Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén
Szlávik L.-Fejér L. vizsgálatokon és az azokkal kapcsolatos helyszíni bejárásokon való részvétel, továbbá a különböző minisztériumi szervekkel, a közmunkaügyi felügyelővel, a gazdasági felügyelővel, a vármegyével, a járási vezetőséggel, a községi elöljárókkal való tárgyalások lebonyolítása (TDT 1948a). A felsorolást ki lehet egészíteni azokkal a feladatokkal, amelyeket a társulatok — terheik csökkentése céljából - az 1940-es évektől egyre komolyabban folytattak. Ezek közé tartozott a társulati véderdők és gázkaszálók értékesítése, fűzfavessző telepek, gyümölcsösök, szeszlepárló üzemek és rizstelepek létesítése. Ez a gazdasági működés jelentős bevételhez juttatta az egyes társulatokat. Akadt olyan társulat is, ahol az éves ártéri kirovás egyharmadát is elérte a gazdálkodás haszna (TDT 1948b). A társulatok gazdálkodási tevékenységének is köszönhető volt, hogy alkalmazottaikat-a nehéz háborús és azt követő időkben - rendszeresen tudták fizetni. Az egyes társulatok gazdálkodási tevékenysége szintén szálka volt egyes politikusok szemében. Vas Zoltán a felső-tiszai árvíz kapcsán heves kirohanást intézett a Tisza-Szamosközi Ármentesítő Társulat ellen, mondván: „... A Felső-Tiszánál megnézettem, mit csinálnak az ottani ármentesítő társulatok. A legjobb hites állami revizorokkal vizsgáltattam meg a Tisza-szamosközi ármentesítő és belvízszabályozó társulat működését. ... Ez a társulat nem a töltések javításán és emelésén dolgozott, hanem személyzetét 70 holdnyi gyümölcsösének megmunkálására használta fel. ... A hároméves terv keretén belül elsősorban a gyümölcsösének öntözésére szolgáló berendezések fejlesztésére igényelt a társulat hitelt. Érthetetlen, hogy egy ármentesítés és belvízszabályozás céljaira alakult társulatnak saját gyümölcsösének korszerűsítése legyen az egyetlen [gondja], míg ... ideiglenes védtöltésének véglegessé való átépítése a hároméves terv munkái között nem szerepelt." (TDT 1948a). 1948-ban a politikai életet már megülte a mindenhol szabotőröket, panamistákat és hazaárulókat kereső diktatórikus légkör, így nem is csoda, hanem egészen egy hónap múltán immár-a „kvázi" kisgazda vezetés alatt álló-Földművelésügyi Minisztérium összeesküvőinek szabotázsával magyarázták a tiszai árvizet (Fejér 1997). 4. Az árvíz okainak vizsgálata Az árhullámok levonulását követően a Földművelésügyi Minisztérium fegyelmi vizsgálatot indított Sík Jenő, a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató főmérnöke ellen. A fegyelmi vizsgálat iratainak jelentős része fennmaradt. Rendkívül tanulságos ezek áttekintése, mivel képet alkothatunk belőlük arról a gondosságról és alaposságról, ahogy elődeink az árvízvédelmi munkákra felkészültek, illetve ahogyan a bekövetkezett árvízkatasztrófa okait tárgyszerűen elemezték. A vizsgálattal azt kívánták tisztázni, hogy mi volt az árvíz bekövetkezésének oka és a kialakult katasztrófa a gátak akkori magassága mellett emberileg elhárítható volt-e? Dr. Szent-Iványi József a következőket írja dr. Tóth István vizsgálóbiztosnak: „A kért szak-