Világosság, 1952. január-március (8. évfolyam, 1-77. szám)

1952-02-27 / 49. szám

SZERDA, 1952 FEBRUÁR 0­. VIIa(?OSSZ(! A BUDAPESTI PÁRTÉLETBŐL Rákosi elvtárs tanított a hazaszeretetre Politikai iskolán a Budapesti Kénsav­gyárban Rákosi elvtárs fényképe szeretettel, mosolyogva néz a Budapesti Kénsav­­gyár középfokú politikai iskolájának hallgatóira. A fényképet a mai napon különös gonddal díszítették fel. Hogy­ne díszítették volna, hiszen a mai po­litikai iskolán Rákosi elvtárs harcos, dicsőséges életéről beszélnek. A hall­gatók előtt piros füzetek „Népünk sza­badságáért — Rákosi Mátyás elvtárs életéből” címmel. Most senki sem lapoz a füzetben, senki sem vet gyors pil­lantást az oldalakra azzal a gondolat­tal, hogy ebben vagy abban a kérdés­ben nem elég határozott. Most készek a feleletek az agyakban, a szívekben. Egy-egy élmény, személyes kapcsolat emléke él az elvtársakban s ez mind, mind kiegészítője lesz a piros füzet­kének. Az iskola hallgatói minden egyes fejezethez oly sokat fűznek sze­mélyes tapasztalataikból, hogy a vé­kony füzet vaskos könyvvé válhatnék. A dolgozó nép tulajdonát minden erővel védelmezni kell — Rákosi elvtárs harcosa voltam már 1919-ben. Vörös katona — mondta büszkén Dalman Sándor elv­társ, a politikai iskola legidősebb hallgatója. — Fenn küzdöttünk észa­kon a cseh imperialisták ellen. Annyi áldozatra, hősiességre sohsem lettünk volna képesek a burzsoá rendszer ka­tonaságánál, mint akkor, amikor a mi ügyünk védelméről volt szó. S ehhez ügyünk igazsága, Rákosi elvtárs sza­vai adták az erőt. Ő buzdított, ser­kentett bennünket. Megmagyarázta, hogy az ellenség célja a forradalmi vívmányok megsemmisítése, — a mi feladatunk pedig ennek megvédése. Tudtuk, miért harcolunk, ebben rejlett az erőnk. — Amikor a jobboldali szocdemek árulása következtében elvezényeltek bennünket Csapról, a cseh imperialis­ták egészen Miskolcig jöttek, a román burzsoá csapatok pedig Szolnokra. A jobboldali szocdemek a fegyverletételt rebesgették. Emlékszem, milyen felhá­borodással vettük ezt mindnyájan tu­domásul. Hányan mondták: „Ezért véreztü­nk, ezért hoztunk idáig áldo­zatot, hogy most feladjuk mindazt, amiért harcoltunk­?" — Rákosi elvtárs tanított bennün­ket a hazaszeretetre — folytatta Dal­man elvtárs. — Harcolt is a kormány­zótanácsban, hogy a betolakodókat a munkásosztály további mozgósításával visszaverjék. Régen volt ez, elvtársak, azóta megöregedtem, de amire már ak­kor tanított bennünket Rákosi elvtárs, arra ma is emlékszem, hogy a mién­ket, a dolgozó nép tulajdonát minden erőnkkel védelmeznünk kell. Én ak­kor fegyverrel védtem. Harcos voltam, de harcosa vagyok most is Rákosi elv­társnak. Most munkámmal védem a magunkét, hiszen tudjátok, elvtársak, 147 százalékot teljesítek ... Dalman elvtárs szavai megkapták az elvtársakat. Elhallgatták volna még ki tudja meddig Rákosi elvtárs régi ka­tonájának, a dicsőséges Tanácsköztár­saság hős harcosának tetteit. A csend, amely az elbeszélő szavakat követte, — nem sokáig tartott. Mint felnyitott zsilip, sorra mondták el az elvtársak élményeiket. Tanítás a munkás-paraszt szövetségről — A felszabadulást követő időkben vidéken éltem — vette át a szót. Gyetvai elvtárs. — Tagja voltam a lőrinckátai földosztó bizottságnak. Jól emlékszem, akkor még sok mindent helytelenül láttunk, így például a nagybirtokokból azonnal szövetkezetet akartunk csinálni. Nem tanultam még akkor és Rákosi elvtárs magyarázta meg egyszer, amikor arra járt, hogy ezzel átugornánk egy fejlődési fokot. Megmondta, hogy a szegényparaszt­nak földet kell adnunk, hisz erre vá­gyott mindig s ha ezt nem tesszük, eltaszítjuk magunktól szövetségesün­ket. Ezt nagyon megtanultam Rákosi elvtárs tanításából s azt is, hogy a mi feladatunk lesz majd a parasztság meggyőzése. Nekünk kell majd meg­győznünk, hogy a további boldogulása, felemelkedése csak egy úton lehetsé­ges: a szövetkezés útján. A mostani eredményein­kből látom, milyen bölcs, milyen előrelátó volt Rákosi elvtárs. Ma már fejlődnek, gyarapodnak ter­melőszövetkezeteink és mi segítjük őket. Mi például itt a Budapesti Kén­­savgyárban műtrágyát készítünk szá­mukra ... Lázár elvtársnő elmondta, hogy most, amikor Rákosi elvtárs életének azt a szakaszát is megismerte, ame­lyet eddig még nem ismert eléggé, még nagyobb szeretettel tekint Rákosi elvtársra. A hozzászólások kicsit hosszúra nyúltak, de ezt senki sem vette észre. Felelevenedtek a régi harcok emlékei s a politikai iskola hallgatói Rákosi elvtárs harcos múltjának tanulmányo­zásával új erőt nyertek. Megtanulták, milyen a kommunista ember: bátor, áldozatkész s rettenthetetlenül hű a dolgozó néphez. Úgy érezték, meg­gazdagodva indulnak haza. Vitaesten tárgyalták meg az építészek a Műszaki Egyetem rajztermi szárnyának terveit Valóságos egyetemi városnegyed épül a budai Dunaparton. A Műszaki­ Egyetem új épületei, amellett, hogy mérnökök ezreit adja majd terveink végrehajtásához, kihatással lesz a vá­rosképre is. Éppen ezért fontos, hogy az új épületek ne csak célszerűek, de szépek is legyenek. A Magyar Építő­művészek Szövetsége vitaestet rende­zett, amelyen az építőművészek meg­vitatták a Műszaki Egyetem rajztermi épületének terveit. A rajztermi szárny a Bertalan­utcától a Boráros­ téri hídig terjed majd. Rimanóczy Gyula építőművész is­mertette a pályázatot. A terv egyszer már bírálatot kapott, amelynek alap­ján javítottak rajta. Az eddigi bírálat kifogásolta a főbejárat helyét és azt, hogy a dunaparti szakaszon egy hosz­­szú, keskeny épületcsík lesz. A módo­sított terven ezért új bejárati részt készítettek, amely igen indokolt lesz a Boráros­ téri híd megépülése követ­keztében. Megoldották a „keskeny épületcsík" kérdését is,­­mert az ille­tékesek megváltoztatták a program­­mot, így, a rajztermen kívül ide kerül az egész rektori és négy dékáni hiva­tal, valamint a diákok szociális és po­litikai intézményei. Ezáltal nagy épülettömb lesz a Duna­parton. Kifogásolták a hosszú és unalmas homlokzati felületet is, ezért „vissza­ugratták’’ az udvar után következő részt, a bejáratnak nagyobb hangsúlyt adtak, ami által a homlokzat lerö­vidült. Az ismertetéshez több építőművész szólt hozzá. Bodnai szigorlóépítész rámutatott, hogy a híd jelöli kép nem ad elég jó megjelenést. Szerinte sem­mi akadálya sem lett volna annak, hogy ezeket a tanszéki épületeket egy tömegben, szerves kapcsolatban ter­vezzék meg. Kiemelte, hogy az új épület ablakmotívumai sokkal célsze­rűbbek, mint a régi épületé, mert nem teszik egyhangúvá. Pogány Frigyes építőművész egyebek közt esztétikai szempontból szólt hozzá a tervhez. A homlokzatnál a vízszintes tagolás, mely a meglévő épület vízszintes ta­golásával jól harmonizál, szerinte igen szép. A Boráros­ téri híd felőli megoldást Pogány elvtárs sem tartotta tökéletesnek. Összefoglalva megállapí­totta, a terv, bár városképi megjelené­sében még mindig nem a Dunapart­­hoz tökéletesen alkalmazkodó és a szocialista fővárost méltóan reprezen­táló megoldás, de jelentős fejlődést mutat a magyar építészet terén. Dr. Kardos György, a szövetség el­nöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tervező megszívlelte az építő bí­rálatot, ami meg is látszik a mó­dosított terven. Kiváló példája ez annak, hogy egy épületen belül is­ milyen fejlődés le­hetséges. A tervező mind az épület anyagában, mind a részletekben — a tető alkalmazásával, a homlokzatok megoldásával — a magyar építészet történelmi hagyományait fejlesztette tovább. A vita komoly tanulságokkal szol­gált mind a tervező, mind a vitában részvevő többi építész számára jö­vendő tervalkotásaink megtervezésé­hez. Az új műegyetemi rajztermi épület modellje, a Szabadság híd pesti hídfője felől nézve. párthírek A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÁRTOKTATÓK HÁZA HETI ELŐ­ADÁSAI: Február 27-én, szerdán este 6 óra­kor előadás a DÉFOSZ nagytermében (Jókai­ utca 2—4.) „A filozófiai mate­rializmus. A Bolsevik Párt Története IV. fejezetéhez“ címmel konferencia­vezetők részére. Előadó: V. I. Fomin elvtárs. Február 28-án, csütörtökön délután negyedhatkor előadás „A tőkés újra­termelés és gazdasági válság néhány kérdéséről“ címmel konferenciavezetők részére. Előadó: Nemes László elvtárs. Február 28-án, csütörtökön este 7 óra­kor konzultáció: „Emeljük magasabb­ra a népnevelő értekezletek színvona­lát“. Konzultációvezető: Frey Andor­­né elvtársnő. Kerületi közép- és nagy­üzemi népnevelőfelelősök részére. Háromezer átutalási takarékbetétkönyv tulajdonos van a IV. kerületben A IV. kerületi tanács takarékossági bizottsága egyre jobb eredményeket ér el a takarékossági mozgalomban. Elő­adásokon, ankétokon ismerteti a taka­rékosság nemzetgazdasági jelentősé­gét. Szemléltető táblákkal és grafiko­nokkal neveli a lakosságot a helyes takarékosságra. A kerület takarékos­­sági albizottsága eddig már mintegy 550 aktivistával dolgozik. Munkájuk eredménye, hogy a IV. kerületben ed­dig már több mint 3000 átutalási ta­karékbetétkönyv tulajdonos van. A ta­karékbélyegek havi forgalma 75— 80.000 forint között váltakozik. Ez csak a területi forgalom, mert az üze­mekben mintegy 250 ezer forint ér­tékű bélyeget adnak el átlagosan. A kerületben igen jó eredményeket érnek el a nemrég létesült hulladék­feldolgozó szövetkezetek. Eddig együt­tesen mintegy 506 ezer forintos meg­takarítást értek el. Garamszegi Károly, IV. kerületi sajtótudósító AZ ALKOTÓ DAL - ajtó feltárul és a csasz­­tuska-brigád belép a mű­helybe. Elől a harmonikás, a töb­biek sorban utána. A kis csoport megáll az egyik munkapad előtt — és felhangzik a dal, a csasz­­tuska csípősen bíráló vagy lel­kesen dicsérő szavaival. Buda­pest dolgozói ismerik és szeretik azokat a fiúkat és lányokat, akik reggel munkakezdés előtt, délben az ebédidő alatt meg-megjelennek az üzemben, az ebédlőben, a ter­melési értekezleten. De a csasz­­tuska-brigádok számára is rég volt megtisztelőbb feladat, mint most, mikor a szeretett vezér szü­letésnapjának méltó megünneplé­sére buzdítják dolgozóinkat, vagy bírálják a lemaradókat. A Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyárban történt. A dolgo­zók lendületesen dolgoztak, hogy Rákosi elvtársnak tett felajánlá­sukat teljesítsék. Kovács Jenő if­júmunkás azonban három héten keresztül mindössze 80 százalék­ra teljesítette normáját. A kul­­túrmunkások felfigyeltek erre és egy szép napon megjelent a csasztuska-brigád és keményen megbírálta Kovács Jenőt. Dal szállt az üzemben, kedves meló­dia —­ de a szöveg éles volt és kíméletlen. „Nem ezt fogadta Rákosi elvtársnak!” — hallotta a dalt magáról Kovács Jenő. Bán­totta a dolog nagyon, már-már elkeseredett. Társai azonban nem hagyták magára, újabb segítsé­get kapott: a legjobb dolgozók egyike, Jesatovics Sándor elvtárs, sztahanovista átadta munkamód­szerét és merészen kitűzték együtt, hogy eléri a 120 száza­lékot. Kovács Jenő nagy igyeke­zettel látott a munkához. Nehéz napok, nehéz órák következtek, de Kovács Jenő fülében ott csen­gett a dal. Visszhangzottak a csasztuska sorai: „Nem ezt fogad­ta Rákosi elvtársnak!” A küzde­lem győzelmet hozott: rövidesen 150 százalékot ért el. Kovács Jenő azonban most már nem elé­gedett meg ennyivel, újabb fel­ajánlást tett Rákosi elvtárs szü­letésnapja tiszteletére: 160 száza­lékra teljesíti normáját. A Gránit csasztuska-brigádja a jól dolgozók közül való. De nem mindenütt ismerték még fel a kul­­túrbrigádok, a kultúrfelelősök, hogy milyen hatalmas fegyver van a kezükben és hogy épp oly mulasztás azt nem forgatni, mint nem teljesíteni a felajánlást. Ezért kellene egy csasztuska-brigádot küldeni például a Csepel Autó­gyárba, vagy­ a MÁVAG-ba, amely „kiénekelné” az agit.-prop. titkárt, a szakszervezeti kultúrfelelőst, mert bizony nem sokat törődnek a kultúrcsoportok munkájával, nem vonják be a versenymozga­lom sikeréért vívott harcba. Nem értették meg, hogy a csasztuska­­brigád a verseny nyilvánosságá­nak „könnyű lovassága”, ott je­lennek meg, ahol a legkevésbbé várják — és tréfásan, de mélyre­hatóan hívják fel a figyelmet a hibákra csakúgy, mint az ered­ményekre. Kovács Jenőt is felkereste a csasztuska-brigád mégegyszer Aznap, amikor eredményei jutal­mául elnyerte a kerület legjobb ifjúmunkása büszke címét és a vándorzászlót. Ott állott ismét azokkal szemben, akik néhány héttel azelőtt csípős dallal zök­kentették ki nemtörődömségéből , és megköszönte az akkori bí­rálatot. Újból felharsant a dal, de most már nem kellett Kovács Je­nőnek lehajtott fejjel szégyenkez­nie. Felemelt fejjel, felszabadultan mosolyogva énekelhette: „Ezt fo­gadtam Rákosi elvtársnak!” Alig két hét és itt a nagy nap, amikor országunk dolgozói büsz­kén számolnak majd be, teljesí­tettük, túlteljesítettük, amit Rákosi elvtársnak megfogadtunk. A kul­­túrbrigádokon múlik, hogy ők is ott lehessenek azok között, akik­nek részük volt a teljesítésekért vívott sikeres harcban, rajtuk mú­lik, hogy elmondhassák: ők is hozzájárultak nagy tanítónk szü­letésnapjának méltó megünneplé­séhez. 3 Pénteken békenagygyűlés lesz a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács és a Ma­gyar-Szovjet Társaság február 29-én, pénteken délután fél 6 órakor béke­­nagygyűlést rendez a Sportcsarnok­ban. Az ünnepi gyűlésen felszólal: K. I. Szkrjabin, Sztálin-díjas akadémikus, Anna Seghers, nemzetközi Sztálin­­békedíjjal kitüntetett írónő. V. P. Ku­­cser, Sztálin-díjas szénkombájnkezelő és Rusznyák István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke. Az egészségügyi rendszabályok betartásával védekezzünk a megfázásos betegségek ellen A náthás ember a legritkább eset­ben vált ki részvétet akár a legköze­lebbi hozzátartozójából is. Piros, duz­zadt orrát, könnyes szemeit, mindig készenlétben tartott hatalmas zseb­kendőjét mindenki humorosnak találja, s titokban, vagy éppen nyíltan jókat mulat rajta. Ha pedig a zsúfolt villa­moson, vagy az autóbuszon az ép­pen mellettem álló útitársa arcába tüsz­­szent — nincs kegyelem — megkapja a magáét. Minden ember átesett már ezen a kellemetlen betegségen, de kevesen gondolnak arra, hogy főleg decem­berben és februárban jelentkezik a nátha mellett, — amely néhány napos lázzal, köhögéssel jár — egy komo­lyabb és súlyosabb megbetegedés: az influenza. Ennek a betegségnek egé­szen más a kórokozója, mint az egy­szerű náthának, jobban megviseli a szervezetet, esetenként komolyabb kö­vetkezményekkel is jár. Ilyen influ­enza-járvány az 1918—19-es években és tavaly Nyugat-Európában, főleg Angliában és a skandináv államokban volt. Hogy a nyugateurópai influen­za-járvány nem terjedt ki hazánkra, azt nagyrészben a szigorú, szovjet­mintájú járványellenes intézkedésnek köszönhetjük. A téli náthás, hurutos, lázas megbetegedések viszont elég nagy számban fordultak elő, sokan nyugtalankodtak is miatta, nem tud­ták, hogy nem járványos influenzá­ról van-e szó? Ebben az évben Európában sehol sincs influenza-járvány. A fagypont körüli esős idő azonban óvatosságra int bennünket. Nincs kizárva, hogy még ilyen lázas, náthás hullám esetleg bekövetkezik. Tegyünk eleget azoknak a minimális rendszabályoknak, amelyek a náthás megbetegedések elleni védekezés leg­egyszerűbb módjai. Szokjuk meg, hogy ne tüsszentsünk, ne köhögjünk egy­másra, tartsunk zsebkendőt szánk elé. Náthás állapotban ne járjunk látoga­tóba és náthás beteget se látogas­sunk. Különösen vigyázzunk az egy éven aluli csecsemőre családon belül is, például nátha esetén az orr, a száj elé zsebkendőt kell tenni. Fontos az is, hogy fokozottan ügyeljünk a kü­lön pohár és evőeszköz használatára, mert ezeken át is történhetik fertőzés. A mindenkor helyes higiénikus in­­tékedésekre most fokozottan jó ügyelni. Seprésnél ne verjük fel a port, a lakásban lehetőleg ne túlzot­tan melegen öltözzünk, általában a külső hideghez alkalmazkodjunk, lehe­tőleg több réteg, ruha felvételével, és vigyázzunk arra is, hogy a lábunk át ne ázzon. A hűléses, hurutos megbete­gedések ellen a C-vitamin jobb ellen­álló képességet biztosít, ezért ajánla­tos minél több C-vitamint tartal­mazó étel, ital fogyasztása. Ezek kö­zül kiemelkedik nagy C-vitamin tar­talmával, az üzletekben kapható csip­kebogyó-tea. Ha láz lép fel és nyilvánvaló, hogy betegek vagyunk, forduljunk azonnal orvoshoz, aki gyógyszerrel is segítsé­günkre tud lenni. A rendszabályok be­tartásával el tudjuk kerülni a kelle­metlen náthát, amely bár könnyű le­folyású, mégis megrontja közérzetün­ket, elveszi étvágyunkat, és gátol minket munkánk jó elvégzésében. Dr. Arató Ottó, tisztifőorvos­­.

Next