Világtörténet, 2022
2022 / 1. szám
Sorsfordító események és koncepcióváltások Közhelyszerű, hogy a történelemben szinte egyetlen állandó van: a változás. Az átalakulások megkövetelik a korábbi gyakorlatok módosítását, különösképpen háborúk, forradalmak és társadalmi robbanások után. Jelen számunkban olyan 19-20. századi elgondolásokat, koncepciókat mutatunk be, melyek hosszú, illetve rövid távon meghatározták egyrészt a nemzeti identitás kialakítását, másrészt a külpolitika szempontrendszerét. Az ausztriai osztrák-németek számára a 19. század közepétől nehezen felfogható élményt jelentett a német egységből való kimaradás, a Poroszországgal folytatott háború, illetve a kiegyezés a magyarokkal és az Osztrák-Magyar Monarchia belső rendjének kialakítása. Tarafás Imre nagy ívű tanulmányában az osztrák-német identitásválság diskurzusait vizsgálja a ciszlajtániai német nyelvű értelmiség körében. Többek között vita alakult ki arról, hogy mit is jelent az Österreich, Österreicher kifejezés. A vesztes háborúk után a politikai definíciótól a nyelvi-etnikai-kulturális meghatározás felé fordultak, és teret nyert az „osztrák misszió" gondolata (bár sokan nem osztották): a nyugati civilizáció védelme és a kultúra terjesztése a Duna mentén a Fekete-tengerig. Az első világháború kitöréséig már többen önálló közösségként definiálták az osztrákokat, megkülönböztetve őket a németség többi részétől. A későbbiekben, már főképpen 1945 után, az osztrák nemzet(tudat) kialakítása során azokra a gondolatokra építhettek ebből a korszakból, amelyek szétválasztották a politikai és az etnikai-nyelvi kötődést. Az Amerikai Egyesült Államok történetében a két világháborúba való belépés számít sorsfordító eseménynek. Az első világháború után - jóllehet ekkorra már megfogalmazódott az USA morális történelmi küldetése, miszerint feladata a béke, a szabadság és az emberi jogok tiszteletben tartását biztosítani az egész világban az Egyesült Államok visszatért a háború előtti izolacionizmushoz. A második világháború után az USA a Pax Americana koncepció jegyében már határozottan egy új világrend kialakítására törekedett. A hidegháború időszakában vezetői hittek abban, hogy a hatalmi erőegyensúly stabilitást eredményez, és ehhez az Egyesült Államok erős jelenléte is szükséges. A hidegháború végével az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom, amelynek két célkitűzése a saját primátusának megőrzése és a demokrácia terjesztése. Varga Esztella tanulmánya azt az utat mutatja be, amelyet az USA megtett, míg a 19. századi izolacionista külpolitikától eljutott odáig, hogy a hidegháború utáni világrend meghatározó államává VILÁGTÖRTÉNET (2022) 1:1 -3