Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1972-06-01 / 3. szám

terv előterjesztésekor „oly gazdag anyagot mutatott be, minőt addig soha egy folyóról mérnök előmutatni nem bírt.” És nem kisebbíti Vásárhelyi érdemeit — hiszen a műszaki munka kollektív jellegéből következően termé­szetes —, hogy „csak úgy volt képes ezt előállítani, hogy ezen terv dús adathalmaza mintegy 35—40 mér­nök, ily természetű munkában jártas szakember hosszú évek során tartott működésének eredménye.” (Herrich itt elsősorban a Tisza-Térképészet ill. Térképészeti Iro­da 1834—1846 közötti, s Vásárhelyi Pál felügyelete, de Lányi Sámuel közvetlen vezetése alatt végzett hatalmas munkájára gondolt. Tudománytörténetünk nagy veszte­sége, hogy a Vásárhelyi-tervhez hasonlóan ez is csak töredékeiben maradt fenn, illetve csak hézagosan isme­retes!) Vásárhelyi Pál „Általános Tisza-szabályozási tervét", mint az a fentiekből kiderül — a tömör tervleírás és a mind ez ideig csak részben fellelhető és azonosítható térképek, műszaki tervek és számítások alapján — még ma is csak hézagosan ismerjük. — Vízügyi múltunk egyéb páratlan értékű emlékeihez hasonlóan ennek tel­jes feltárását­­— és megmentését! — is csak a tervezett és szükséges Vízügyi Múzeum és Szaklevéltár (főható­ságunk és a társintézmények által egyaránt támogatott!) tervszerű, céltudatos és szakszerű munkájától várhat­juk. Mindaz azonban, amit már eddig is ismerünk belőle, elegendő ahhoz, hogy — a Bach-huszár Herrich Károly történelemhamisítása nyomán elterjedt véleménnyel szemben — az Építési Igazgatóság hivatalos felterjesz­tésének adjunk hitelt, amely félreérthetetlenül leszö­gezte, hogy Vásárhelyi „a Tisza folyó általános szabá­lyozása tervezetét részletesen és oly alakban kidolgoz­va” terjesztette fel „miszerint az k. Biztos közbenjötté­­vel történendő végrehajtáskor használtassék ..(1. p.) így ma már egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a Tisza-szabályozás első, kivitelezésre alkalmas és végül is lényegében megvalósított terve — Vásárhelyitől ered. (A kortárs ellenzék szerint Paleocapa javaslata is csak ennek módosítása volt, ha — mai véleményünk szerint — ez a módosítás nem is volt a legszerencsésebb.) A terv — a hidrológia és a vízépítés akkori állásának megfelelően — kétségtelenül sok, csupán egyéni intuí­ción, zseniális megfejtésen alapuló elemet tartalmazott, amelyek jelentőségét az utódok csak későbbi és keser­ves tapasztalatok árán értették meg. Sok vonatkozásban pedig — ugyancsak szükségszerűen — csupán irányel­vekre szorítkozott, hiszen részletes számításokra csak a munka előrehaladásának tapasztalatai adhattak alapot. A Tisza-szabályozás történetének és általában a vízi munkálatok fejlődésének tapasztalatai és a legkülönbö­zőbb szakértői vélemények egyaránt a Széchenyi—Vá­sárhelyi-féle Tisza-szabályozási koncepció realitását és helyességét igazolják.­ A Tisza-völgy egységes és általános rendezési prog­ramjának két pillére: az állami folyószabályozási és a társulati ármentesítési munkálatok elválaszthatatlansá­­gának Vásárhelyi-féle műszaki alapelve, és az egységes szervezés, központi vezetés és tervszerű kivitelezés Szé­­chenyi-féle elve — a munka sikerének egyaránt nélkü­lözhetetlen feltétele volt. A feladat megoldásáért hozott áldozatok nem várt (sőt részben szükségtelen!) méretei­nek oka az a történelmi tragédia, hogy a Tisza szabá­lyozása a rátermett műszaki vezető, Vásárhelyi Pál ha­lála után hamar elveszítette a munka szervezőjét és irányítóját, Széchenyi Istvánt is. A szabadságharc bu­kása után a munka végrehajtása — jó időre — egyrészt egy korlátolt, idegen, sőt nemzetellenes bürokrácia, másrészt pedig a kialakuló kapitalista vállalkozások ke­zébe került. Az elhatalmasodó anarchia és korrupció idején elkövetett hibák kijavítása, a mulasztások kö­vetkezményeinek felszámolása — a nagy mű „befeje­zése” — csak jóval később, a századforduló idején sike­rült, a Kvassay Jenő vezetésével újjászervezett vízügyi szolgálatnak. Források és irodalom: P. Károlyi Zsigmond 1. Botár I.—Károlyi Zs.: Vásárhelyi Pál a Tisza-sza­bályozás tervezője. Bp. VIZDOK, 1970. 76 p. 1 t. (Víz­ügyi történeti füzetek 2.) 2. E tervmellékletek zöme az egykori Vízrajzi Intézet Múzeumának (a VITUKI által) az Orsz. Levéltárnak át­adott anyagából került elő. (O. L. S 80. Eredetileg: Vízr. Int.) 3—3/a. A szervezés alatt álló (VIZDOK) Vízügyi Mú­zeum és Szaklevéltár archívumában. 4. O. L. S 12. Htt. Div. XI. No. 76:2. 5. O. L. Htt. Dep. Comm. C 64 1845—9. 15. 6. Botár I.—Károlyi Zs.: A Tisza szabályozása. I—II. rész Bp. VIZDOK, 1971. 2 db. (Vízügyi történeti füzetek 3—4.) (II. rész 14—17. p.) 7. Széchenyi István kir. biztosi iratai: O. L. Htt. C 132 62/1845 (112/1847) 8. O. L. S 80 (Vízr. Int.) Latorca, Bodrog, Takta 9. Botár I.—Károlyi Zs. 6. sz. i. m. A folyók védelmében Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa ha­tározatot hozott a Volga és az Ural folyók beszennyeződésének megaka­dályozásáról. Az egykori népdalokban „nagy orosz folyónak”, „Volga anyácská­nak”, és „szépségesnek” nevezett fo­lyót gátakkal zárták el, helyenként mesterséges tengerré alakították és városok láncával szegélyezték. Saj­nos a civilizáció mellékterméke, a szennyvíz is a folyóba kerül. Hasonló sorsra jutott a Volga sze­rényebb méretű szomszédja, az Ural folyó is. A folyók vizének tisztántartása ér­dekében a Volga és az Ural meden­céjében öt év alatt 670 víztisztító komplexumokat építettek. Ideális vé­delemnek bizonyul az ipari üzemek tisztítóberendezéseiből kilépő víz új­rafelhasználása , a zárt ciklusú víz­­gazdálkodás is. Az e célból létreho­zott rendszerek napi teljesítménye ma már eléri a 70 millió köbmétert. Egyúttal sor került egy új iparág megalapozására is — a szennyvizek­ben található értékes anyagok kivo­nására külön készülékeket konstruál­tak. A nyugati sajtóban gyakran jelen­nek meg méltatlan közlemények a Volgáról. A Spiegel idei 4. számában például azt írja, hogy a nagy folyó „kloákává alakult”. A norvég Alten­­posten februárban megismételte a sértő kijelentéseket. Elég talán an­­­nyit megjegyezni, hogy a napról-nap­­ra bővülő volgai kirándulóhajó-park befogadóképessége a folyó hullámain pihenni és felüdülni vágyók számá­hoz képest még mindig kevés. A Vol­ga vizében azonban nem sikerülne előhívni egy tekercs negatívot — amint azt nemrég egy ügyes riporter a Rajna szennyezettségének illuszt­rálására tette... Ennek ellenére a Központi Bizott­ság szükségesnek tartotta a folyók védelmének fokozását. Határozatá­ban konkrét feladatok is szerepelnek: az illetékes minisztériumok, igazgató­ságok és városi tanácsok 15 város 421 vállalatánál kötelesek tisztítóberen­dezéseket felszerelni — összesen 1 milliárd rubel ráfordítással. A megfelelő intézményeket meg­bízták, hogy tegyenek javaslatokat, a vízkészletek racionális felhasználá­sával és védelmével kapcsolatos ku­tatásokra — a leghaladóbb hazai és külföldi tapasztalatok alapján. A szovjethatalom lényegéből követ­kezik, hogy az ember és a természet között felmerülő problémák megol­dását illetően jogosan lehetünk op­timisták. Gennagyij Geraszimov (APN) 117

Next