Világtörténet, 1998
1998. tavasz-nyár - V. Molnár László: Tokaji borok a cárok asztalán
V. MOLNÁR LÁSZLÓ TOKAJI BOROK A CÁROK ASZTALÁN Adalékok a 18. századi hegyaljai borok oroszországi kiviteléhez A Magyar Királyság és a Moszkvai Nagyfejedelemség között Hunyadi Mátyás (1458— 1490) és III. Iván (1462-1505) uralkodása óta viszonylag jól nyomon követhető gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki. Ennek során főként magyar borok és orosz prémek, szőrmék cseréltek gazdát, mint azt jó néhány levéltári irat is bizonyítja. Márki Sándor tanulmányaiból tudjuk, hogy I. Ál-Dmitrij (1605-1606) és Miiszek szandomiri vajda leánya, Mária esküvőjére 30 hordó kitűnő bort szállítottak a Hegyaljáról. A 18. század első évei a magyar-orosz kapcsolatok jelentős élénkülését hozták. II. Rákóczi Ferenc és I. Péter (1689-1725), valamint diplomatáik (Nedeczky Sándor, Thalaba Máté, illetve Jemelján Ivánovics Ukraincev, Borisz Kurakin, Oszip Scserbatov) tárgyalásai, levélváltásai a politikai és kereskedelmi kontaktusok erősödését jelzik.3 Közismert, hogy az orosz cár nemcsak nagy reformer, hanem nagy ivó is volt, aki a vodka mellett elsősorban a tokaji nedűt kedvelte.4 Ezzel magyarázható, hogy a fejedelem többször is hegyaljai borokkal kedveskedett Pjotr Alekszejevicsnek. A „királyok boraként" és a „borok királyaként" egyaránt emlegetett tokaji fogadtatásáról így számolt be Thalaba Máté követi jelentésében a fejedelemnek: „Bizonnyal írhatom Felségednek, hogy egy magyarországi hordó bornak praesentálása a felséges cár előtt többet tesz, mint akármely drága ajándék." A legjobb ágens vagy prókátor valóban a tokaji antal (vagy antólag 1 75 liter) volt, hiszen az „isteni nektárról", „Bacchus gyönyörnedveiről", az aranysárga nedű bódító erejéről, mámorító hatásáról „minden oroszok cárja" a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott.” 171-ben, a fejedelemmel történt jaroslawi találkozó idején, egy átmulatott éjszaka után mondta: „Engem eddig nem győzött le senki és semmi, de tegnap este legyőzött a tokaji bor." A tokaji boroknak fontos szerep jutott az I. Péter és II. Rákóczi Ferenc között 1707. szeptember 15-én, Varsóban létrejött szerződés előkészítésének és aláírásának időszakában is. A tárgyalófelek hangulatát jelentősen emelte a hegyaljai nedű, amelynek fogadtatásáról Nedeczky ezt jelentette: „A bor essentiáját kedvesen vette a cár, kétszer is itt előhozta, s Varsaván is egyszer." A cár magyarországi követe, J. I. Ukraincev (1640-1708), aki 1686-1699 között a Külügyi Hivatal vezetője volt és I. Péter 1708. július 12-i megbízólevelével érkezett Magyarországra, ugyancsak kedvelte a jó borokat. A rossz nyelvek szerint halálát is az erős italozás okozta, bár ez nem vertifikálható, mivel a hivatalos jelentés a 67 éves diplomata magas lázáról tett említést.10 Bár a 18. század eleji Oroszországban még a spanyol, görög és rajnai borok voltak inkább divatosak, a cár leveleiben elragadtatással nyilatkozott a hegyaljai borok minőségéről, utolérhetetlen zamatáról. Felvásárlói ez idő tájt általában 40-50 tefimkát, azaz kb. 20-25 rubelt (1 rubel / 1,3-1,4 forint) fizettek egy kisebb hordó (úgynevezett antal, antalag) óborért, amelyet aztán a Tokaj-Kijev-Moszkva szárazföldi úton, vagy a 37