Világosság, 1952. január-március (8. évfolyam, 1-77. szám)
1952-02-27 / 49. szám
SZERDA, 1952 FEBRUÁR 0. VIIa(?OSSZ(! A BUDAPESTI PÁRTÉLETBŐL Rákosi elvtárs tanított a hazaszeretetre Politikai iskolán a Budapesti Kénsavgyárban Rákosi elvtárs fényképe szeretettel, mosolyogva néz a Budapesti Kénsavgyár középfokú politikai iskolájának hallgatóira. A fényképet a mai napon különös gonddal díszítették fel. Hogyne díszítették volna, hiszen a mai politikai iskolán Rákosi elvtárs harcos, dicsőséges életéről beszélnek. A hallgatók előtt piros füzetek „Népünk szabadságáért — Rákosi Mátyás elvtárs életéből” címmel. Most senki sem lapoz a füzetben, senki sem vet gyors pillantást az oldalakra azzal a gondolattal, hogy ebben vagy abban a kérdésben nem elég határozott. Most készek a feleletek az agyakban, a szívekben. Egy-egy élmény, személyes kapcsolat emléke él az elvtársakban s ez mind, mind kiegészítője lesz a piros füzetkének. Az iskola hallgatói minden egyes fejezethez oly sokat fűznek személyes tapasztalataikból, hogy a vékony füzet vaskos könyvvé válhatnék. A dolgozó nép tulajdonát minden erővel védelmezni kell — Rákosi elvtárs harcosa voltam már 1919-ben. Vörös katona — mondta büszkén Dalman Sándor elvtárs, a politikai iskola legidősebb hallgatója. — Fenn küzdöttünk északon a cseh imperialisták ellen. Annyi áldozatra, hősiességre sohsem lettünk volna képesek a burzsoá rendszer katonaságánál, mint akkor, amikor a mi ügyünk védelméről volt szó. S ehhez ügyünk igazsága, Rákosi elvtárs szavai adták az erőt. Ő buzdított, serkentett bennünket. Megmagyarázta, hogy az ellenség célja a forradalmi vívmányok megsemmisítése, — a mi feladatunk pedig ennek megvédése. Tudtuk, miért harcolunk, ebben rejlett az erőnk. — Amikor a jobboldali szocdemek árulása következtében elvezényeltek bennünket Csapról, a cseh imperialisták egészen Miskolcig jöttek, a román burzsoá csapatok pedig Szolnokra. A jobboldali szocdemek a fegyverletételt rebesgették. Emlékszem, milyen felháborodással vettük ezt mindnyájan tudomásul. Hányan mondták: „Ezért véreztünk, ezért hoztunk idáig áldozatot, hogy most feladjuk mindazt, amiért harcoltunk?" — Rákosi elvtárs tanított bennünket a hazaszeretetre — folytatta Dalman elvtárs. — Harcolt is a kormányzótanácsban, hogy a betolakodókat a munkásosztály további mozgósításával visszaverjék. Régen volt ez, elvtársak, azóta megöregedtem, de amire már akkor tanított bennünket Rákosi elvtárs, arra ma is emlékszem, hogy a miénket, a dolgozó nép tulajdonát minden erőnkkel védelmeznünk kell. Én akkor fegyverrel védtem. Harcos voltam, de harcosa vagyok most is Rákosi elvtársnak. Most munkámmal védem a magunkét, hiszen tudjátok, elvtársak, 147 százalékot teljesítek ... Dalman elvtárs szavai megkapták az elvtársakat. Elhallgatták volna még ki tudja meddig Rákosi elvtárs régi katonájának, a dicsőséges Tanácsköztársaság hős harcosának tetteit. A csend, amely az elbeszélő szavakat követte, — nem sokáig tartott. Mint felnyitott zsilip, sorra mondták el az elvtársak élményeiket. Tanítás a munkás-paraszt szövetségről — A felszabadulást követő időkben vidéken éltem — vette át a szót. Gyetvai elvtárs. — Tagja voltam a lőrinckátai földosztó bizottságnak. Jól emlékszem, akkor még sok mindent helytelenül láttunk, így például a nagybirtokokból azonnal szövetkezetet akartunk csinálni. Nem tanultam még akkor és Rákosi elvtárs magyarázta meg egyszer, amikor arra járt, hogy ezzel átugornánk egy fejlődési fokot. Megmondta, hogy a szegényparasztnak földet kell adnunk, hisz erre vágyott mindig s ha ezt nem tesszük, eltaszítjuk magunktól szövetségesünket. Ezt nagyon megtanultam Rákosi elvtárs tanításából s azt is, hogy a mi feladatunk lesz majd a parasztság meggyőzése. Nekünk kell majd meggyőznünk, hogy a további boldogulása, felemelkedése csak egy úton lehetséges: a szövetkezés útján. A mostani eredményeinkből látom, milyen bölcs, milyen előrelátó volt Rákosi elvtárs. Ma már fejlődnek, gyarapodnak termelőszövetkezeteink és mi segítjük őket. Mi például itt a Budapesti Kénsavgyárban műtrágyát készítünk számukra ... Lázár elvtársnő elmondta, hogy most, amikor Rákosi elvtárs életének azt a szakaszát is megismerte, amelyet eddig még nem ismert eléggé, még nagyobb szeretettel tekint Rákosi elvtársra. A hozzászólások kicsit hosszúra nyúltak, de ezt senki sem vette észre. Felelevenedtek a régi harcok emlékei s a politikai iskola hallgatói Rákosi elvtárs harcos múltjának tanulmányozásával új erőt nyertek. Megtanulták, milyen a kommunista ember: bátor, áldozatkész s rettenthetetlenül hű a dolgozó néphez. Úgy érezték, meggazdagodva indulnak haza. Vitaesten tárgyalták meg az építészek a Műszaki Egyetem rajztermi szárnyának terveit Valóságos egyetemi városnegyed épül a budai Dunaparton. A Műszaki Egyetem új épületei, amellett, hogy mérnökök ezreit adja majd terveink végrehajtásához, kihatással lesz a városképre is. Éppen ezért fontos, hogy az új épületek ne csak célszerűek, de szépek is legyenek. A Magyar Építőművészek Szövetsége vitaestet rendezett, amelyen az építőművészek megvitatták a Műszaki Egyetem rajztermi épületének terveit. A rajztermi szárny a Bertalanutcától a Boráros téri hídig terjed majd. Rimanóczy Gyula építőművész ismertette a pályázatot. A terv egyszer már bírálatot kapott, amelynek alapján javítottak rajta. Az eddigi bírálat kifogásolta a főbejárat helyét és azt, hogy a dunaparti szakaszon egy hoszszú, keskeny épületcsík lesz. A módosított terven ezért új bejárati részt készítettek, amely igen indokolt lesz a Boráros téri híd megépülése következtében. Megoldották a „keskeny épületcsík" kérdését is,mert az illetékesek megváltoztatták a programmot, így, a rajztermen kívül ide kerül az egész rektori és négy dékáni hivatal, valamint a diákok szociális és politikai intézményei. Ezáltal nagy épülettömb lesz a Dunaparton. Kifogásolták a hosszú és unalmas homlokzati felületet is, ezért „visszaugratták’’ az udvar után következő részt, a bejáratnak nagyobb hangsúlyt adtak, ami által a homlokzat lerövidült. Az ismertetéshez több építőművész szólt hozzá. Bodnai szigorlóépítész rámutatott, hogy a híd jelöli kép nem ad elég jó megjelenést. Szerinte semmi akadálya sem lett volna annak, hogy ezeket a tanszéki épületeket egy tömegben, szerves kapcsolatban tervezzék meg. Kiemelte, hogy az új épület ablakmotívumai sokkal célszerűbbek, mint a régi épületé, mert nem teszik egyhangúvá. Pogány Frigyes építőművész egyebek közt esztétikai szempontból szólt hozzá a tervhez. A homlokzatnál a vízszintes tagolás, mely a meglévő épület vízszintes tagolásával jól harmonizál, szerinte igen szép. A Boráros téri híd felőli megoldást Pogány elvtárs sem tartotta tökéletesnek. Összefoglalva megállapította, a terv, bár városképi megjelenésében még mindig nem a Dunaparthoz tökéletesen alkalmazkodó és a szocialista fővárost méltóan reprezentáló megoldás, de jelentős fejlődést mutat a magyar építészet terén. Dr. Kardos György, a szövetség elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tervező megszívlelte az építő bírálatot, ami meg is látszik a módosított terven. Kiváló példája ez annak, hogy egy épületen belül is milyen fejlődés lehetséges. A tervező mind az épület anyagában, mind a részletekben — a tető alkalmazásával, a homlokzatok megoldásával — a magyar építészet történelmi hagyományait fejlesztette tovább. A vita komoly tanulságokkal szolgált mind a tervező, mind a vitában részvevő többi építész számára jövendő tervalkotásaink megtervezéséhez. Az új műegyetemi rajztermi épület modellje, a Szabadság híd pesti hídfője felől nézve. párthírek A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG PÁRTOKTATÓK HÁZA HETI ELŐADÁSAI: Február 27-én, szerdán este 6 órakor előadás a DÉFOSZ nagytermében (Jókai utca 2—4.) „A filozófiai materializmus. A Bolsevik Párt Története IV. fejezetéhez“ címmel konferenciavezetők részére. Előadó: V. I. Fomin elvtárs. Február 28-án, csütörtökön délután negyedhatkor előadás „A tőkés újratermelés és gazdasági válság néhány kérdéséről“ címmel konferenciavezetők részére. Előadó: Nemes László elvtárs. Február 28-án, csütörtökön este 7 órakor konzultáció: „Emeljük magasabbra a népnevelő értekezletek színvonalát“. Konzultációvezető: Frey Andorné elvtársnő. Kerületi közép- és nagyüzemi népnevelőfelelősök részére. Háromezer átutalási takarékbetétkönyv tulajdonos van a IV. kerületben A IV. kerületi tanács takarékossági bizottsága egyre jobb eredményeket ér el a takarékossági mozgalomban. Előadásokon, ankétokon ismerteti a takarékosság nemzetgazdasági jelentőségét. Szemléltető táblákkal és grafikonokkal neveli a lakosságot a helyes takarékosságra. A kerület takarékossági albizottsága eddig már mintegy 550 aktivistával dolgozik. Munkájuk eredménye, hogy a IV. kerületben eddig már több mint 3000 átutalási takarékbetétkönyv tulajdonos van. A takarékbélyegek havi forgalma 75— 80.000 forint között váltakozik. Ez csak a területi forgalom, mert az üzemekben mintegy 250 ezer forint értékű bélyeget adnak el átlagosan. A kerületben igen jó eredményeket érnek el a nemrég létesült hulladékfeldolgozó szövetkezetek. Eddig együttesen mintegy 506 ezer forintos megtakarítást értek el. Garamszegi Károly, IV. kerületi sajtótudósító AZ ALKOTÓ DAL - ajtó feltárul és a csasztuska-brigád belép a műhelybe. Elől a harmonikás, a többiek sorban utána. A kis csoport megáll az egyik munkapad előtt — és felhangzik a dal, a csasztuska csípősen bíráló vagy lelkesen dicsérő szavaival. Budapest dolgozói ismerik és szeretik azokat a fiúkat és lányokat, akik reggel munkakezdés előtt, délben az ebédidő alatt meg-megjelennek az üzemben, az ebédlőben, a termelési értekezleten. De a csasztuska-brigádok számára is rég volt megtisztelőbb feladat, mint most, mikor a szeretett vezér születésnapjának méltó megünneplésére buzdítják dolgozóinkat, vagy bírálják a lemaradókat. A Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyárban történt. A dolgozók lendületesen dolgoztak, hogy Rákosi elvtársnak tett felajánlásukat teljesítsék. Kovács Jenő ifjúmunkás azonban három héten keresztül mindössze 80 százalékra teljesítette normáját. A kultúrmunkások felfigyeltek erre és egy szép napon megjelent a csasztuska-brigád és keményen megbírálta Kovács Jenőt. Dal szállt az üzemben, kedves melódia — de a szöveg éles volt és kíméletlen. „Nem ezt fogadta Rákosi elvtársnak!” — hallotta a dalt magáról Kovács Jenő. Bántotta a dolog nagyon, már-már elkeseredett. Társai azonban nem hagyták magára, újabb segítséget kapott: a legjobb dolgozók egyike, Jesatovics Sándor elvtárs, sztahanovista átadta munkamódszerét és merészen kitűzték együtt, hogy eléri a 120 százalékot. Kovács Jenő nagy igyekezettel látott a munkához. Nehéz napok, nehéz órák következtek, de Kovács Jenő fülében ott csengett a dal. Visszhangzottak a csasztuska sorai: „Nem ezt fogadta Rákosi elvtársnak!” A küzdelem győzelmet hozott: rövidesen 150 százalékot ért el. Kovács Jenő azonban most már nem elégedett meg ennyivel, újabb felajánlást tett Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére: 160 százalékra teljesíti normáját. A Gránit csasztuska-brigádja a jól dolgozók közül való. De nem mindenütt ismerték még fel a kultúrbrigádok, a kultúrfelelősök, hogy milyen hatalmas fegyver van a kezükben és hogy épp oly mulasztás azt nem forgatni, mint nem teljesíteni a felajánlást. Ezért kellene egy csasztuska-brigádot küldeni például a Csepel Autógyárba, vagy a MÁVAG-ba, amely „kiénekelné” az agit.-prop. titkárt, a szakszervezeti kultúrfelelőst, mert bizony nem sokat törődnek a kultúrcsoportok munkájával, nem vonják be a versenymozgalom sikeréért vívott harcba. Nem értették meg, hogy a csasztuskabrigád a verseny nyilvánosságának „könnyű lovassága”, ott jelennek meg, ahol a legkevésbbé várják — és tréfásan, de mélyrehatóan hívják fel a figyelmet a hibákra csakúgy, mint az eredményekre. Kovács Jenőt is felkereste a csasztuska-brigád mégegyszer Aznap, amikor eredményei jutalmául elnyerte a kerület legjobb ifjúmunkása büszke címét és a vándorzászlót. Ott állott ismét azokkal szemben, akik néhány héttel azelőtt csípős dallal zökkentették ki nemtörődömségéből , és megköszönte az akkori bírálatot. Újból felharsant a dal, de most már nem kellett Kovács Jenőnek lehajtott fejjel szégyenkeznie. Felemelt fejjel, felszabadultan mosolyogva énekelhette: „Ezt fogadtam Rákosi elvtársnak!” Alig két hét és itt a nagy nap, amikor országunk dolgozói büszkén számolnak majd be, teljesítettük, túlteljesítettük, amit Rákosi elvtársnak megfogadtunk. A kultúrbrigádokon múlik, hogy ők is ott lehessenek azok között, akiknek részük volt a teljesítésekért vívott sikeres harcban, rajtuk múlik, hogy elmondhassák: ők is hozzájárultak nagy tanítónk születésnapjának méltó megünnepléséhez. 3 Pénteken békenagygyűlés lesz a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság február 29-én, pénteken délután fél 6 órakor békenagygyűlést rendez a Sportcsarnokban. Az ünnepi gyűlésen felszólal: K. I. Szkrjabin, Sztálin-díjas akadémikus, Anna Seghers, nemzetközi Sztálinbékedíjjal kitüntetett írónő. V. P. Kucser, Sztálin-díjas szénkombájnkezelő és Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az egészségügyi rendszabályok betartásával védekezzünk a megfázásos betegségek ellen A náthás ember a legritkább esetben vált ki részvétet akár a legközelebbi hozzátartozójából is. Piros, duzzadt orrát, könnyes szemeit, mindig készenlétben tartott hatalmas zsebkendőjét mindenki humorosnak találja, s titokban, vagy éppen nyíltan jókat mulat rajta. Ha pedig a zsúfolt villamoson, vagy az autóbuszon az éppen mellettem álló útitársa arcába tüszszent — nincs kegyelem — megkapja a magáét. Minden ember átesett már ezen a kellemetlen betegségen, de kevesen gondolnak arra, hogy főleg decemberben és februárban jelentkezik a nátha mellett, — amely néhány napos lázzal, köhögéssel jár — egy komolyabb és súlyosabb megbetegedés: az influenza. Ennek a betegségnek egészen más a kórokozója, mint az egyszerű náthának, jobban megviseli a szervezetet, esetenként komolyabb következményekkel is jár. Ilyen influenza-járvány az 1918—19-es években és tavaly Nyugat-Európában, főleg Angliában és a skandináv államokban volt. Hogy a nyugateurópai influenza-járvány nem terjedt ki hazánkra, azt nagyrészben a szigorú, szovjetmintájú járványellenes intézkedésnek köszönhetjük. A téli náthás, hurutos, lázas megbetegedések viszont elég nagy számban fordultak elő, sokan nyugtalankodtak is miatta, nem tudták, hogy nem járványos influenzáról van-e szó? Ebben az évben Európában sehol sincs influenza-járvány. A fagypont körüli esős idő azonban óvatosságra int bennünket. Nincs kizárva, hogy még ilyen lázas, náthás hullám esetleg bekövetkezik. Tegyünk eleget azoknak a minimális rendszabályoknak, amelyek a náthás megbetegedések elleni védekezés legegyszerűbb módjai. Szokjuk meg, hogy ne tüsszentsünk, ne köhögjünk egymásra, tartsunk zsebkendőt szánk elé. Náthás állapotban ne járjunk látogatóba és náthás beteget se látogassunk. Különösen vigyázzunk az egy éven aluli csecsemőre családon belül is, például nátha esetén az orr, a száj elé zsebkendőt kell tenni. Fontos az is, hogy fokozottan ügyeljünk a külön pohár és evőeszköz használatára, mert ezeken át is történhetik fertőzés. A mindenkor helyes higiénikus intékedésekre most fokozottan jó ügyelni. Seprésnél ne verjük fel a port, a lakásban lehetőleg ne túlzottan melegen öltözzünk, általában a külső hideghez alkalmazkodjunk, lehetőleg több réteg, ruha felvételével, és vigyázzunk arra is, hogy a lábunk át ne ázzon. A hűléses, hurutos megbetegedések ellen a C-vitamin jobb ellenálló képességet biztosít, ezért ajánlatos minél több C-vitamint tartalmazó étel, ital fogyasztása. Ezek közül kiemelkedik nagy C-vitamin tartalmával, az üzletekben kapható csipkebogyó-tea. Ha láz lép fel és nyilvánvaló, hogy betegek vagyunk, forduljunk azonnal orvoshoz, aki gyógyszerrel is segítségünkre tud lenni. A rendszabályok betartásával el tudjuk kerülni a kellemetlen náthát, amely bár könnyű lefolyású, mégis megrontja közérzetünket, elveszi étvágyunkat, és gátol minket munkánk jó elvégzésében. Dr. Arató Ottó, tisztifőorvos.