Vörös Zászló, 1952. január-június (8. évfolyam, 1-54. szám)
1952-01-01 / 1. szám
4. oldal ÍGÉREM, SZENTÜL ÍGÉREM... HOGY MINDENT RENDBEHOZOK ...szokta mondani Korpos elvtárs, a körzeti népművelődési osztály vezetője, ha a körzeti gyűléseken és tanácskozásokon élesen bírálják munkáját. De minden marad a régiben. Meddig? — kérdezik még a körzet tanítói, akiknek azt kívánjuk az új esztendőre, hogy januári konferenciájukon Korpos elvtárssal már nem mint a népművelődési osztály vezetőjével találkozzanak. SUNYKO elvtárs. Ön talán nem is tudja, hogy mint a vásárigazgatás vezetője, elsősorban felel a berehovói piacon uralkodó tarthatatlan állapotokért. Bizonyára nem tudja, mert máskülönben nem húzná fel tanácstalanul vállait minden kérdésre, hanem gondoskodnék arról, hogy a kolhozpiacon mindig elegendő olcsó kolhoztermék legyen és azt a szovjet kereskedelem szabályai betartásával árusítsák. Az összes berehovói háziasszonyok nevében kívánunk Önnek az új évhez új szellemet. BF> 01651 A szerkesztőség-сіте: Bereliovo, Vorosilov tér 3. A szerkesztőség telefonszáma 156. A nyomdáé 411. Адрес редакції: м. Берегово пл. Ворошилова No 3. Телефон редакції 156. Телефон друкарні 111. * 9 EREHOVOI • • Povegyonok elvtárs, a Komszomol kolhoz elnöke sokat emlegeti az artel Alapszabályát. Alkalmazni azonban nem tudja, vagy nem akarja. A múlt évben 297 kolhozista nem dolgozta le kötelező munkanap-minimumát. Az elnök, ahelyett, hogy a kolhoz közvéleményének ítélőszéke elé állította volna a munkakerülőket, védőszárnyai alá vette azokat. Povegyonok elvtársnak azt kívánjuk, hogy az új esztendőben ne csak beszéljen az Alapszabályról, de alkalmazza is azt a munkafegyelem megsértői ellen. JAKUBOVICS elvtársnak, a körzeti fogyasztási szövetkezet elnökének. Ön, Jakubovics elvtárs, megsértődne, ha az új év alkalmából megfeledkeznének Önről. Éppen ezért újévi ajándékul fogadja Blazsieva és más falvak kolhozistáinak azt a leghőbb kívánságát, hogy jobban válogassa meg azokat az embereket, akikre a falusi dolgozók kiszolgálását bízza. Ön tud arról, hogy Pál Bertalan, az ivanivkai Szilpo elnöke, sógorát, Babin Bertalant tette meg a blazsievói falusi bolt vezetőjének. Talán arról is tud, hogy Babin munka helyett vadászni jár. Mi nem vagyunk a vadászat ellen, de az ellen vagyunk a leghatározottabban, hogy a Rabinhoz hasonló ingyenélésre vadászók beszennyezzék a szövetkezeti kereskedelmet. • újévi jókívánságai, azoknak, akik szelet vetnek és vihart aratnak. VÖRÖS ZÁSZLÓ Kedd, 1952 január 1. A Molotov kolhozban az állatállomány javarésze jó istálló nélkül maradt a télre. Kázmér elvtárs, a kolhoz elnöke és Tóth Albert, az építőbrigád vezetője most azon vitatkoznak, hogy ki a bűnös a mulasztásért. A vita folyik, de az építkezés áll. Ezeknek az úgynevezett vezetőknek azt kívánjuk, hogy tanulják meg: jobb későn, mint soha. Szincsák elvtárs, a szvobodai klub vezetője, gondos ember. Jól vigyáz a klub vagyonára. Hogy senki hozzá ne férhessen, állandóan lakat alatt tartja a klubot. Az újságvitrinben pedig, a friss napilapok helyett, gyakran látjuk a feliratot: »Rögtön jövök«. Szincsák elvtársnak és a hozzá hasonló klubvezetőknek azt kívánjuk, hogy az új évben a kultúrfelvilágosító osztály munkatársai gyakrabban látogassák meg őket és megnézzék, miért kapják havi fizetésüket. A külföld humora Ridgeway iskolája Egy idő óta az amerikai vezetőkörök k komolyan aggódnak katonáiknak a nyilvános helyeken tanúsított magatartása miatt. Az amerikaiak, akiket megfelelően kitanítottak a külföldön elkövetendő bűncselekmények módjaira, a tanultakat már magában Amerikában kezdik alkalmazni. A »New-York Times Magazin« lap közli, hogy New- Yorkban különleges szolgálatot kellett szervezni a Koreába vagy Európába induló hős honvédelmezők ellen. A különleges szervek ellenintézkedéseket foganatosítanak a katonaruhás rablók ellen, akik éppen úgy viselkednek New York utcáin, mint valamely marshallizált ország fővárosában. A katonai rendőrség számára, a rendőrosztagok helyiségei mellett, ki kellett üríteni a városi bíróság épületének legfelsőbb emeletét is, hogy azt börtönként használhassák fel. Mi mást tehetnek? A katonákat megtanították rabolni, gyilkolni és azok igyekeznek tudományukat a legtökéletesebben felhasználni. Nem csoda tehát, hogy New Yorkban ez év hat hónapja alatt, Makintaire, a katonai rendőrség alezredesének nyilatkozata szerint, a katonák 2.639 bűncselekményt követtek el. Elképzelhetjük Makintaire alezredes és munkatársai nem éppen irigylésreméltó helyzetét, amikor például egy olyan őrmesterrel kell elbánniuk, aki agyonszúrta szomszédját. Az alezredes szelíd tanácsaira az ilyen őrmester pillanatnyi gondolkodás nélkül kihúzza zsebéből az utasítást, amelyben érthetően fel van tüntetve: »A gyilkolás természetes ösztönét bátorítani kell«. — Uram, látja, ön rosszul ismeri a szabályzatot! — jegyzi meg hanyagul az őrmester. — De hiszen várhatott volna, míg Koreába érkezik — dörmögi zavartan az alezredes. — Maguk várhatnak, de engem Koreában már az első napon elintézhetnek! Akkor pedig az egész tanulás kárba veszett! — vág vissza ügyesen az őrmester. Mit felelhet erre az alezredes? Hiszen jól tudja, hogy nemcsak a katonai hatóságok, hanem az egyetemek rektorai is arra törekednek, hogy »minden amerikait megtanítsanak gyilkolni«. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy minden katona oktatására és Koreába küldésére sokezer dollárt költenek, akkor belátjuk: az alezredes egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen nagyértékű hőst börtönbe ültessen... Az amerikai sajtó hazug felháborodással ír az amerikai katonák ilyen magatartásáról, de nem hajlandó feltárni annak valódi okát. Ez azonban enélkül is kézzelfogható: a kutyát meg lehet fertőzni veszettséggel, de arra már nem lehet megtanítani, hogy megválogassa, kit szabad megharapnia és kit nem. Дїш nevetnek a franciák A tolmács felesleges Az Észak-Atlanti szövetség ülésszaka Ottawában. Schuman Robert, a francia külügyminiszter beszél. Mikor befejezi mondanivalóját, kitűnik, hogy a teremben nincs tolmács. — Csekélység — jelenti ki hanyagul Acheson. — Én magam is lefordíthatom Schuman beszédét. Acheson egy óra hosszatt beszél. Az Atlanti szövetségben résztvevő országok miniszterei vörösre tapsolják leEgy angol és egy amerikai unatkoznak Montmartre egyik éjszakai bárjában. Elhatározzák, azzal fognak szórakozni, hogy a leglehetetlenebb történeteket mesélik egymásnak. Fogadást kötnek arra, ki tudja a legnagyobb hazugságot Nemrégen Noille-Noilletől, a népszerű párizsi komikustól megkérdezték: Hogyan határozná ön meg a »szerencsétlenség« és a »csapás« fogalmak közötti különbséget. — Hogy könnyebben megértsük a dolgot — felelte Noille — egy konkrét példát henyerüket. Különösen Norvégia képviselője van elragadtatva. A következőket mondja Achesonnak:— Nem hittem volna, hogy ön ilyen jól ismeri a francia nyelvet... Acheson félbeszakítja a túlbuzgó norvéget. — Ki mondta önnek, hogy én tudok franciául? Ez felesleges is. Hiszen mondhat-e a francia miniszter mást, mint amit én mondok? mondani. Az amerikai hosszas gondolkodás után így kezdi el történetét: — Élt egyszer egy gazdag, művelt amerikai... — Stop, ön máris nyert! —■ kiáltott fel az angol. zok fel. Mondjuk, hogy Eisenhower tábornok, az Atlanti szövetség hajóhadának manőverei felülvizsgálása közben elmerül az Óceán hullámaiban. Ez egyszerű szerencsétlenség. Ha azonban egy buta őrmester megmenti Eisenhower tábornokot — ez már csapás. Az amerikai nyert A szerencsétlenség és a csapás Szerkesztő: SVÉD A. Тираж 3000