Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)

2023 / 3. szám

192 Kovács Péter: A Duna budapesti állami vízmércéjének története Az 1980-as évek közepéig a VITUKI üzemeltette az állomást, azóta a KDVVIZIG a kezelője. Az 1970-es évek elejére az építmény annyira elrozsdásodott, hogy tulaj­donosa elbontatta, és a helyére egy formatervezett „modern alumínium doboz”, vagy „acélmonstrum” ke­rült, amelybe rajzoló vízmércét he­lyeztek (4. kép). Az eredeti házikó először a VITUKI udvarára, majd darabokban az esztergomi Vízügyi Múzeumba került (Szlávik-Fejér 2008, Pifkó 2016). házikó 1943-ban vábbra is foglalkoztatta a régi há­zikó sorsa, így lakossági kez­deményezésre az bekerült Ráday Mihály „ Unokáink sem fogják látni ” című, városvédelemmel fog­lalkozó televíziós műsorába, rögtön a harmadik adásba. Itt először 1980 júniusában foglalkoztak az épít­ménnyel, majd legközelebb 1985- ben láthattunk tudósítást róla, amikor megkezdődött a helyreállí­tása (Ráday 1988). A felújítási javítási és újragyár­tási munkákat 1983 és 1985 között Fejér Lászlónak, a Magyar Vízügyi Múzeum akkori igazgatójának kez­deményezésére - és a múzeum szakmai felügyeletével - a Szer­számgépipari Művek (SZIM) Esz­tergomi Marógépgyárának három „vasas” (lakatos, karbantartó, for­gácsoló) brigádja munkaidőn kívül végezte el. A gyár öntödéjében a hi­ányzó díszítőelemeket is újraöntötték. A lánchídi vízmérce házikó rekonstrukciós rajzát a múzeum munkatársa, Vukov Konstantin készítette. 1985. december 12- én a felújított házikót a KDVVIZIG - a Fővárosi Csatornázási Művek, a VITUKI és a Magyar Vízügyi Múzeum közreműködésével - az eredeti Duna parti helyére visszaállította (4. kép) és a magyar vízrajzi szolgálat centenáriumának alkalma­ 3. kép. A rajzoló vízmérce és a lánchidi a nagyközönséget azonban 1o­4. kép. Az 1970-es években felállított modern építmény (balról), az 1986-ban visszaállított eredeti házikó (jobbról) (Ráday 1988)

Next