Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 2. szám

182 Horváth István: Lónyay Menyhért társulati tevékenysége... Nyírség csapadékvize is 7 völgyü életen, miket még a talajvíz is táplált. Ez a sok víz aztán annyira elárasztotta ezt a 140.000 holdnyi lapályt, hogy abból csak a többnyire széleken keletkezet községek belterülete és határainak kisebb-nagyobb homokos szigetei látszottak ki. A többi egy nagy láp, azaz náddal, kákával, sással benőtt lassan mozgó víz, helyi nevén rétség” (Kiss 1929). A leírásból jól kiolvasható, hogy a Rétköz vízrajzi elhelyezkedése némileg eltért a legtöbb Tisza-vidéki tájegységtől, településtől. Míg északról a Tisza öntöt­te el rendszeresen a területet, addig délről a magasabban fekvő nyírségi dombok­ról lezúduló csapadékvizek, ill. a tavaszi hóolvadásból származó vizek miatt volt állandóan vagy időszakosan víz alatt a Rétköz medencéje. Emiatt az árterület leg­nagyobb része tavak, mocsarak, lápok tarka egyvelegéből állt, a kis kiterjedésű magaslatok voltak csak valamelyest művelhetők. De gazdálkodni sem volt egy­szerű: a művelhető magaslatokat csak csónakon lehetett megközelíteni, a gazdál­kodáshoz szükséges eszközöket (pl. eke, borona) szintén vízi úton kellett eljuttatni a szántóföldre, majd a termést is csak vízen tudták hazaszállítani­. Jóval biztosabb megélhetést jelentett a marhatenyésztés, a bő legelőt biztosító úszólápokon nagy számban tartottak állatokat. Mindezek mellett a halászat, a vadászat, a csíkászat és a pákászat jelentette az itt élők fő megélhetési forrását (A­lmássy- Virágh 1896). A területen érdekelt birtokosok és hatóságok a 19. század elején tették meg az első lépéseket a Rétköz vízmentesítése érdekében. A Tisza árvizeit kizárandó a vármegye töltéseket építetett Tuzsértól egészen Veresmartig. Ezek a gyenge töl­tések azonban nem voltak képesek a folyó nagyobb árvizeit megfékezni, így érdemi eredményeket nem tudtak elérni a munkálatokkal. Ugyanekkor a nyírségi dombokról lezúduló vizeket, az ún. nyírvizeket is megpróbálták szabályozott for­mában levezetni. A homokdombok között lépcsőzetesen elhelyezkedő medencék vize csatornákon, mesterséges árkokon keresztül folyt le (Kormány 2010). Ennek eredményeképpen a Rétköz alacsonyabban fekvő részei még akkor is víz alá kerültek, ha éppen a Tisza árvize nem öntötte el a területet. A minden műszaki megfontolást nélkülöző munkálatok az erőfeszítések ellenére nem tették élhetőb­bé a rétközi emberek életét, sőt, egyes esetekben csak súlyosbították gondjaikat. A tapasztalatok ráébresztették a döntéshozókat arra, hogy a Rétköz gondjai nem szüntethetőek meg helyi szinten; ahhoz, hogy a terület vízmentessé váljon, szükség van a Felső-Tisza-vidék, sőt az egész Tisza-völgy szabályozására. A munka azonban évtizedekig nem indult meg, aminek egyik fő oka az volt, hogy erről a hatalmas vízvidékről nem állt rendelkezésre pontos, a munkálatok megter­ 3 Ennek a kiterjedt lápvidéknek időnként előnyei is megmutatkoztak, pl. háborúk idején a lakosság viszonylagos biztonságban volt, vagy egyes esetekben a hatóság emberei elől is menedéket nyújtott a lápi emberek számára.

Next