Vörös Zászló, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-03 / 1. szám

Péntek, 1954. január 1. megbonthatatlan * * Az Engels kolhoz egyike a kerület élenjáró kolhozainak. Ez kolhozistáink odaadó mun­kájának köszönhető. Elsősor­ban az ő érdemük, hogy az 1953. évben — a burgonya ki­vételével — minden mezőgaz­dasági növényből túlteljesítet­tük az állami tervet. Kolho­zunk jövedelme az 1953. év­ben túlhaladta a 4 millió ru­belt. Kolhozistáink munkanap­jaikra 3 kg szemesterményt, 8 rubel pénzt és sok­ egyebet kapnak. Csupán pótdíjazás­­ként többszázezer rubelt fi­zettünk ki. De még nem tettünk meg mindent terméseredményeink fokozására. Különösen vonat­kozik ez a burgonya, a zöld­ségfélék termelésére, az állat­­tenyésztés fellendítésére. Most szerződést kötöttünk a bótvá­­gyi GTÁ-val, amely szerint a múlt évinél nagyobb mérték­ben gépesítjük a dohány, a burgonya ültetését és kapálá­sát. A jobb növényápolás ma­gasabb terméshez vezet. A földek terméshozamát, a kertészet jövedelmezőségét a vetésforgó bevezetésével is ja­vítjuk. A 10 éves vetésforgó­ban rendszeresen trágyázzuk a földjeinket. 140 hektárral meg­növeltük a takarmánnyal be­vetett földek területét, ami hozzájárul a szilárd takar­mánybázis megteremtéséhez. Az új évben nagy feladat vár ránk az állattenyésztés fejlesztésében. A tehenek tej­­hozamát megfelelő gondozás­sal, takarmányozással és f­aj­­­állatok kitenyésztésével növel­jük. Az apaállatok kicserélé­sével megszüntetjük a tehenek meddőségét, 44 új üszőborjút nevelünk fel és így farmunk tehénállományának 80 száza­léka nagyproduktivitású fajál­­lat lesz. Sertésfarmunkról kevesebb malacot, süldőt adunk el, ehe­lyett többet hizlalunk fel. Je­lenleg 60 sertés áll hizlalás alatt, 190 darabot pedig elő­készítünk a hizlalásra. Úgy tervezzük, hogy minden 100 hektár szántóföld után 27 mázsa sertéshúst adunk a dolgozóknak. A farmon 3 új takarmány­konyhát létesítünk, azokat fel­szereljük a nemrégen vásárolt és még ezután vásárlandó szecskavágóval, burgonyamo­só és répavágó géppel. A gé­peket a mostani kézi és motor­hajtás helyett villamoshajtású­­ra szereljük át. 4 új silótor­nyot építünk fel. Teljesen alag­­csövezzük az istállókat. Terv­be vettük trágyatelepek, a trá­gyáié tárolásához szükséges gödrök építését. Feladataink teljesítésére ser­kent bennünket szocialista versenyünk a Moszkvai terü­leti ramenszki kerületi Molo­­tov kolhozzal. Orosz baráta­ink munkatapasztalatai fel­­használása, kolhozistáink lel­kes igyekezete a záloga annak, hogy az 1954. évben eleget te­szünk a Párt szeptemberi plé­­numhatározatában elénk állí­­tott feladatoknak. Kovács Lajos, kolhozelnök. Emelkedik dolgozóink kulturszínvonala Ha végigtekintünk az el­múlt év eseményein, fejlődést, növekedést, előrehaladást lát­hatunk életünk minden szaka­szán. Szembetűnő a fejlődés kul­­turéletünkben is. Kerületünk­ben nincsen egyetlen falu, ahol klub és könyvtár, egyetlen te­lepülés, vagy tanya, ahol olva­sókör ne volna. 22 állandó és 4 vándormozi biztosítja a dol­gozók mozikiszolgálását. Dob­­roszilján új klub épült, ké­szül a zasztavnei falusi kul­­túrház. A műkedvelő körök márci­usban és októberben megtar­tott szemléi, a területi szem­lén elfoglalt második helyünk műkedvelő köreink, színjátszó- és tánccsoportjaink, zene- és énekkaraink művészi színvo­nalának fejlődéséről tanúsko­dik. Jelentős sikereket ért el a bútorkombinátus és a Győze­lem kolhoz fúvószenekara, a kulturház szimfonikus zeneka­ra és citera együttese, a hra­­barovói 40 tagú énekkar, a muzsjevói és dzvinkovói tánc­­csoport, az ivanivkai klub­ mű­kedvelő együttese. Tolnai Ilo­na szólótáncos és Uszkai Ist­ván énekes részt vesz a mű­kedvelő körök köztársasági szemléjén. Teljesítve a Párt és a Kor­mány határozatait, az 1954. évben a kulturélet még roha­mosabb fejlődéséért küzdünk. A kulturmunkások, valamint a kultúrintézmények széles ak­tívájának bevonásával minden tahiban és tanyán színjátszó csoportot létesítünk, szaporít­juk a könyvtárak olvasóinak számát, növeljük a mozielő­adások látogatottságát. Négy új állandó mozit létesítünk Az 1954. évben 185.000 rubelt fordítunk könyvtáraink könyv­­állománya kiegészítésére, 35 ezer rubellel többet, mint 1953-ban. Az év folyamán új klub épül Csornán, Luzsán­­kán, a Hunyadi tanyán. Csak a klubok tatarozására 120.000 rubelt fogunk fordítani. Új fú­vószenekarok létesülnek, cite­ra együttesek és népi zeneka­rok alakulnak. Célul tűztük le, hogy minden kolhozban egy állandóan működő agitkultbri­­gádot h hozzunk létre. Az új év első nagy kultúr­­eseménye január 8-i megün­neplése lesz, amikor a kerület összes kultúrintézményei mél­tatni fogják a nagy történelmi dátusmot, Ukrajna és Oroszor­szág egyesülésének 300. év­­fordulóját. Ez az ünnepség az orosz és ukrán népek testvér­­barátsága, a Szovjetunió ösz­­szes népei megbonthatatlan egysége megnyilvánulása lesz Ilku Ferenc a kerületi kultúrügyosz­­tály vezetője. VÖRÖS ZÁSZLÓ testvéri barátsága , * •* ^ Az első félévben Nagy ajándékot kapott fa­lunk 1953-ban a Hazátok megnyílt tízosztályos magyar tannyelvű iskolánk. A nyolca­dik osztályba 59 tanuló irat­kozott be. A tanulókkal 15 tanító fog­lalkozik. Az elmúlt félévben a tanulók 91 százaléka jó elő­menetelt ért el. Az iskolának 2.000 kötetes látogatott könyvtára van. A politechnikai oktatásra való áttérést szolgálják a termé­szettudományi, fizikai, föld­rajzi körök, a jól felszerelt­­ szertár. A szépirodalmi és mű­vészeti körökben tanulóink megismerkednek az orosz és a Szovjetunió más népei iro­dalmi, művészeti remekeivel. Az 1954. évben minden evőnkkel küzdeni fogunk az oktató-nevelő munka tovább, négy a vitájáért. Lengyel János, iskolaigazgató. ~~ ------ ---------^ 3. oldal A Haza ajándéka gyt. A . * Tovább szilárdítjuk kolhozunkat, ez I . . - e . Nagy ajándékot kaptak gyermekeink az új évre, örök­zöld fenyők között, Berehovó egyik legszebb épületében óvó­­da-szanatóriumot nyitottak. Az óvóda-szanatóriumban 4 háló és két nappali szoba, für­dőszoba, orvosi rendelő, jól felszerelt konyha és irodahe­lyiségek vannak. Az épület rendbehozására, átalakítására az állam 40.000 rubelt fordí­tott. Az óvoda-szanatórium célja: a gyenge szervezetű 2—6 éves gyermekek kezelése, megerő­sítése. Egy-egy gyermek 3, ha szükséges, 6 hónapig áll itt kezelés és gondozás alatt. Minden hétfőn reggel 50 gyermek indul el hazulról, hogy egy újabb hetet töltsön az óvoda-szanatóriumban. A nevelőnők már várják őket. A kis kabátok bekerülnek a ru­határ szekrényeibe, a gyerme­kek belépnek a világos, meleg foglalkozási termekbe. Régi meghitt ismerősként üdvözlik a szombaton otthagyott játék­szereket, az agyagból saját­­maguk készítette figurákat, a ragasztott és rajzolt képeket, a szobák virágait, kis bútorait. Betekintenek a hálószobákba is, ahol világoskék ágyaikor hófehér ágynemű várja őket éjszakai pihenőre. A viszontlátás örömteljes perceibe az orvos megjelenése hoz komolyságot. Manikajlova orvosnő minden reggel meg­vizsgálja a gyermekeket. Bár az óvoda-szanatórium még alig két hete nyitotta meg ka­puit, a gyenge szervezetű gyermekek máris nagyon so­kat erősödtek. A napi 5 órai foglalkozás a szabadban, a já­tékok, séták, a reggeli­ torna­gyakorlatok, az ebéd utáni két­­órai alvás, a napi négyszeri bőséges étkezés, a gyermekek jó gondozása eredményei gyorsan megmutatkoznak. Az orvosi vizsgálat után a gyermekeket reggeli várja. A kis asztalkák mindegyikén négy gyermeknek terítettek. A hófehér abroszon már ott gő­zölög a kakaó, mellette a va­jas zsemle, tortaszelet. A gyermekek jó étvággyal esz­nek. Bőséges az ebéd, uzson­na, vacsora is. Az étrend táp­­dús, sok benne a tej, tojás­hús, vaj, zöldség, cukor. Ettől erősödnek, híznak a kicsinyek. A gyermekekkel 6 nevelőnő foglalkozik, az óvodákban szo­kásos tanterv alapján. Nincs hiány játékban, tanulásban. A két terem gyakran nagy ter­­vezgetések színhelye, ott dön­tik el, hogy kirándulás, vagy szánkózás legyen-e holnap. A szerda délután a szülőké, akik látogatni jönnek gyerme­keiket. Látva boldog, szépen fejlődő kicsinyeiket, nem tit­kolják el a Párt és a Kormány gondoskodása felett érzett há­lájukat. Román elvtársnő, a Május Elseje bútorkombinátus dolgozója például legutóbbi látogatása alkalmával kijelen­tette: — Sok gondot okozott ne­kem kisfiam nevelése. Láttam, hogy visszamarad a fejlődés­ben, tudtam, hogy több időt kellene szentelnem gondozá­sára. Ezt viszont csak mun­kám rovására tehettem volna meg. Most nyugodtan dolgo­zom, mert tudom, hogy gyer­mekemből erős, egészséges ember lesz. Szívből hálás va­gyok Hazámnak ezért a nagy ajándékért. Taratutyina Zoja, az ovóda-szanatórium ve­zetője. -----------* A felvételen: (fönt) az ovó­da-szanatórium épülete, (lent) a szülők átadják a gyermeke­ket a nevelőnőknek. ,-V'.'-.v» '.■ Több építőanyagot termelünk A berehovói téglagyárak minden munkása Hazánk még több holnapjának építéséért küzd. Kollektívánk megfogad­­a, hogy 1954-ben minden tég­­laprésről váltásonként 25.000 téglát és minden cserépprésről zárásonként 7.200 cserepet nyer. Végre fogjuk hajtani a "párt és a Kormány határoza­­tit, túlteljesítjük termelési ter­einket. Úgy készülünk fel a következő gyártási idényre hogy terven felül 2 millió 478 ezer rubel értékű építő­­ayagot bocsáthassunk ki Célkitűzéseink elérésében se­jtenek bennünket a test­véri köztársaságok dolgo­zói, akik legutóbb 3 prést és két földvájó gépet küldtek szemünknek. Régi gépeinket felszerelésünket átalakítjuk, korszerűsítjük. Mind a három gyárunkban lázas munka folyik. Szerelik az új gépeket, javítják a szá­rítókat, új cseréprámákat ké­­zítenek, földet készleteznek. A kemencékben cserepet, téglát, igennek. Ami eddig soha nem­ordult elő, januárban másfél­­millió darab építőanyagot bo­csátunk ki. Dolgozóink tudják, hogy az újabb sikerek eléréséhez szak­­adás szükséges. A gyáraink 20 munkása emeli szaktudását a kievi építőipari szakiskolá­ban. Csonka, Banderovszkij, Bogacsov mechanikus elvtár­­■ak jó vizsgaeredményekkel­­értek haza s láttak munká­hoz. Mindnyájunknak egy a tö­­ekvésünk: 1954-ben tervez fé­rni minél több jó minőségü építőanyagot adni a Hazának. Szamszonov Román, a berehovói téglagyárak igazgatója.

Next