Vörös Zászló, 1956. január-június (12. évfolyam, 1-60. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2. oldal PÁRTÉLET A kerületi pártbizottság Plénuma December 29-én megtartották az UKP berehovói kerületi bizottságának Plénumát. A Plénum meghallgatta Dorosenko elvtárs, a bótrágyi GTÁ igazgatójának beszámolóját «Az állatok teleltetésének menetéről a bótrágyi GTÁ körletébe tartozó kolhozokban». Dorosenko elvtárs beszámolójában adatokat sorolt fel arról, hogyan van ellátva a kolhozok állatállománya közösségi istállókkal, takarmánynyal, hogyan van megszervezve az állattenyésztők munkája a teleltetési idő alatt. Elmondotta, hogy több kolhozban rosszul készültek fel a teleltetésre. A Kaganovics és a Lenin útja kolhozokban a növendékállatokat nem biztosították közösségi épületekkel, azok a kolhozisták udvaraiban vannak elhelyezve. A Vorosilov, Vörös csillag és más kolhozok vezetői nem gondoskodtak juhistálló építéséről. Nem kielégítő az állatok takarmányellátása, különösen alacsony a koncentrát takarmányfélék készlete. Rosszul van megszervezve a takarmány feldolgozása. A fejadagok a legtöbb kolhozban csak papíron léteznek. A GTA övezetében az új állattenyésztési évben csaknem felére csökkent a tehenek tejhozama. Az októberben 103 litert, decemberben pedig csak 57 litert tesz ki. A Plénum résztvevőit nem elégítette ki Dorosenko elvtárs beszámolója. Felszólalásaikbán rámutattak arra, hogy a GTA igazgatósága még nem építette át munkáját a párt Központi Bizottsága szeptemberi Plénuma határozatának megfelelően. — A bótvágyi GTA munkatársai nagyon kevés konkrét segítséget nyújtanak a kolhozoknak az állattenyésztés fellendítésében — mondotta felszólalásában Szpinui elvtárs, a v.-baktai mezőgazdasági kísérleti állomás igazgatója. Ez idén minden lehetőség megvolt arra, hogy elegendő takarmányt készletezzenek. Ezt nem tették meg, így a készle- tek silóból 61, koncentrátok- ból pedig mindössze 16 "/'o-ban fedezik a szükségletet. Ugyanakkor több helyen a ta-1 karmány minősége, a rossz tárolás miatt, nem kielégítő. Szpinul elvtárs helytelenítette azt a gyakorlatot, hogy egyes kolhozok vezetői a takarmány nagy részét az ellés utáni időszakra teszik el és jelenleg éhezni hagyják az állatokat. — Nem így kell takarékoskodni, —■ mondotta. — Megkell szervezni a szálastakarmányok feldolgozását, gőzöléssel való füllesztését és meszesítését. Sajnos, erre a munkára a GTA nem készült fel. Gerevics elvtárs, a Hruscsov kolhoz elnöke felszólalásában a szakemberek szerepével foglalkozott. Bírálta Dorosenko elvtársat, mert nem elégigényes a szakemberekkel szemben. Példának hozta fel a Lenin útja kolhozt, ahol minden feltétel megvan az állatok produktivitása emeléséhez. Gyakran járnak ott a GTA szakemberei, köztük Mandzsugin főzootechnikus, és tűrik, hogy a takarmányokat feldolgozatlanul etetik, nem szervezték meg az állatok normális vízellátását. Oskin elvtárs, a kerületi pártbizottság titkára a berehovói GTA övezetében, kihangsúlyozta, hogy a felfedett hiányosságok sok tekintetben megtalálhatók a berehovói GTÁ-hoz tartozó kolhozokban is. Ennek következtében itt sem teljesítik a feladatot a tejhozam terén. Decemberben például 16 literrel kevesebbet fejtek tehenenként az előirányzottnál. „ Antonenko elvtárs, a berehovói GTA igazgatója felhívta a Plénum résztvevői figyelmét a takarmány és az állati termékek pontos nyilvántartása, az anyagi érdekeltség elve betartásának szükségességére. Scsadej elvtárs, a kerületi végrehajtóbizottság elnöke és Bubrják elvtárs, a pártbizottság első titkára konkrét feladatokat állított a kolhozok és GTA-k vezetői elé az állatok teleltetése megjavítására. Felszólaltak még Pavliscse elvtárs, a kerületi pártbizottság titkára a bótvágyi GTA övezetében, Szemenjuk elvtárs, a területi pártbizottság instruktora és mások. A Plénum részletes határozatot hozott a hiányosságok kiküszöbölésére. Az Út a kommunizmushoz kolhozban a káderek agrotechnikai oktatása nagyban hozzájárul a terméshozam emelkedéséhez. Az 1955. évben burgonyából 58, kukoricából 9,7 mázsával termeltek többet minden hektáron, mint 1954-ben. A felvételen (jobbról): Sepa László, a kolhoz agronómusa foglalkozást tart az agrotechnikai tanulókörben. VÖRÖS ZÁSZLÓ Vasárnap, 1956 január 1. ELJÖTT A TÉLAPÓ A Kulturház termét vidám gyermeksereg töltötte meg. A tanulók ragyogó szemmel, izgatottan beszélnek valamiről, örvendeznek, nevetnek. Egyre gyakrabban tekintgetnek a piros bársonyfüggöny felé. A gyermekek a berehovói 6. számú iskola tanulói által tartandó újévi előadásra jöttek el. Nagy az örömük. Sikeresen fejezték be a második negyedévet és sok jó osztályzatot kaptak. Nézzük csak Balla Erzsébet, Kaszás Katalin, Illés Ibolya, Granilla Erzsébet és más tanulókat. Csak úgy ragyog a szemük. Ez érthető, hiszen tiszta ötös az osztályzatuk. A függöny szétnyílik. Nagy Zsuzsánna első osztályos tanuló rövid versben üdvözli a jelenlévőket, boldog új évet kíván nekik. Egymást váltják a számok. A tanulók énekelnek, táncolnak, verseket adnak elő, a nézők pedig tapssal fejezik ki tetszésüket. Mindenki élvezte Berman Aliz és Galánta Géza fiatal zenészek fellépését. Néhány dalt adtak elő. Szépen táncoltak Tóth Anna és Regős Katalin ötödik osztályos tanulók. Általános tetszést arattak a tanulók tornamutatványai. — Újév az iskolában. Egyfelvonásos mesejáték, — jelenti a bemondó. A színpadon Télapót látjuk. A gyermeksereg lelkes tapssal fogadja. Bejönnek a törpék, magukkal hozzák Hazánk köztársaságai különböző ásványi kincseinek mintáit. Más tanulók, kolhozistákat, munkásokat alakítva, a szovjet emberek hősies alkotó munkájáról beszélnek. Szavukat adják, hogy az iskola elvégzése után ők is a kommunizmus építői, a béke harcosai sorába lépnek. Megígérik, hogy a továbbiakban még jobban fognak tanulni. Télapó ajándékokat osztott szét a jó tanulók között. Érdekes, élvezetes este volt. Viszokij G ZVONAR V. ÚJÉV ÉJSZAKÁJÁN Leesett az első hó. Egyenletes, fehér lepellel takarta be az utakat, mezőket. Ünnepi díszt öltöttek a fák is. A fagy csípte az emberek arcát, orrát. Irénke azonban nem törődött ezzel. Anyja kezébe kapaszkodva, vígan ugrándozott, akárcsak egy tavaszi madárka. Tetszett neki, hogy a lábai alatt vígan ropogott a friss hó. — Biztosan Télapó rázta meg a szakállát és azért van hó. Ugye, anyuka? — kérdezősködött. — Nem, nem azért van hó, — akarta mondani az anyja. Irénke azonban nem is figyelt oda. Vidáman lépegetett és dúdolgatott magában. — Hagyd már abba, — kérlelte az anyja. — Nézd csak, az emberek, hogy bámészkodnak rád. Irénke elhallgatott. Egy ideig csendesen ment. Kis fejében végigvonultak az iskolában látottak, hogyan érkezett meg az apró hópelyhekkel együtt Télapó, hogy ajándékokat hozzon a gyermekeknek. A színpadon igazi tél volt, még hó is esett. Végül mégis kitisztult az ég, feljöttek a csillagok. Éppen olyan csillagok, mint az igazi égbolton. Aprók, fényesek. Irénke feltekintett az égre, sokáig vizsgálgatta a csillagokat, hátha megismeri közülük valamelyiket a színpadon látottakból. Egyszer csak az égről lehullott egy csillag. — Jaj! — kiáltotta. ■— Anyuka! Leesett egy csillag. Az anyának már nem volt türelme hallgatni kislánya csevegését és hogy megijeszsze, így szólt: — Azért esett le, mert rossz volt. — És kire nem hallgatott? — kérdezte. — A Télapóra, — mondotta az anya. A kis Irénke nagyon megsajnálta a csillagocskát, amely nem hallgatott a Télapóra, aki minden gyereket szeret, mindenkinek ajándékot hoz. Szótlanul mentek. Otthon Irénke, mielőtt aludni ment, mégegyszer kinézett az ablakon. Újabb csillagot látott lehullani. — Anyuka, miért hullanak a csillagok? — kérdezte. — Nézd csak, megint leesett egy... Talán ez is rossz volt?... — Majd, ha felnősz, megtudod, miért hullanak a csillagok, — mondotta az anyja. — Most pedig menj aludni. De Irénkének nem volt ehhez kedve. Sokáig nem tudott elaludni. Egyre csak az járt a fejében, miért hullanak a csillagok? Lehetetlen, hogy minden csillag rossz legyen! Alig zárta le szemeit, máris megjelent előtte Hófehérke. Éppen olyan volt, mint a színpadon. Kezében egy kis lámpást tartott. — Azt akarod tudni, miért hullanak a csillagok? — kérdezte. — Igen, — felelte Irénke. — Gyere velem! — mondotta Hófehérke. Kézenfogta Irénkét és kivezette a szobából. Hosszú utcán mentek végig, elhagyták a várost és az erdő felé tartottak. Félelmetes erdő volt. Mindenütt nyulak, rókák, medvék szaladgáltak, játszottak. Irénke az egyik bokor alatt hatalmas farkast pillantott meg. Biztosan az a farkas, melyet a vadászüzlet kirakatában látott. Szemei is úgy fénylenek, mintha rá akarna támadni valakire. Hófehérke azonban bátran odament a farkashoz, megfenyegette ujjacskájával és az eltűnt a bokorban. Az erdőben sok hó volt. Egészen a földig nyomta le a fák ágait. Irénkének úgy tűnt, mintha könyörögnének, hogy rázza le a havat ágaikról. Felemelte kicsi kezét, megfogta az egyik ágat és rázogatni kezdte. És ime, a fáról játékok, aranyalmák, körték hullottak. Éppen olyanok, mint amilyenek a fenyőfán voltak. Aztán egy erdei tisztásra értek. Itt sok Hófehérke volt és mindegyik lámpást tartott a kezében. Amikor feltekintett az égre, látta, hogy a csillagok egymás után repülnek le. És amikor már megtöltötték az erdei tisztást, kézenfogták egymást és táncolni kezdtek Télapó körül. Táncoltak és énekeltek. Irénke együtt énekelt velük. Kézenfogta Hófehérkéjét, belépett a körbe és ő is táncolni kezdett Télapó körül. Amikor az ének végére értek, Télapó minden csillagnak egy-egy lámpást ajándékozott. Irénkéhez odalépett az egyik csillag: — Meg akarod tudni, miért hullanak a csillagok? Irénke bólintott. Igaz, már látta, hogy a csillagok azért hullanak, hogy felvidítsák a földön Télapót, aki olyan sok gyermeknek adott ajándékokat. — Szófogadatlanok voltunk, — kezdte mesélni a csillagocska. — Télapó kényszeritett bennünket arra, hogy lejöjjünk a földre, megnézzük azokat a gyermekeket, akik hallgatnak anyjukra. Tanulni akarunk tőlük. Miután ezt megtettük, Télapó megbocsátotta bűneinket és még egyegy lámpácskát is ajándékozott nekünk, hogy még fényesebben ragyoghassunk a gyönyörű szovjet földre. Irénke végtelenül boldog volt, hogy a csillag ilyen vidám. Most már tudta, miért hullanak a csillagok. Irénke felnyitotta szemeit. Ágya mellett anyukája állt. Elmosolyodott és felé nyújtotta kezét. — Én már tudom, miért hullanak a csillagok, — mondotta Irénke. És kezdte elmesélni kalandjait. — A valóság nem ez, kislányom, — mondotta az anyja. — A csillagok olyanok, mint a napunk. Azért látjuk kicsinyeknek, mert végtelenül messze vannak tőlünk. A hullócsillagok csak darabjai a meteoroknak nevezett égitesteknek, melyek ritkán jutnak a földig, mert a nagy sebességtől, a súrlódás következtében elégnek. Most már megértette Irénke, hogy mindezt csak álmodta és az anyja igazat mondott.