Vörös Zászló, 1959. július-december (15. évfolyam, 77-153. szám)

1959-07-01 / 77. szám

2. oldal Napirend nélkül véget ért a váltás. A Bú­­torkombinátus fűrésztelepének és famegmunkáló műhelyének dolgozói gyülekezni kezdtek a Vörös Sarokban. — Miről lesz szó ezen a gyűlésen? — Fordult az egyik munkás Illés elvtárshoz, a fa­megmunkáló műhely vezetőjé­hez. Nem­ tudom — volt a válasz, — a hirdetményen nincs feltüntetve a gyűlés na­pirendje. Sok ember jött össze a gyű­lésre. Amikor a gyűlés elnöke bejelentette, hogy nincs előre meghatározott napirend, az emberek nem értették, hogy miiért van ez így. Molnár elvtárs, a bizottság elnöke el­magyarázta:­­ J^Büzemekben már ré­gebben b bgtorolják az admi­­nisztráció­t és a munkások kö­zötti érintkezésnek ezt az új formáját. Nálunk ez az első gyűlés napirend nélkül. Min­denki fejtse ki gondolatait az üzem munkájával, a terv telje­sítésével kapcsolatban, mond­ja el panaszait, kívánságait, tegye meg javaslatait. Még ezután is akadtak, akik úgy vélték, hogy jobb lenne megállapodni egy vagy több napirendi kérdésben. A többség azonban az elnökség javaslata mellett foglalt állást. Nehezen, döcögve indult meg a gyűlés. Szokatlan volt az embereknek, hogy nincs be­számoló, hogy egyenesen ne­kik kell felálni, beszélni. Az első felszólaló, Hofer elv­társ mindössze két percet be­szélt. — Bennünket elsősorban a terv teljesítése foglalkoztat. Szeretünk és akarunk dolgoz­ni. Az anyagellátás­ azonban nagyon rossz. A hónap elején sokat álltunk. Aztán pedig hajrá munkát csináltunk. Ez a minőség rovására megy — mondotta többek között. A szokatlanság jege foko­zatosan felengedett. Egymás után álltak fel a munkások. Mindenkinek akadt mondani­valója. Még azok is kifejtették gondolataikat, akik nem kér­tek szót. Közbeszólásaikkal he­lyeseltek vagy ellentmondtak a szónokoknak. A gyűlésen 18 ember kapott szót a felszó­lalásra. A központi helyet a terme­lés kérdései foglalták el. Be­széltek arról, hogy az anyag­­ellátás nehézségei megoldásá­ra a vezetőségnek gondoskod­nia kellene a burkoló furnér helybeli gyártásáról. Elmond­ták, hogy az ehhez szükséges gép modelljét már elkészítet­­állítása azonban dik­­at nyugtalanu­­­lmény, hogy a alkatrészek fe­használ­ják ki a pékét. Egy furó­­áll, nincsenek ják. Hiány van ban. Ott, ahol 40 szalagfűrészt kel­ni, csak 20 milli­­ádnak. Felvetődtek a munkavédel­mi és kultúrjóléti kiszolgálás kérdései is. A felszólalók bí­rálták az adminisztrációt és a szakszervezet vezetőségét az­ért, hogy megsértik a szabad­ságolás rendjét. Előfordult, hogy a munkások a szabadság­­pénzt a szabadság lejárta ót­án kapják meg. Hiányolták, hogy a kombinátusban nincsen mun­kásétkezde, sőt egyes műhe­lyekben még ivóvíz sem. Senki sem foglalkozik a dolgozók hétvégi pihenésének megszer­vezésével. Sok még a hiányos­ság a munkások hulladék fával való ellátásánál. Valamennyi felszólaló beszélt arról, hogy ezek a rendellenességek nem fordulnának elő, ha a vezető­ség összetartóan dolgozna. Egyes felelős állást betöltő személyek azonban zavarják az összetartó munkát. A gyűlésen nem fogadtak el határozatot. A felszólaláso­kat jegyzőkönyvbe foglalták, hogy ellenőrizhessék a javas­latok teljesítését. — Legalább minden hónap,­ban egyszer kellene ilyen gyű­lést tartani, — mondták töb­ben is a munkások közül. Az adminisztrációnak a párt­os szakszervezettel együtt gon­doskodnia kell arról, hogy ez így is legyen. Hasznos volna, ha más üze­mekben is rendszeresítenék az ilyen napirend nélküli munkás­­gyűléseket. Sas A. Az utóbbi időben lényegesen növekszik azoknak a büféknek­­és falatozóknak száma, ahol az áruforgalom tervét nem a sze­­szesitalok, hanem az üditó italok útján teljesítik. Ezek közé tar­tozik a 8. számú étkezde büféje is. A felvételen: Horbarec E. elvtársnő, a 8. számú étkezde el­árusítója munka közben. Kökényesi M. felvétele. VÖRÖS ZÁSZLÓ 1959 július 1. szerda Kijev. A Sevcsenko T. G. nevét viselő Állami Egyetem épülete. Szeljuscsenko T. G. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). ELŐADÁSOK ÉS BESZÉLGETÉSEK AZ ÉVFORDULÓRÓL A kerület dolgozói széles kör­ben megünnepelték Kárpátomul Szovjet Ukrajnával való egye­sülésének évfordulóját. A kolho­zokban, az üzemekben előadáso­kat, agitációs beszélgetéseket­ tartottak, a könyvtárakban pedig az évfordulónak szentelt kiállí­tásokat rendeztek. Jól volt megszervezve az évfordulóról való megemlékezés a XXI. Pártkongresszus Kolhoz­ban. Vuzlovén a klubban nagy­számú hallgatóság előtt Haj­­ász Magda, a Tudományos és Poli­tikai Ismereteket Terjesztő Tár­saság tagja előadást tartott .Mit adott a szovjet rendszer a Kár­­pátontúli terület dolgozóinak» címmel. Szvobodán és a kolhoz­hoz tartozó tanyákon Revicki, Fencsák és Gergely elvtársak tar­tottak előadásokat az évforduló­val kapcsolatosan. Sok kolhozista jött össze a v.­­bégányi klubban is, ahol Bakos Ferenc elvtárs tartott előadást a Kárpátontúli terület gazdasága és kultúrája szakadatlan fejlődé­séről. Az előadás után a klub műkedvelői tartalmas hangver­sennyel léptek fel. Tegnapelőtt Berehovó dolgo­zói életük nevezetes eseményéről emlékeztek meg — Kárpátokéi­nak Szovjet—Ukrajnához való csatolása 14. évfordulójáról. Munkásaink és parasztjaink ré­gi idők óta ábrándoztak, hogy örökre egyesüljenek ukrán test­véreikkel, hogy egyszer és min­denkorra lerázzák magukról a ka­pitalista elnyomás igáját. Nem egy ízben harcoltak Kárpátontúl dolgozói elnyomóikkal, emeltek szót az ukrán földek egyesítésé­ért. Elérkezett 1944 —­ Kárpáton­túl felszabadulásának éve. Abban az időben a munkások és pa­rasztok ezrei önkéntesen léptek be a Szovjet Hadsereg soraiba és fegyverrel kezükben űzték el az emberiség legnagyobb ellensé­gét , a fasizmust. Ugyanakkor pedig a megújult földeken az emberek nagy lelke­sedéssel láttak hozzá a népgaz­daság újjáépítéséhez. Az újjáépí­­tők között voltam én is. A Kom­munista Párt vezetésével hozzá­fogtunk a termelés, a szövetkezet A megvalósult álom­ ­i kereskedelem megszervezésé­hez és elindításához. Mindig hangosabban és hangosabban hal­latszott a tömegek között az Uk­rajnához való egyesülés­­ óhaja. Az aktivisták a lakosságtól alá­írásokat gyűjtöttek az egyesülés­re. Én is gyűjtöttem aláírásokat, kiválasztva magamnak a Sztálin­grádi és a November 27. utcát, örömmel írt alá a kérelemnek minden egyes lakos, így történt ez Berehovó más utcáiban és a kerület falvaiban is. 1945 június 29-én álmunk megvalósult. Ezen a napon írták alá az egyezményt a Szovjetunió és Csehszlovákia között Kárpá­­tontúlnak az Ukrán SZSZK-val való egyesüléséről szóló ok­mányt. Nem lehet megilletődés nélkül visszaemlékezni a szocializmus építésének útján tett első lépé­seinkre. A Szovjetunió minden részéből érkeztek Kárpátontúlra gépek, nagy teljesítményű beren­dezések. Vegyük például a mi gépjavító üzemünket, amely Be­rehovó legfiatalabb üzeme. Ép­pen csakhogy hozzáfogtunk az üzem alapjának lerakásához, már­is megérkeztek az eszterga-, ma­ró, és gyalupadok, valamint kü­lönböző berendezések. A munká­sok, a kommunisták vezetésével, rövid idő alatt újjáépítették és üzembe helyezték a Tégla- és Cserépgyárakat, majdnem telje­sen új bútorkombinátust, élelmi­­szerkombinátust és más üzemet építettek. Mi már akkor is meggyőződ­tünk a szocializmusnak a kapita­lizmus feletti fölényéről. Ma pe­dig, 14 éves munkánk után még inkább. Óriási haladás ment vég­­be a termelés minden ágazatában. Csupán a Gépjavító Üzem mun­kásai, a Párt és a Kormány ál­landó gondoskodása következté­ben , több mint 5 millió rubel értékű munkát végeznek évente. Ez húszszorosan több, mint az üzem működésének első évében volt- TYAHUR ,J., a berehovói Gépjavító Üzem lakatosa. Az ifjú nemzedék számára június 29-e örömteljes nap volt Zátisnye iskolásai és a falu lakosai számára. Ezen a napon fejezték be az építők a falu új iskolájának építését. A következő tanévtől kezdve a zátisnyei kolhozisták gyerme­kei új, tágas, világos osztá­lyokban tanulhatnak. Vajon véletlen-e, hogy az új iskola építésének befejezé­se egybe­esett Kárpátontúl la­kosai életének kimagasló ese­ményével , Kárpátontúl na­k Szovjet Ukrajnával való egyesülése 14. évfordulójával? Lehetséges, hogy ez valóban véletlen. Ugyanakkor azonban ez az esemény mintegy szim­bóluma azoknak a nagy válto­zásoknak, melyek Zátisnyén és általában kerületünkben az utóbbi 14 év alatt végbemen­tek. 14 évvel ezelőtt a bereho­vói kerületben csupán 1 gim­názium és 1 polgári középis­kola volt. Ma a városi közép­iskolákon kívül középiskola van Beregen, Váriban, Koszi­­nón és Vuzlovén. Csupán eb­ben az évben 212 ifjú és le­ány érettségizett kerületünk­ben. ,* Nemcsak Zátisnyén építet­tek iskolát. A tanév kezdetéig befejezik az új iskola építését Csetovón, a berehovói elemi iskolához két helyiséget épí­tenek, befejezik az 5. számú elemi iskola építését és Ber­e­gen egy óvoda építését. Az új tanévben a kerület 59 iskolájában a tanítást egy váltásban fogják tartani. A Lenin Kolhoz vezetősége új helyiségeket szabadít fel az is­kola kibővítésére Zmijivkán és N.­Szelén. E kolhozban a gyermekek minden iskolában egy váltásban fognak tanulni. Gyermekeink a tanulás fá­radalmait jól ki tudják pihen­ni. A kerületben 5 pionirtábor működik. Csupán a beregi pi­­onirtáborban egyidejűleg 100 gyermek pihenhet. Jól fel van szerelve az Út a Kommuniz­mushoz Kolhoz pionirtábora is. V.­Bégányban, ahol e kolhoz­hoz tartozó minden iskolás gyermek megpihenhet. 14 év aránylag rövid idő. Mégis nagy változások mentek végbe ez alatt az idő alatt. Az egykori földnélküli szegénypa­rasztok gyermekei, akik néha még a négyosztályos elemi iskolát sem tudták elvégezni, ma érettségi bizonyítványt kapnak, felvilágosult, kultúr­­emberré válnak. Lehet-e fel­hozni ennél ragyogóbb bizo­nyítékot államunk gondosko­dásáról a felnövekvő ifjúság iránt? Hudánics V., a Kerületi Népművelési Osztály vezetője. Apám figyelmeztet Apám, figyelmeztet. — Ugyan fiam, vakoltasd már be kívülről a házad. Nem illik, hogy traktorbrigád­ veze­­t 6 létedre igy álljon házad. Mosolygok szavain. Ő mond­ja ezt, aki fiatal éveiben csak­­ más házában lakott, aki nem­­ álmodhatott arról, hogy fiai valamikor házat építsenek. Mosolygok szavain, mert a vakolás nemi a pénzen múlik. Aki dolgozik, annak van pén­­ze. Volt új házra, s van vako­­ásra is. Egész uj utcák tanús­odnak erről Kaszinón. A va­­kolást időm nem engedi. Az Engels Kolhozban 92 trakto­rista dolgozik. Traktoraink száma 28, a vontatott felszere­lésekből pedig csaknem­ 100 darabbal rendelkezünk. A traktormunkák terjedelme olyan nagy, hogy bár motor­­kerékpáron járom a részlege­ket, nem­ marad időm másra. De azért rövidesen eleget te­szek apám kívánságának is. Befejezem házam­ építését. Hadd ragyogjon új színben, mint apám szeme, mikor arról beszél, milyen szép és boldog az élet most. Tóth Sándor, a traktorbrigád vezetője.

Next