Vízügyi Közlemények, 2023 (105. évfolyam)
2023 / 3. szám
192 Kovács Péter: A Duna budapesti állami vízmércéjének története Az 1980-as évek közepéig a VITUKI üzemeltette az állomást, azóta a KDVVIZIG a kezelője. Az 1970-es évek elejére az építmény annyira elrozsdásodott, hogy tulajdonosa elbontatta, és a helyére egy formatervezett „modern alumínium doboz”, vagy „acélmonstrum” került, amelybe rajzoló vízmércét helyeztek (4. kép). Az eredeti házikó először a VITUKI udvarára, majd darabokban az esztergomi Vízügyi Múzeumba került (Szlávik-Fejér 2008, Pifkó 2016). házikó 1943-ban vábbra is foglalkoztatta a régi házikó sorsa, így lakossági kezdeményezésre az bekerült Ráday Mihály „ Unokáink sem fogják látni ” című, városvédelemmel foglalkozó televíziós műsorába, rögtön a harmadik adásba. Itt először 1980 júniusában foglalkoztak az építménnyel, majd legközelebb 1985- ben láthattunk tudósítást róla, amikor megkezdődött a helyreállítása (Ráday 1988). A felújítási javítási és újragyártási munkákat 1983 és 1985 között Fejér Lászlónak, a Magyar Vízügyi Múzeum akkori igazgatójának kezdeményezésére - és a múzeum szakmai felügyeletével - a Szerszámgépipari Művek (SZIM) Esztergomi Marógépgyárának három „vasas” (lakatos, karbantartó, forgácsoló) brigádja munkaidőn kívül végezte el. A gyár öntödéjében a hiányzó díszítőelemeket is újraöntötték. A lánchídi vízmérce házikó rekonstrukciós rajzát a múzeum munkatársa, Vukov Konstantin készítette. 1985. december 12- én a felújított házikót a KDVVIZIG - a Fővárosi Csatornázási Művek, a VITUKI és a Magyar Vízügyi Múzeum közreműködésével - az eredeti Duna parti helyére visszaállította (4. kép) és a magyar vízrajzi szolgálat centenáriumának alkalma 3. kép. A rajzoló vízmérce és a lánchidi a nagyközönséget azonban 1o4. kép. Az 1970-es években felállított modern építmény (balról), az 1986-ban visszaállított eredeti házikó (jobbról) (Ráday 1988)