Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

A MAGYAR HAJÓZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG KÖLCSÖNÖS VONATKOZÁSAI írta: TRÜMMER ÁRPÁD D. C. 386 : 63 (439) A hajózás és a mezőgazdaság érdekei azonosak. Ez onnan ered, hogy a mezőgaz­daság nagytömegű és kisebb értékű árukat szállít s ezért a legolcsóbb szállítási lehető­séget keresi. Minthogy vízen a szállítás sokkal olcsóbb, mint vasúton vagy közúton, a mezőgazdaságnak nagy érdeke a víziutak fejlesztése s ezáltal a víziszállítás széleskörű kiterjesztése. A korábbi évszázadokban, amikor még nem voltak vasutak és a közúti szállítás is erősen korlátozott volt, a folyami hajózás nagy gazdasági értéket jelentett. Ezért a nyugateurópai államokban már századokkal ezelőtt megkezdték az egyes folyók csatornázását, sőt mester­séges hajózócsatornákat is építettek. A régi olasz, vagy francia csatornák méretei, a műszaki tudományok akkori szintjéhez igazodva, a maiakhoz képest aránylag szerények. Mégis a rajtuk közlekedő 150—200 tonna teherbírású hajók óriási előnyt jelentettek az akkori országutakon szállítható 8—10 mázsás terhekkel szemben. Ezekben az időkben a víziszállítás gyorsaság tekintetében sem maradt el az egyéb szállítási módok mögött és ezért hatalmas közgazdasági tényező volt. Hazánkban a XVI —XVIII. század hosszantartó harcaiban a mezőgazdaság és ipar fejlődése megszűnt, tehát a hajózás sem juthatott olyan jelentőséghez, mint az említett külföldi országokban. Ennek ellenére a dunai hajózás a török hódoltság korában is élénk volt és a partmenti áruforgalom nagy részét vízen bonyolították le. Víziutak tekintetében hazánk kedvező helyzetben van, mert két főfolyója hajóz­ható. A természetadta megoldás azonban nem tökéletes, mert a Duna és a Tiszavölgy vízi összeköttetése idegen országokat is érintő nagy kerülőt jelent. Másfelől a természetes víziutak elsősorban az észak-déli irányú közlekedést szolgálják, a nyugat-keleti vonalak kevésbbé felelnek meg a közgazdasági követelményeknek. Valószínűleg ez okozta, hogy eddig olyan folyókon végeztünk a hajózhatóvá tételükre irányuló munkálatokat, amelyek elsősorban a nyugat-keleti irányú forgalmat szolgálják. Ilyenek régebben a Bega és Körös folyók, újabban a Sió és a Sajó. Hajózásunk fejlesztése víziútjaink említett kedvező helyzete és az eddig végzett nagyszabású vízimunkák ellenére is sürgős feladat. Nemcsak azért, mert vasútjaink elégtelensége közlekedésünket az utóbbi években számos nehézség elé állította, hanem iparunk és különösen mezőgazdaságunk fejlődése miatt is. Mindezek következménye az a megfontolás, hogy a közlekedési tényezők kívánságain túlmenően olyan víziút-hálózatot kell létrehoznunk, amely mezőgazdaságunk igényeit is kielégíti. Ezt akkor fogjuk elérni, ha az egymástól távol eső országrészeket közvetlen víziösszeköttetéshez juttatjuk, hogy ily módon nemcsak a mezőgazdasági termények, de az olcsó szállítást kívánó és a mező-

Next