakkor mozgósítják is a lakos­ságot a békegyűlésekre. Például Tapolczai Jenő tanácstag békegyűlé­sén, amelyet kultúrműsorral kötöttek össze, kétszázötvenen voltak. A minisztertanács határozata nyo­mán az ötéves terven belül eddig két új bölcsődét, egy négyemeletes jól be­rendezett, korszerűen felszerelt orvosi rendelőintézetet, három körzeti ren­delőt, (amelyből kettőt már átadtunk a kerület lakosainak), továbbá iskolai szakrendelőt létesítettünk. A kerület iskoláinak rendbehozatalára 560.000 forintot, utak javítására csak ebben az évben .740.000 forintot fordítot­­tunk. Egy év alatt többet, mint a Horthy-fasizmus huszonöt év alatt! Lakásépítkezésre, romos lakások helyrehozatalára ebben az évben kö­rülbelül egymillió forintot, az él­­munkástelepi házak előtti parkírozásra 120.000 forintot fordítottunk. Ha összehasonlítjuk a novemberi beszámolók látogatottságát és szín­vonalát a májusi beszámolókéval, megállapíthatjuk, sokat fejlődtek. Míg májusban több esetben elmaradt a be­számoló, illetőleg többet össze kellett vonni, ugyanakkor a mostani beszá­molókat mind megtarthattuk a lakos­ság nagy érdeklődése mellett. Amíg má­jusban a 474 hozzászólásból 73 javas­lat volt közérdekű, a novemberben le­zajlott beszámolókon az 531 hozzá­szólásból 463 közérdekű javaslat és 68 egyéni kérelem hangzott el. Huszonöten javasolták a kerületben kultúrotthon létesítését, többen kér­ték tisztasági fürdő felállítását is. Víg Józsefné, Fadrusz­ utca 5. szám alatti lakos javasolta, hogy a Disznó­piac helyére létesítsen parkot a ta­­­nács s az utca lakói nevében felaján­lotta, hogy társadalmi munkával részt vesznek ennek megvalósításában. Láng Jakabné,­ Bacsó Béla­ utca 23. szám alatti lakos javasolta, hogy az ő körzetükben is létesítsen a tanács körzeti rendelőt. A tanács figyelembe vette a dol­gozók kérését és a Hofherr Al­bert­ utcában 1952 első negyedé­ben megépítjük a negyedik kör­zeti rendelőt. Baráti Ernőné, Csokonai­ utca 7. szám alatti lakos javasolta a Kossuth-tér környékére Népbüffé felállítását, mert sokan nem tudnak üzemükben ét­kezni és meleg, főtt ételhez jutnának. A VB figyelembe vette ezt a közér­dekű javaslatot is és a Kossuth-tér 24. szám alatt 1952. év elején meg­valósítja a Népbü­ffét. De nemcsak javaslatokkal, hanem bírálattal is segítették a tanács munkáját. Nagy Ferenc pél­dául elmondotta, milyen szervezetlen­ség mutatkozott a szabadtéri előadá­soknál. A bírálatot a tanács meg­szívlelte és az 1952-es szabadtéri előadásokat a hiányosságok kiküszö­bölésével kezdjük majd meg. De még számtalan javaslatot és bírálatot le­hetne felsorolni, amelyeket a kerület la­kossága tett a tanács felé. Olyan javas­latokat, amelyeket fel tudunk hasz­nálni kerületünk fejlesztésére. A most lezajlott tanácsbeszámolók eredményei nem tehetnek elbizakodot­­takká bennünket, hanem már most foglalkoznunk kell a következő félévi beszámolók elő­készületeivel. Ennek egyik döntő feltétele a beszá­molókon elhangzott javaslatok és egyé­ni problémák elintézése. Tanácstag­jaink többsége, például Sárközi Mihály, Tapolczai Jenő, Klug Ferenc, Hor­váth Tibor, felkeresik kerületük la­kóit és úgy adják meg a felmerült problémákra a választ. Célunk: még fokozottabban elmélyíteni a tanács­tagok és a lakosság kapcsolatát. Lados Mihályné, a XIX­. kerületi­­tanács VB-titkára (Micajo­nek­­­ár öt nap esett ki a tanulásból... A Barcsay­ utcai gimnáziumba já­rok kohóipari technikumra. Körülbelül két hét alatt ötször fordult elő, hogy a villany kialudt, és a tanítást meg kellett szakítani. Az iskolában külön­böző tagozatok vannak még, szak­­érettségizők, vállalatvezetői iskola és a kohótechnikum hallgatói. Nagy ki­esés részünkre az, hogy ilyenkor abba kell hagyni a tanulást. Az Elektromos Műveknek két ízben jelentettük, hogy rossz állapotban van az iskola vil­lanyvezetéke és az óra sem bírja a terhelést, kértük a sürgős kicserélést. Az Elektromos Művek azt az értesí­tést adta, hogy a Baross­ utcai kiren­deltség megkapta az utasítást a sze­relésre, de még a mai napig sem jöt­tek ki, hogy a vezetéket rendbehoz­zák és az órát kicseréljék, így az is­kola hallgatóinak már eddig öt nap­juk esett ki a tanulásból. Kérjük, vizsgálják ki, hol feküdt el az ügy. Bayer János, hengerfúrós, MÁVAG. Javaslat a tisztasági mozgalommal kapcsolatban Örömmel látjuk, hogy a tanács mi­lyen nagy gondot fordít arra, hogy kerületünk a folytonos fejlődés mellett tiszta is legyen. Erre bizony nagy szükség van, mert egyes emberek nem tudják még, hogy egészségük­höz elsősorban tisztaságra van szük­ség. Ha mi, dolgozó asszonyok, nem segítünk a tanácsnak ebben a nagy­­jelentőségű munkájában, akkor hiába van nekünk most már jó szakrende­lőnk, gyermekkórházunk, gyermek tbc­­szanatóriumunk és különböző, egész­ségünket védő intézményünk. Kor­mányzatunk minden anyagi lehetősé­get megad arra, hogy kulturált és egészséges körülmények között él­jünk. Úgy érzem, nekem is köteles­ségem a tisztaság elősegítésére javas­latot tennem. Az utcabizalmiak mellett a dolgozók otthon lévő feleségei vállal­ják utcájuk tisztaságáért a felelőssé­get. Ez könnyen megoldható, nem kerül külön munkába. Amikor vásárolni megy, nézzen végig az utcáján és ha olyan lakóházat lát, ahol a járda sze­metel, nem söprik, beszéljen a ház lakóival és értesse meg velük, hogy a házuk tája és annak tisztasága az ő családjuknak is érdeke. Bögye Jánosné, XII. ker. MNDSZ.

Next