Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-06-01 / 3. szám

hivatalnokképző jellegének megfelelően a mérnöki, víz­építészeti és építészeti munka elemeivel is megismerke­dett (1796—1798), utóbb a kassai akadémián szerzett jogi végzettséget (1799—1800. okt. 1806.), majd — megtalálva hivatását — a Pesti Tudományegyetem Mérnöki Inté­zetében (Institutum Geometricum) folytatott mérnöki ta­nulmányok után szerzett kitűnő minősítésű mérnöki ok­levelet (1800—1804). Már tanulmányai során, még inkább, az ahhoz szorosan kapcsolódó és a mérnökképzésben meg­kívánt, gyakorlatban kitűnt társai közül, a két akadé­mia között gyakornokként részt vett Bogdanich Dániel csillagászati helymeghatározásaiban, utóbb pedig — a mérnöki oklevél megszerzése előtt — az Esterházyak tatai uradalmában dolgozott Litzner János uradalmi mérnök mellett. Miután oklevelét megkapta, Szatmárnémeti vá­ros hites mérnöke lett. A vízszabályozási-vízépítési munkák növekvő jelentő­ségére való tekintettel a Helytartótanács 1806-ban pályá­zatot írt ki egy hosszabb külföldi tanulmányútra. Három diploma, széles­­ körű nyelvtudás és Szatmárnémeti város ajánlása birtokában a szakmai körökben már ekkor is­mert fiatal Huszár szinte versenytárs nélkül nyerte el az ösztöndíjat. Így másfél évet tölthetett Nyugat-Európa vízépítés terén vezető országaiban: Olaszországban, Franciaországban, a német államokban és Hollandiában. A kor legkiválóbb szakemberei (Andreassy, Prony, Wie­­beking stb.) által végzett munkák gazdag tapasztalatai­val tért haza, de nem állt rögtön állami szolgálatba. Előbb a Károlyiak uradalmi mérnöke, Csongrád megyé­től Szatmárig terjedő működési területtel, majd 1812-ben Szatmár megye mérnöke lett. (Ide benyújtott kérvénye, korábbi működésének ismertetésével: a csillagászati hely­meghatározásoktól a geodéziai felméréseken keresztül a „törvényesen előírt hiteles kivitelű és jellegű térképek” készítéséig, majd a magas- és mélyépítéstől a vízépíté­sen keresztül a legkülönbözőbb mechanikai feladatokig [pl. vízerőművek építése] stb., stb. — jól jellemzi sok­oldalú felkészültségét és tapasztalatait és a kor mérnö­keivel szemben támasztott követelményeket.) 1815-ben lép állami szolgálatba s Lugoson kerületi ka­marai mérnökként a Maros felmérését végzi, majd innen kerül az 1816. évi rendkívüli árvíz hatására elrendelt, s Vay Miklós kir. biztos irányítására bízott Körös-felmé­rés élére, 1818 tavaszán, Nagyvárad kerületi mérnöke­ként. A munka megkezdésének van egy érdekes és eddig kevéssé ismert epizódja: Vay Miklós ugyanis a munka megkezdése előtt a befogadó Tisza bejárására küldi ki, s ennek során Huszár egy előzetes tervet készít a Tisza szabályozására. (Erről azonban ez ideig csak egy iktató­­könyvi bejegyzés tanúskodik s Vay Miklós egyik jelen­tésének szakmai véleményezésében találunk rá utaláso­kat. Ez az 1818-ból való vélemény, amely Vay [illetve mérnöke: Huszár] ármentesítési és folyószabályozási ja­vaslatait elismeréssel méltatja, igazat ad a javaslat­­tevő(k)nek abban, hogy a Tisza folyását átmetszésekkel kell meggyorsítani, hogy a Körösök vizét levezethesse, mégpedig a Dunától felfelé haladva; emellett megfelelő eszköznek látja a „részbeni töltésezést” is [O. L. Htt. 498/1818.] ). Azt azonban megállapítja, hogy részletes terv és vélemény csak a tervezett részletes felmérés alapján készíthető. A Körösök 1818—1823 között végzett felmérését, külö­nösen a szabályozási célú vízrajzi felméréseknél döntő szintezési munkálatok vonatkozásában, mint amely — véleménye szerint — „a magyar geodézia történetében alapvető fontosságú” részletesen ismerteti Bendefy László geodéziatörténeti monográfiája. E helyütt csak annyit, hogy Huszár és munkatársai a felmérést egységes elvek és módszerek alapján, a legkorszerűbb felszereléssel (az előbbiben nyilván Huszárnak, az utóbbiban Vay Miklós­nak lehetett oroszlánrésze) és a katonai szintezéseknél is csak fél évszázaddal később elért szabatossággal vé­gezték el. A munkálatok megkezdésekor kiadott szinte­zési utasítás a tanulmánynak is beillik­­ az első ilyen tárgyú hazai munka. A térképezés egységességét nagy­arányú és korszerű háromszögelési hálózat kialakításával biztosították, s részletes térképrajzolási utasításokkal gondoskodott Huszár az eredmények rögzítésének színvo­naláról is. Huszár az országban mind ez ideig egyedülálló méretű felmérés munkáját, amely a szabályozási célú térképek korábbi gyakorlatától eltérően a teljes árterület felmé­résére is kiterjedt (ezért volt­­ szükség a szintezés maxi­mális pontosságára) magát és munkatársait gyakran szinte emberfeletti munkatempóra kényszerítve, 1823 második felére fejezte be. A 70 rendkívül szép térképlap kőnyomatos sokszorosításra alkalmas formában készült el, de erre a sokszorosításra nem került sor, ami annál is sajnálatosabb, mert néhány lap elkallódása miatt így a munka csonkán maradt az utókorra. (Ezt a hiányt csak részben pótolhatja, az ugyancsak rendkívül szép, színes összesítő lap, talán az addig készült legszebb magyar térkép.) A Körösök felmérésének befejezése után helyezték át a Dunához, a következő és még nagyobb vízrajzi térké­pezési munka, a Duna-mappáció lebonyolítására. A mun­kát 1824 tavaszán kezdték meg. A mappációs mérnökök csoportjának élére Vásárhelyi Pál került s itt dolgozott már a másik legtehetségesebb munkatárs, Lányi Sámuel is. Mivel a munkálatok első szakasza a katonai felmérés adatainak kiegészítését jelentette, kezdetben igen gyor­san haladtak. Hamarosan megkezdődtek azonban a súrló­dások az osztrák katonai hatóságokkal: a komáromi erőd melletti Duna-szakasz térképezését nem engedélyezték, majd az engedélyezés után lefoglalták. Fokozta a feszült­séget, hogy a tervezett adatkiegészítés helyett egyre je­lentősebb korrekció vált szükségessé. A Huszár pályájá­ban tapasztalható törés első jelei erre az időre vezethe­tők vissza. Ugyanis, amikor felmerült előléptetésének, hajózási felügyelővé való kinevezésének kérdése, az erre vonatkozó kérvényét, munkájának elismerése mellett ugyan, de határozottan elutasították, az indok pedig — jellemző k.u.k. logikával — éppen páratlan tudása, gya­korlati tapasztalata, a kinti munkákban való nélkülöz­hetetlensége volt. Ebben az időben Huszár valóban egyedülálló képzett­séggel és gyakorlattal rendelkezett a geodéziai és víz­rajzi felmérésekben. Azonban nem sokáig: „tanítványai” és munkatársai, elsősorban Vásárhelyi Pál hamarosan hasonlóan kiváló szakemberekké váltak mellette. Erről tanúskodik Vásárhelyi két háromszögelési tanulmánya is, amelyek a reformkor bontakozó tudománypártoló törek­vései hatására — ellentétben Huszár korábbi munkáival — nyomtatásban is megjelentek, így azután, amikor Hu­szár, nem sokkal később, fellelkesülve a nemzeti nyelvért folyó mozgalom sikerein, egyik műszaki jelentését ma­gyarul terjesztette fel (s erről fordítást kellett készíttetni, 109

Next