Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-06-01 / 3. szám
terv előterjesztésekor „oly gazdag anyagot mutatott be, minőt addig soha egy folyóról mérnök előmutatni nem bírt.” És nem kisebbíti Vásárhelyi érdemeit — hiszen a műszaki munka kollektív jellegéből következően természetes —, hogy „csak úgy volt képes ezt előállítani, hogy ezen terv dús adathalmaza mintegy 35—40 mérnök, ily természetű munkában jártas szakember hosszú évek során tartott működésének eredménye.” (Herrich itt elsősorban a Tisza-Térképészet ill. Térképészeti Iroda 1834—1846 közötti, s Vásárhelyi Pál felügyelete, de Lányi Sámuel közvetlen vezetése alatt végzett hatalmas munkájára gondolt. Tudománytörténetünk nagy vesztesége, hogy a Vásárhelyi-tervhez hasonlóan ez is csak töredékeiben maradt fenn, illetve csak hézagosan ismeretes!) Vásárhelyi Pál „Általános Tisza-szabályozási tervét", mint az a fentiekből kiderül — a tömör tervleírás és a mind ez ideig csak részben fellelhető és azonosítható térképek, műszaki tervek és számítások alapján — még ma is csak hézagosan ismerjük. — Vízügyi múltunk egyéb páratlan értékű emlékeihez hasonlóan ennek teljes feltárását— és megmentését! — is csak a tervezett és szükséges Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár (főhatóságunk és a társintézmények által egyaránt támogatott!) tervszerű, céltudatos és szakszerű munkájától várhatjuk. Mindaz azonban, amit már eddig is ismerünk belőle, elegendő ahhoz, hogy — a Bach-huszár Herrich Károly történelemhamisítása nyomán elterjedt véleménnyel szemben — az Építési Igazgatóság hivatalos felterjesztésének adjunk hitelt, amely félreérthetetlenül leszögezte, hogy Vásárhelyi „a Tisza folyó általános szabályozása tervezetét részletesen és oly alakban kidolgozva” terjesztette fel „miszerint az k. Biztos közbenjöttével történendő végrehajtáskor használtassék ..(1. p.) így ma már egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a Tisza-szabályozás első, kivitelezésre alkalmas és végül is lényegében megvalósított terve — Vásárhelyitől ered. (A kortárs ellenzék szerint Paleocapa javaslata is csak ennek módosítása volt, ha — mai véleményünk szerint — ez a módosítás nem is volt a legszerencsésebb.) A terv — a hidrológia és a vízépítés akkori állásának megfelelően — kétségtelenül sok, csupán egyéni intuíción, zseniális megfejtésen alapuló elemet tartalmazott, amelyek jelentőségét az utódok csak későbbi és keserves tapasztalatok árán értették meg. Sok vonatkozásban pedig — ugyancsak szükségszerűen — csupán irányelvekre szorítkozott, hiszen részletes számításokra csak a munka előrehaladásának tapasztalatai adhattak alapot. A Tisza-szabályozás történetének és általában a vízi munkálatok fejlődésének tapasztalatai és a legkülönbözőbb szakértői vélemények egyaránt a Széchenyi—Vásárhelyi-féle Tisza-szabályozási koncepció realitását és helyességét igazolják. A Tisza-völgy egységes és általános rendezési programjának két pillére: az állami folyószabályozási és a társulati ármentesítési munkálatok elválaszthatatlanságának Vásárhelyi-féle műszaki alapelve, és az egységes szervezés, központi vezetés és tervszerű kivitelezés Széchenyi-féle elve — a munka sikerének egyaránt nélkülözhetetlen feltétele volt. A feladat megoldásáért hozott áldozatok nem várt (sőt részben szükségtelen!) méreteinek oka az a történelmi tragédia, hogy a Tisza szabályozása a rátermett műszaki vezető, Vásárhelyi Pál halála után hamar elveszítette a munka szervezőjét és irányítóját, Széchenyi Istvánt is. A szabadságharc bukása után a munka végrehajtása — jó időre — egyrészt egy korlátolt, idegen, sőt nemzetellenes bürokrácia, másrészt pedig a kialakuló kapitalista vállalkozások kezébe került. Az elhatalmasodó anarchia és korrupció idején elkövetett hibák kijavítása, a mulasztások következményeinek felszámolása — a nagy mű „befejezése” — csak jóval később, a századforduló idején sikerült, a Kvassay Jenő vezetésével újjászervezett vízügyi szolgálatnak. Források és irodalom: P. Károlyi Zsigmond 1. Botár I.—Károlyi Zs.: Vásárhelyi Pál a Tisza-szabályozás tervezője. Bp. VIZDOK, 1970. 76 p. 1 t. (Vízügyi történeti füzetek 2.) 2. E tervmellékletek zöme az egykori Vízrajzi Intézet Múzeumának (a VITUKI által) az Orsz. Levéltárnak átadott anyagából került elő. (O. L. S 80. Eredetileg: Vízr. Int.) 3—3/a. A szervezés alatt álló (VIZDOK) Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár archívumában. 4. O. L. S 12. Htt. Div. XI. No. 76:2. 5. O. L. Htt. Dep. Comm. C 64 1845—9. 15. 6. Botár I.—Károlyi Zs.: A Tisza szabályozása. I—II. rész Bp. VIZDOK, 1971. 2 db. (Vízügyi történeti füzetek 3—4.) (II. rész 14—17. p.) 7. Széchenyi István kir. biztosi iratai: O. L. Htt. C 132 62/1845 (112/1847) 8. O. L. S 80 (Vízr. Int.) Latorca, Bodrog, Takta 9. Botár I.—Károlyi Zs. 6. sz. i. m. A folyók védelmében Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a Volga és az Ural folyók beszennyeződésének megakadályozásáról. Az egykori népdalokban „nagy orosz folyónak”, „Volga anyácskának”, és „szépségesnek” nevezett folyót gátakkal zárták el, helyenként mesterséges tengerré alakították és városok láncával szegélyezték. Sajnos a civilizáció mellékterméke, a szennyvíz is a folyóba kerül. Hasonló sorsra jutott a Volga szerényebb méretű szomszédja, az Ural folyó is. A folyók vizének tisztántartása érdekében a Volga és az Ural medencéjében öt év alatt 670 víztisztító komplexumokat építettek. Ideális védelemnek bizonyul az ipari üzemek tisztítóberendezéseiből kilépő víz újrafelhasználása , a zárt ciklusú vízgazdálkodás is. Az e célból létrehozott rendszerek napi teljesítménye ma már eléri a 70 millió köbmétert. Egyúttal sor került egy új iparág megalapozására is — a szennyvizekben található értékes anyagok kivonására külön készülékeket konstruáltak. A nyugati sajtóban gyakran jelennek meg méltatlan közlemények a Volgáról. A Spiegel idei 4. számában például azt írja, hogy a nagy folyó „kloákává alakult”. A norvég Altenposten februárban megismételte a sértő kijelentéseket. Elég talán annyit megjegyezni, hogy a napról-napra bővülő volgai kirándulóhajó-park befogadóképessége a folyó hullámain pihenni és felüdülni vágyók számához képest még mindig kevés. A Volga vizében azonban nem sikerülne előhívni egy tekercs negatívot — amint azt nemrég egy ügyes riporter a Rajna szennyezettségének illusztrálására tette... Ennek ellenére a Központi Bizottság szükségesnek tartotta a folyók védelmének fokozását. Határozatában konkrét feladatok is szerepelnek: az illetékes minisztériumok, igazgatóságok és városi tanácsok 15 város 421 vállalatánál kötelesek tisztítóberendezéseket felszerelni — összesen 1 milliárd rubel ráfordítással. A megfelelő intézményeket megbízták, hogy tegyenek javaslatokat, a vízkészletek racionális felhasználásával és védelmével kapcsolatos kutatásokra — a leghaladóbb hazai és külföldi tapasztalatok alapján. A szovjethatalom lényegéből következik, hogy az ember és a természet között felmerülő problémák megoldását illetően jogosan lehetünk optimisták. Gennagyij Geraszimov (APN) 117