Vörös Zászló, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)
1957-01-01 / 1. szám
2. oldal Ezt hozta nekünk az 1956. év A kerület ipara határidő előtt, december 23-án teljesítette össztermelési tervét. Ezt a műszaki haladás és az élenjáró tapasztalat széleskörű alkalmazása következtében érték el. Az élelmiszeripari kombinátusban például az elmúlt év folyamán 12 új áru készítését sajátították el. Az üzem két lokomobillal, paraA sajtgyár kollektívája 10 hónap alatt teljesítette évi össztermelési tervét. Mi azonban másról is gondoskodtunk. Az állattenyésztés produktivitása rohamosan növekszik és gyárunk idővel képtelen lesz feldolgozni a megnövekedett mennyiségű tejet. Elhatároztuk tehát, hogy új műhelyek A kerület kolhozai jövedelmeinek növekedése lehetőséget ad új gépek és berendezések vásárlására. 1956 folyamán a mezőgazdasági ellátón keresztül kolhozaink 3 millió 760 ezer rubel értékű gépet és műtrágyát vásároltak. A Gorkij kolhoz takarmányfeldolgozó kombájnt és sok más berendezést vásárolt több, mint 60 ezer rubel ésEgy év alatt Csetovóra, Gátra, Popovóra, Novo-Szeloba, Dzvinkovére és Csornára vezették be a villanyáramot. 25 transzformátor melléktelep közül 8 kolhozt. A kolhozokban 53 kilométer hoszszúságú magasfeszültségű áramvezetéket készítettek, 17 A kerület szőlőszovházai évről-évre növelik szőlőültetvényeik területét, új épületeket emelnek. A berehovói szőlőszovhozban új borfeldolgozó műhelyt, két brigádházat és lóistállót építettek. Üzembehelyezték a gőzfűtéses melegházat is, ami lehetővé teszi, hogy ellásszt a kommunizmushoz kolhoz fejénél gyönyörködve nézik a farmon emelkedő hatalmas épületet. Ez egy 200 férőhelyes tehénistálló, melyet nemrégen fejezett be a kolhoz építőbrigádja. Eddig a jószág egy része a faluban volt elhelyezve. Sok takarmány veszett így kárba, s a kellettnél mintegy 600 munkanappal fordítottak Zásztávnén vidám mosolylyal járnak-kelnek az emberek. A műkedvelők műsoros estéjére készülődnek. Izgatottan várják az újévi műsort, amikor a klub színpadán megjelenik a kolhozifjúság táncokkal, versekkel és a «Bujócska» című színdarabbal. Pár nappal ezelőtt még hat beregi, koszinói és vári-i magyar tannyelvű középiskolákban kibocsátották az első érettségizőket. A kolhozisták és alkalmazottak 160 gyermeke szülőfalujában nyert középiskolai végzettséget. Valóra vált Voloscsuk Katerina, a kaszinói középiskola dicsempürét készítő kombájnnal, a palackozó műhely pedig két félautomatával bővült. Sokat tettek a műszaki haladás szempontjából a borüzemben és a város más üzemeiben is. Vajdonics I., az UKP kerületi bizottságának instruktoraket építünk, melyek naponta 35—40 tonna nyersanyagot fognak feldolgozni. A helyiségek már készen vannak. A gyár műhelyeit új, nagyobb kapacitású gépekkel fogják ellátni. Povegyonok F., a sajtgyár igazgatója, értékben. A Komszomol kolhoz függőpályát és lóvontatású permetezőgépet vásárolt. Jelentősen megnövekedett az Engels kolhoz gépállománya is. Itt 67 ezer rubel értékű gépet vásároltak az év folyamán. Zsvanyko V., a mezőgazdasági ellátó berehovói raktárának igazgatója, szérát és 29 silóvágó gépet láttak el árammal. 14 kolhozban gépesítették az állattenyésztési farmok vízellátását, a szálas- és szestakarmányok aprítását. Csobotarjov M., a kolhozépítkezési osztály vezetője csak a dolgozókat korai zöldségfélékkel. A muzsijevói szőlőszovházban nagy sikereket értek el az új szőlők telepítése terén. 1956-ban 120 hektár új szőlőt létesítettek itt. Opacsko I., a szőlőtröszt főagronómusa, egy télen többet a gondozásra. — Most mindez megszűnik, — mondják elégedetten a fejőnek. Már azzal is számolnak, hogy az önműködő itatóval, függőpályával, rekeszes jászlakkal felszerelt, világos és száraz istálló segítségükre lesz a tejhozam emelésében. Rubis V., farmvezető, lapácsütések zajával, a friss gyanta és mész szagával volt tele a terem. Ma az emberek jókedve, öröme árad mindenütt. Kellemes érzés számukra, hogy újévi ajándékul az érdekes műsoron kívül tágas, új klubot kaptak. Tóth R., klubvezető, érettségizőjének álma. Az uzshorodi állami egyetem orvosi fakultásán tanul. Sok érettségizett lépett be szakiskolákba. Berényi A., a berehovói kerületi népművelődési osztály inspektora. * * * VÖRÖS ZÁSZLÓ Kedd, 1957 január 1. A hős családjában Katalin meggyújtotta gyertyát az újévi fenyőfán. Az asztal körül Benedek György, a Szocialista Munka Hőse családja foglalt helyet. Mindnyájuk arcáról boldog mosoly sugárzik. A kolhozrendszer boldogságot, jómódú kulturéletet hozott számukra. Az estére eljött néhány barát is. Hiszen ők is a családhoz tartoznak, együtt dolgoznak a Kalinin kolhozban és minden erejükkel arra törekednek, hogy a berehovói kerület a virágzó kertek és szőlők vidéke legyen. Benedek György mindöszsze egy éve vezeti a kolhoz szőlészetét. Az első eredmények elég jók. A kedvezőtlen időjárási viszonyok és a jégverés ellenére a kolhozban hektáronként 40 mázsa szőlőt szüreteltek. Egyéni részlegén pedig hektáronként 58 mázsa szőlőt termelt. Van miről beszélni régi barátjaival. A gyerekeket nem érdekli a szülők beszélgetése. György harmónikázik, Magda és Katalin pedig iskolai bizonyítványukat mutogatják. — Nem tiszta ötös, — mondják szégyenkezve, — de nemsokára az lesz. Különösen Magda állítja ezt. Ő már a X. osztályba jár és pár hónap múlva befejezi azt. Az új évben kikerül az iskola padjaiból és belép a kommunizmus fiatal építői közé. Turóczi B. DRÁVAI Gizella Vegyetek virágot... Egyiptom, egyből sok angol gépmadár Halált szúrt védtelen gyermekre, anyára. Széttépett testekből vérfolyók zuhogtak Felgyújtott városok füstölgő romjára. Vegyetek virágot kis arab árvának, Vihesse sírjára meggyilkolt anyjának, Hadd tudja a világ, hogy magyar gyermekek Egy vérző kis szívet magukhoz öleltek. Pénzéhes angol úr szeretné továbbra Rabolni kincseit Egyiptom népének. Ezért kell meghalni annyi sok anyának, Ezért kell folynia feketék vérének. Vegyetek virágot kis arab árvának, Vihesse sírjára meggyilkolt anyjának, Hadd tudja a világ, hogy magyar gyermekek Egy vérző kis szívet magukhoz öleltek. Egyiptom rónáin gyilkolva, őrjöngve, Az ádáz ellenség bármiként tombol, dúl — Fekete kezeknek hófehér gyapotját Többé már nem fogja rabolni angol úr! Vegyetek virágot kis arab árvának, Tűzhesse mellére harcoló bátyjának. Hadd tudja a világ, hogy magyar gyermekek Szabadságszerető népekkel éreznek. Megjött a Télapó Fehérszakállas Télapó, óriás, csillogó fenyőfa, apró izgatott emberkék. Megható e tarka színpadi kép. S a nézőtéren a legkisebbek még csöpp szájukat is nyitva felejtették. Ők még nem veszik észre, hogy vatta helyettesíti a szakállt, bajuszt. Igazi Télapónak látják a hetedikes Nagy Imrét. A 6. számú iskola újévi ünnepségén vagyunk a Kulturház nagytermében. Az orosz nemzeti tánc ropogó ritmusát, a kínai hölgyikék tipegő illegését, majd a csárdás bokázó dobbanásait az énekkar változatos programmja tarkítja. Érdekes jelenetek, császtuskák nevettetik meg a nézőteret, majd csöpp hópelyhek incselkednek apró kéményseprőkkel. Az óra már tizenkettőt üt. — Bermann Kató, a kisérő muzsikus harmonikájából jönnek a hangok, s a bájos óratánc után Télapó szétosztja ajándékait, s tovább megy — más ünnepségek felé. De vajon hová? Melyik iskola dicsekedhet még azzal, hogy ilyen szép, nevelőhatású, vidám és megható, magas színvonalú szórakozást nyújtott az aprónépnek? Köszönjük Drávai G.-nak, a szövegírónak és Galánta M., Stichleitner E., Kampó S. rendezőknek ezt a sok fáradozást igénylő kezdeményezést, ezt a szép újévi ajándékot, mellyel gyermekeinket meglepték. Sőt, kérésünk is van hozzájuk: hozzáértő, gyöngéd kezükkel és szavukkal irányítsák a tehetségeseket, kikkel fáradságos útjukon találkoznak a hosszú évek során, míg ijedt elsősökből öntudatos hetedikesekké válik sok-sok évfolyam. Vajda A. ----------* *------— Nem lehet visszafordítani a történelem kerekét A szobát fokozatosan megtöltötték az emberek. Dér Sándor, vagy egyszerűen, ahogy Váriban nevezik, Sándor bácsi, szótlan fejbólintással üdvözölte az újonnan jötteket. Az asztal mellett már ott ült Sándor, a legidősebb fia, megérkezett Lajosés lánya Eszter is. Azok gyermekeikkel, vagyis Dér Sándor 10 unokájával, sőt egy dédunokájával együtt már 17-en voltak. Sándor bácsi jobbra-balra nézegetett, hosszasan legeltette szemét gyermekein és unokáin, sürű, bozontos szemöldökei alatt egyre gyakrabban pislogott a szeme, hogy elrejtse azt a könnycseppet, amely lassacskán, szinte szégyenkezve előgördült szemszögéből és elrejtőzött a mély ráncok egyikében. Hiába igyekezett elrejteni izgatottságát, hiába simogatta megszokott mozdulattal hófehér haját. Egyre közeledtek azok az utolsó percei az évnek, amikor az ember önkéntelenül is visszatekint a megtett útra és emlékezetének legrejtettebb sarkaiból is egymás után jönnek elő a már régen elfeledtnek hitt események. Az öreg meghatottsága másokra is átterjedt. Még a gyermekek is abbahagyták a zsibongást. A feszült csendben jól lehetett hallani a régimódi falióra ketyegését: — Tik-tak, tik-tak — ütögette egyenletesen az óra. És minden jelenlévő most valami különleges, rendkívüli jelentőséget tulajdonított ennek az egyszerű hangnak, amelyre máskor nem is fordítottak figyelmet. Hiszen most valami egyszer s mindenkorra elmúlik, a történelem tulajdonává válik, ugyanakkor pedig valami új születik. Fejét oldalra billentve, elgondolkozva hallgatta a ketyegést Dér bácsi is. Időnként nagyokat szippantott pipájából és hosszan sóhajtva bocsátotta ki a füstöt. Váratlanul, szemei előtt életének egyik régi epizódja merült fel. Kora ifjúságában történt. Abban az időben béresként dolgozott Kálos földbirtokosnál. Egy ízben, amikor a gazda aljassága már végképpen felbosszantotta, megtagadta a parancs végrehajtását. — Mit lázongsz, kölyök! szólt hozzá gúnyosan az úr. — Amióta a világ fennáll, mindig voltak urak és szolgák, így volt, és így is lesz!.