Világtörténet, 1996
1996. tavasz-nyár - Kozári Monika: Ghyczy Kálmán naplója az 1878-as boszniai válságról
60 mára is láthatóan elfogadta azt a tételt, hogy Oroszország térhódításának Bosznia és Hercegovina elfoglalásával kell gátat vetni a Balkánon. Saját szavaival élve: ,,a két rossz közül a kisebbet választotta". 1878. január végén Andrássy konferenciajavaslattal fordult Németországhoz. Azt a tételt akarta elfogadtatni, hogy a Balkán átrendezése nem lehet orosz-török belügy, ez európai érdekeket érintő ügy, ezért a rendezésben a párizsi szerződést aláíró valamennyi félnek részt kell vennie. Bismarck nem tudott ezelől kitérni. Andrássy január végén kifejezetten instruálta Tiszát, hogyan viselkedjen a keleti kérdést illetően a magyar országgyűlésben.10 A két politikus között komoly nézetkülönbség volt Bosznia és Hercegovina okkupációját, valamint az Oroszországgal szemben folytatandó politikát illetően. Tisza február közepétől kezdve finoman, de elég határozottan győzködte Andrássyt, hogy a Monarchia lépjen föl energikusan Oroszországgal szemben és érdekeinek háború útján is szerezzen érvényt." Bosznia okkupációja ellen viszont egészen júniusig hadakozott, és ezzel magára haragította Andrássyt.12 Mígnem júniusban belátta, hogy az Oroszország elleni háborút illetően Andrássynak volt igaza, mert a Monarchia támasz nélkül maradt volna, Anglia ugyanis inkább jelentős engedményeket tett Oroszországnak, mintsem hogy hadat üzenjen neki.13 A boszniai válság a magyar belpolitikának, Tisza Kálmán kormányának nem jött jókor. A kormány 1875. október végén alakult. A boszniai válság a harmadik kormányzati évre esett. Éppen az országgyűlési választások évére, Tisza elsődlegesnek az ország pénzügyi szanálását tekintette. Ezt szolgálta Széll Kálmán gazdaságpolitikája, amely bőven tartalmazott számunkra is ismerős elemeket, restrikciót, megszorító intézkedéseket, az államapparátus csökkentését, hivatalösszevonást, elbocsátásokat, kölcsönfelvételt és adóemelést. Sem Széll Kálmán, sem Tisza Kálmán nem voltak ekkortájt különösen népszerűek. Mindemellett gazdasági előnyök elérése céljából - de jócskán politikai, belpolitikai megfontolásokból is - 1875 novemberében Magyarország fölmondta az Ausztriával 1867-ben kötött gazdasági kiegyezést. A kormány meg akarta valósítani a balközép pártnak azt a kiegyezés óta hangoztatott követelését is, hogy alakuljon önálló magyar bank. A gazdasági kiegyezési tárgyalások azonban nem hoztak egyértelmű sikereket a kormánynak, és a bank kérdése sem úgy rendeződött, ahogyan várták. Nem jött létre önálló magyar bank, hanem dualizálták az osztrák bankot. A kormányzó Szabadelvű Párton belül ezek a kérdések 1876-77-ben átmeneti válságot idéztek elő, kilépések következtek. A Szabadelvű Párt megingott. 1878-ban megalakult a kiegyezés alapján álló jobboldali ellenzéki párt, a „közjogi alapon álló Egyesült Ellenzék", amelynek programja Tisza Kálmán megbuktatása volt. A magyar országgyűlésben az ellenzék különböző alapállásból, de egyhangúlag ellene volt Bosznia és Hercegovina elfoglalásának. A baloldali ellenzék - azaz a 48-as Párt és a Függetlenségi Párt - azért ellenezte, mert az növeli a szláv túlsúlyt az Osztrák-Magyar Monarchián belül és újabb közös ügyet teremt Ausztria és Magyarország között. A jobboldali ellenzék, amely a „közjogi alapon álló Egyesült Ellenzék" nevet viselte, konzervatív alapról szállt síkra Törökország integritása mellett, viszont a szláv elem növelését szintúgy nem akarta.14 Az Egyesült Ellenzék vezére, Apponyi Albert Emlékirataiban így emlékszik vissza erre az időszakra: „A világ szemei csakhamar kinyíltak. Hovatovább nyilvánvaló lett, hogy Andrássy politikája az egyetlen utat követte, amelyen nagy háború kockázata nélkül Oroszország hódító terveit meghiúsítani lehetett. A San Stefanó-i béke után ... Andrássy keresztül-