Vörös Zászló, 1958. január-június (14. évfolyam, 4-76. szám)

1958-01-08 / 4. szám

2. oldal PÁRTÉLET ALKOTÓ GONDOLATOK Sokan voltak együtt a ve­zetőség irodahelyiségében. Már a vita hevességéből is látszott, hogy nem egyszerű kérdés szerepel a napirenden. Attól, hogyan döntenek ma, sokban fog függni egész évi munkájuk. Ha nem helyesen mérik fel a lehetőségeket, könnyen túlzásba eshetnek: többet vállalnak, mint ameny­­nyit meg tudnak valósítani és fecsegőkké válnak. Az is megtörténhet, hogy lebecsülve erejüket már eleve elvágják a gyors fejlődés útját. Porohnavec elvtárs, az Út a kommunizmushoz kolhoz pártszervezetének titkára, ami­kor összehívta ezt a nyílt párt­­gyűlést, egy célt akart elérni: tanácskozva az emberekkel, reális feladatokat állítani a kolhoz elé az állati termékek termelése terén és felkelteni bennük azt a vagyon Іюет versenyezzenek, igazak haroszt« folytassanak azok ítéli tevésé­­ért. Л\ І і Д­­ így is kezdve Mr cm/й felszó­­lalását: \ i ) Szomszédaink magas k­ite­ ' lezettségeket vállalnak. A­­Nou_ pajev kolhoz például afeszt/ harcol, hogy minden fie hektár földre 300 mázsa spjn, és 60 mázsa húst termeljen ezidén — mondotta. Mi­ért ne tehetnék mi is ugyan­ezt? Mi talán nem va­gyunk olyan kolhozisták, vagy nem tudjuk olyan jól kihasz­nálni lehetőségeinket? Ha mindnyájan becsületesen fo­gunk dolgozni, nálunk is lesz 300 és 60 ez idén. A pártszervezet titkára ez­után áttért a lehetőségek is­mertetésére. Elmondotta, hogy a kolhoz sokkal jobban el van látva takarmánnyal, mint a múlt évben, megjavult az ál­latok faji összetétele, jelentő­sen növekedett azok száma. A jelenlévők többsége egyet­értett a pártszervezet titkárá­nak fejtegetéseivel. Akadtak azonban többen, akik túlzott­nak tartották javaslatait. — Egy év alatt nem tehe­tünk ilyen nagy ugrást előre — mondották. — Hiszen ez annyit jelent, hogy tejből kö­zel kétszer, húsból pedig há­romszor annyit vállalnánk, mint amennyit a múlt évben ténylegesen termeltünk. Érdekes, hogy éppen az ál­lattenyésztők voltak azok, akik nem ijedtek meg a foko­zott kötelezettségvállalástól. — Megnéztem ma a fejési naplót, — jelentette ki hoz­zászólásában Rác Gizella fe­jőnő. — Most a napi össztej­­hozam farmunkon 900 litert tesz ki. Ez annyit jelent, hogy januárban 27.000 liter tejet kapunk. És mennyi volt a múlt év januárjában? — 12.000 liter. Úgy gondolom, hogy az ugrás már megtör­tént. Bátran vállalom a 3000 litert tehenenként. Versenyez­ni fogok Miskó Máriával, aki tavaly köztünk a legtöbbet — 2900 litert fejt. Sopa László és más kom­munisták, felkarolták a fejőnő kezdeményezését. Rámutattak arra, hogy a kolhozban jelen­leg silóból 600 tonnával, szé­nából 1100 és takarmányrépa- ЬЛ 2£00 mázsával van több, mint a múlt évben.Mig tavaly a tehenek négy k különböző he­­gen teleltek,ak­edig most egy modern tellermánykonyhával, függőnályival ellátott istálló­ján öszpontosították az egész m ehgállományt. Ez, — mondotta Rubis elvtárs­ítoota^atikus, farmve­­zető — lahotővé teszi szá­munkra, hogy egész éven át me­gtartsi iól azt a tejhozam­­többletet a múlt évvel szem­ben, amit január első napjai­ban elértünk. Mint ahogy ez természetes is, a kommunistáknak a vilá­gos érveikkel, a termelés bel­ső tartalékainak feltárására irányuló alkotó gondolataikkal sikerült meggyőzniök a kétel­kedőket is arról, hogy a múlt évben az állattenyésztésben még elmaradozó kolhoz a kol­­hozisták odaadó munkája ré­vén az élenjárók soraiba emel­kedhet. Kötelezettségeket vállaltak, hogy minden 100 hektár föld­re 300 mázsa tejet és 60 má­zsa húst termelnek. Az első lépés, amely a kolhozisták kö­zös óhajában jutott kifejezés­re, megtörtént. A nagy munka azonban még hátra van. Nem szabad megengedni, hogy a verseny lángja egy pillanatra is lankadjon. Az anyagi bázis a vállalások teljesítéséhez megvan. Az emberek körében végzett állandó szervezési és nevelőmunka fogja meghozni a végleges sikert. Sas A. -VT» цк,.-ось.-*., че. -ть.-т (jobbrólról Vlozsak )^ЛГ és Oszta­piv J., Komszo-­­ Sztaniszlavi te­rület. A Vanisz­­lavi kerület vizdja klubja az ifjúság pihenésének ked­velt helye. Sok ifjú és leány fog­lalkozik a mű­­kedvelőkörökben. A színjátszó cso­port gyakran lép fel a kolhozisták és a szomszédos falvak lakosai e­­lőtt. A mostag, a műkedvelőkor tagjai, új éneket tanulnak be.­ Poljakov Sz. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). VÖRÖS ZÁSZLÓ 1958. január 8. szerda Miben rejlik a vallás és a hit fennállásának oka Második beszélgetés A vallási hit jelentős mér­tékben hagyományból, megszo­kásból fakad. A hagyomány a szörnyű konzervatív erő, amely a múlt súlyával nyomja az embereket, a régi elképze­lések kereteiben tartja az­ em­berek öntudatát.­­Az összes holt nemzedékek hagyományai mint egy lázálom nehezednek az élők agyára» — írta Marx Károly. (Művek 8. kötet, 119. oldal). A szovjet szocialista rend­szer nem szülhet és nem újít­hat fel vallást. Hiszen a hit az elmúlt évszázadokból él, a múlt hibás elképzelése bírálat nélküli megismétléséből. Az ember nem születhet kész val­lási nézetekkel, mivel ezeket a nézeteket a megelőző nem­zedékektől, az idősebbektől tanulja. A hagyománynak dön­­tő szerepe van ebben. Az is­tenről, a mennyországról, az ördögökről és a csodákról szó­ló elképzelések, mint az embe­ri agy termékei, nemzedékről­­nemzedékre szállnak. Egyes szovjet emberek ko­rántsem azért ülik meg a val­lási ünnepeket, mintha belső szükségletét éreznék, hanem hagyományból, megszokottság­­ból. «Szüleink megünnepelték és minket is erre tanítottak» — mondogatják ezek az em­berek. Magának a vallási szertar­tásoknak elvégzése vallásos hangulatot kelt. Az ember, amikor belép a templomba, el­kápráztatja a színpompás, csil­logó oltár, a misztikus szentek szobrai, az egyházi zene­i ének, a tömjén bódító ill hatással vanak rá az imák, fo­hászok, prédikációk, a Csenge­tés és az emberi öntudatra va­ló aktív vallásos hatás más for­­mái. A vallásos szertartásokat az alig érthető, úgynevezett «szent könyvek» olvasása egé­szíti ki, melyek­­gyakran tel­jesen szétzúzzák­ az ember lel­ki egyensúlyát a vallási extázis­ba döntik ő­t, így például 1955 július 10-én Szpirina N., a Volo­dai terület kaduj­­szki kerülete pusztoragyeckiji iskolájának hetedik osztályos tanulója vallásos fanatizmus­ból öngyilkos lett, a követ­kező írást hagyva maga után: «Nem sajnálom, hogy elválok az élettől, mert rövidesen meg­látom az úristent és annak anyját — Máriát». A diák­lány tehát a vallásos félreve­zetés áldozatává vált. A vallásos hitek szívóssá­ga a szükséges felvilágosult­­ság, a helyes materialista vi­lágnézet hiányában keresendő. Tudás nélkül nem lehet tudo­mányos világnézet, nem lehet megszabadulni az előítéletek­ül és babonáktól. A tudás az a nagy erő, amely kiszorít­­ja­ a vallásos hitet, rámutat a vil­it felismerésének és átala­kításának útjaira. A tudomá­nyos ismeretek megszerzése akaratot munkát, következe­tességet igényel, míg a val­lásnak nincs szüksége erre, mivel az csak a vak hiten alapszik. A tudományos ismeretek hi­ánya lehetőséget nyújt a val­lási oktatók és­ szónokok szá­mára hívőkké teteni az embe­reket. Különösen­­sikerrel jár ezen­­ tevékenységek дкког, amikor az ember elegeni­­ne­hézségeket­ él át. A Sztzomszo­­molszkaja Pravda»­­ újság­ 1957 március *24/ szájában közölte Duluman/j. «Harggan váltam atheistává» című cik­­két. A cikk rámutat arra­,­gyan használja fel az egyház szolgája egy ifjúnak nemesi törekvéseit, hogy emberi mó­don éljem arra, hogy vallásos világnézetre nevelje azt. Du­­luman­j., a tapasztalt vallás­propagandista által félreve­zetve belépett a papneveldé­be, később pedig a teológiai adémiára. A vallási hit el­­ojtotta józan gondolatait, igazságérzetét, elszakította az élettől, az előítéletek, babo­nák és misztikumok zsákutcá­jába vezette. Duluman J., ál­landó vallási befolyás alatt áll­va, csaknem fanatikussá vált. Később azonban tanulmányoz­ni kezdte a természettudo­mányt, a marxista filozófiát és megszabadult a vallás béklyói­tól. A vallási hagyomány konk­rét és változatos módsze­rekkel befolyásolja az em­berek öntudatát. Bármi tör­ténik is, a vallás elfordítja az embert a tudománytól és a tu­dástól a vak hit oldala felé. Éppen ezért nincs más útja a vallásos világnézet elleni harc­nak, mint a tudomány és fel­világosodás útja. Az emberek évezredeken át hitték, hogy valahol, magasan a föld felett, az égben, amely mögött a másvilág rejtőzik, megtalálható az örök boldog­ság, a paradicsom. Haláluk u­­tán állítólag ide kerülnek az istennek különösen tetsző, hi­vő emberek. Ez a koholmány lángra gyújtotta az elnyomott és leigázott népek k­épzeletét, azt a reményt keltette bennük, hogy megmenekülhetnek a földi élet bajaitól, szenvedé­seitől. A tudomány már régen be­bizonyította, hogy soha nem volt, nincs és nem is lesz túl­­világi élet. A föld, naprendszerünk egyik bolygója, az égi mecha­nika objektív törvényei szerint létezik és nincs szüksége sem­miféle isteni erőre. A tudomány annyira átta­nulmányozta a világmindenség törvényszerűségét, hogy gya­korlatilag megoldhatta a föld mesterséges bolygóinak felé­pítéséről és felbocsátásáról szóló kérdéseket. A mostani világ szemtanúja lehet a tudo­mányos-műszaki sikernek: a föld mesterséges bolygóit, me­lyeket a szovjet emberek esze és keze készített, sikeresen felbocsátották és azok tovább folytatják útjukat bolygónk­örül. A szovjet tudomány és techa­rn­ika ezen hatalmas vívmánya döntően bizonyítja, hogy csak a tudásra támaszkodó ember képes­ csodákat véghezvinni.­­ Az ember feltárta a termé­szet hatalmas titkát , az atomenergiát, megteremtette az elektronos számológépeket, melyek a legbonyolultabb ma­tematikai számításokat is el tudják végezni, le tudják for­dítani az egyi­k nyelvet a má­sikra. Az embe arra kény­­szerítette a vizet, a gőzt, a gázt, a villanyáramot, hogy őt szolgálja, hogy a leghatalma­­sabb és a legkülönbözőbb munkálatokat is elvégezze. Tehát nem a vallás hanem a tudomány segít az embernek egyre mélyebben felismerni a természet és a társadalom fej­lődésének objektív törvényeit, segít a természet erőit az Em­berek szolgálatába állítani, elősegíti az ember öntudatának és kultúrájának növekedését. Jelfimov V., a bölcsészeti tudományok kandidátusa. Elhanyagolt munkarészleg A Bolsevik kolhoznak nincs olyan termelési ágazata, ahol ne dolgoznának nők. Legtöbb­jük jól megállja helyét a ter­melésben. Olyanok, mint pél­dául Boros Julia, Bagu fejőnők, Nyeste Ilona­­ nők, Balog Rozália, Magda szőlészek és sokan má­sok, munkájukkal nagy пор1 szerűségre tettek szert a kol­hozisták körében. Vuzlovén azonban elég nagy számban vannak nők, akik nem vesznek részt a kolhozterme­lésben, inkább a háztartásnak szentelik idejüket. Olyanok is akadnak bőven, akiket ugyan mint kolhozistákat tartanak nyilván, de nem járnak rend­szeresen munkába, a vallási ünnepek Ezek a 'dnak, osen tanus­­kolhdzbvm foglalkozna el-politikai 165 körében \t jositó mu­­gy a multi és a pártszervezet kezdi­ménye­­zésére létrehozott női* tanács egész idő alatt semmilyen te­vékenységet nem fejtett ki. A pártszer\4zat7\ melynek titkára Barate b­orgh elvtárs, egy év leforgásasalag nem ta­lált időt arra­ ho£y meghall­gassa a női tanács elnökének beszámoló jelentését, vagy más formában nyújtson segít­séget a női tanácsnak. A női tanács szövet­ének lebecsülése ez részéről nem­es kommunisták­­zt vallják, hogy a nevelésével nem kell ká­lira foglalkozni, mert ők is ép­pen úgy járnak a klubba, könyvtárba, részt vesznek a közgyűléseken, előadásokon, mint a többi kolhozisták. Ez helytelen nézet. A nőknek megvannak a maguk különle­ges problémáik. Vannak kér­dések, amelyek kizárólag a nőket érdeklik. Ezért a női ta­nács munkájának felújítása pártszervezetünk egyik fontos feladata, Barath Ferenc.

Next