Vörös Zászló, 1948. január-június (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-01-01 / 1. szám

VÖRÖS Világ proletárjai, egyesüljetek!4. árfolyam. 1. (221.) sz. ZÁSZLÓ AZ UKRAJNAI KOMMUNISTA (BOLSEVIK) PÁRT BEREGSZÁSZI KÖRZETI BIZOTTSÁGÁNAK, VALAMINT A VÁROSI ÉS A KÖRZETI VÉGREHAJT­Ó­ BIZOTTSÁG KÖZLÖNYE- 9РГАН БЕРЕГІВСЬКОГО OK КП(б)У ТА ОКРУЖНОГО І МІСЬКОГО ВИКОНАВЧИХ КОМІТЕТІВ Csütörtök 1948 Január Ára 15 képek Új év napján A szovjet dolgozó ezzel a nappal új esztendőbe lépett. Álljunk meg egy pillanatra, tekintsünk vissza az elmúlt esztendő eseményeire mielőtt tovább mennénk, s mielőtt munkába kezdenénk 1948-ban. A szovjet élet egy esztendeje áll előttünk: ezerkilencszáznegy­venhét. Ha fel akarnánk sorolni, mit végez­tek országunk dolgozói ebben az évben, kötetek sem volnának elegen­dők. És ma nemcsak úgy összegez­hetjük munkánkat, ha kisoroljuk, hány iskola, mozi, gyár, üzem és kolhoz épült fel az elmúlt esztendő­ben. A számok, számok maradnak. Mi azonban sokkal többet tettünk. A Május Elseje üzem munkásai nem­csak, hogy teljesítették a tervet, é­­pítették újjá lerombolt népgazdasá­gunkat, hanem ezentúl az emberiség nagy ügyét, a haladás ügyét vitték előbbre. Bármily jelentéktelennek is látszó helyen dolgozott valaki, ha becsülettel tett eleget kötelességei­nek, elvégezte a munka azon szaka­szát, melyet rábíztak, ma nyugodtan mondhatja: habár piciny kis moz­gató kereke országunk óriási gépe­iében, ő is hozzájárult a maga módján annak a gyáróriásnak a fel­építéséhez, vagy valamely intézmény létrehozásához, az emberiség hala­dásához, tovább fejlődéséhez. Annyi izonyos, egy közös vonást látunk mindenütt: a kárpáti erdők kiterme­lése szakaszán éppúgy, mint a Dmnep­roszik­oj téipítésen. Milliók egy célt követnek, egy és ugyanazért harcol­nak, nincs olyan erő, amely keresz­tezhetné törhetetlen akaratukat: vi­rágzóvá, még hatalmasabbá tenni a dolgozók országát. Ez újra és újra eszünkbe juttatja, nekünk, fiatal szovjet polgároknak, hogy a szocializ­­mus hazájában élünk. Minden gátló akadály: munkanélküliség, nemzeti gyűlölet, bérharc, stb., stb. megszűnt. E szörnyű második világháborúból számunkra és sok millió számára щ élet született. Mi lesz holnap? Biztos tudattal, soha nem érzett e­l­­szánt, erős akarattal indulunk a kö­vetkező évbe. Mi láttuk, mit ho­zott ez az esztendő a szovjet dol­gozónak és mit a kapitalista áll­a­­moknak. Munkánk gyümölcsét má­r­­ez évben, a h­áború utáni sztálini öt­­éves terv második évében is élvez­tük. A pénzreform, a jegyrendsz­er megszüntetése, az árcsökkenés ö­n­­magáért beszél. Beszél a mi kormá­­nyunkról, a nagy Sztálinról, aki vi­zet bennünket. Mi látjuk, hogy na­p­­ról napra javul a helyzetünk, erős­ö­­dünk, országunk hatalmasabbá, szép­bé, virágzóvá válik. Olvasunk azon­ban a kapitalista államokban levő­­ helyzetről is. A görög nép harcára az összegzésekről, sztrájkokról, ,,de­mokráciáról“, melyről az Amerikai Egyesült Államokban regélnek a fi­náncmágnások, a háborús uszítók az atombombával ijesztgető uracs­­o­kák. Olvastunk az USA-ban­­ terve­­munkanélküli hadseregről is. ЩА szovjet dolgozó tudja: csak a szocializmus hazájában lehet biztos a holnap. Ezért indulunk oly bizto­san a jövő elé. Ezért a jövő évben még jelentősebb eredményeket érünk el, többet fogunk dolgozni és jobban. Azzal az elhatározással indulunk az 1918-as évbe, hogy a bolsevik párt és Sztálin elvtárs vezetése alatt akik irányításával a szovjet nép már nem egy győzelmet aratott, úgy fogunk dolgozni, hogy ez az év eldöntse a sztálini ötéves tervnek négy év alatt történő teljesítését. Azzal az elhatáro­zással, hogy mindent megteszünk, hogy előbbre vigyük a kommmuni­z­­mus ügyét. Mit fog termelni a Május E­seje bútorkombinátus 1948-ban A bútorkombinátus múlt évi terme­lési terve értékben (1927-es árakban) 560.000 rubelt tett ki. A tervet a kombinátus október 20.-ig teljesítette. Ez éven 1.200.090 rubel értékű á­­rut adnak a Hazának a „Május El­seje üzem munkásai. Még a múlt év­ben 7.000 kihúzós ebédlő asztalt gyártottak, ez éven 15.000 drb.-ot fog­nak készíteni. Ugyancsak jelentősen emelkedett az egytömbös iróasztal­ok gyártási terve. Ez éven 201­0 íróasz­talt készítenek el, azaz a múlt évi négyszeresét. A kombinátus 40.000 rub. értékben fog készíteni ezéven háló- és iroda­­berendezéseket. Ez év elején 3 hónapos asztalos és mechanikai szakiskola­­ kez­dődik az üzem keretén belül. He­tenként 4 óra foglalkozás lesz. Az asztalos szakmai tanfolyamot Gábor Ödön és Kun Ali­ért tartják, a mechanikust pedig Gácsi József. 1948 ! KOSZONTUNK Hogyan nézünk a jövő év elé Beszélgetés Fircák Péterrel a fűrésztelep egy munkásával Az üzem története. A „Május Elseje“ bútorgyár lelke, magva, a 60 munkással dolgozó fű­részüzem, amely valamikor a Frisch és Mermelstein tulajdonában volt. Akkor a fűrésztelep egy elmaradt kis üzem volt, nem nagy termelési eredményeket mutatott fel. Az üzem a Szovjet Hadseregnek területünkre való bejövetele után át­ment a dolgozók tulajdonába. Ek­kor hozzáláttunk a meglévő épüle­tek megjavításához, rendbehozásához s az üzem a dolgozók tervszerű ve­zetésével rohamosan kezdett fejlődni. A dolgozók igy­­kezetével. A fűrészüzem jobb munkásai, mint Midjáncsik Margit, Bilák Margit, Rösszter Ferenc, Zsámboki Károly, csaknem a kezdettől dolgoznak itt. Megfeszített, közös erővel azon igye­keztünk, hogy felvirágoztassuk az ü­­zemet, teljesítsük időben a terve­t Sok nehézség, kevés faanyag dacá­ra is 107 o/o-ban teljesítettük a tervet. A nehézségek nagyobbrészt abban mutatkoztak, meg, hogy nem tudtuk a két gátert, a furnirgépet elegendő faanyaggal biztosítani. A gáterek, a funirgép több fát, rönköt követelt az állandó munkához. Az üzem nem ka­pott elegendő támogatást a vasúti szervezettől. Az új év újabb távlatokat nyit fej­lődő üzemünk elé. És mi, munkások, reménykedve, bízva a sikerben, tekin­tünk a jövő évi tervek elé. A jövő éven megvalósítjuk egy szárító, egy gőzölő kamara építését. Az üzem ter­melésének emelése céljából egy nagy furnirgépet átütünk üzembe. Az épí­téshez szükséges nyersanyagot már ez éven készleteztük. Van már 14 vagon kő, 31.000 tégla és cserép er­re a célra. Az üzem jövő évi tervéhez tartozik még a­z üzem teljes villa­mosítása. Valami­ az életemb­ő­l. 11 Hosszú éveken át dolgozom a fű­résztelepen. 1905-től, megszakítások­­k­al, mert a kapitalista rendszer ár­nyékában mindig ott állott a mun­kanélküliség ijesztő veszélye, amely olykor-olykor beváltotta a fenyege­tését, így történt, hogy én is sokszor munkanélküli voltam. De életem meg­változott, amióta az üzem a dolgo­­­zóké. Nem félek attól, hogy elbo­­csájtanak. Szorgalmasan dolgozom, a szovjet kormány elismeri munkám e­­re­dményeit, és megtisz­teltetésb­en van részem. Ez éven 160%-ban teljesítet­te­m átlagban a havi tervet. Bizakod­va tekintek a jövő év felé. A szovjet kormány még az 1947.-ik év végén nagy ajándékot nyújtott a szovjet dolgozóknak: eltörölte a jegyrend­­szert, leszállította az árakat. A dol­gozók anyagi helyzete lényegesen megjavult. A mi feladatunk, hogy­­ a jövő éven többet termeljünk, hogy biztosítsuk a szükségleteket. A jö­vőben­­is mindig az elsők között akarok lenni, szorgalmasan akarok dolgozni, hozzájárulni az üzem fej­lesztéséhez.

Next